Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-21 / 263. szám
4 Szabad ÚJSÁG Riport-Reklám 1992. november 21. Figyelem Számítógépes könyvelést vállalok magánvállalkozók részére. Cím: BK Soft, Méhes Csaba, Pódafai út (a PHS épülete) II. emelet 204-es ajtó, Dunaszerdahely. SZÚM-4J7 CENTROKOV SZUM-444 Figyelem! Előnyös árak 14 napos befizetőlappal: +4% 30 napos befizetőlappal: 4-7% Figyelem! Szállításnál a személyazonossági igazolványt tessék felmutatni! CENTROKOV Rt., KSírov 116, 619 32 Brno Nemesócsa község önkormányzata szeretettel meghív minden kedves érdeklődőt * $0 eH 19<>1 6100 SZUM-4S6 «H1lit'*1 ** Felhívjuk az érdeklődők, magánvállalkozók figyelmét, akik árusítani szeretnének, hogy legkésőbb november 25-ig jelentkezzenek a községi hivatalban, vagy pedig a 0819/961 83-as telefonszámon, ahol részletes tájékoztatást kapnak. Szkukalek László mérnök, Nemesócsa község polgármestere. Hetven éve összetartoznak KAMILLA-TÉKA gyógynövénybolt Komárom, Táncsics M.u. 22 (strand utcája) • gyógynövények, gyógykészítmények • köhögés, megfázás ellen Lándzsás utifűszirup Echinacea cseppek • különleges gyümölcsteák • fogyasztó- és erösítőszerek • ginsengkészítmények • illatszerek nagy választékban. SZÚM-450 Férfi-, női-, gyermek alsó- és felsőruházat. Nyitva: hétf<S-péntek 9.00—17.00 óráig szombaton 9.00 — 12.00 óráig. Gőghné Farkas Eszter 2900 Komárom (Magyarország), Kalmár köz 14. „Nélküled hol laknék?” Vajon hányszor kísérték már végig a tardoskeddi ház apró ablakain keresztül annak lakói a kert őszi elmúlását? Kilencvennégy esztendő megpróbáltatásai, szorongásai tekintenek ránk Papp Kálmán mélykék szempárjából. Mosolya nem nekünk szól, hanem a botjában bízva óvatosan felénk lépdelő Mariska néni törékeny alakjának. Kilencvenkét éves hitvesének az arcát, az ölében nyugvó kezeit simogatja hosszú ideig tekintetével, mialatt pergeti a közösen leélt hetven év emlékének minden pillanatát. Lakodalom volt a faluban, Mariska szívbéli barátnőjének az uszálya mögött ballagott. Az akkor huszonkét éves Kálmánnak megtetszett a csinos koszorúslány. „Áruld el nekem, van-e már udvarlód?” — kérdezte az első tánc után megbátorodva. „Még nincs” — hangzott az ígéretes válasz. „Akkor ón volnék!” — vágott a dolgok közepébe a fiatalember, majd két éven át járt a lányos házhoz, mire megtarthatták a saját lakodalmukat is. Andrást, Mariska testvérét ekkor vitték el katonának, és nem maradt férfi a háznál. A fiatalok ide költöztek. Miután a fiú hazatért, a két család külön gazdálkodott. Kálmán és Mariska „szerelmének gyümölcse” csakhamar felsírt a tiszta szobában. Karcsi fiuk után megszületett Kálmi, egy évre rá Ferkó, majd a nálánál csupán egy évvel fiatalabb Rozika, aki így emlékezik vissza gyermekkorára: — Szüléinknek külön tisztelet jár azért, hogy a legnehezebb időkben sem voltunk, mi gyerekek, tanúi semmiféle veszekedésnek. Tudtunkon kívül, önerejükből oldották meg a pénzgondokat, sosem kellett kölcsönkérniük. Mintha valami varázslat folytán édesanya bukszája feneketlen lett volna... — meséli a ma már háromgyermekes aszszony. Kálmán bácsi visszapergeti a leélt évek eseményeit: — Gyerekeink jó tanulással hálálták meg a gondoskodást. Amikor Karcsi, a legnagyobb fiam kijárta az elemit, jött a tanító úr, és arra kért, írassuk be őt gimnáziumba. Addig-addig könyörgött, amíg beleegyeztünk. Egy évre rá már Kálmán tanítója kopogtatott, mondván, hogy a fiúnak iskolában a helye. Öt már nem engedhettük el a gazdaságból — meséli a családfő, és a hangja csupán akkor telik meg keserűséggel, amikor a deportálás pillanatait idézi fel: — Két nagyobbik fiam Magyarországra menekült. Mi sietve eladtuk a két lovat, a négy tehénkét és az anyadisznókat, és mennünk kellett az ismeretlenbe. Tűrtünk, mint oly sokan, akiket velünk együtt elhurcoltak. Csupán akkor álltunk a sarkunkra, amikor a családunkat szót akarták szakítani. Kiharcoltuk, hogy együtt maradhassunk. A deportálás idején a lányomhoz kiszökött a vőlegénye, a fiam pedig az otthon maradt menyasszonyát kereste fel. így tartottuk meg a két lakodalmat az idegenben. Később tulajdon gazdáink segítettek abban, hogy visszakerüljünk Tardoskeddre. Az igazi ellenséggel itthon találkoztunk. A szlovák betelepültek, akik az elhurcolásunk után a birtokukba vették házunkat, feljelentettek bennünket a csendőrségen. A börtönben virradtunk, ahelyett, hogy hazamehettünk volna. Miután visszakaptuk a jócskán megrongált házat, újra munkához láttunk. Fűszerpaprikát termesztettünk, hiszen jól tudtuk az én Mariskámmal, hogy az többet hoz a konyhára, mint a búza. Mire újra tudtunk teheneket vásárolni, már toboroztak a szövetkezetbe. Ekkor fosztottak meg bennünket másodszor is mindenünktől! — meséli Kálmán bácsi, és a feltépett sebek fórfikönnyekkel árasztják el az ezernyi ráncot. A családfő nyolcvanéves születésnapjáig a község szövetkezetében dolgozott kapuőrként. A háztartást Mariska néni vezette. A kutya ugatására mindig sietve megkötötte a fejkendőjét, hogy ajtót nyithasson a gyerekeknek. A kilenc kedves unoka után sorra megszülettek a dédunokák, akik közül a legkisebb, Szabolcs, ma ötéves. Két gyermekük Magyarországon alapított családot. Fiuk, Ferenc, aki mind a deportáláskor, mind később, az itthoni munkák elvégzésében nagy támaszuk volt, baleset során elhunyt. Özvegy felesége, Mariska ma úgy viseli az idős házaspár gondját, mintha az édesszüleiről lenne szó. ő látja el a ház táját, bevásárol, és gondoskodik a mindennapi meleg ebédről. Kálmán bácsi elmondása szerint felesége után Mariska főzi a legjobb krumplistésztát. Szófogadatlan már a láb, és a kék erekkel behálózott kéz néha kilöttyenti a levest a térítőre. Bolond játéka ez az időnek, találjuk kiolvasni a már néhány éve nem halló, csendjében megpihenő Mariska néni mosolyából. Hetven éve támaszai, társai egymásnak szelídülő szerelmükben Kálmán bácsival. A tekintetük előtt elevenedő, majd őszülő kert változásait gyengülő látásuk miatt egyre inkább csak az emblékezetükben élik meg évente újra és újra. Senki sem lehet a tanúja beszélgetéseiknek, azok ugyanis a kívülálló számára nem hallhatók. November huszonnegyedikén összetartozásuk hetvenedik születésnapját ünnepük. A köszöntő helyett Nagy László adhatna a leginkább szavakat érzéseiknek: „Nélküled hol laknék? — megborzong a lélek — Hajnaltüzes hajlék a teözelséged”. Száz Ildikó Nemvasfém készpénzért Nemvasfémet válalkozói engedéllyel nem rendelkező magánszemélyektől bármilyen mennyiségben felvásárolunk, 500 kg feletti mennyiség esetén előzetes megbeszélés szükséges, Közelebbi információk a kivetkező teleíonszámon: 05 330341, 249-es mellék
