Szabad Újság, 1992. december (2. évfolyam, 271-295. szám)
1992-12-17 / 285. szám
1992. december 17. Kultúra Szabad ÚJSÁG 5 A szepsi Püski Könyvesház 3 6 3 napja Európára és elsősorban Közép- Európára évszázadokon keresztül jellemző volt, hogy az etnikai határokat nem lehetett egyértelműen kijelölni. Különböző országok, birodalmak jöttek létre területén, ahol nemzetek és nemzetiségek kölcsönös tiszteletben és megértésben, egymásba szövődve éltek. Ilyen birodalom volt Magyarország is, ahol minden feltétel meg volt ahhoz, hogy Európában, az európai kultúrához kapcsolódva, a hagyományokat ápolva kialakuljon egy nemzet történelme, irodalma, nyelve, egyszóval azonosságtudata. Az állam, a többségi nemzet fejlődésében, törtér nelmében, sikereiben és kudarcaiban egyformán osztoztak az ország területén élő más népek, nemzetiségek is. Maga az ember - erkölcse, jelleme, tudása - volt a mérvadó, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiséghez tartozott. Csupán a múlt században kezdett erőteljesebben kibontakozni a nemzeti öntudat szerepének elsődleges fontossága. Közép-európai térségünkben ez a folyamat az első világháború után tetőzött, amikor a kisebb nemzetek is- önrendelkezési jogukra hivatkozva- önálló, szuverén államokat hoztak létre. így a természetes és gazdasági egységben fejlődő területek darabokra hullottak. Az erőszakosan megszabott határok több millió, elsősorban magyar nemzetiségű lakost juttattak kisebbségi sorsra. Egyúttal rá kellett döbbenni arra, hogy nincs olyan etnikai határ, amely mindenki számára elfogadható lenne. Megbomlott a magyar nemzet egysége. Létrejött a nemzeti kisebbségek egy új, specifikus fajtája, az olyan kisebbségeké, amelyeket saját akaratukon kívül, nemzetközi megegyezéssel, illetve a nagyhatalmak döntésével választottak el nemzetüktől. Apáinknak rá kellett döbbenniük arra, hogy már egy más világot, a kisebbségi sorsot kell vállalniuk: akaratuk ellenére kellett kialakítaniuk a kisebbségi életformát. Az első Csehszovák Köztársaság magyar értelmisége rövid időn belül meg tudta fogalmazni helyét, kulturális, gazdasági és politikai igényeit. Kialakította szerkezeti felépítését, meghatározta igényét a sajátos jogokra, aminek következtében kialakult szilárd identitástudata. A második világháború derékba törte ezt a fejlődést. Az 1945 utáni évek letarolták a szüléink által felépített értékrendet. Az újrakezdés éveiben ugarrá vált az addig virágzó, bőséget ígérő termőtalaj, a kollektív elnyomás éveit követően nem volt, aki átadja tapasztalatait. A kollektív emlékezetkiesés korszaka következett. Hová lett az a nemzedék, amelyik nagy küzdelmek árán fölépítette nemzeti kisebbségünk sajátos társadalmipolitikai szerkezetét? Elmenekült, kitoloncolták, bebörtönözték vagy elhallgattatták az értelmiség képviselőit. Csaknem a nullával egyenlő alapállapotból kellett kiindulni egy olyan kommunista rendszerben, amely az ún. „magasabb eszmék“ elérését a kisebbségi jogok megvalósítása fölé helyezte. A magyar kisebbség által lakott területeket az anyanemzettől való elszigetelődés jellemezte. Többszörösen deformált tudattal, polgári és nemzeti elnyomásban kellett élniük. Az értelmiség hiánya, a folytonosság megszakadása máig érezteti hatását. Ilyen nehéz körülmények között nőtt fel egy olyan nemzedék, amelyik génjeiben hordozta a félelmet. A múlt elhallgatása vákuumot teremtett, amelyben csak szilárd akarattal és kemény küzdelemmel lehetett kiépíteni azt az értékrendet, amely magyarságunkat életben tartotta, identitástudatunkat szilárdította. Az 1968-as reformok új távlatokat nyitottak meg előttünk. Tudatosítani kellett azt, hogy csak saját erőnkre támaszkodhatunk. Az értelmiség és az ifjúság összefogásával elindult az „új nemzedék“ keresésének folyamata, amelyet az elmúlt húsz év sem tudott megakadályozni. Az 1989-es változások a fejlődés új lehetőségeit tárták elénk; egy demokratikus jogállam, egy pluralista társadalom kialakítását. A régi rendszer felszámolását és egy új társadalmiemberi értékrend .kialakítását tűztük ki célul. Egy összeomlott gazdasági rendszer romjain próbáljuk meg felfedezni a polgári értékeket, kibontakoztatni a jövő civil társadalmát. Felnőtt a 68-as és a 68-at nem átélő, valamint a jogvédő bizottság generációja, művelődési táborok és klubok nemzedéke. Ebben az értelmiségben fogalmazódtak meg az általános társadalmi problémák és az, hogy hová is tartozunk mi, határontúli magyarok. örvendetes tényként könyveltük el, hogy különböző eszmei-politikai irányvonalat képviselő mozgalmak és pártok alakultak csehszlovákiai magyarságunk körében, bizonyítva azt, hogy kiforrott nemzeti kisebbségünk van, fejlett értelmiséggel és politikai vezető réteggel, amely a meglévő alkotmányos rendszerhez illeszkedve képes küzdeni népcsoportja követelményeiért, jogbiztonságáért. A kezdet szép volt, viszont rövid időn belül rá kellett döbbennünk arra hogy a múltból örökölt béklyókat nem lehet egykönnyen lerázni. Szlovákiában ehhez párosult a szlovák nemzet önrendelkezési igénye, és ez az anakronisztikus folyamat a nacionalizmus megjelenését vonta maga után. Ez a törekvés jogos, csak megvalósítási formája nem felel meg napjaink európai emberjogi és szabadságjogi normáinak. A más nemzetiségű polgárok specifikus jogi helyzete másodrendű kérdéssé vált ebben a folyamatban. Magyar nemzeti kisebbségünket fokozatosan az ellenségkép szerepébe kényszerítették, ami egyértelműen maga után vonja egymásrautaltságunk, összetartásunk szükségességét. Mozgalmaink, társadalmi szervezeteink kölcsönös együttműködését, összhangját a jelenlegi politikai helyzet, a veszélyezettségünk szinte egyértelműen megköveteli. Hiszen valamennyiünket nemzeti kisebbségünk sorsa, jövőjének és jogbiztonságának a problémái foglalkoztatnak! A közös nevező keresése sajnos, nagyon lassú folyamatnak bizonyult, pedig számtalan tartományban hasonlóan vagy azonosan gondolkodunk. Valljuk be őszintén, hogy ebből a szempontól milyen rosszul politizálunk. Ezt a problémakört ketté lehet osztani: a) az egyik csoportba azok a problémák tartoznak, amelyekről mi tehetünk és összefüggnek az emberi gyarlósággal, az ellenszenvvel és ellenségeskedéssel; b) a másikba azok a kérdések tartoznak, amiért a múlt és a jelen rendszere a felelős. Tisztázni kell és szigorúan el kell választani ezeket a problémákat egymástól. Mindannyiunkat érintő, közös problémánk az, hogy állandóan keressük, igyekszünk megfogalmazni helyünket, csehszlovákiai magyar kisebbségünk helyét Közép-Európában, illetve az újonnan kialakult geopolitikai helyzetben. A Duna hídján állunk - kettős szorításban élünk. Hogy megtaláljuk a választ, előbb távolabbra kell néznünk, és tisztáznunk kell a nemzet fogalmát. 89 után feloldóban vannak a több évtizedes görcsök. Hiszen most már a 74 éven át határokkal feldarabolt magyarságunk végre ismét az egyetemes magyar nemzet fogalmát vallja magáénak. Habár a határok de jure elválasztották a magyar kisebbséget nemzetétől, egyúttal igen fontos érintkezési vonalat jelentettek identitásuk megőrzésében és fejlesztésében. Hiszen a nemzethez való kötődés paraméterei mindkét oldalon azonosak: a közös hagyományok, a közös történelem és irodalom, az anyanyelv. Magyarországon hogyan látják és fogalmazzák meg a nemzet fogalmát? Fokozatosan észleljük, hogy a politikai világ és közvélemény egyre inkább ráébred arra, hogy a magyar nemzet nemcsak az ország határai között létezik, hanem etnikai értelemben messze a határokon túlra terjed. Ezzel a ténnyel szembe kell nézni, és ezt tudatosítva az ország kiemelkedő politikusaira nem kis felelősség hárul. E felelősség tartományába tartozik az is, hogy a magyar kormány, az egyes politikai pártok és mozgalmak ne torzsalkodással igyekezzenek egymás fölé kerekedni, hanem egy olyan sokszínű, pluralista, szilárdan felépített szerkezet kialakítására törekedjenek, amely egy egységes, magasszintú identitástudattal rendelkező nemzet magatartását eredményezi. Erre nagyon nagy szükség van az egyre veszélyeztetettebb helyzetben élő határontúli magyarságnak, hogy identitástudata szilárd háttérrel rendelkező, erős alapokon álljon. Milyen nemzet fogalma az elfogadható számunkra: a politikai vagy a kultúrnemzet fogalma. Ha politikai nemzetről beszélünk, akkor politikai autonómiára van igényünk. Ha a kultúrnemzetet választjuk, akkor a kulturális autonómia kialakítására kell törekednünk. Ezeket a kérdéseket fontos tisztáznunk, hogy tudjuk, milyen nemzetfelfogás legyen a kiindulópont, milyen politikai értékek mellett tegyük le a voksot. Továbbá meg kell fogalmaznunk a magyar nemzeten belüli helyünket - netán felszámolásra ítélt népcsoport vagyunk? Ebben a helyzetben hogyan próbálunk helytállni Közép-Európában, illetve Európában? Meg kell fogalmazni a közös kérdéseket, ahogyan ezt 68-ban is megtette az értelmiség és az ifjúság. Fel kell tenni a sorskérdéseket, amelyeket képviselnünk kell. Egyszerre kell választ adni arra, hogy milyen módon tudjuk megőrizni identitástudatunkat, hagyományainkat és kultúránkat. Tegyük ezt a humanizmus, a demokrácia és a kereszténység jegyében. Nem , lehet különválasztani a kisebbségi kérdést a demokráciától. A demokrácia csupán akkor lesz elfogadható egy nemzeti kisebbség számára, ha jogaikat, jogbiztonságukat alkotmányos szinten fogják szavatolni. Ennek alapvető összetevői a szabadság, az egyenjogúság, a nemzeti azonosságtudat és az önkormányzat elve. Most a többségi nemzetek Trianon hatása alatt, annak súlyától szenvednek. Mítoszokból táplálkoznak, melyeket a napi politikát kiszolgáló történészek gyártanak. Ez az a veszélyforrás, amit nem szabad szem elől téveszteni, és erre kell felhívni a Nyugat figyelmét. Ehhez csatlakozik még a szociális és gazdasági feszültség, a múlt rendszer visszarendeződése, a maszmédiumok ellenségkép-gyártása és a volt kommunisták nacionalistává alakulása. Mindezt éberen kell követni és elhárítani. összegezve - talán rövid választ is adva a felsorolt kérdésekre - megnevezném azokat az értékeket, amelyeket szem előtt kell tartanunk kisebbségi sorsunk alakításában. 1/ Az európai integrációs folyamathoz való csatlakozás. Ez magába foglalja a demokratikus fejlődés szükségességét; a környezetkímélő piacgazdaság kialakítását, a gazdasági proszperitás szorgalmazását; a nemzetiségi és emberi jogok betartását és a biztonság megteremtését. 2. Az önkormányzat, illetve az autonómia kialakítása, amelynek elengedhetetlen összetevői a nemzeti identitástudat megőrzése és továbbfejlesztése, valamint kultúránk és nyelvünk megőrzése. 3/ A szlovákiai, valamint az európai demokratikus erőkkel való párbeszéd és együttműködés. A felsorolt problémák megvitatása, tisztázása és megoldása az előfeltétele annak, hogy a nemzeti értékek megőrzésével beépüljünk egy európai demokratikus fejlődési folyamatba, amely biztonságot és stabilitást eredményezhet közép-európai térségünk számára. DUKA ZÓLYOMI ÁRPÁD Elhangzott Léván 1992. december 5-én, a szlovákiai magyar értelmiség találkozóján M. Nagy László felvétele A kulturális uniformizálódás ellen küzdő szellemiek egységfrontja széthullt. A közélet színterein egyre inkább a siker és a pénz lesz az egyedüli értékmérő. A kultúra egy szűk réteg magánügyévé nyomorodik. A szatellitkorszak beköszöntével felbukkanó kedvezőtlen jelekből ítélve a Könyv, a Betű búvópatakszerú sorsvitelre készülhet. Egyelőre azonban, s remélhetőleg még sokáig, a könyv, az írott betű is ott lesz a számtalan információhordozó mellett. S a könyv mellett ott lesz a könyvárus, a könyvtáros, jóllehet talán módosult szerep- és feladatkörben. Tűnjön bár konzervativizmusnak, én hiszek az örök értékeket őrzőközvetítő jó könyvekben. Ahogy Vitéz Erika, a szepsi Püski Könyvesház kft. dolgozója is bízik a könyvek által szebbé varázsolható jobb jövőben. Tavaly augusztusban a Püski házaspár elhatározta, hogy Szlovákiában is nyit egy könyvesboltot. Az üzletet eredetileg Kassára szánták, ahol az évtizedeken keresztül működő magyar könyvesboltra már rávetült a bezáratás árnyéka. Az irreálisan magas bérleti díj miatt azonban kénytelenek voltak elállni eredeti tervüktől. így jutottak el Szepsibe, ahol Vitéz Erika és Demeter Ferenc személyében kiváló segítőtársakra akadtak. Hamarosan létrehozták a Püski Könyvesház korlátolt felelősségű társaságot. A város főutcáján megvásároltak egy lakatlanul álló, romos vályogkunyhót, s néhány héten belül már fel is avatták a gyönyörűen helyreállított épületet. A bolt alapállományát a Püski Kiadótól kapták bizományba, majd ahogyan növekedett a forgalom, a nyereséget más könyvkiadók kiadványaiba fektették be. Ugyanakkor felvállalták a hazai magyar kiadók - a Madách, a Kalligram, a Dh-Press- könyveinek terjesztését is. Vajon milyen keletje van az itt kínált olvasnivalónak, hisz köztudomású, hogy a Püski-kiadványok meglehetősen drágák?- Elgondolkoztató jelenség, hogy amióta szabadon vásárolható az eladdig csupán szamizdat formájában hozzáférhető politikai irodalom, alig van iránta érdeklődés, csak egy szűk réteg vásárolja. Ezért is jelentett számunkra nagy segítséget az Új Szó által tavaly díjmentesen leközölt könyvajánlat-hirdetés. Ez ismertté tett bennünket, sokakat buzdított vásárlásra, számos igényes vevővel gyarapodtunk. Ami a kínálatunkat illeti, természetesen elsősorban olyan könyveket hozunk, amelyek iránt érdeklődés van. Vesszük a fáradságot és feljegyezzük a vásárlók igényeit, hogy a keresett műveket előteremtsük. Az utóbbi időben meglepően sokan keresték Németh László müvét, A minőség forradalmát és Csurka István nagy vihart kavart tanulmányát. A legnagyobb érdeklődés azonban a fantasztikus és a misztikus irodalom iránt mutatkozik. A klasszikusok egyre kevesebb vevőre akadnak, igaz, hogy a beszerezhetőségük is gondot okoz Akárcsak a kötelező olvasmányoké, amelyek azon felül, hogy hiánycikknek számítanak, még drágák is. Az egykori diákkönyvtár sorozat könyvei kétszáz forintnál kezdődnek. A vásárlóközönséget tekintve néhány furcsa, paradox jelenség tapasztalható. Sajnos, épp az a réteg kerüli el a könyvesboltot, amelyről joggal feltételezhető, hogy barátja az írott szónak, s anyagi helyzete is lehetővé tenné a vásárlást. Például Horthy Miklós emlékiratait hamarabb veszi meg egy egyszerű munkás, mint egy történelemtanár. Van, amikor az öltözékéről ítélve jól szituált anyuka nem átall a saját részére ötszáz koronáért limonádéregényeket és krimiket vásárolni, miközben a gyerekének nem hajlandó megvenni az áhított meséskönyvet, mondván, hogy túl drága. Ez a tipus akkor sem vásárol a gyerekének könyvet, ha az valóban olcsó. A kispénzű emberek igényeit kielégítendő, tíz-tizenöt koronás egységáron is hozunk be könyveket Magyarországról. Legutóbb mintegy ezernégyszáz kötetnyi olcsó könyvet és ezer darab harminc koronás egységáron kínált lemezt adtunk piacra. Mivel nem fogyott el az összes, Kassán adtunk túl a maradékon. Iskolákban is kínáltuk ezeket a könyveket. Talán hihetetlenül hangzik, de akadt olyan magyar nyelvű alapiskola, ahol nem akarták megengedni a könyvek árusítását, pedig még fizettünk is volna érte. S az is jelzésértékű tapasztalat, hogy a szlovák iskolákban jóval nagyobb érdeklődés mutatkozott a magyar könyvek iránt, mint a magyar iskolákban. Az üzletben is hamarabb nyitják ránk az ajtót a szlovák iskolába járó magyar gyerekek, mint a magyar iskolák tanulói. Már olyasmi is előfordult, hogy a bizonyítványosztás után azzal állítottak be hozzánk szülői kísérettel a gyerekek, hogy cseréljük be a jó elömentelért kapott könyvet lutrára. Milyen kapcsolatban állnak a szlovák könyvterjesztőkkel, illetve hogyan jutnak a magyarországi kiadványokhoz? Boltunkban szlovák könyvek is kaphatók. A Slovenská kniha eperjesi kirendeltségével olyan egyezség megkötésére készülünk, melynek értelmében a kassai, tőketerebesi és a királyhelmeci üzletüket mi látjuk el magyar könyvekkel, ellenszolgáltatásként pedig átvesszük tőlük a legjobb, legkeresettebb szlovák kiadványokat. A magyarországi sajtótermékeket a rozsnyói Krajcár bolton keresztül kapjuk hetente. Terjesztőink rendszeresen járják a falvakat, hordják eladni az olvasnivalót. Egyben a legújabb igénylésekről is listát készítenek, így házhoz tudjuk szállítani a kért könyveket. Eddigi tapasztalataik alapján milyennek látja a Püski Könyvesház jövőjét? Bízunk abban, hogy idővel javul az ország gazdasági helyzete, s az emberek nemcsak a legszükségesebbre költenek. Mi immár egy életre elköteleztük magunkat a könyves szakmának. Tovább szeretnénk építeni, bővíteni az üzletet. Felvállaltuk a környékén élő amatőr képzőművészek alkotásainak bemutatását és minimális ellenszolgáltatásért történő értékesítését. Reméljük, hogy könyvesházunk egyfajta szellemi központtá válhat. A hátsó traktusba egy irodalmi kávéházat is megálmodtunk, ahol könyvbemutatók, író-olvasó találkozók, irodalmi estek, kiállítások, különböző összejövetelek zajlanának. Meggyőződésünk, hogy égető szükség van manapság az ilyen „összehajolásokra", hogy a jövő letéteményesének számító ifjú nemzedék valódi értékeken, ne pedig rossz irodalmon, lélekmérgezö pornókon és horrorokon nőjön föl. KORCSMÁROS LÁSZLÓ
