Szabad Újság, 1992. december (2. évfolyam, 271-295. szám)
1992-12-11 / 280. szám
4 - Szabad ÚJSÁG Riport 1992. december 11. Peter Beiiovsky arra is különösképpen büszke, hogy Csehszlovákiában nála kapható legolcsóbban a futószőnyeg. Árul természetesen plüsst, no meg eredeti perzsákat is. A jó kereskedő valóságos művész, állítja, a legtöbb vevő jó, mutatós és aránylag olcsó portékát akar vásárolni, ilyet pedig művészet beszerezni. Ami érdekes és pár hét alatt feltűnt neki: tíz vevő közül nyolc piros színű szőnyeget keres, s vásárol, és a kék fogy legkevésbé! A bolttulajdonos ellátja a vevőket szaktanácsokkal is. Elmondja például, hogyan kell a vásárolt portékát tisztítani, de ő maga is felvállalja a tinta-, kávé-, esetleg vörösborfoltok eltávolítását... „Vegyem, ne vegyem?“ novsky beérte egy rövidebb úttal is: Nyitráról mindössze Ipolyságig jutott, szlovák nemzetiségű, s perzsák között él. A korona pedig nem a fejére került, hanem - napról napra - a zsebébe vándorol. Az örökmozgó, fiatalos férfi ugyanis a városkában szőnyegkereskedést nyitott.-Ságra nősültem - említi továbbá s már tanulok magyarul is. Nekünk, kereskedőknek soha nem lenne szabad elfelejtenünk, hogy minket a vevő „éltet”, s minekünk kell a kedvükbe járni, hozzájuk alkalmazkodni. Attól, Már „felfedezték“ üzletét a város környéki magyarországi falvak lakói is.- Legújabban - árulja el „telefonasztalkára“ is tudok kis szőnyeget adni. Akár karácsonyi ajándéknak is megfelel. A bolttulajdonos több szőnyeg vásárlása esetén árkedvezményt ad. ZOLCZER LÁSZLÓ S perzsaszőnyegeket is árul... Az Ipoly menti kéttenyérnyi helyiségben a gazdag kínálatból válogathat, kedvére választhat még a legigényesebb vevő is. Kínálatára büszke is a vállalkozó kedvű fiatalember módfelett.- Az árut magam kutatom fel,s szállítom a boltba - árulja el ezzel legalább két legyet ütök egy csapásra. A különféle szőnyegeket közvetlenül a gyárakból, a termelő üzemektől szerzem be, ezért jóval olcsóbban tudom kínálni a portékáimat, mint azok, akik szállítók, esetleg viszonteladók közvetítésével jutnak hozzá árukínálatukhoz. Jól jár az ügyfél is. A forgalomra nem panaszkodik. ,,Adrijana“ nem ismer lehetetlent... Mini szőnyegparadicsom Úgy látszik a legtöbb Benyovszky nem bír egy helyben, veszteg maradni. Móric például, aki gróf volt, s magyarnak vallotta magát, jó néhány tíz évvel ezelőtt bebarangolta a fél világot, bennszülöttekkel barátkozott, s Madagaszkár királya lett. Valamiféle névrokona, Peter Be-Attól pedig ugye az Isten óvjon minden vállalkozót! Peter Benovsky az ország legtávolabbi szögletébe, gyárába, üzemébe, raktárába is elmegy áruért. Leginkább azonban Brünnből, Liberecből, valamint Rőcéről biztosítja be a készletét. A bolt különben csupán szeptember elsején nyílt meg. hogy a vásárlót az anyanyelvén szolgálom ki, szlovák, sőt „jó szlovák” maradhatok. Mennyire igaz, kár, hogy sokan széles e zsugorodó hazában egészen másként gondolkodnak. Peter Benovsky természetesen a cégtáblára is felfestette magyarul is az üzlet nevét. Ha nem sikerül magyarul „zöld ágra vergődnie” a vásárlóval, segít „Laci“, aki eladó és tolmács is egy személyben. A vállalkozó elmondja még, hogy valójában a polgármesteri hivatal illetékesének tanácsára nyitott szőnyegkereskedést. „Szőnyegbolt kellene- említette neki a szakember- „Ipolyságon és a közeli városokban nem túl nagy a választék." A férfi azonnal „ráharapott“ az ötletre. S lám, neki lett igaza.- Első a vevő - mondja -, a vásárlót tisztességgel ki kell szolgálni, mert, ha egyszer is becsapjuk, örökre elpártol, vagy ami még ennél is rosszabb: rossz hírünket kelti... Perzsa, perzsa, perzsa... (A szerző illusztrációs felvételei) Bárki belekóstolhat Hét nap munka... Amikor az 1989-eS, úgynevezett „bársonyos“ forradalmat követően megadatott a lehetőség a maszekoskodásra, a nagymagyari Rigó Jánosnak akkor még eszébe se jutott, hogy esetleg ő is magánalapon belekezd valamibe. Eredetileg az optikai műszerek, berendezések mechanikusa szakmát tanulta ki. Több éven keresztül a Meoptában dolgozott. Amikor elkerült onnan, ugyancsak jó munkahelyre talált: a légi földműves-szövetkezet melléküzemági termelésében tevékenykedett. Majd még egy váltás következett, amely azonban végzetesnek bizonyult számára. Ugyanis tavaly év vége táján ő is kénytelen volt feliratkozni a munkanélküliek listájára. „Nem vagyunk szakemberek...“ És akkor aztán már lépni kellett... Fontolgatni kezdte a család, hogy mi lenne, ha - mondjuk egy cipőüzletet nyitnának.... Az elhatározást tettek követték. S az idén tavasszal meg is nyílt az üzlet. Sokak óriási csodálkozására.-Tény, hogy viszonylag rövid idő alatt sikerült összehoznunk az egészet - emlékezik vissza a közelmúltra a „boltos“. - Úgy oldottuk meg a problémát, hogy a garázst alakítottuk át üzletté. Ennek ellenére bizony sok pénzünket felemésztették a munkálatok. De mindenképpen ez volt számunkra a legésszerűbb megoldás, hiszen ha béreltük volna valahol a helyiséget, rengeteg pénzt kifizettünk volna érte. Abból a szempontból azonban, hogy családi házunk a község peremén található, egy kissé hátrányos helyzetben vagyunk. De hát az én véleményem az, hogy aki lábbelit akar vásárolni, az már veszi a fáradságot, s eljön hozzánk. Beszélgetésünk közben éppen egy középkorú férfi érkezett, aki már járt itt délelőtt. Akkor egy húszas papucsot vásárolt fiának, de most visszahozta, hogy cseréljék ki kisebbre.- Ilyesmi is előfordul - magyarázza tovább Rigó János. - Ez mindenképpen az előnyünk. Mert ha valaki például az utcai árustól, kofától vásárol valamit, az nem nagyon cseréli ki az árut. Szóval nálunk megvan a garancia. Rendes számlát adunk - s ha netán rövid időn belül mondjuk leválik a cipő talpa, annak rendje-módja szerint kicseréljük. Kamionáradatban... Az üzlethez - s egyben Rigóék családi házához - közeli főúton szüntelenül zajlik a forgalom. Szinte egymást követik a hatalmas kamionok. Hol Magyarország felé, hol pedig ellenkező irányban.- Ezért is nehezebb errefelé a becsületes üzletemberek helyzete - így a bolt vezetője. - Mert naponta számtalan kamion áthalad Nagymagyaron is. S tetszik tudni, áru mindig van. Főképpen a törököknek. Olcsón adják, mert eléggé gyatra minőségűek. Ennek persze sokan bedőlnek. Hiszen ma mindenki csakis olcsó árut szeretne. A minőségre csak nagyon kevesen figyelnek oda pénzínséges világunkban. A kamionosok pedig nem sokat vacakolnak ám a portékával. Nagyobb mennyiségben - természetesen olcsóbban - eladják azt az utcai árusoknak. így a kecske is jóllakik, meg a káposzta is megmarad. De nálam ilyen árut aztán nem talál! Nyugodtan körülnézhetünk hátul a raktárban is. Általában Partizánskéból, valamint Zlínből szállítom a lábbelit. Elmondhatom, hogy a minőséggel mind ez ideig nem voltak problémáim. Mindennek az a bizonyítéka, hogy üzletünkben minimális a reklamálások száma. Vasárnaponként: börze A mérlegelést talán még egy kissé korainak tartja. Úgy véli, a jó fél év, amióta „üzemelnek“, még nem sok mindent mutathat meg. Persze, tapasztalatai azért már mégiscsak vannak.- Szó, ami szó, a tavaszi, valamint a nyári időszakban alaposan csalódtunk. Volt időszak, hogy azt mondtuk: ennek nincs értelme tovább, egyszerűen abba kell hagyni az egészet. Szerencsére, a folytatás már sokkal eredményesebbnek bizonyult. Ha mindig úgy menne az üzlet, mint most, ősz végén, tél elején, akkor nem lennének problémáink. Egyébként tizenöt százalékos rabattal dolgozunk. Legalábbis amíg lehet. Mert bizonyos idő elteltével - ha nem fogy az áru - engedni kell az árakból. Különben sok minden a nyakunkon maradna. Még így is van bőven a készletből, elsősorban a nyári holmikból. Nem csupán lábbelit árusítunk. Viszonylag bő a választék többek között zoknikból, továbbá női és gyermekharisnyákból. Üzletünk mindennap nyitva van. Kilenctől délig, majd délután kettőtől ötig. Szombaton pedig nyolctól fél egyig. De ez még nem minden. A hét hetedik napján sincs ám pihenés. Általában a pozsonyszőlősi börzére járunk el, ott kínáljuk portékánkat. Nézze, egyáltalán nem panaszkodásképpen mondom, de van mit csinálni. A pénzt állandóan „forgatni“ kell. Mert ha leállunk, s nem fizetünk ki egy-két számlát - nincs tovább. Itt késni egyszerűen nem szabad. Ha ilyesmi előfordul, várhatjuk a következő szállítmányt... A feleségem tanítónő, itt helyben. A hétvégeken természetesen gyakorta besegít. De ha úgy alakul, hogy hétközben nekem elintéznivalóm van, akkor is „beugrik“. Mert valamiből csak meg keHé'ni... SUSLABÉLA Hidaskürtön várják a varrónőket Örülnek, ha üres a raktár Ketten kezdtek el vállalkozni öt évvel ezelőtt, és ma már hetvenketten vannak. Moravkó Dániel és felesége Iveta gyermekruhák tervezésével, illetve kivitelezésével foglalkozik. Mindez nem lenne olyannyira érdekes, hiszen teszik ezt jó néhányan ma már az országban, ám a két fiatal ez év augusztusában megvásárolta a hidaskürti mezőgazdasági szövetkezet egykori éttermét, és hetven asszonynak biztosított munkahelyet.- Felvettük a kapcsolatot a Galántai Járási Munkaügyi Hivatallal, így kerültek hozzánk a környező falvak és városok asszonyai. Divatos tarka gyermekruhákat, nadrágokat, ingecskéket varrunk, és az idénynek megfelelően béleljük is azokat - tudjuk meg Ivetától, a ruhák tervezőjétől. Férjével a továbbképzés, az átképzés lehetőségeiről beszélgetünk: - Hidaskürt a Cservenka János által alapított szakmunkásképzőről vált ismertté. Az iskola pedagógusai az előzetes megbeszélések alapján a közeljövőben segítségünkre lesznek a hozzánk jelentkező asszonyok elméleti oktatásában, gyakorlati képzésük pedig saját műhelyeinkben történik. Akár harminc-negyven embert is fel tudunk (bég venni, hiszen teljesen új gépeket vásároltunk, és bőven van megrendelőnk. Ma már néhány nagyraktárnak is szállítunk gyermekruhákat. A polcaink, amilyen gyorsan megtelnek a megvarrott ruhákkal, olyan gyorsan ürülnek ki hetenként, amikor felvásárlóink megérkeznek a megrendeléseikkel. Dolgozóinknak minden tekintetben megteremtjük a munkájukhoz szükséges feltételeket. A szövetkezet egykori konyháját mi is használjuk, de más üzemek, vállalkozók, illetve a nyugdíjasok étkeztetését is biztosítani tudjuk - mondja Dániel. A korszerűen berendezett, számítógéppel ellátott irodai központba nem hallatszik be a varrógépek zakatolása, és az emeleti térségben lévő tervezőirodában tapasztalt nyüzsgés is távolinak tűnik. Óvári Júlia irányításával zajlik itt a munka. - Jómagam is munkanélküli voltam, és a keserű tapasztalatok után, néhány hónapos bizonytalanságomat ez a nyugodt légkör, és a jó főnökök váltották fel - tudjuk meg a gazdasági dolgozótól, aki elmondja még a vállalkozók meglepően nagy hatáskörrel bízták őt meg, annak ellenére, hogy ismeretlenként érkezett. Tanúja volt a felvételi próbáknak, amelyeket az ide jelentkezőknek kellett kiállniuk. Erről így mesélt: - Sok asszony hagyta ott állandó munkahelyét, olyan állami vállalatokat, amelyek ma fizetésképtelenek, és egy eddig ismeretlen vállalkozó házaspár mellé szegődött. Ám nem hinném, hogy bármelyikük is megbánta volna. Aki megfelelt a varráspróbán, és teljesíteni tudja a tulajdonos által megszabott normát, azt kétezertől hatezer koronáig terjedően jutalmazzák. A rossz minőségű ruhadarabokért viszont könyörtelenül fizetniük kell! A szigorral a tulajdonosok csupán a minőségi munkát szeretnék biztosítani, amit elsősorban az áru felvásárlói méltányolnak - mondja Óvári Júlia. A varróműhelyben nemrég új gombozógépek kerültek. Kezelésük nem igényel különösebb szakképzettséget. Itt dolgozik az a fiatal lány is, aki csökkentett munkaképessége miatt hiába keresett hónapokon keresztül munkahelyet. Ő tudja talán a leginkább értékelni, hogy a fiatal vállalkozók ez esetben nem csupán saját meggazdagodásukat tartották szem előtt, hanem új munkalehetőség megteremtésére is gondoltak, amikor az egykori bérelt családi házból egy nagyobb varróműhelybe költöztek. SZÁZ ILDIKÓ
