Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-09 / 227. szám
IV 1992. OKTÓBER 9. GAZDA SZERVIZ Gyümölcsfák őszi ültetése A gyümölcsfák és cserjék gyökérrendszere az átültetés során károsodhat, megsérülhet. Ezért rendkívül óvatosan, nagy körültekintéssel kell végezni felszedésüket a faiskolában, ugyanígy állandó helyre ültetésüket, mivel ezzel nemcsak élet-, hanem termőképességűket is meghatározzuk. Felszedésükkel jó addig várni, amíg levelűk lehull, mivel a levélzet fokozza a víz elpárolgását, s ez előidézheti, hogy a kiültetett fa nem éled meg. Ne vegyünk túlságosan megcsonkított gyökérzetű facsemetéket. Ha saját magunk ássuk ki, ügyeljünk, hogy minél sértetlenebb maradjon a facsemeték gyökérzete. A gyümölcsfák számára ajánlatos legalább egy hónappal az állandó helyre ültetés előtt elkészíteni a gödröket. Ha ezt elmulasztottuk, akkor legalább az alapkövetelményeket tartsuk be; a gödör minimális mérete: 0,60 x 0,60 méter. Ha ennél nagyobb gödröt ásunk, akkor elősegítjük a facsemeték eredményesebb növekedését. A gödör ásásakor a talaj felszínéről a gödör egyik, az aljáról a másik oldalára dobáljuk a földet. Amikor elértük a félméteres mélységet, a felső rétegből nyert főidet a gödör aljára tesszük, gereblyével fellazítjuk. Hozzákeverünk 0,50 kg műtrágyát (MPK, Cerer'rt, vagy 0,20—0,30 kg szuperfoszfátot és 0,20—0,30 kg káliumszulfátot vagy káliumsót). Ezután a földdel összekevert műtrágyát körkörösen a gödör szélei felé húzzuk. Ugyanis a műtrágyának sohasem szabad közvetlenül a gyökerekhez kerülnie. Csak fokozatosan szabad feloldódnia, mivel mérgező a hatása. Közvetlenül a gyökérzethez érett komposztot, melegágyi földet vagy tőzeget tehetünk. A friss istállótrágyát se rakjuk közvetlenül a gyökerekre, vagy a gyökérzet alá. Ezt a facsemete gyökérzete fölé kerülő talajba szórhatjuk, ahonnan belemossa az eső, az öntözés úgy, hogy fokozatosan felszívódhat a gyökerekbe. A facsemeték gyökérzetét ajánlatos ültetés előtt tüzetesen megvizsgálni. A sérült vagy hibás gyökereket eltávolítjuk, a visszavágott gyökerek vágási felületét megújítjuk, vagyis még egy-két milliméternyire visszavágjuk. Eközben azonban a vékony, illetve hajszálgyökereket messzemenően kíméljük. Minél több finom, vékonygyökér és hajszálgyökér marad meg, annál könnyebben élednek meg facsemetéink. Jó, ha a fa ültetését két személy végzi. A gödör közepébe karót állítunk, ehhez erősítjük a facsemetét. Lazán tartjuk a gyümölcsfát, hogy a gyökerei közé is kerüljön a rászórt földből. Amikor a fa már áll a földben, kissé meghúzzuk, megrázogatjuk, a földet elegyengetjük, majd körülötte letapossuk. Ami az ültetés mélységét illeti, gondoljunk arra, hogy kb. 50 mm-t ülepedik a talaj. Jó, ha olyan mélyen van a facsemete a földben, mint a faiskolában. Minél rövidebb idő telik el a faiskolából való felvevés és az állandó helyre ültetés között, annál jobban megőrizzük a facsemete életképességét, mivel így kevesebb vizet párologtat el. Sajnos, néha ez az időszak több hétre, akár egy hónapra is elnyúlik. Ha ehhez még hozzájárul a szakszerűtlen szállítás is, akkor nagyon megsínylik a cserjék és a facsemeték. Az ilyen facsemeték szikkadt gyökérzetét ajánlatos ültetés előtt 24—48 órára vízbe áztatni, s csak azután kiültetni. Nem feltétlenül fontos vizet önteni az ültetőgödörbe, azonban inkább használ, mint árt még a frissen felszedett facsemeték ültetése esetében is. Vigyázat! Az ősszel kiültetett facsemetéket csak tavasszal metsszük vissza! Ha kemény tél várható, ősszel kiültetett facsemetéinket (elsősorban a meleget kedvelő fákat, pl. a barackot, őszibarackot, mandulát) óvjuk a kifagyástól. A koronáját papírzsákkal burkoljuk be, a tövét pedig körberakhatjuk szalmával, trágyával, szénával, fűrészporral. Az ilyen védelem nemcsak a fagytól óvja meg fiatal gyümölcsfáinkat, hanem a nedvesség túlzott elpárolgásától is. Mivel sok takarmányrépánk termett, adtunk a tyúkoknak is belőle bőven. ízlett nekik. A legfalánkabbak azonban másnap, harmadnap kedvetlenül, felfújt beggyel álldogáltak. Néhányuknak vizes volt a toll a nyakán, szemmel láthatóan sokat ittak, háromnak pedig a tollazata is szenynyeződótt, a hasmenés jeleit fedeztem fel rajtuk. Úgy döntöttem, egy kakast levágok, a takarmányadagot pedig csökkentem. Mint később kiderült, jól döntöttem. Annál is inkább, mert így rájöttem a baj tulajdonképpeni okára. A kakas felbontásakor nyilvánvalóvá vált, hogy teljesen egészséges, semmiféle rejtett betegség, máj- vagy lépelváltozása stb. nincs. A zúzája a feszülésig tele volt, kíváncsian vágtam fel, és meglepetten tapasztaltam, hogy az répadarabokkal van tele. Nem romlott, hanem kellemes szagú, friss répával. Egyértelmű volt tehát, hogy a baromfiak túl sok takarmányrépát kaptak. A takarmányrépa a gyökér- és gumós takarmányok közé tartozik, melyek nedvességtartalma nagyon magas, élettani hatásuk nagyon jó, hasonló a zöldtakarmányokéhoz. Nyersrosttartalmuk rendkívül kicsi, ezért könnyen emészthetőek. A szakirodalom szerint azonban: „a gyökér- és gumós takarmányokat nem szabad ad libitum (étvágy szerint) etetni, mert ízletességüknél fogva túlzottan nagy mennyiséget képes felvenni belőlük a baromfi, s ebben az esetben már elmarad a kedvező élettani hatás is. A takarmányrépa, a cukorrépa, a céklarépa nagy víztartalmuk miatt csak ballasztot jelentenek a baromfi számára." (Éppen ezért etetésükkel megelőzhető a kannibalizmus.) Nem szabad tehát túl sokat etetni belőlük, de ugyanez érvényes a többi takarmányra is. Az állat csak annyit ehet belőlük, amennyit másnap reggelig meg tud emészteni. Az én tyúkjaim, kakasaim, nem tudták megemészteni másnap reggelre a sok répát. Ezért másnaptól kezdve már csak a fele annyi répát kapták. Két-három nap múlva már újra mohón ették az eléjük tett takarmányokat, az egészben eléjük tett répát is gyorsan elcsipegették. Jókedvűen mozogtak, párosodtak. Most, hogy lassan elfogy a kertből a zöldséghulladék, a zöldtakarmány, remélem hibámból okulva mértékkel adagolják majd a gazdálkodók baromfiuknak a takarmányrépa-féléket. Csőri Istvánná Régi receptek Kocsikenőcs 18 rész nyersolajmaradékban feloldunk 7 rész gyantaolajat Külön összekeverünk 20 rész fölmelegített gázolajat, 2,5 rész mészhidrátot és 2,5 rósz vizet A langyos oldatba keverés közben beleöntjük a gyantás folyadékot Egy-két napig állni hagyjuk. Patazsír 20 rész repceolajat és 65 rész faggyút összeolvasztunk, és amikor már kihűlőfélben van, 10 rész vízben oldott 5 rész káli (kenő) szappant keverünk bele. Gyümőlcsfaviasz 38 rósz gyantát, 32 rész fakátrányt, 20 rész parafint, 10 rész lertolajkencét összeolvasztunk. Mészkénlé 2 kg friss, darabos, égetett meszet 25 literes üstben, 4 liter vízzel fokozatosan megöltünk. Keverés közben 16 liter vízzel fokozatosan felhígítjuk. Utána a keveréket felforraljuk és egy órán át lassú forrásban tartjuk. Az elpárolgó vizet pótoljuk. Forralás után 20 literre töltjük fel. Védőszemüveg használata készítés közben is kötelező. 1:4 arányú hígításban lisztharmai és pajzstetű ellen használjuk. Bordói lé 0,5—2 rósz rézgálicot feloldunk 50 rósz vízben, 0,5—2 rész (a rézgálic súlyának megfelelő) égetett meszet megoltunk, 50 részre hígítjuk, ezután a rézgálic oldatot folytonos keverés közben a mészoldatba csurgatjuk; ha a piros lakmuszpapír megkékül, akkor jó a lé, ha piros marad, egy kevés mészoldattal addig meszezzúk, amíg a lakmuszpapír megkékül. (RME) Ne dobjuk el a nyúlbőrt! A viszonylag olcsó, jó minőségű nyúlbőr mind a világpiacon, mind idehaza keresett szűcsipari és bőrdíszműipari nyersanyag. Kidolgozással ugyanis a nemesebb prémes állatok szőrméjének mutatós utánzata készíthető belőle. Becslések szerint Csehszlovákiában évente mintegy 33 millió házinyulat tenyésztenek eladásra, illetve fogyasztásra. A szűcsipar mégis nyúlbőrbehozatalra szorul. Ugyanis sok nyúltenyésztő egyáltalán nem készíti elő szűcsipari kidolgozásra, eladásra a nyúlbőrt, egyszerűen eldobja. Sokan pedig szakszerűtlenül, felületesen szárítják, s ezért a felvásárló mem tud vele mit kezdeni. Az is igaz, hogy a felvásárlási árak sem ösztönöznek túlságosan. Igaz, az utóbbi időben a vállalkozók, az újrainduló bőrdíszművesek és szűcsmesterek a jól kidolgozott bőrökért megadják azt az árat, amelyért már érdemes rá időt, figyelmet fordítani. A szárítás módja a leglényegesebb. Nem elég szénával, szalmával kitömni a nyúlbőrt, mert így sokat veszít minőségéből. 5—6 milliméteres acéldrótból készítsünk szárítóvázat (kb. 1,7 méter drót elegendő). Hajlítsuk V alakúra a drótot. A ny úlbőrről előzőleg távolítsuk el afagygyúmaradványokat, majd feszítsük a szárítóvázra. Sohasem szabad nyílt tűz közelében, vagy tűző napon szárítanunk a nyúlbőrt mert megkeményedik, s törékennyé válik. Ha melegebb helyiségben folyik a szárítás, akkor jól, bepermetezzük Metation E 50 (0,2 százalékos) készítménnyel, vagy Biolrt L-lel, hogy a férgek és a molyok ne tegyenek kárt benne. A nyúlbőrt szűcsipari feldolgozásra csak akkor vásárolják meg, ha a második vedlés utáni időszakban vágták le a nyulat (kb. 5—6 napos korában), tehát tél folyamán, amikor legsűrűbb a prémje. A szellős ketrecekben tartott nyulak Helytelen és helyes szárítási mód bőre prémje általában jobb minőségű, mint a zárt, fülledt helyiségekben tartott állatoké. A gondosan kezelt, jól szárított nyúlbőr azonban mindenképpen érték, érdemes a felvásárlásra vállalkozni, s egyegy régión belül bőrdíszműiparos, vagy szűcsipari műhelyt szervezni köré. Ha másutt a világban üzlet, miért ne lehetne az nálunk is! Mit kell tudni a gümőkórról A gümőkór pálcika alakú baktériumok (csírák) okozta fertőző betegség. A gümőkórt okozó csírák úgyszólván valamennyi melegvérű élőlényt tehát az embert is megtámadhatják. A gümőkór-baktériumfaj keretében három típust (az ember-, szarvasmarha- és madártípust) különböztetünk meg. A betegség lefolyása lassú, idült A fertőzés az emberre is átterjedhet (főképp a gümőkóros tehenek forralatlan tejével), a beteg embertől pedig a háziállatok (kutya, macska, sertés) fertőződhetnek. A tejben a gümőkór csírái forralással elpusztulnak. A gümőkór lassanként kimeríti a fertőzött állatot, a beteg állat lefogy, vérszegény lesz. A gümőkór főleg a tüdőt, a mell- és savóshártyát támadja meg, máskor viszont a beleket, májat, lépet vagy a tőgyet támadja meg, de valamennyi szervbe, akár a csontokba is tovaterjedhet. A környezet számára a legnagyobb veszélyt az úgynevezett nyílt gümőkór jelenti, amelynél a gümőkór csírái a váladékkal együtt nagy mennyiségben kijutnak a beteg állat vagy az ember szervezetéből. Főképp a tőgy, tüdő, belek, és a méh gümőkórja esetében. A kezdeti fertőzést tuberkulinpróbával állapítják meg. A gümőkóros fertőzés elleni védekezés lényege, hogy megakadályozzuk az ember és az egészséges állatok fertőződését. A gümőkórban szenvedő embereket, illetve állatokat el kell különíteni. A vásárolt vagy másként szerzett állatot elkülönítve, tuberkulinpróbának kell alávetni. A fertőtlenítésre elsősorban krezol alkalmas, de jó a klórszeptol, lizol és klóramin is. a vedlő tyúkok takarmányozásáról A vedlő tyúkokat hanem is termelnek tojást éppen úgy kelletetnünk, mintha a tojástermelés csúcsidejében lennének, mert rövid időn belül új, mintegy 12 dkg súlyú tollazatot kell létrehozniuk, ami havi 16 tojás kitermelésének felel meg. Vedléskor a tyúkok elvesztik az étvágyukat, szomjasabbak, hajlamosak a meghűlésre. Több zöldtakarmányra és más Ízletes, étvágygerjesztő takarmányra van szükségük. Ha jól takarmányozunk, a tojóstyúknak nem szabad sem lesoványodnia, sem pedig elhíznia. Ha a tyúkok soványodnak, akkor szemestakarmányt kapnak, ha pedig híznak, a takarmányok arányán változtatni kell. A helyes etetést a tyúkok ürülékéből is megítélhetjük. Ha ritka és sötét színű, a takarmány sok fehérjét tartalmaz. A sárga és elkenődő ürülék azt bizonyítja, hogy a takarmánybein fölös a szénhidrát mennyisége. Ha a takarmány összetétele jó, a tyúkok ürüléke kemény, s látható benne a vizelet jellegzetes, fehér része. Dr. Ficza József
