Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)

1992-11-23 / 264. szám

1992. november 23. 4 Szabad ÚJSÁG Gazdaság Történelmi lecke - nemcsak környezetvédelemből Egy építkezés tanulságai Bedrich Moldan, a természettudományok doktora a Hospo­­dárske noviny november 17-ei számában rövid elemző írásban foglalkozott a bősi kérdéssel. A vízmű építésének körülményeit főleg a közelmúlt politikai eseményeinek szemszögéből vizs­gálja, s következtetései bizonyára széles körű érdeklődésre tarthatnak számot. Olvasmányos érvelését az alábbiakban is­mertetjük. eseményeket általában három csoportba sorolhatjuk: az első­be azok tartoznak, amelyek mindenkinek örömet okoznak, a másodikba azok, ame­lyek csak egyeseket tesznek boldoggá, a harmadikba pedig azok, amelyek senkit sem részesítenek örömben. Attól tartok, hogy a „Gabcíkovo" néven emlegetett szo­cialista építmény a harmadik csoportba tar­tozik Az építkezés történetét nem szükséges elemezni, hiszen eléggé ismert. Elég csu­pán annyit elmondani, hogy valamelyik nagy becsvágyú kommunista tervező eme „művével" egyszerre négy legyet akart agyoncsapni Az egyik cél a csúcsenergia­termelés volt, a másik az árvízvédelem, a harmadik a hajózási feltételek javítása - talán még a fekete-tengeri flotta számára is -, a negyedik pedig, hogy a győzelmes szocializmusnak egy nagyszerű emlékmű­vet állítson Szlovákiában. A valóságban az erőmű azonban csak nagyon kevés villa­mos energiát eredményezhet, viszont annál több ökológiai és egyéb problémát okoz. Nem fér hozzá kétség, hogy a bösi építmény egy sokoldalú katasztrófát jelent. Felmerülhet a kérdés: miért nem sikerült 1989 novembere után - mielőtt még felfor­rósodott volna körülötte a levegő - tenni vele valamit? Miért nem lehetett megállítani a milliárdok áramlását ebbe az ellentmon­dásos építkezésbe? A feltett kérdéseket alaposan meg kellene vizsgálni, hogy le­vonhassuk a tanulságot eme történelmi lec­kéből. Talán hasznos lehet néhány meg­jegyzésem, észrevételem. A körülmények úgy hozták, hogy az 1989. november 17. utáni események egyáltalán nem gyöngítették a szlovák vízü­gyi betonlobby helyzetét, sót inkább meg­erősítették azt. A szlovák ökológusok foko­zott tiltakozása ellenére is keresztülvitte a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer épí-FLANDER Zoltán mérnök „szellemi" irányítása alatt tevékenykedik az a négyta­gú, műszaki csoport, amely másfél évvel ezelőtt elhatározta, hogy a vállalkozók rö­gös útjára lép. Útkereső próbálkozásaik közepette gazdag, nem egyszer kiábrándító tapasztalatokra tettek szert. • Flander úr, milyen elgondolással hozták létre ezt a korlátolt felelősségű társaságot?-Annak idején mi is olyan illúziókat tápláltunk, hogy majd „olcsón veszünk, drá­gábban eladunk" alapon tartjuk fenn ma­gunkat. Kezdetben mezőgazdasági gépe­ket exportáltunk, fűrészáruval, sörrel, cirok­­seprűvel és egyéb termékekkel keresked­tünk. Később rá kellett jönnünk, hogy hosz­­szú távú érdekeink szempontjából elkerül­hetetlen a termelői tevékenységre való átté­rés. Most ott tartunk, hogy áruforgalmunk 80-90 százalékát a saját termékeink ké­pezik. • Mivel jelentkeztek a piacon?-Tetőfedő betoncserepek gyártásával akartuk megcsinálni a szerencsénket. Már a hozzávaló alapanyagokat és a külföldi gyártósort is beszereztük, amikor kiderült, hogy az időközben hirtelen beszűkült pia­tésének folytatását, ahogy azt akkor még nevezték. (Közben a nagymarosi vízlépcső építését, amely nélkül a bösi erőmű csúcse­­nergia-termelésre nem alkalmas, a magyar fél végleg leállította.) Az egymást követő szlovák kormányok kivétel nélkül támogat­ták az építkezést, egyre inkább hangsúlyoz­va annak a szlovák gazdaságban betöltött jelentős szerepét, amiben a politikai háttér is megnyilvánult. A cseh kormány, amely a szlovák sajá­tosságok megértésének pitharti filozófiájá­ból indult ki, nem avatkozott az ügybe. Megnyugvással kihasználta azt a helyzetet, hogy formálisan nem is volt hozzá köze. Bevallom, ma engem is nagyon bánt, hogy annak idején részemről sem hangzott el határozottabb állásfoglalás (az újságírók­nak, akik az erőművel kapcsolatos vélemé­nyemet kérték, ezt válaszoltam: hál' isten­nek, hogy Szlovákiában van), s restellem, hogy nem léptem fel határozottabban az uralkodóvá váló légkör ellen. Megbocsáthatatlan volt azonban - s még ma is az - a szövetségi kormány állásfoglalása. Szabad kezet adott a szlo­vák kormánynak, pontosabban hagyta ma­gát általa befolyásolni. Finanszírozta az con aligha találunk vevőt erre a termékre. Túladtunk hát a gépeken, felmértük az újabb lehetőségeket, és elhatároztuk, hogy ezentúl több dologba fogunk egyszerre. így sikerült beindítanunk 50 százalékos tőkeré­szesedéssel egy minivarrodát, ahol egész­ségügyi, háztartási és munkaruhák készíté­sével foglalkozunk. Külföldi és hazai meg­rendelésekkel raklapokat (palettákat) gyár­tunk. • Értesüléseim szerint egy komo­lyabb vállalkozásban is érdekeltek.- Egy közeli településen bérbe vettünk egy tulajdonoscserére váró gyártelepet, ahol újraindítottuk az EO 940-1 típusú, tízliteres úrtartalmú villamos vízmelegítők sorozatgyártását. S egyben az előző eladá­sokból származó hibás készülékek garanci­ális javítását is felvállaltuk. Eme termék iránt óriási az érdeklődés, márcsak azért is, mivel a konkurenciánál 400 koronával ol­csóbban jelentünk meg a piacon. S ameny­­nyiben majd sikerül itt tartósan megvetnünk a lábunkat, első dolgunk lesz, hogy felújít­suk a zománcozó üzemrészleget, mivel je­lenleg egy morvaországi gyárban vagyunk kénytelenek elvégeztetni a tartályok zo­máncozását. építkezés folytatását, egyáltalán nem ragált a szlovák és a cseh ökológusok bírálatára és ellenvetéseire, s a magyar fél tiltakozó megnyilvánulásaira sem megfelelő módon válaszolt. Nem szándékozom a magyar ál­láspontot értékelni, de bármilyen is volt az, a csehszlovák hozzáállás helytelen volt. Gyakran hallottuk azt az érvelést, hogy a magyarok nem hajlandók tárgyalni. De hogy is lehetne tárgyalni olyan helyzetben, amikor a tárgyalás alapját képező ügy a munkák szakadatlan folytatása következ­tében óráról órára változik? Sohasem vol­tunk hajlandók a munkákat legalább átme­netileg szüneteltetni. Nem fér hozzá kétség, hogy már régóta nem ökológiai kérdésekről van itt szó, ha­nem az ügynek messzemenő nemzetközi összefüggései vannak. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az érvelések­ben az ökológiai szempontok ma is szere­pelnek. Ha igaz is lenne, hogy napjainkban ezek is előtérbe kerültek, továbbra is tagad­hatatlan tény marad, hogy a kormány ilyen összefüggésekben soha nem tulajdonított és ma sem tulajdonít ezeknek érdemleges jelentőséget. Éppen a bősi példa bizonyítja, hogy a környezetvédelem kérdései milyen • Vállalkozásaik finanszírozásában segítik önöket az állami pénzintézetek?- Mivel kevés alaptőkével rendelkezünk, hitelre szorulunk. A bankjainkban annyira megcsonkosodott az ügyintézés, hogy két­­három hónapba is beletelik, amíg egy-egy ügyvitelnek a végére járhatunk. Hitelt már csak ingatlanra adnak 80 százalékos összeghatárig, de még ezzel a garanciával sem elégednek meg, közjegyző által is hitelesíttetnünk kell a különféle értékpapíro­kat. Kereskedelmi forgalmunkat és üzletkö­téseinket nagymértékben lassítja a bankok csigatempója. Hónapokig is eltart, amíg átutalásra kerül egy-egy tétel. • A felmerülő problémák közül me­lyeket tartják a legbosszantóbbaknak?-A kiviteli engedélyek beszerzése a vállalkozói „művészetek" kategóriájába sorolandó. Aki azt hiszi vagy azt állítja, hogy a csúszópénzek létjogosultságának az ideje lejárt, az nagyot téved, illetve nem mond igazat. Mert a korrupció, a hivatalok packá­­zása és a megfelelő védöintézmények hiá­nya miatt most éli a virágkorát. Ráadásul a kormány még mindig nem dolgoz(tat)ta ki a Vámkönyvet. Továbbá, az érdekképvise­leti szerveknek kikiáltott Gazdasági Kama­fontos szerepet játszanak a nemzetközi politikában. A mi kormánypolitikai filozófiánk az öko­lógiai problémákat többnyire még ma is kommunális jellegű problémáknak tekinti. Arról, hogy elpusztulnak-e vagy sem az erdők, hogy tönkremennek-e az ivóvízforrá­sok, hogy mennyi termőtalaj értéktelenedik el, és az ilyen jellegű egyéb kérdésekről sem állami szinten, sem a nemzetközi politi­ka szintjén nem folyik érdemleges vita, jóllehet az ózonréteg védelmére vonatkozó megállapodást mi is aláírtuk. A kormánynak azonban meg kellene végre értenie, hogy az ilyen hozzáállás nagyon sokba fog kerülni. A környezeti kérdések ma már nem egyes perifériális csoportok ügyét képezik, hanem minden valamirevaló állam politikájának elválaszt­hatatlan részévé váltak. A kormányok saját belpolitikájukban arra törekednek, hogy ér­vényesítsék a maradandóan fenntartható fejlődés alapelveit, ami azt jelenti, hogy a környezet, a természet és a természeti források védelmét fejlesztési programjaikba integrálják. Az olyan intézmények, amilyen például a Világbank, ugyancsak a maradan­dóan fenntartható fejlődés elveit hirdetik, s meglepően „zöld" magatartást tanúsíta­nak. A bősi ügy számos kérdésbe betekintést nyújthat Már hosszú ideje nemcsak arról van szó, hogy az „ökológiára" bizonyos pénzeszközöket szánjunk, s a választási, valamint a kormányprogramokat környezet­­védelmi fejezetekkel egészítsük ki, esetleg „ökológiai" minisztériumot létesítsünk. Ar­ról nincs szó, hogy az ökológiai problémák megoldása valamilyen „abszolút" vagy „ágazatokon felül álló" elsődlegességet él­vezzen. Az ökológiai kérdéseket egyszerű­en a társadalmi fejlődés alapvető és elvá­laszthatatlan részeként kell kezelni. rába is kötelezően be kellett lépnünk, de ebből az égvilágon semmi hasznunk, még információt sem kapunk tőlük a befizetett „tized" ellenében. Nálunk az információ még mindig fizikai kapcsolat, vagyis utazás­sal eltöltött sok-sok időt és pénzt jelent. • A jövöt illetően miként ítélik meg esélyeiket, avagy a politikai viharfelhők árnyékában miben reménykednek?- Nekünk egy-egy üzleti vállalkozásba olykor a teljes alaptőkét be kell fektetnünk. Vagyis egy ilyen „Kisforgalmú" kft-nél, mint a miénk, nagy a rizikó. A kockázatvállalás pedig 50-50 százalékos esélyegyenlőség­gel garantálja az elöbbrejutást vagy a bu­kást. Szó, ami szó az eljövendő dolgok előrevetett árnyékában mi kimondottan pesszimisták vagyunk. Ennek ellenére - ameddig lehet - tesszük a dolgunkat. Legújabban éppen Romániából hoztunk be faragott bútorokat, melyeket minimális ha­szonnal kínálunk megvételre. Emellett favá­zas tetőszerkezetek összeszerelését, illetve elkészítését is vállaljuk... Hát, ez a mi munkánk! • Köszönöm a beszélgetést! Korcsmáros László Újságíró? Inkább ne... Szétvert utak A PROBUGAS holland-szlovák vegyes vállalat 1991 szeptemberében kezdte meg működését a Szlovák Gázipari Vállalattal kötött előzetes szerződés alapján. Nyere­séggel zárták az elmúlt időszakot, annak ellenére, hogy a palackozott propán-bután gáz ára időközben jelentősen emelkedett. Szlovákiában a cégnek négy töltőállomása működik: Pozsonyban, Túrócszentmárton­­ban, Kelet-Szlovákiában pedig Szirénfalván (Ptruksa) és Enyickén (Haniska), illetve az utóbbi üzemben történt gázrobbanás óta már csak Szirénfalván. Ezek az üzemek, egyrészt balesetveszélyesek (lásd az enyickei példát), másrészt kellemetlenséget okoznak a lakosság számára. A szirénfalvai töltőállomás az erdő szé­lén fekszik, nem messze a falutól, a Latorca egyik gyönyörű holt ágának partján. Egyet­len út vezet ide: Nagykapostól, Kaposkele­­csényen, ill. Budaházán, Dobóruszkán és Nagyszelmencen keresztül. Mióta az üzem beindult, a lakosok éjjel-nappal „élvezhe­tik" a töltőállomás áldásait. Szűk utcácskák, egymás mellé épített falusi házak; a nehéz teherautók esős időben a tetőig fröcskölik a sarat. A lakosok már szinte hozzászoktak a besározott kerítések mosásához. Óriási pótkocsis teherautók közlekednek ezen az útvonalon, hatalmas kocsik viszik a töltött palackokat, és még hatalmasabb tartályko­csikban szállítják ide a cseppfolyós propán­­butánt. Az üzemben nemcsak az itteni lelő­hely nyersanyagát dolgozzák föl, hanem a vajáni Slovnaft propán-butánját, hoznak gázt Pozsonyból is, sőt, a legújabb terv szerint az osztrák fővárosból, Bécsből is lesz utánpótlás: tartálykocsikkal végig Ma­gyarországon, majd Záhonytól Nagykapo­­sig vasúton, onnan Szirénfalváig ismét te­herautókkal. Ezt a jelentékeny forgalmat tovább növelik a nagymihályi NAFTA válla­lat járművei, mivel a cég próbafúrásokat és kutak kiépítését végzi. Teherautókon szál­lítják a fúrótornyok alkatrészeit, a hatalmas darukat és egyéb gépeket, amelyekkel alig tudnak fordulni a szűk és éles falusi kanya­rokban. Az útvonal mentén álló házak falai sorra megrepedeznek, az utakat szétverik a nehéz gumiabroncsok. Szirénfalván az önkormányzat saját ere­jéből hozta rendbe a községi utat, jogosan követelik hát a kárt okozó üzemektől a javí­tási költségeket. Ebben az ügyben találkoz­tak a napokban az érintett felek: a falu polgármestere, Tóbiás Lajos, a nagymihá­lyi NAFTA üzem vezetői, valamint James Kirby, a holland cég vezetője. Szívesen jelen lettem volna a találkozón, de Kirby úr, mikor meghallotta, hogy újságíró vagyok, elhúzta a száját: - Újságíró? Inkább ne. így tehát kénytelen voltam megvárni a találkozó végét, s csak ezután beszélgethettem a pol­gármesterrel:- Arról az útszakaszról van szó - mond­ja - amely a falun vezet keresztül és ame­lyet az erre járó teherautók teljesen tönkre­tettek. Segítséget kértem a két üzemtől, ezen a találkozón jöttünk össze először.- Sikerült valami eredményt elérni?- Igen, a két üzem vezetői ígéretet tet­tek, hogy az utat megjavítják. Sajnos, kifu­tottunk az időből, az időjárás már nemigen engedi meg az aszfaltozási munkákat. Kirby úr negyedévenként látogat ide, ezt a talál­kozót ő is kérte levélben, mivel hallott a pa­naszainkról. Korrekt embernek látszik, és különben sem volt más választása. Az üze­met csak ezen az útvonalon lehet megköze­líteni és én világosan a tudtára adtam, hogy ha nem javítják meg az utat, egyszerűen nem engedjük át a jármüveket. Az út télen csúszik, lejt is... most is volt egy baleset. Flágondolni is rossz, mi minden történhetne, ha egy pótkocsis teherautót, tele PB-palac­­kokkal baleset érné. Egyébként beleegye­zését egyetlen polgármester sem adta ah­hoz, hogy ezeket a szállítmányokat a falu területén át szállítsák. A cégek a körzeti hivatal engedélyére hivatkoznak.- Mi a helyzet a gázvezeték építésével?- A munkálatok megkezdődtek, a költsé­gek hatvan százalékát az üzemek, harminc százalékát az önkormányzatok, tíz százalé­kát pedig a szövetkezetek fedezik. Az erre az évre tervezett munkával el is készültek a kivitelezők, a pénz is elfogyott. Tovább nem is nagyon lehetett volna dolgozni, mert az Olaszországból importált műanyag csö­veket fagypont alatt néhány fokkal már nem lehet hegeszteni. Ami a pénzt illeti: Ez év júniusában kértünk támogatást a környezet­­védelmi minisztériumtól. Meg is kaptuk a választ: ebben az évben már egy koronát sem kapunk. Próbálkozzunk talán jövőre...- Kicsit furcsa, hogy ebben a néhány faluban, amelyeket úgyszólván körülveszik a lelőhelyek, nincs gázvezeték.- És hány éve már ennek... még nem is voltam polgármester, már voltak kezdemé­nyezések, de a kivitelezés valahol mindig elakadt. A lakosság jogosan elégedetlenke­dik. De remélhetően hamarosan elkészül. TÓTH FERENC-MM­A Diószegi Cukorgyári Társaság öröksége Követelődző bankok, nyomasztó hitelek Több mint egyéves előkészületek után a Dió­szegi Cukor- és Konzervgyár magántulajdonba került. Ez év szeptemberében jött létre az öttagú cukorgyári társaság, amely mára részvénytársa­sággá vált. A vállalkozók egyikét, Pethő Mihály igazgatóhelyettest csupán a délutáni órákban talál­tuk irodájában. Nagyban zajlik a kampány, ám a cukor feldolgozását érintő problémák eltörpülnek az újonnan alakult társaság gondjai mellett.- Kilencven magángazdával és negyven szövet­kezettel kötöttünk szerződést az idei kampányra. Jelenleg kétszáz vagon cukorrépát, tehát kétezer tonnát tudunk naponta legyártani, ám a termés minősége nem olyan, mint kellene. Annak ellenére, hogy a cukortartalom 15,3 százalékos, az elmúlt hónapok szárazsága a termésen is megmutatko­zott. Ennek most mi látjuk kárát - mondja az igazgatóhelyettes, majd kertelés nélkül rátér a főbb gondok forrására: - Egy kivételével valamennyien azelőtt is a gyár alkalmazottai voltunk, tudtuk, mire vállalkoztunk. Jómagam huszonnyolc éve dolgo­zom a gyárban, így figyelemmel kísérhettem a ter­melést, valamint a konzervgyár eddigi munkáját. Amikor a cukorgyár néhány évvel ezelőtt különvált a Sütőipari Állami Vállalattól, elveszítettük azokat a gépeket, amelyeken egyéb termékeket - többek között édességet - is gyártottunk. Mi jártunk a leg­rosszabban! A termesztők leadják a cukorrépát, és ezzel minden további gondjuk megszűnik. Felvá­sárlóinknak pedig termékeik eladásával megtérül­nek a nyersanyag vásárlásakor keletkezett kiadá­saik. A legnehezebb dolog magát a cukrot eladni, ez pedig a mi feladatunk. A konzervgyárban ma szörpöt készítünk, és amíg fel nem ment a hús ára, mi láttuk el a környéket a legjobb készárutermékek­kel. Jelenleg úgy segítünk magunkon, ahogyan csak tudunk, és bízunk abban, hogy a gépek felújítására szánt 74 millió korona hamarosan meg­térül. Elsősorban a raktárhelyiségeket szeretnénk felújítani, mert a diószegi gyár épületei már nagyon öregek - mondja beszélgetőpartnerünk Az idei kampány Diószegen valószínűleg csak december 26-a körül ér véget. Ezzel szemben más cukorgyárakban csupán az utolsó hónap elejéig tudnak munkát biztosítani dolgozóiknak. - Hason­lóképpen, mint az elmúlt években, az idén is szeretnénk együttműködni valamelyik cukorgyár­ral, hiszen gépeink esetleges meghibásodásánál kell, hogy valaki biztosítsa a cukorrépa feldolgozá­sát - mondja Pethő úr. Ez még nem magánkampány Az idei cukorrépakampány során az újonnan alakult diószegi társaságnak elsősorban az állami vállalattal együtt „megvásárolt“ szerződéseknek kell eleget tennie. Csak ezután változtathatják meg az új tulajdonosok: Pethő Mihály, Duéan Janícek mérnök, Roman Belcák mérnök, Lubomír Kraj­­coviő mérnök és Jozef Sajgalík, a konzervgyár igazgatója a gyár évek hosszú során jócskán, „elöregedett" munkatervét. A gyár igazgatóhelyet­tese elmondta, hogy a mai napig közel harminc üzleti partnerrel kötöttek szerződéses kapcsolatot, közös terveiket a közeljövőben kívánják megvaló­sítani. - Bérbe adtuk az üzemi konyhát, ha lesz érdeklődés, bérbe adjuk a tehergépkocsijainkat is. Számolnunk kell azzal, hogy dotációk nélkül is folytatni kell a termelést - mondja Pethő úr. A raktáron marad? Vajon mi lesz az idén a cukor sorsa? - Tavaly nagy mennyiség maradt a raktárakon, amiért külön büntetést kellett fizetnünk. A cseh cukorgyárak ugyanis megszegve az egyezséget 700 korona helyett továbbra is 950 koronáért vásárolták fel a cukorrépát a termelőktől, Így a szlovákiai piacot is elárasztották olcsóbb termékeikkel. Ekkor döntött az állam úgy, hogy dotálja a cukorexportot. De sajnos későn! Valószínűleg az idén is nagy szük­ség lesz arra, hogy a hiányzó cukormennyiséget külföldről szerezzük be, ám erre csupán akkor kellene sort keríteni, ha már a hazai cukorgyárak termékei elkeltek. Jövőre 13,10 koronára emelke­dik egy kiló cukor ára. Nem tudjuk olcsóbban adni. Mi lesz, ha a nyakunkon marad az áru?- tekint maga elé beszélgetőpartnerünk, majd kis idő után saját maga válaszol kérdésére:- Romániában, Jugoszláviában, Bulgáriában és Magyarországon ebben az évben is alacsony volt a cukorrépatermés. Már jelezték is felvásárlási igényeiket. Ha a bankok nem állítanának az utunk­ba újabb és újabb akadályokat, és nem rettentené­nek vissza óriási kamatjaikkal, nagyobb kedvvel vállalkoznánk. A jelenlegi körülmények között vi­szont csupán néhány nagyobb vállalatnak van esélye dotációk nélkül a túlélésre. -száz-Interjú a hosszúszói FIMEX kft. vezetőjével Beszűkült információ, virágkorát élő korrupció

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom