Szabad Újság, 1992. december (2. évfolyam, 271-295. szám)

1992-12-23 / 290. szám

Tallózó 1992. december 23. 4 Szabad ÚJSÁG Hatalmas sikernek ígérkezik Gorbacsov filmet forgat A német filmtörténetben ez ideig még egyetlen alkotása körül sem volt annyi szóbeszéd, mint egy most készülő filmmel kapcsolatosan. Ugyanis az a hír járja, hogy WIM WINDERS rendező legújabb filmjének - Nagyon távol és mégis oly közel - egyik szerepével Mihail Gorbacsovot, a volt Szovjetunió exelnökét bízta meg, vagyis pontosabban: kérte fel, hogy vállalja a szerepet. Egyes beavatottak már most a rendező szenzációs sikeréről beszélnek. Annak ellenére, hogy az egész dolog tulajdonképpen még tabu. A Cosmopolitan két munkatársának azonban így is sikerült több érdekességet megtudni a film készítésének körülményeiről. Petr Pithart a katasztrófa-forgatókönyvröl Mikor gondoltak először a válásra? ,,1990. december 6-án volt, úgy tu­dom. Meglepő hírt kaptunk, hogy Prá­gába repül Vladimír Meciar akkori szlovák kormányfő és a szlovák kor­mány héttagú küldöttsége“ - mondta lapunknak Petr Pithart volt cseh mi­niszterelnök. Hozzátette, hogy a cseh oldalon senki sem tudta, miért döntött Meciar kormányfő olyan váratlanul az mfDNES utazásról. A ruzynéi repülőtéren Meci­ar beült a várakozó gépkocsiba Pithart mellé. Könnyes szemmel ezt mondta: „Péter, végünk van, neked is, nekem is. A Szlovák Nemzeti Tanácsban olyan játékot kezdtek, amely oda ve­zet, hogy Szlovákia kihirdeti szuvere­nitását és saját törvényeit a szövetségi törvények fölé helyezi“. Pithart a to­vábbiakban elmondta, hogy az ilyen döntés Csehszlovákia azonnali szét­hullásához vezetne. Egyetértett tehát Meciarral, hogy a helyzet igen komoly és azt javasolta, hogy tájékoztassák Václav Havel elnököt. V. Meciar erre azt mondta, hogy már a Várban be van jelentve. Azután a cseh kormány székhelyére hajtattak és megkezdő­dött a hivatalos találkozó a szlovák küldöttséggel. Meciar itt megismételte azt, amit a repülőtéren mondott. ,,A szlovák kormány többi jelenlevő tagja hallgatott, de az volt a benyomásom, hogy egyetértőén bólogatnak" - je­gyezte meg P. Pithart. Alig egy órával azután, hogy V. Havel meghallgatta Meciart, találko­zott a cseh kormányfővel is. Az elnök megismételte, amit már kétszer hallott a szlovák kormányfőtől. Este Pithart a Cseh Nemzeti Tanácsba ment, ahol a Demokratikus Jobboldal Klubja tar­totta ülését. A rendkívüli helyzetre való tekintettel a jelenlevők elhatározták, hogy rendkívüli ülésre hívják össze a cseh parlamentet. Végül azután képviselői frakciók ülése lett a dologból, amely nem volt nyilvános. A legtöbb kérdés a gazda­sági tárcák minisztereihez hangzott el. A képviselők tudni akarták, milyen gazdasági következményekkel járhat Csehszlovákia felbomlása. A minisz­terek rögtönöztek, mert erre nem ké­szültek fel. A CSNT azután feladatul adta nekik, hogy dolgozzanak ki egy elemzést és intézkedési tervet arra az esetre, ha az állam széthull és jelöljék meg a Cseh Köztársaság azonnali teendőit. „így született az a bizonyos válság-forgatókönyv, amelyet még a múlt év tavaszáig is kiegészítések­kel láttak el. Meőiar kormányfő azután már sohasem magyarázta meg, mi vezette arra, hogy következtetéseit közölje a cseh kormánnyal, és az államfővel annak ellenére, hogy ezek nem voltak igazak. Mindig, amikor er­ről beszélek, azt várom, hogy Vladimír Meciar cáfolni fog, vagy legalábbis megpróbálja. De ő mindeddig ezt nem tette meg" - állapította meg Petrt Pithart. (JEM.) Mihail Gorbacsovból filmsztár lesz? A hatalmas reflektorok fényáradatában egy oroszul beszélő férfi áll. Mögötte egy angyal, aki a következőket súgja a férfi fülébe: „Az ember nem élhet munka és törvényes tulajdon nélkül. Az idő múlásával ugyanis ilyen feltételek közepette teljesen elkorcsosulna, elfajulna, s az állathoz ha­sonló lénnyé válna." Teljesen világos, hogy az angyal F. M Dosztojevszkij Feljegyzé­sek a holtak házából című müvéből idézi a részletet. Csakis ez a körülmény ismert. A forgatás egyéb feltételei, összefüggései szigorúan titkosak. A szóban forgó film forgatásának részt­vevői - akik a müncheni Négy évszak elnevezésű szálloda 407. számú termében dolgoznak - kötelesek a titoktartásra. A kamera előtt álló férfi lassan ismétli az angyal szavait, s azokat egy nem látható népnek - az orosznak - adja át. Ez a szí­nész módfelett hasonlít a volt Szovjetunió egykori elnökére, Mihail Gorbacsovra. A hangja, a mély bariton is szinte teljesen az övé. Meg az anyajegy, a fején. De hát létezhet ilyesmi? így utánozni valakit? Ilyen tökéletes hasonmás? A válasz egyértelmű: végképp nincs szó utánzatról! Wim Winders rendező egyértelműen vallja: ilyesmit nem lehet és nem is érdemes utánozni. Amikor belefogott a film megalko­tásába, tudatosította, hogy Gorbacsov sze­repét nem lehet másra bízni, mint - magára Gorbacsovra. Éppen ezért szerződtette az exelnököt erre a szerepre. A hollywoodi szuper-szak­COSMOPOLITAN emberek, a filmgyártás bűvészei nem győz­nek csodálkozni Wenders ötletén. A világhí­rű rendező, Oliver Stone leszögezi: „Ami Wim Windersnek sikerült, arról mások még álmodni sem mertek. Mert ugye mennyire közismert és világhírű személyiség Gorba­csov úr!“ Winderset a mai napig nem értik kollé­gái: hogy is tudta meggyőzni az exelnököt a szerepvállalásra?! Igaz, olyanok is akad­nak - és elég szép számmal akik azt vallják, hogy egyáltalán nem volt nehéz dolga Windersnek. Egyrészt azért, mivel nagyon népszerű rendező, aki könnyen in­tézi a dolgait, no meg jó a kapcsolata Gorbacsov tanácsadójával, Zaglagyinnal... Szóval egyesek szerint ezért volt könnyű dolga Wim Windersnek. A film tulajdonképpen folytatása Az ég Berlin felett című, 1987-es alkotásnak. Nem más, mint mese, amelynek története egy nagyvárosba vetítödik át, ahol két angyal - Bruno Ganz és Otto Sander - segít az embereknek szegénységük és szerencsét­lenségük leküzdésében. Az új filmváltozatban Cassiel őrangyal (Otto Sander) visszatér Berlinbe, az új szo­ciális és gazdasági feltételek közepette, 1992-ben. A régi ismerősökön kívül új ar­cokkal is találkozik, így többek között Mihail Gorbacsowal is. A forgatás utolsó fázisában felmerült a kérdés, vajon Gorbi birja-e a viszonylag gyors tempót. A napi sajtó gyakorta hozta az információkat, hogy Gorbacsov a munkát követően magányosan elvonult - és pihent. De a forgatócsoport tagjai szerint mindig időben visszatért a kamerák elé. S így lehetővé tette Winders számára, hogy a ter­vezett határidőn belül kész legyen az alko­tással. Gorbacsowal valóban elégedettek le­hettek a film készítői. Ö ugyanis a forgatás­ra mindig felengedetten, könnyedén, frissen érkezett. És természetesen minden egyes pillanatképre igencsak ügyelt. „Az életben ez ideig már nagyon sok mindent csináltam. Mindig arra törekedtem, hogy amit végzek, felelősséggel tegyem. S ugyanígy viszonyulok a színészi felada­tokhoz is" - vallotta Mihail Gorbacsov. Otto Sander a következőképpen nyilat­kozott róla: „Gorbacsov valamennyiünket meglepett pontosságával, precizitásával, valamint a feladatokhoz való hatékony hozzáállá­sával.“ Ha minden igaz, a filmet már 1993 márciusában láthatjuk a mozikban... Kíváncsian várjuk! Magda Vásáryová — Jirí Dienstbier Az igaz képet a világ alkotja meg 1989 novembere után lettek diplomaták és új szakmájuk megválasztásában szerencséjük volt. A világ elismerte és értékelte őket. Arról kérdeztük őket, hogy látják a leendő önálló államok külpolitikájának lehetőségeit és távlatait. DIENSTBIER: Mint ismeretes, Cseh­szlovákiának óriási esélye volt arra, hogy Közép-Európában a stabilitás tényezőjévé váljék. A Nyugaton is nagy reményeket fűztek ehhez. Ha sikerült volna ebben a posztkommunis­ta térségben olyan államot létrehozni, amelyben a nemzetek és nemzetisé­gek együttműködnek - annak hatal­mas hatása lett volna az egész régió­ra. Ez nem sikerült, most már csak arról van szó, hogy ne váljunk a desta­­bilizáció tényezőjévé... A cseh külpo­litikának lényegében ugyanolyan fela­datai lesznek, mint Csehszlovákiának voltak, csakhogy ez sokkal nehezebb lesz, mert a korábbi feltételezések, amelyek óriási szimpátiákat szereztek nekünk a világban, nem váltak valóra. Nem akarok ijesztgetni, mert úgy vé­lem, a katasztrófák maguktól jönnek, a pozitív megoldásokért azonban ke­ményen meg kell dolgozni. VÁSÁRYOVÁ: Attól tartok, hogy mindkét köztársaságban a külpolitika lehetőségeit túlbecsülik. Úgyszólván mindent külpolitikailag akarnak megol­dani. Tudomásul kell venni, hogy amennyiben nem lesz elfogadható, attraktív és nyugodt belpolitikánk, amíg nem fog működni a demokrati­kus rendszer, a pluralizmus, a szó­lásszabadság - semmiféle külpolitika, még a leglátványosabb és legtámoga­­tottabb sem lesz képes tenni valamit. Az olyan gyakorlat, amely negyven évig dívott, miszerint az országban káosz, üldöztetés, a másként gondol­kozók elnyomása uralkodott, a külkép­viseletek pedig idillikus hihetetlen ké­pet festettek az országról, ahol min­denki mosolyog és boldog - lejáratta magát. Ma már minden valamire való újságnak mindenütt megvannak a tu­dósítói. DIENSTBIER: Magda minden szavá­évig igen nagy érdeklődést tapasztal­tam, s ez most apad. Általános a féle­lem attól, hogy Csehszlovákia desta­­bilizációs tényezővé válik. Ezt egyéb­ként az ötven év előtti események is sugallják, hiszen akkor a kettéválás a világégés egyik motívuma volt. Elé­gedettség még akkor sem várható, ha minden békésen oldódik meg. A cseh­szlovákiai válás kedvezőtlenül befo­lyásolja a belga, a kanadai problémá­kat. Az az elképzelés, hogy a dezin­tegráció egy bizonyos fokon megállít­ható, téves: mi megparancsoljuk, hogy álljon le, a társadalom leáll és a dezin­­tegrálás folytatódik. DIENSTBIER: Mindenki kivár. A ÖKD Sokolovo műveknek egy évvel ezelőtt mosty ÓESKO I----1 SL0VENSK» B ltd) ty2denník áf sokkal jobb külföldi ajánlatokat tettek, mint most. VÁSÁRYOVÁ: Arra nem várhatunk, hogy ,,ők“ majd együttéreznek velünk. DIENSTBIER: Senki sem veszi majd a fáradságot, hogy valamiféle jó szlo­vákoknak, vagy jó cseheknek segít­sen, mert ugye, segíteni illik. Csak bizonyos színvonalat elért partnerek­kel lehet együttműködni és tisztelettel beszélni velük. Ma mesélte nekem egy cseh vállalkozó, hogy értékesíté­se előreláthatólag húsz százalékkal csökken csak azért, mert az ország kettéválik. Ezek az emberek nem hiszik el, hogy minden szerződést be­tartanak a felek. A cseh és a szlovák bankok már nem kölcsönöznek egy­másnak, már a vállalatok sem fizet­nek, mert hátha a jövőben nem kell majd fizetniük. Az alkatrészeket, ame-Magda Vásáryová és Jirí Dienstbier a Mosty-nak adott interjú közben Fotó: Mosty, JURAJ VÁNA val egyetértek. Egy olyan állam, amely nem alkalmazza az európai politikai kultúra alapvető szabályait, esély nél­kül marad. Semmi esetre sem nevez­ném külpolitikának azt, hogy valamely ország igaz képet akar festeni magá­ról külföldön. Az igaz képet a világ megalkotja maga. Ez az egyik dolog. A másik, hogy Magda a külpolitika túlbecsüléséről beszél. Nálunk Cseh­országban az ellenkezőjét látom, a külpolitika lebecsülését. Á mai cseh politika abból indul ki: az ország kicsi, de a miénk, nem az-a fontos, mit gondol a világ, hanem.az, mit csiná­lunk otthon. Ez vitathatatlan, hiszen, ha nem leszünk erősek, nullák leszünk a nemzetközi porondon. De ugyanak­kor nem térhetünk ki a felelősség elől Európa érdekei szempontjából sem. A cseh és a szlovák érdek is ahhoz fűződik, hogy Európában béke, de­mokrácia legyen. VÁSÁRYOVÁ: Mi, akik kint dolgo­zunk, érezzük a szomszédok irányvé­telének változásait. Elsősorban félel­meiket. Bár Csehszlovákia 74 éve alatt csak az első tizennyolcban volt igazán független, demokratikus ha­gyományai jó hírnevet szereztek neki. Ausztria, amely 570 kilométeren hatá­ros Csehszlovákiával, feszülten figye­li, mi történik. Az osztrák körökben nem talált jó visszhangra az a magya­rázat, hogy a kettéválás csak a csehek és szlovákok viszonyát rendezi. Két lyeket Csehországban, vagy Szlováki­ában is megkaphatnak, másutt kere­sik, Ausztriában, Németországban, az északi államokban. Ezt a vállalkozók­tól és a bankosoktól hallottam. VÁSÁRYOVÁ: Visszatérek a külpoliti­kához. Szlovákiában a biztonsági kér­désekről meglepően kevés szó esik. Ausztriában pedig pont ez a legége­tőbb téma. Ók már 1955 óta megszok­ták a semlegességet. De hogyan le­gyen ma valaki semleges? Ma már világos, hogy egy ilyen kis ország önmagát képtelen megvédeni. DIENSTBIER: Az utóbbi hónapban beszéltem a NATO, az EK képviselői­vel, a pápával - mindenki egyértelmű­en a visegrádi hármak keretében foly­tatott együttműködést hangsúlyozta. Egyértelműen tudtunkra adják: a NATO csak akkor hajlandó átvenni e térség védelmét esetleges fenyege­tettsége esetén, ha Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország megállapodnak. A három állam egyike fölött sem fognak őrködni külön. Ez logikus, nem védhetnek olyan orszá­gokat, amelyek egymás között vesze­kednek. Ha csak egyiküket védenék, az szélsőségeket szülne, az pedig mindenütt van elég. (Magdaléna Vásáryová, Csehszlo­vákia bécsi nagykövete, most van tá­vozóban, Jirí Dienstbier, Csehszlová­kia külügyminisztere volt a legutóbbi választásokig - a szerk. megj.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom