Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-10 / 253. szám
8 Szabad ÚJSÁG 1992. november 10. Családi kör Bizalmas beszélgetések VI. családról, szerelemró'l, házasságról most elsősorban az otthoni munkamegosztásról Ida: Képzeld, csak Ági, egy olyan jópofa fiúval ismerkedtem meg! Ági: Hol? Ida: Jucáéknál volt házibuli, és kitaláltuk, hogy sütünk palacsintát. Sorsot húztunk, hogy ki legyen a főszakács. Na persze én húztam a rövidebbet, és akkor kiderült, hogy fogalmam sincs, hogyan készül a palacsinta. Ági: Te jó ég? Még sose sütöttél palacsintát?! Képzelem, majd lesült a bőr a képedről! Ida: Mi tagadás, szégyelltem is magam, de Péter felajánlotta, hogy segít. És megmutatta, mi kell a palacsintatésztához, mik a fő fortélyok, hogy oda ne égjen, meg hogy hányféle töltelékkel lehet megtölteni. így aztán egész tál különböző, finomabbnál finomabb palacsintát tálaltunk a társaságnak. Ági: Csak azt ne mondd, hogy ez a mesterszakács még el is mosogatott. Ida: A mosogatást aztán már a többiek vállalták magukra, meg a rendcsinálást is, mert Juca szülei csak úgy engedték meg a házibulit, ha utána mindent kitakarítunk. De hát voltunk elegen,pillanatok alatt elkészültünk. Ági: És Péter? Azóta is találkoztatok? Ida: Igen. Tudod — de ígérd meg, hogy nem nevetsz ki! — megígérte, hogy megtanít főzni. Legalábbis néhány egyszerű dolgot. Mert én tudok kötni, varrni, hímezni, sőt már a tapétázás titkait is ellestem aputól, de főzni sajnos, nem volt módom megtanulni. Ági: Hát nem szoktál hétvégén segíteni anyukádnak? Ida: A főzésben nem. Bevásárlás, takarítás — ez az én „szakterületem”. Nálunk ugyanis munkamegosztás van, mindenki mást csinál. Ági: Ne haragudj, Ida, de szerintem ez nem a legjobb elosztás. Mert mi van akkor, ha valamelyikőtök ne adj’ isten megbetegszik? Akkor mégeszi a kosz a lakást? Vagy nem lesz mit felvenni, mert nincs, aki mosson, vasaljon? Vagy nem esztek? Ida: Én is gondolkodtam már ezen eleget. Azért is jó, hogy most Péter megtanít főzni. Meg azért is, mert azt gyanítom — bár még nem mondták —, hogy nemsokára kistestvérem születik majd, és milyen jó lenne anyunak, ha én el tudnám látni a háztartást, nem? Ági: Eleinte biztos nem fog könnyen menni, de ha belejössz, belátod, hogy nem is olyan bonyolult a dolog. És mondd, ez a te tüneményes Péter barátod hol tanulta meg a konyhaművészetet? Ida: ők ketten vannak fiúk, de az öccse még kicsi. így aztán kicsi korától mindig az anyukája mellett mozgott a konyhában. Azután anyukája nagyon beteg lett, és majdnem egy évig kórházban feküdt, így aztán úgy egyeztek meg a férfiak, hogy a papája mos, vasal és takarít, Péter pedig főz, úgyhogy nagyon szépen megvoltak együtt. Zoltán: Micsoda? Kicsoda főzött meg kit? Ági: Nem kit, hanem mit, és különben sem illik beleszólni mások beszélgetésébe. Zoltán: De ha engem érdekel, mit susmorognak a lányok?! Ida: Hagyd, Ági, elárulhatjuk neki is, hogy a háztartásról beszélgetünk. Le lehet becsülni, el lehet nyomni a házasság testi oldalát? Becsületes, korrekt házasság lehet azért az is, ahol egy-két gyermek után mintha el is felejtenék a házasfelek, hogy egyikük férfi, másikuk nő. Ha egymáshoz érnek, mintha saját testüket érintenék. Inkább munkatársként élnek egymás mellett, enyhe unalomban. Minden ragyog, tiszta a lakásban, de inkább lakás az, mint otthon. Az ételek egészségesek, táplálóak, csak éppen ízetlenek. A férfi egyre több munkát vállal és robotol a családért. Keveset van otthon. S ha az úgynevezett kapuzárás előtt vakrémület, pánik — egyik vagy másik házasfelet ki nem robbantja az ilyen házasságból: összeszokva (savanyodva) megöregszenek, de egyre kevesebbet beszélgetnek. Inkább csak megbeszélnek: gyereket, unokát, árakat, szomszédokat. Egymásról-egymásnak már régen nem tudnak mit mondani. A férfi zsörtölődő „zseb-diktátorrá" válik, amire az asszony néma, takarítási és tisztálkodási dühvei válaszol. Ezzel fejezi ki megvetését a „tisztátalan" iránt. Ha egyikük özvegyen marad, látványos gyász és túl drága sírkő felállítása után: meglepően kivirul, esetleg sürgősen új házasságra lép. Egyszerűbb képlet ennek a fordítottja: amikor túlbecsülik a házasság testi oldalát. Pedig bizonyos izgató hatást nem lehet a végtelenségig ismételni, mert (előbb-utóbb) megmarad ugyan a vágy — de elmarad a kielégülés. Ilyenkor a szerelem gyűlöletbe csaphat át, és új társat keresnek. Pedig volna jobb megoldás az átmeneti, testi elhidegűlés, orvoslására: a házasság lelki és szellemi, igei oldalának felfedezése, megélése, Zoltán: Rátok fér. A mai lányok többsége úgyis teljesen lehetetlen, már ami a háztartást illeti. Se főzni, se vasalni nem tudnak. András: így igaz! Aztán ha férjhez mentek, kész a nagy sírás-rívás, hogy még forralt vizet se tudok főzni, és fél óra hosszat főzitek a lágytojást, hogy jól puhuljon meg... Ági: Nézd, már ez is ide ütötte az orrát! És csak vagdalkozik látatlanba! Ha nem tudnád, épp arról van szó, hogy Ida most tanul főzni. András: Nagy dolog! Én már régen tudok főzni. Ida: No persze, a csajokat a diszkóban... András: Nem igaz! Pudingot, teát, kakaót, meg kávét a vendégeknek mindig én főzök. És ha nincsenek otthon a szüleim, rántottét, lecsót meg paradicsomlevest is tudok már készíteni. Zoltán: Hiába gúnyolódtok, a mai srácok szerintem sokkal otthonosabban mozognak a konyhában, mint a mai lányok. Ági: Azért nem lehet így általánosítani! A legtöbb családban komoly munkamegosztás van, ma mér nem nagyon él az a régi példa, hogy apa olvas, anya főz, a gyerekek játszanak — mindenkinek megvan a feladata otthon. András: Nem egészen. Van, ahol a gyerekeknek a tanuláson kívül semmi dolguk. „Te csak tanulj, fiacskám, édes lányom, angyalbogaram, neked ez a munkád, legyen belőled művelt ember”. Miért, ti nem találkoztatok olyan gyerekkel, aki még egy nyamvadt gombot sem tud felvarrni? Zoltán: Az én bátyómnak meg az a baja, hogy mindenhez ért, és mindent vele csináltatnak. Még a szomszédok is őt kérik meg, hogy csinálja meg a csapot, ha csöpög. Ilyenkor aztán mindig kifakad, hogy „A fene egye meg, miért kell nekem mindenhez értenem!" — persze azért megcsinálja. Zoltán: Bizony jó, ha például egy fiú nem tud mosogatni. Mert a mosogatás szerintem a lányok dolga. Kati néni: Ezen lehetne vitatkozni, hogy a mai modern családokban, főleg városon, kinek mi a dolga. Hiszen mindkét szülő dolgozik, a gyerekek is iskolába, óvodába járnak. Délután és este nagyon kevés idő marad arra, hogy mindent elvégezhessenek: tanulást, főzést, mosogatást, mosást, vasalást, takarítást... Ida: A legjobb szerintem az, ahogy nálunk van: mindenkinek megvan a dolga, hogy ki mikor mit csinál. Ági: Igen ám, csakhogy egyik a másik feladatát már nem képes ugyanolyan jól ellátamelyben meggyógyulhat az elszigeteltsegben kimerült, vagy unottá vált szexus is. Nagy veszélye az ilyen házasságnak, hogy azért bomlik fel, mert vagy a férfi, vagy a nő egy harmadik erotikus varázsa bűvöletébe került, legtöbbször a munkahelyén. Természetesen ezt a harmadikat mindig szépen felöltözve, vagy illatos, lenge ruhában ismeri meg az áldozat. Nem úgy látja, mint párját, akit kopott pongyolában, fényesre krémezve, fésületlenül, vagy borotválatlanul, vagy éppen komikusnak ható alsóneműben lát nap mint nap. Következésképpen azt hiszi, hogy az a másik „más” is, és az erosz kábulatában elválik és házasságot köt azzal a „más”-ikkal. Legtöbbször kiderül (csak ritkán vallják be), hogy az a meseleány, aki olyan más volt, mint a felesége, ugyan nem kopott pongyolában, de rongyos fürdőköpenyben jár otthon. Nem krémezi fényesre az arcát, de drótokkal tűzdeli tele a haját. Azonkívül buta és pazarló is. Bezzeg az ő első felesége stb. Legtöbbször kiderül, hogy az a jó alakú férfi, a mindig kedves, tréfás kedvű, akinek erotikus varázsa elválasztotta férjétől, kabátjával együtt levetette vállizmait is. Ordít, ha sótlan a leves, szürcsöl, horkol, pedig az ő első férje stb., stb. Ezért kell a házasfeleknek egy életen át ápolniok, szelíden táplálniok az eroszt is, mert ott hat egy harmadik erotikus varázsa, ahol otthon egyik vagy másik házasfél eroszhiányban szenved. Le lehet becsülni a házasság lelki (pszihéjét) is. ni, mert annyira „szakosodtatok". Ida: Ez igaz, de azt hiszem, a háztartásban egyik munka se olyan boszorkányos, hogy ne lehetne megtanulni. András: Szerintem ezeket a dolgokat csak otthon tanulhatja meg az ember. Kati néni: Nem nagy boszorkányság a háztartásvezetés, csak jól be kell osztani az embernek az idejét, az energiáját és a pénzét. Régen, ha valaki vendégségbe ment, a háziasszony kitett magáért: jobbnál jobb falatok kerültek az asztalra, különleges sütemények. A feltálalt ízes ételeket nemcsak dicsérni illett, hanem a recept iránt is érdeklődést illett mutatni. így vándoroltak a receptek újabb és újabb gazdákhoz, így terjedtek el a különféle ételek. Zoltán: Ma már ez nem nagyon divat. Kati néni: Rohanó életünkben bizony lejárt a nagy vacsorák, ebédek ideje, de azért ünnepnapokon, családi események alkalmával még ma is szívesen adózunk ennek a szép hagyománynak. Mert az ízlésesen, esztétikusán terített asztal mellett, a finom ételek elfogyasztása után bizony mennyivel jobban, nyugodtabban, komolyabban és felszabadultabban lehet beszélgetni, tervezgetni, mint hétközben, amikor mindig siet az ember. Ági: Minden családban vannak bizonyos étkezési szokások, ételkultúra, főzési, fűszerezési eljárások is lehetnek különbözőek. De gazdagítani lehet az étkek sorát a szakkönyvek receptjei által is. András: Kati néni, nem próbálnánk ki valami jó receptet? Kati néni: Szívesen. Most csak kiválasszuk, melyik recepthez, hány személyre, mit kell vásárolnunk. Kiszámítjuk, telik-e a pénzünkből rá. És legközelebb jöhet a sütés-főzés! Haraszti Mária M. Nagy László felvétele Jól megvannak — mondják az efféle házasságról. Nemi életük jól működik, mint az emésztésük vagy reflexeik. De nappal úgy élnek egymás mellett, mintha egyneműek volnának. Áz erosz jóleső feszültsége, a szemek összevillanása, kétnemű élet egymás felé remegése, a házasság sava-borsa hiányzik. Fordítottja a házasság lelki részének (pszihéjének) túlbecsülése. Egyre inkább jelenség — manapság már túl regényesnek hat, mint egy szerelmes tárgyú némafilm, amelynek szívszaggató jeleneteit a mai ifjúság kacagva nézi — a filmmúzeumban. Bár egyik-másik nadrágos leány titokban (és szégyenkezve) egy-egy könnycseppéit is elmorzsol a szeme sarkán, de meg nem vallaná: mit adna érte, ha valaki így szeretné őt. Ilyen finoman, tapintatosan, lovagiasan, udvarolva és kedveskedve. De vége a filmnek s ezt mondja: marhaság volt; és hátba veri lompos fiúját, aki rámorog: ne bomolj anyukám! A házasság szellemének lebecsülése annál inkább mai jelenség. A házasságban minden egyezik. Remekül összedolgoznak — pénzkeresésben, érvényesülésben. Gyűjtenek, gyarapodnak, utaznak. Szexuális életük is kielégítő. Csak éppen olyan: olyan jó, hogy van televízió. Ritka szabad idejükben nem kell kínosan hallgatniok — újság vagy varrás fölött: vagy az ezerszer megcsócsált munkahelyi zűröket és gyermekbajokat újrabeszélniök. Egyáltalán nem is kell egymásra nézniök. Elég, ha az elsötétített szobában egy irányba figyelnek, egy kis „konzerv-kultúrát" kortyolgatva,, míg el nem bóbiskolnak. Együtt olvasni egy könyvet? Csak egy elbeszélést? Vagy éppen verset? Beszélgetni egy rádiódrámáról? Folyóiratról? Az élet értelméről, halálról? Minek? KI ér arra rá? A házasság pedig, szellemi töltet nélkül, törvényesített viszony. Dr. Gyökössy Endre „Ötvenéves vagyok, magasságomhoz mérten nem Is túl kövér, (166 cm, 70 kg). Egyre gyakrabban bedagad a térdem ilyenkor, tél elején. A csípőm, amikor reggel felkelek, nagyon fáj, különösen az első néhány lépés megtételekor. Ha pedig járás közben rálépek egy gallyra, kavicsra, nyilalló fájdalmat érzek. Voltam orvosnál, kaptam fájdalomcsillapítót és Brufent, s azt mondta, hogy többet pihenjek, és hogy nincs mit tenni, ez a betegség az öregedéssel jár. Ezentúl mindig így kell majd kínlódnom?" H. K. leveléből A coxarthrosis, vagyis a combcsont és a medencecsont forgóinak megbetegedése nagyon súlyos és nőknél különösen gyakran előforduló megbetegedés. Előidézhetik veleszületett rendellenességek, különböző sérülések vagy fiatalabb korban egyenlőtlen, nagy fizikai megterhelés. De ahogyan orvosa is megállapította, az ön esetében az öregedéssel járó folyamatról, kopásról van szó. Ha ugyanis alaposabban megvizsgáljuk a forgókat (akár a bokában, akár a térdben, csuklóban), ha a páciens nem is panaszkodik, vagyis tünetmentes a folyamat, a negyvenedik-ötvenedik év táján mindenkinél jelentkeznek ún. degeneratív elváltozások, amelyek az öregedés jelének is tekinthetők. Az emberek csak fájdalmat éreznek, amelyet eleinte csillapítókkal tompítanak, csak ha már szinte állandó jelleggel fáj a térd, a csíoő, illetve nehézkessé teszi a járást, a mozgást a bele-belenyilalló fájdalom, akkor keresik fel az orvost. Nagyon kevés más betegség igényel annyi türelmet, s állandó kezelést, mint az öregedéssel járó megbetegedések. (Nemcsak a coxarthrosisról van szó, hanem az ilyen jellegű derék-, hát-, kar- és fejfájásról is. De ezekre még visszatérünk.) Ezeknek a korai vagy későbbi kialakulásában nagy szerepe van a munkának, amelyet az ember végez. (Ha nem veleszületett csípőiületi rendellenességről, vagy fiatalkorban végzett, egyoldalú fizikai megterhelést jelentő nehéz munkáról van szó. A nők a háztartásban is ki vannak téve hasonló megterheléseknek, ezért fordul elő a coxarthrosis az ő esetükben gyakrabban, mint a férfiak között. Az alsó végtagokra nehezedik ugyanis az egész test súlya, s ha ehhez még más, fokozott megterhelés is járul, idővel a porcszövetek elveszítik rugalmasságukat, majd elkopnak. Ezzel a kopással párhuzamosan fokozódik a csontok egymásra gyakorolt hatása, ami egyre fájdalmasabbá válik. Ha például a porcok széle kopik el, betegszik meg, akkor kinövések keletkeznek rajta, s ezek szinte elcsontosodnak. így azután ingerük az idegszálakat, s ezáltal a mozgás nagyon fájdalmassá válik. A klasszikus kezelés és a kímélet az egyetlen megoldás. A beteg gyakran összetéveszti ezeket a fájdalmakat a reumával. Pedig nem erről van szó. A reumát ugyanis a streptococcus aureus idézi elő, s hatásaiban egészen másképpen támadja meg az egyes szerveket. A tünetek azonban hasonlóan, s ezért a degeneratív elváltozásokat még reumatoid megbetegedésekként is szokták emlegetni. Pihenésre, nyugalmi állapotra van a betegnek szüksége a legnehezebb napokban, amikor intenzívebben fáj a csípője, a végtagjai. Általában fájdalomcsillapítókkal enyhítheti, tompíthatja ezeket a fájdalmakat, tünetmentes azonban már szinte sohasem lesz, tompán mindig sajoghat, bele-belenyillalhat az elkopott csípőízületekbe, forgókba a fájdalom. A gyulladásos, reumás, reumatoid betegségek kezelésére több féle gyógyszert ajánlhat az orvos. Rendszerint megkérdezi, melyiket kéri a beteg, ugyanis egyiknek a Brufen, a másiknak az Indren vagy a Rewodina használ jobban. Ezek a gyulladást gyógyítják, de magát a kopást nem. Hazai találmány s újdonságnak számít a Biomin-H (R) plv., amelyet kérésre felírhat az orvos. Ez a természetes anyagokból előállított készítmény nagyon radikálisan beavatkozik a csontok anyagcseréjébe, s erősíti azokat. Kiválóan alkalmas a csontritkulás megelőzésére, s az említett öregedési folyamatok is nagyon egyszerűen, mellékhatások nélkül késleltethetek segítségével. Izomlazító gyógyszereket is felír az orvos, hogy az izmok ellazításával az érintkezési felületek távolabb kerüljenek egymástól, így az idegvégződések nem ingerük egymást, ezáltal csökkennek a beteg fájdalmai. Ilyen gyógyszer a Mydocalm, a Scutamil C, stb. Nagyon fontos mindezek mellett az ésszerű táplálkozás, (kevés, sovány hús, sok zöldség és gyümölcs) a rendszeres életmód: pihenés, alvás, kímélő mozgás. A különféle fürdőkezelésekre, gyógytornára még visszatérünk. Sokan reménykednek a műtét sikerében, jobb azonban a megelőzés, a vitaminok fogyasztása. És feltétlenül kérje orvosától az említett készítmény előírását! Dr. Cs. J. A házasság betegségei
