Szabad Újság, 1992. december (2. évfolyam, 271-295. szám)
1992-12-14 / 282. szám
1992. december 14. 4 Szabad ÚJSÁG Mezőgazdaság Mi lesz az állami gazdaságok sorsa? 99 Őszinte részvényünk“ Az elmúlt napokban, a nagyprivatizációval kapcsolatos megoldásokat és tudnivalókat közreadandó, Pozsonyba rendelték az állami gazdaságok igazgatóit, valamint a mezőgazdaság ügyeivel foglalkozó intézmények és szervezetek járási képviselőit. A tanácskozáson közel másfél száz állami gazdaság vezetője vett részt, várván az illetékes tárca döntésének bejelentését eme mezőgazdasági „képződmények" végleges sorsát és mintegy 40 milliárd korona értékű vagyonát illetően. Szakai Tibor mérnöknek, a Rozsnyói Állami Gazdaság igazgatójának véleménye szerint feleslegesen utaztatták őket a szlovák fővárosba, hiszen az említett összejövetelen a minisztérium illetékesei nem szolgáltak érdemleges, hasznosítható információkkal. Ráadásul ezt maguk is beismerték. A mezőgazdasági üzemek küldötteinek kérdéseire és kétségeire sem adtak egyértelmű, a kormány határozott állásfoglalásaként értelmezhető válaszokat. Szóval megint csak úgy jöttek haza, hogy semmi bizonyosat nem tudtak mondani az évek óta átmenetinek mondott állapot mielőbbi megoldására áhítozó dolgozóiknak. Csupán az derült ki az „agrárszeánszon“, hogy az októberig benyújtott privatizációs tervezeteket villámgyorsan át kell dolgozniuk az újabb „kritériumoknak“ megfelelően. Az ok: a kormány úgy döntött, hogy nem támogatja a vagyonjegyes privatizációra „alkalmazott" tervezeteket. Magyarán mondva: törölte az előző kormány által elrendelt gazdasági irányelveket. Lám, sikerült újabb lépést tennünk, hátrafelé! Aki (pénzzel) bírja; marjai Ezek után kíváncsi lettem, vajon hogyan érinti mindez a Rozsnyói Állami Gazdaságot? A 6400 hektáros földterületen gazdálkodó mezőgazdasági üzem igazgatója szerint, a nagy körültekintéssel kidolgozott, és az országos „bíráló bizottság“ által is az egyik legjobbnak minősített tervezetben - amennyiben az elfogadásra került volna - KRASAGRO nevű részvénytársasággá alakulva folytatták volna a termelést a hozzájuk tartozó mintegy tucatnyi település határában. Most azonban, a legújabb kormány legújabb elképzelése szerint, mint ahogy azt a mezőgazdasági államtitkár kijelentette: az újonnan ki-, illetve átdolgozott privatizációs tervezeteket a minisztérium mellett létrehozandó konzultációs csoport véleményezése alapján bírálják el, majd továbbítják a privatizációs minisztériumba. Különben az állami gazdaságok privatizálásánál elsődleges szempont a PÉNZ lesz. Elsőbbséget élvez, aki mindjárt FIZET. Vagyis azé lesz, aki több pénzt képes letenni az asztalra avagy az üres államkasszába, függetlenül attól, hogy a gazdaságok dolgozói valamiféle elsőbbséget, kedvezményt vagy előjogot élvezhetnének a gazdag idegenekkel szemben. S mi lesz azokkal, akiket senki sem hajlandó megvásároni? A tárca szakemberei szerint: továbbra is megramadnak állami gazdaságnak!... Nos, az efféle átgondolatlan és elképesztően koncepciótlan elképzelések, vélekedések a remény szikráját is eloltják azokban, akikben még élt némi bizakodás az új kormányzat mezőgazdasági politikájának irányvonalát illetően. Szóval, a válságból továbbra sincs kivezető út. Lovak közé dobott gyeplővel nem lehet messzire jutni, s főleg nem a kívánt cél irányába, csak a szakadékig! Még ilyet? Az általánosnak mondható tapasztalatok szerint a privatizálásra váró üzemek, vállalatok vezetői mindennel foglalkoznak, csak éppen újabb beruházások, létesítmények építésével nem. Mert ki látott még olyat, hogy a teljes bizonytalanságban még ilyesmi érdekeljen valakit?! Hát, aki még nem látott ekkora jóhiszeműséget, az láthat a Rozsnyói Állami Gazdaságban, ahol rendkívül rövid időn belül felépítettek egy húsfeldolgozó üzemet, amire a 3 millió korona állami dotáción kívül még 4 millió koronát költöttek a sajátjukból. A gabonatermelés helyben történő feldolgozására szolgáló malomra 6 milliót fordítottak. Az esztendő végéig a tejüzemet is tető alá hozzák. A technológiát már kifizették, már csak a beszerelési munkálatok vannak hátra. Önkéntelenül adódik a kérdés: milyen elgondolás vezérelte a gazdaság igazgatóját és munkatársait, amikor ilyen nagy fába vágták a fejszéjüket a Nagy Talányt megelőző hónapokban? Az igazgató válaszából egyértelműen kiderül, hogy őket annak a régi népi bölcsességnek az örök időszerűsége vezérelte, miszerint aki fát ültet, az bízik a jövőben. Mivel a kételyeket és kétségeket ébresztő visszavetettségnek semmilyen értelmét sem látták, a „holnap is nap lesz“ szemléletmód alapján újabb létesítmények gyors ütemű felépítése mellett döntöttek. Szerintük a befektetett érték nem veszhet el, csak kamatozhat. Vagyis az időközben üzembe helyezett létesítmények a mindenkori jogosult tulajdonosok, bérlők stb. tőkegyaparító eszköztárában maradnak. A hús, a gabona és a tej helyben történő feldolgozása pedig a máris érezhető magasabb jövedelmezőségen túlmenően a forgótőke kedvezőbb hasznosítását segíti elő. A titokzatos érdeklődök Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy az építtetők bíznak abban, hogy az általuk kidolgozott elképzelésekkel a minisztérium is egyetért, és - legalábbis egyelőre - az ő tervezetük alapján fejlődhet és tevékenykedhet majd a gazdaság, egy megváltozott jogi szerepkörben. Igenám, csakhogy a minisztériumi egyetértés önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy a tervezetüket meg is valósíthassák. Ahhoz (nekik is) meg kell vásárolniuk a saját gazdaságukat. A 300 millió koronát kitevő törzsértéknek a 3 százalékát, azaz 9 millió koronát kell(ene) az államnak befizetni. A gazdaság dolgozói ennyi pénzzel nem rendelkeznek, ezért egyedül a hitelfelvétel jöhet(ne) számításba. A 16-17 százalékos kamatadót és a törlesztendő kölcsön, meg a felbecsült alapár egy esztendőre lebontott visszafizetendő értékét tekintve, szinte elviselhetetlen adóságterhet vennének magukra. S ekkor még nem beszéltünk arról, hogy egy esetleges kormányváltás esetén miként módosítanák az adóságtörlesztés ütemét. Mindjárt megváltozik a kép, ha elmondjuk, hogy immár jelentkeztek az első érdeklődők, akik levélben jelezték szándékukat a legjobban kiépített csetneki gazdaságiközpont megvételére. Az egészben csak az a különös, hogy a levélben megadott névre elküldött válaszlevél - amelyben az érdeklődők tudomására hozták, hogy a gyengébben felszerelt részlegek védelmében az ág csak egyben eladó - visszakerült a feladóhoz, mivel a címzett nem létező személy. Amit mindenesetre tudni lehet, hogy a központi „vezető párthelyeken" befolyásos ismerősökkel rendelkező csoportok is intenzíven (s titokban) érdeklődnek a gazdaság néhány értékes létesítménye iránt. Amennyiben az egyelőre inkognitóban lobbyzókat kerülő úton juttatnák előnyhöz a törvényesen pályázók ellenében, akkor - már most kijelenthetjük - a demokrácián kívül a gazdasági felemelkedésnek is befellegzett ebben a nagy önállóságban. Az eddig tudomásunkra jutott háttérinformációkból ítélve - amelyekről a bizonyossá válásig hallgatnunk kell-, sajnos, fennáll annak a veszélye, hogy égbekiáltó törvénytelenséggel olyanok kezére játsszák át a 390 dolgozót foglalkoztató, mindmáig fizetőképes állami gazdaságot, akiknek a szándéka tisztázatlan, és feltehetően tisztességtelen. Már csak a „hátsó ügyintézés" tényét tekintve is megalapozottak az efféle aggályok. A számos dolgozót, földtulajdonost és több mint tíz település jövőjét érintő ügy fejleményeinek nyilvános számbavételére még visszatérünk! KORCSMÁROS LÁSZLÓ lovákia talán legnagyobb közbirtokosi legelője tulajdonában érdekelt ismerősöm kérdezte, igaz-e, hogy amennyiben december végéig nem rendezik a tulajdonjogot, volt legelőjüknek végképp búcsút mondhatnak. Furcsállotta az igent, nem értve az összefüggést a valamikori közös legelő és a konfiskált földek, illetve más, ugyancsak az állam nevére került mezőgazdasági ingatlan között, amelyeknél a visszaigénylés záros határideje szintén 1992. december 31-e. Bár szilveszterig már csak párat alszunk, azok számára sincs minden veszve, akik eddig megfeledkeztek tulajdonukról. Pongrácz László dunaszerdahelyi magánügyvéd tanácsaival elsősorban nekik szeretnénk a segítségükre lenni. • Miért vonatkozik az egykori legelők tulajdonjogának rendezésére a december végi záros határidő?- Ennek megértéséhez ismerni kell a közös legelők eredetét és sorsát. Az okiratokban leggyakrabban a közbirtokosság közös legelője, a telkes jobbágyok közös legelője vagy hasonló név alatt szerepel. A lényeg a közös szón van. A jobbágyság megszüntetésekor a községek mocsaras, csak az év bizonyos szakaszaiban és legeltetésre hasznosítható területeit nem adták magántulajdonba. Községenként ötven, százhektáros vagy még ennél is nagyobb területek az úrbéresek közös használatában maradtak. A közbirtokosság és úrbéresség mint társtulajdon fogalmát a csehszlovák jogrend is átvette. Egyrészt az 1894-ből származó Xll-es, másrészt a X/1913-as törvényt. Mindkét törvény 1949-ig volt érvényben, amikor a 81-es törvény szerint a közös legelőket átvették a megalakuló egységes földművesszövetkezetek. • Mint a többi földet.- Azzal a különbséggel, hogy a közös legelőket nemcsak használatba, hanem tulajdonba is vették. A telekkönyvvekben átírták a tulajdonost, vagyis az úrbéri közbirtokosi közösség mint jogi személy helyére az efsz került, tehát egy másik jogi személy. Ebben az esetben pedig a földtörvény 6-os paragrafusa (1) bekezdésének ,,d“ pontja a mérvadó. Efsz-állam alapon a földtörvény mezőgazdasági földterület tulajdonjogát szabályozó részét úgy kell értelmezni, hogy a közös legelő ellenérték nélkül lett az efsz tulajdona, a tulajdonjog pedig december végéig kérhető vissza. • A záros határidő vészesen közeleg, a községek egy része pedig még mindig nem kérte vissza a közös legelők tulajdonjogát?- Ami nagy kár a falura nézve, hiszen községenként nem kis területről van szó. Olyanról, amely a meliorációs munkák eredményeként kiváló minőségű szántó lett, és mint ilyen, a helyi kasszát gyarapíthatná. December 31-e valóban közeli időpont, de a nehezítő körülmények ellenére sem reménytelen a helyzet. • Milyen nehezítő körülményekre gondol?- Már említettem, hogy a közbirtokosi, úrbéri legelők társtulajdonban voltak. A területet mindenki saját tulajdonrésze arányában, de közösen használta. Egész területként került a szövetkezet tulajdonába, és csak így kérhető vissza. A volt tulajdonosok, illetve örököseik, tágabb értelemben a jogosult személyek a tulajdonjogot csak közösen újíthatják fel. Az eljárás részleteit a 330/1991-es, a földrendezési törvény, a 293/1992-es törvény, valamint a társulásokról szóló törvény szabályozza. • Az elhatározástól a tulajdonjog átvételéig melyek a fő lépések?- Meg kell alapítani a közbirtokosi, illetve úrbéri közösséget. Ehhez kellenek a jogosult személyek, szűkebb értelemben a volt tulajdonosok, illetve azok örököseinek törvényileg meghatározott hányada. Ők megválasztják az előkészítő bizottságot, a bizottság pedig kidolgozza a közösség alapszabályzatát. Ezt az alapító gyűlés jóváhagyja, és megválasztja a közösség vezetőségi testületét. Ennyi kell ahhoz, hogy a belügyminisztériumban regisztráltatni lehessen a közösséget, amely bejegyzését követően mármint jogi személy a földhivatallal együttműködve felszólítja a legelő használóját a tulajdonjog átadására. Hangsúlyozom, a tulajdonjog és nem a terület átadására. • Amelyik közösség ezt megtette, az már nyugodtan várhatja az óévbúcsúztatót?- Részben. Érdemes ugyanis utána nézni, hogy a legelőn túl nem volt-e valamilyen egyéb ingatlanja is a közösségnek. Például fűrésztelep, bikahizlalda, úgynevezett dögégető stb. Ha igen, és átkerült egy másik jogi személy tulajdonába, akkor a tulajdonjog ezeknél is érvényesíthető. • Mivel a legelőhöz hasonlóan az erdő is lehetett úrbéri vagy közbirtokosi, a félreértések elkerülése végett erről is szólni kellene.- Amíg az egykori közös legelők túlnyomó részénél az új használó a tulajdonjogot is átvette, addig az erdőkkel fordított a helyzet. Az esetek többségében az új használó csak a használati jogot kapta meg, a tulajdonjogot nem. A telekkönyvi betéten a tulajdonost nem írták át. Ebből következik, hogy a közösségi erdők használati joga 1992 decemberét követően is rendezhető. De, - és ez nagyon lényeges - az erdőtulajdonosok, így a volt közösségek is a saját érdekükben nézzenek utána, hogy erdejük tulajdonjoga nem került-e át egy másik jogi személyre. Mert ha igen, akkor a december végi záros határidő a közösségi erdőre is érvényes. Egyértelmű tehát: Nem az a lényeg, hogy a közösségi tulajdon legelő vagy erdő volt-e, hanem az, hogy a mezőgazdasági ingatlan tulajdonjoga a kisajátított személyé maradt-e, illetve átkerült-e az új használóhoz. Ha igen, akkor a tulajdonjogot szilveszter éjfélig vissza lehet és kell kérni. De csak addig. EGRI FERENC ,, Tel kés jobbágyok közös legelője“ Szilveszterig még visszakérhető! —Pályázóink figyelmébe!— A magyar Földművelésügyi Minisztérium és az Illyés Gyula Alapítvány támogatásával a határontúli felsőfokú végzettségű mezőgazdasági, élelmiszer-ipari, agrárközgazdász, agrárműszaki, állat-egészségügyi szakemberek, magángazdálkodók továbbképzését célzó Szaktanácsadó-képző tanfolyam nem decemberben, hanem januárban indul, mivel az erdélyi és az újvidéki pályázók jelentkezése megkésett. December végéig minden jelentkező értesítést kap, hogy bekerül-e a tanfolyamra. A mi pályázati felhívásunkra összesen nyolcán jelentkeztek. A jelzett 3 fő helyett valószínű, hogy többen is bekerülnek a 10 hetes, 80 ezer forintos részvételi díjnak és a szállásköltségeknek megtérítésével járó, tehát ingyenes szaktanácsadó-képző tanfolyamra. December végéig mindenkit értesítünk, akár bekerült, akár nem a szerencsések közé. A Szabad Újság szerkesztősége Zolczer László illusztrációs felvétele
