Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)

1992-10-01 / 220. szám

1992. október 1. Kultúra Szabad ÚJSÁG 5 Egy év után a Pozsonyi Magyar Kulturális Központban Bemutatni az új magyar valóságképet Éppen egy esztendeje, hogy pályázat útján új igazgató került a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ élére. Sunyovszky Szil­viát, a Rozsnyóról származó színésznőt jól ismerik nálunk annak ellenére, hogy a szín­­művészeti főiskola befejezése után Buda­pesten telepedett le. Kíváncsian vártuk, mit nyújt majd új „szerepkörében“ a Csehszlo­vákiába visszatért színművésznő, aki intéz­ményvezetői tisztsége idején nem gyakorol­ja hivatását.- Vajon hogyan értékeli az eltelt időt maga az igazgatónő? Elégedett-e az intéz­mény tevékenységével és mit tervez a jö­vőben?- Az egy év folyamán kialakult a „csa­pat" - az irodalommal, filmmel, színházzal, képzőművészettel, zenével, társadalomtu­dománnyal foglalkozó részlegeken szak­képzett munkatársak dolgoznak. Tizen­egyen vagyunk - ebbe a számba természe­tesen az adminisztratív munkát végzők és a gondnok is beletartozik. Kialakult hát a műhely, amely a magyar kultúra, a ma­gyar hagyományok népszerűsítését végzi.- A Pozsonyi Magyar Kulturális Központ sikerrel épiti kapcsolatait a szlovák kultú­ra, a szlovák közönség felé, s nemcsak Pozsonyban. Ugyanakkor rendezvényeire - természetesen szívesen eljárnak a ki­sebbségi magyarok is.- Célunk a jövőben is a kapcsolatépítés lesz; valamennyi estünkön és ünnepségün­kön ott a tolmács, hogy az elhangzottakat mindenki értse. Legnagyobb államünne­pünkön, Szent István napján is szívesen láttuk vendégeinket, akik - többek között - meghallgathatták az államalapító ma is ér­vényes intelmeit szlovák nyelven. Intézmé­nyünk egyik legfontosabb feladata az új magyar valóságkép bemutatása Szlovákiá­ban. Magyarországon előbb indult meg a társadalom átépítése, néhány területen azért már tapasztalataink vannak. Előadó­ink - az oktatásügy, a bankszakma, a priva­tizáció, a kultúrát támogató alapítványok szakemberei - rendre beszámoltak a magyar átalakulásról. Céljuk az volt, hogy felhívják a figyelmet a buktatókra, azaz segítsék a Szlovákiában folyó társadalomépítést, s ugyanakkor bemutassák a mai magyar valóságot.- Hányán látogatják a PMKK könyvtárát, kiállításait, filmvetítéseit és egyéb rendez­vényeit?-Aránylag sokan, a könyvtárunkat azonban még mindig nem fedezték fel az emberek. Rendez­vényeinkre akár ezer meghívót is szét tud­nánk küldeni, de ál­talában négyszázat postázunk, hogy vendégeink elfér­hessenek az egyet­len, kis teremben. Rövidesen havi mű­sorfüzetet juttatunk el az érdeklődőkhöz, akik aztán tetszés szerint válogathat­nak az ajánlatok kö­zött. Nem mindig le­het lemérni a részt­vevők számán, mennyire volt sike­res egyik-másik es­tünk, mert ahány rendezvény, annyiféle. Szerintem hasznos volt a Kodály-módszerről tartott két remek előadás, a Körösi Csorna Sándor emlékét felidéző műsor vagy a magyar és szlovák értelmiségiek ismerkedési estje. Igyek­szünk egyúttal a fiatalok, sőt a gyerekek felé fordulni, hiszen ők a jövő közönsége.- Mit tervez az igazgatónő a következő esztendőben?-A fokozatosság híve vagyok; úgy lá­tom, egy emeletre már feljutottunk, s most megpróbálunk továbbhaladni, örülnék neki, ha ki tudnánk alakítani egy bennsósége­­sebb kapcsolatot látogatóinkkal. Klubszerű találkozásokat, meghittebb beszélgetéseket képzelek el a jövőben, amikor bárki beül hozzánk egy kávéra és erról-arról elcseve­günk. Rendezvényeink eddig általában egy­­egy téma köré csoportosultak, s ezt a témát építettük körül műsorral. Szeretném, ha a közönség olykor maga alakítaná ki, mit akar, például úgy, hogy kérésére időnként meghívnánk egy-egy neves személyiséget, akivel kötetlenül elbeszélgetnének, mellőz­ve minden tervezettséget és mesterkélt­séget. Kovács Ildikó az intézmény gazdasági felelőse; tőle tudom, hogy a tizenegy mun­katárs közül hárman a Magyar Köztársaság állampolgárai, a többiek Pozsonyiak.- Szerencsénk van - közli Kovács Ildikó, - hogy a mai ínséges időkben is biztosítja számunkra a magyar állam a szükséges anyagi eszközöket. Persze takarékosan, ésszerűen bánunk a pénzzel, hogy minden­re fussa és zavartalanul dolgozhassunk. Kulaőik Anikó, a nélkülözhetetlen titkár­nő a kis házi telefonközpont és „géppark" kezelője is;- Van számítógépünk, faxunk, 'fénymá­solónk, elektromos írógépünk, s ezek a kor­szerű berendezések tehetővé teszik, hogy mi magunk sokszorosítsunk meghívókat, leveleket, értesítőket, ami megkönnyíti és meggyorsítja munkánkat. Szabó András nyár óta dolgozik a PMKK-ban; ö bölcsész, a kulturális titkár tisztségét tölti be:- Feladatom elsősorban az irodalmi ren­dezvények előkészítése és természetesen a kapcsolattartás. Már most felhívom a fi­gyelmet őszi rendezvényeinkre; ma este például Ctibor Stitnickyt, a magyar iro­dalom hűséges barátját, a kiváló műfor­dítót köszöntjük, Stítnicky úr a napokban volt hetvenéves, s ma este a magyar állam A munkatársak közül néhányan: Szabó Zsuzsa, Szabó András, Sunyovszky Szilvia, Leontiev Ildikó, Kovács Ildikó, Zoroslav Záhon és Kulaóik Anikó M. Nagy László felvételei A Pozsonyi Magyar Kulturális Központ épülete a Magyar Kultúráért (Pro Cultura Hungari­­ca) kitüntetést adományozza neki. Ctibor Étítnicky számos magyar klasszikus és kor­­társ szerző müvét ültette át szlovákra. Ó fordította le harmadikként - s a szakem­berek szerint a legkiválóbban - Madách Imre remekét, Az ember tragédiáját. Termé­szetesen mindkét nyelven köszöntjük majd a neves műfordítót, s Magyarországról is várunk vendégeket. Bizonyára vonzza majd a közönséget október kilencediki estünk is, amely A borkultúra hagyományai címet vi­seli s az elhangzó verseken és prózán kívül az emberek bort is kóstolhatnak. Természe­tesen itt is kerestük és megtaláltuk a szlo­vák-magyar hasonlóságot hagyományaink­ban, s ezt kifejezendő ízlelhetik meg a láto­gatók a magyar és a szlovák borokat egy modori gazda és a Kecskeméti Borkombi­nát jóvoltából. Novemer huszonegyedikén intézetünkben vendégeskedik a Magyar Rádió, amely pozsonyi résztvevőkkel köz­vetíti élő adásban a Ki nyer ma? zenei vetélkedőt. A műsor szlovákul is elhangzik a pozsonyi Szlovák Rádióban és sugározza a csehszlovákiai magyar adás is. Zoroslav Záhon ismert szlovák filmren­dező és forgatókönyvíró, akiről sokan tud­ják, hogy beszél magyarul. Ó a film-, a szín­ház- és a videokultúra felelőse a házban:- Bőséges az őszi kínálatunk, egy sor rendezvényre várjuk a közönséget. Az las­sanként köztudott már, hogy keddenként a legutóbbi Magyar Nemzeti Filmszemle legsikeresebb alkotásait mutatjuk be intéze­tünkben, felváltva szlovák és magyar hang­zásban. Jó kapcsolatokat építettünk ki a besztercebányai filmklubbal és tervezünk vetítéseket Kassán, Királyhelmecen meg Ipolyságon is. Ezeket a filmeket csak mi mutatjuk be Szlovákiában, mert a hivatásos filmforgalmazók még nem vásárolták meg őket, Így hát a szakemberek is csak nálunk láthatják magyar kollégáik új munkáit. Itt mondom el azt is, hogy Utószinkron címmel decemberben szlovák és magyar rendezők és színészek találkozóját tervezzük, s e kü­lönleges mesterség kulisszatitkairól szó­lunk. Ugyancsak decemberben nyílik A ma­gyar filmplakát elnevezésű tárlatunk. Októ­ber utolsó hetében Nyitrán rendezik a Szín­házi szemlét. Ennek keretében kiállítást Megjelent a Honismereti bibliográfiák első kötete A Csehszlovákia területén élő ma­gyarok népi kultúrájának tudományos igényű feltárására jött létre a Cseh­szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság 1989 decemberében. A néprajzi kuta­tások koordinálásán, a népi kultúra értékeinek terjesztésén túl a kutatá­sokkal foglalkozó egyének és csopor­tok érdekvédelmét, továbbképzések és tudományos konferenciák szerve­zését is felvállalta, sőt a szakma és a szélesebb közönség számára kiad­ványokat is megjelentet. Népismereti Könyvtár című könyvsorozatában a tágan értelmezett népismeret - nép­rajz, honismeret - körébe tartozó mo­nográfiákat, tanulmányköteteket jelen­tetett meg. A kezdő néprajzi gyűjtők munkáit Utánpótlás címmel antológia­sorozatban teszi közzé. A Néprajzi adattárba beérkezett legjobb gyűjté­sekből közöl szemelvényeket Adattári Közlemények című kiadványa. Ezek mellé a publikációk mellé sorakozott most fel bibliográfia-sorozata, a Ho­nismereti bibliográfiák első füzete. Liszka József, a társaság elnöke erről a kezdeményezésről az alábbiakat mondta el:- Amikor megalakult a Komáromi Duna Menti Múzeum szlovákiai ma­gyar nemzetiségi osztálya, elhatároz­tuk, hogy bibliográfia-sorozatot indí­tunk Honismereti bibliográfiák címmel, amelyekben különböző területek egy vagy többéves bibliográfiai tevékeny­ségét adjuk közre. Néprajzi, törté­nettudományi, művészettörténeti, il­letve lokális-regionális egységekkel foglalkozó írások bibliográfiáját kíván­juk megjelentetni.- Miért van szükség arra, hogy kü­lön jelentessék meg a szlovákiai publi­kációkra vonatkozó adatokat?- A magyarországi és a szlovákiai bibliográfiák részben tárgyalják ugyan a szlovákiai magyar anyagot, viszont nem dolgozzák fel a különféle regio­nális sajtótermékeket, a Csallóköztől kezdve a Komáromi Lapokon keresz­tül az Ungi Tájjal bezárólag. Pedig ezekben is rengeteg elszórt néprajzi adat, publikáció lát napvilágot. Biblio­gráfia-sorozatunkban ezeket az anya­gokat is fel kívánjuk dolgozni, akár­csak a központi lapokban, könyvek­ben megjelent publikációkat.- Tagjai számára a néprajzi társa­ság számos kedvezményt biztosít. Sokan vannak, akik érdeklődéssel fi­gyelik az önök munkáját, rendezvé­nyeit, de nem tagjai a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi társaságnak. Mi mó­don válhatnak azzá?- Mindenki tagunk lehet, aki a népi kultúra iránt érdeklődik, egyetért alap­elveinkkel és megfizeti az évi tagsági díjat. Sőt nemcsak belföldiek, hanem külföldiek is beléphetnek társaságunk­ba. Tagjaink számára különféle ked­vezményeket tudunk biztosítani kiad­ványaink megvásárlásánál. Rendsze­resen küldjük a meghívókat rendezvé­nyeinkre, hogy ezáltal is figyelemmel kísérhessék munkánkat. Haraszti Mária nyitunk az ottani városi galériában A ma­gyar színjátszás kétszáz éve címmel. Köz­reműködtünk a budapesti Mulatság Színház nyitrai fellépésének megszervezésében is- erre szeptember huszonkilencedikén ke­rül sor. Leontiev Ildikó a képzőművészeti és zenei rendezvények előkészítésén munkál­kodik:- Mi is várjuk a közönséget, s nemcsak Pozsonyban, hiszen a híres Kodály-mód­­szer szerinti zenetanításról Kassán és Ki­rályhelmecen is tervezünk előadásokat. Ok­tóberben a burgenlandi Eisenstadtban (mo­narchiabeli nevén Kismartonban) élő Edócs Gusztáv János és a pozsonyi Prikler László mutatkozik be fotoportréival Sorsok az ar­cok tükrében címmel. Tervezünk egy kerá­mia-bemutatót is, a tűzzománc-technikát alkalmazó magyarországi Járási Ildikó is kiállítja néhány munkáját. Novemberben Nagy József festőművész képeit láthatja a közönség intézetünkben. Felvettük a kap­csolatot a pozsonyi Bibiana nemzetközi gyermekházzal, ahol a kecskeméti Szóra­­katénusz Játékház mutat be régi magyar játékokat. Ezt a tárlatot elvisszük a trencsé­­ni S.O.S. gyermekvárosba is. November nyolcadikán a pozsonyi Szent Márton-dóm­­ban a Csemadokkal közösen rendezzük a Schola Hungarica hangversenyét a városi kulturális napok keretén belül. Szabó Zsuzsa, aki a sajtó, a társada­lomtudományok és a könyvtár felelőse, kü­lön felhívja a figyelmet a PMKK könyvtárá­ra, ,.amely elsősorban alapmúveket, azaz lexikonokat és enciklopédiákat szerzett be, tehát olyan kulcsfontosságú köteteket, amelyeket nem mindenki tud megvásárolni, mert némelyik több ezer forintba kerül. Ha viszont valakinek szüksége van bizonyos adatokra, az intézetben megszerezheti eze­ket, s egyúttal beleolvashat a mintegy har­minc hazai és magyarországi sajtótermék­be. Tervezzük magyar szerzők szlovák for­dításban megjelent müveinek beszerzését is, hogy bemutathassuk irodalmunk egy részét". Eleinte elég nehezen találták meg az emberek a PMKK épületét, amely ugyan a városközpontban van, ám eléggé eldugott helyen, a villasor mögött.-Lassanként bekerülünk a köztudatba- mondja Sunyovszky Szilvia igazgatónő.- A múltkor egyik külföldi vendégünk dicse­kedett el vele, hogy a járókelők magya­rázták el néki, hol is van az a Somolického utca!/a. BATTA GYÖRGY Máig erős.élményem az a tizennégy évvel ezelőtti, erdélyi tapasztalás, amely Bánffyhunyadon ért egy vasárnap délután. Lakodalomba csöppentem váratla­nul; egy bánffyhunyadi magyar család na­gyobbik lánya került eladósorba. A dínom­­dánom az udvaron folyt, a szölőlugas alatt, miközben én a gazda háromszobás családi házában beszélgettem újdonsült ismerőse­immel. A Bánffyhunyadon élő középkorú úr a helyi földművesszövetkezet egyik szere­lője volt, ám lakása telistele könyvekkel. Hogy nem díszítő elemekről van szó, pár percnyi nézelődés és beszélgetés után vilá­gossá vált. Az az erdélyi magyar ember a konyhában helyezte el a mezőgazdálko­dással, barkácsolással és gépszereléssel foglalkozó szakirodalmat; nyilván azért, hogy a vacsora utáni vagy előtti percekben A Sziget Könyv Bősön tanulmányozhassa őket. A szobában zsúfo­lódott a szépirodalom: kisebb könyvtár állt össze a rendszeresen vásárolt művekből. Akkor értettem meg, honnan ered az erdélyiek irigylésre méltó beszédkultúrájá­nak egyik forrása, hiszen hasonló élmény nemcsak Bánffyhunyadon ért erdélyi tartóz­kodásom során. Azóta gyakran felidézem a látogatást, s ha hazai riportútjaimon ven­déglátóim házába toppanok, akaratlanul is összevetem a látottakat az erdélyiekkel. Talán nem nyúlt túlságosan hosszúra a bósi Sziget Könyv nevű boltocska bemu­tatása elé írt bevezetőm; a kis könyvesbolt egy esztendeje működik a hírhedt dunai vízlépcső közelségében. A tulajdonos és boltvezető Grófné Sceglík Szonya, aki a po­zsonyi magyar könyvesboltban eltöltött évei során alaposan megismerhette a könyv­szakmát. Vajon mit hozott a kis bolt számá­ra az eltelt egy esztendő? Felfedezték-e a bösiek a Sziget Könyvet?- Nagy reménységgel nyitottam meg a boltomat, bíztam az itteni és környékbeli emberek olvasás iránti érdeklődésében. Azt sajnos nem állíthatom, hogy tolonganak a pult előtt a vevők. Vannak, akik bejönnek, szétnéznek és sóhajtozva hagyják el a bol­tot: vásárolnának, de nincs rá pénzük. A mai nehéz gazdasági helyzetben egyre kevesebb pénz jut a művelődésre, kultúrá­ra. Ráadásul a könyvek előállítása is alapo­san megdrágult. Próbálkozom magyaror­szági behozatallal is, ám így is borsos egy­­egy könyv ára.- Az egy év alatt szépült a bolt: új polcok kerültek a falra, bővült a választék, még játékokat is vehetnek gyerekeiknek a vásár­lók. Lehet, hogy az év végére fellendül az üzlet?- Remélem, annál is inkább, hogy újabb áruféleségekkel próbálom bővíteni a vá­lasztékot. Hogy mi mindent lehet majd a könyveken kívül kapni a Sziget Könyvben, azt egyelőre nem árulom el, mert az árube­szerzés jelenleg még folyamatban van, azonban bízom a fellendülésben. Hanem így lenne, akár most azonnal bezárhatnám a boltot. A Sziget Könyv Bős központjában talál­ható, afféle üzletközpontnak is nevezhető kis téren. Nem tudni, milyen gyakran láto­gatnak innen az emberek Dunaszerdahely­­re vagy Poszonyba, esetleg a közeli Győr­be, hogy könyveket, kazettákat, hangleme­zeket vásároljanak, tehát nincsenek meg­bízható adatok a konkurenciáról. Ottjártam­­kor karácsonyi üdvözlőlapokat kínált az egyik terjesztő. A közelgő Mikulás és kará­csony vajon meghozza az emberek vásár­lókedvét? Reméljük így lesz, hiszen a jó könyvek­ben fellelhető ismereteket és szépségeket az elektronika korában sem pótolhatja sem­mi. (bt) A Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya létrehozta a Tompa Mihály Kulturális Alapítványt, melynek küldetése támo­gatni az amatőr kulturális és közművelődési csoportok munkáját, felkarolni a népi hagyományokat őrző együttesek tevékenységét, felvállalni a nemzeti kisebbségi identitás megőrzését szolgáló ingatlanok gondozását, továbbá az ilyen jellegű ingóságok kezelé­sét és gyarapítását. Az alapítvány készségesen együttműködik minden, támogatá­sát felajánló magánszeméllyel, szervezettel, alapítvánnyal és intézménnyel, politikai és vallási hovatartozástól függetlenül. Az alapítvány számlaszáma: VÚB Rimavská Sobota - 13035 392/0200. Kérjük a magánszemélyeket, vállalkozókat, intézmé­nyeket, támogassák alapítványunkat. a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom