Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)

1992-10-31 / 245. szám

1992. október 31. Színes Szabad ÚJSÁG 9 Brecht, a nőcsábász Egyedül alkotott a drámaíró? John Fuegi angol kutató szerint Bertolt Brecht, a világhírű német költő és drámaíró legjobb müveit nem egyedül írta. A tudós szerint Brachtet mindenekelőtt barátnői - és, nem is voltak kevesen - segítették néhány jelentős müvének megalkotá­sában. Fuegi állításai természetesen óriási vihart kavartak. Az 56 éves egyetemi tanár, író és filmgyáros az egyik legak­tívabb Brecht-kutató, aki minden év­ben évkönyvet ad ki, amelyben a vi­lághírű íróval kapcsolatos új ismerete­ket, eddig meg nem jelentetett doku­mentumokat adja közre. Határozottan vallja, hogy Bertolt Brecht nem egye­düli alkotója műveinek. Legjobb szín­padi darabjait nem maga írta. Hogy kik voltak a segítők? Elsősorban „szere­tőinek egész hadát hívta segítségül", állítja Fuegi. Az angol tudós ezt a té­mát már 1987-ben megpedzette, mégpedig egyik terjedelmesebb esz­­széjében, amelyet a Cambridge Egye­tem évkönyve közölt. Azóta természe­tesen további érdekes és értékes ada­tokat gyűjtött össze. Nézete szerint Brechtnek rengeteg „munkatársnő­je“ volt. Például már a húszas évek elején találkozott Elisabeth Haupt­­mann-nal. Az író akkoriban sovány volt, mint a kiéhezett farkas, s általá­ban a berlini műtermekben fényképez­­tette magát fekete bőrkabátjában. Szi­varral a kezében sétálgatott az utcá­kon, miközben csodálói és rajongói körülvették öt, autogramot kértek tőle. De gyakorta járogatott el filmrende­zőkhöz, koreográfusokhoz, zenészek­hez - akikkel (természetesen exkluzív hölgyek jelenlétében) nagyokat szóra­kozott. Ebben az időben Elisabeth Hauptmann segített neki Baal című színművének a megírásában. A hölgy egyébként kiválóan fordított angolból, Fuegi egy kissé nyersen és durván jegyzi meg: „Hát igen, szex ellenében szöveg!“ A Koldusopera nyolcvanöt (!) százalékát is Elisabeth­­nek tulajdonítja a brit tudós, sőt mi több: szerinte a Szent Johannát teljes egészében a hölgy írta! A következő nő a „sorban“ Ruth Belauo svéd színésznő volt. Ő min­denekelőtt A kaukázusi krétakör című darab megírásában segített az írónak. Brecht munkanaplójába bejegyezte azt is, hogy Hella Wuolijoki finn író­nő nem csupán a házát „adta köl­csön“ neki, hanem több értékes dokumentumot is átadott számára. Az alapos tanulmányozást követően Fuegi megállapítása teljesen egyértel­mű: közös alkotások a finn írónővel is! 1930-ban Brecht Berlinben is­merkedett meg Margaret Steffinnel, akivel egészen 1941-ig működött együtt. Margaret az említett évben tuberkulózisban halt meg. Az író nap­lójába bejegyezte, hogy nagyon hi­ányzik neki Margaret, alkotni sem tud nélküle... Fuegi meg van győződve arról, hogy Brecht a „munkatársnőivel“ való találkozás előtt egyszerűen képtelen volt női alakot ábrázolni az irodalom­ban. Véleménye szerint A kurázsi mama című darab Margaret Steffi alkotása. Ki tudja? Több kiváló Brecht-ismerő számára egyáltalán nem meglepőek Fuegi állí­tásai. Mert Bertolt Brecht valóságos mágnesként vonzotta a hölgyeket: szexualitásával, intelligenciájával, va­lamint színészi tehetségével sok nőt csábított el. Az is köztudott, hogy hölgyismerösei közül néhányat titkár­nőként is alkalmazott, s ötleteket, gon­dolatokat, sőt mi több, verseket „lo­pott“ tőlük. Hogy miképpen sikerült összegyűj­teni John Fueginek ezeket a tényeket? Elsősorban a kéziratok rendszeres ta­nulmányozása által jutott hozzájuk, amelyeket a Hatvanion Brecht fia, Stefan helyezett el. Ez idáig azonban továbbra is megválaszolatlan a kér­dés: vajon Brecht hölgyismerősei, barátnői miért egyeztek bele abba, hogy nevük titokban maradjon? Le­het, hogy mindezt a marxista és kom­munista ideálok nevében tették... Vagy egy másik variáció: az akkori színházigazgatók egyáltalán nem vol­tak hívei a feminizmusnak. Magyarán: nem kedvelték a hölgyszerzöket sem! Egyedül alkotott tehát Bertolt Brecht? Versei és munkanaplói a bi­zonyítékok arra, hogy nem. De meg­döntötte a régi színházi elméletet, hogy kifejezhesse azt, ami a német utcákon, a berlini szórakozóhelyeken és a totalitárius Európában játszódik le. Ezt viszont - egyedül kellett elvé­geznie! (s) Brecht feleségével, Helen Weigel-lel, ben Párizsba való érkezésük idején, 1954-Népvándorlás Közép-Ázsiában Az izraeli bevándorlási hatósá­gok annak lehetőségét tanulmá­nyozzák, miként lehet kimenteni Tádzsikisztánból az ott élő 12 ezer zsidót. A közép-ázsiai köztársaság­ban polgárháborús jellegű cselekmé­nyekre került sor, és az iszlám funda­mentalisták előretörésétől, a Teherán­nal való kapcsolatok szorosabbá válá­sától tartanak. Miközben az izraeli társadalom a Szovjetunióból, majd a változások nyomán az utódállamokból érkezett több százezer bevándorló beilleszke­dését igyekszik mielőbb keresztülvin­ni, előtérbe került a válságövezetek­ben élő zsidók kimentése - részben a súlyos harci cselekmények miatt, részben az elszabadult indulatok kö­vetkeztében jelentkező antiszemita megnyilvánulások miatt. Boszniából kimentették az összes gyermeket és sok felnőttet, Albániából a 2300 lelket számláló, teljes zsidó lakos­ságot. Hasonló akciókra került sor - részleges kivándorlással - Hor­vátországban és Moldovában. Újabban a közép-ázsiai új köztár­saságokból, tehát nemcsak Tádzsi­kisztánból számítanak tömeges jöve­telre. A Haarec című izraeli újság jelentése szerint az egykori szovjet köztársaságokban mintegy 200 ezerre becsülik a zsidók számát, s 95 százalékuk (!) foglalkozik az Izraelbe távozás gondolatával. Majomüzlet Japánban Kígyóbőr az ékszerboltban szórakoztatásra történő felhasználá­sa a hetedik században kezdődött. A japán szupermajom, a hétéves Jlro hírnevét televíziós hirdetések ala­pozták meg. De nemrégiben nagyot alakított a Yoshítsune című kabuki drámában is. Idomárja, a 31 éves Taro Murasaki ezen felbátorodva há­rom másik majommal együtt fellépett egy kabuki bemutatón a New York-i Lincoln Centerben szeptember ele­jén. Jiro igazi világhírre egy különle­ges szereppel tett szert. Ha ugyanis elhangzik a parancs: „Bush-szan éppen úgy ájul el, mint Bush ameri­kai elnök, Japánban tett látogatása­kor, a tiszteletére adott állami va­csorán. London felhördül, Stockholm megsértődik Csak nő vigyázhat a gyerekre?- Fiú és szerződése van, mint házi­­pesztonka, Angliában? Ilyen nálunk nem létezik! Az angol törvények sze­rint egy külföldi házipesztra csak haja­don lehet, 17-21 év között. Vegye az útlevelét, utazzék vissza Svédország­ba, ha pedig nem, hát letartóztatjuk!- mondta egy brit útlevélkezelő, ami­kor a 19 esztendős svéd fiatalember, Johann Engelstedt Londonban lan­dolt, elfoglalandó új munkahelyét a Baugham családnál, Leicesterben. A svéd fiatalok igen népszerű házipesztonkák, mert általában ki­tűnően beszélik az angolt. Svédor­szágban ma már a férfiak is vállal­nak ilyen munkát. A BBC angol tévé nagy szenzációt csinált a férfi babysitter-jelölt meghur­­colásából. Az angol határőrség ugyanis három órán át fogságban tar­totta Johannt. Anglia felhördült, Svéd­ország megsértődött. A Baugham család az Európa Parlamenthez akart fordulni. Szerintük a svéd fiatalember ideális gyermekgondozó, a család négy csemetéje (a legifjabb négy-, a legidősebb tizenegy éves) odavan érte. Csakis őt akarják, pedig tízen pályázták az állást. Kilenc leány - és Johann. Ő állta ki a próbát.- A legjobban bánt a gyerekekkel- állítja lan Baugham, a papa. Ekkor lépett közbe az angol egyen­­lőségi jogokkal foglalkozó hatóság. A kormány és a parlament rögtön reagált, a svéd férfipesztra egy hóna­pos ideiglenes munkavállalási enge­délyt kapott Angliában és megígérték, hogy egy hónapon belül megváltoztat­ják azt a törvényt, amely kivételesen a férfiakat diszkriminálja a munkaerő­piacon. A nők diszkriminációs gondjait nem szokták ilyen gyorsan intézni - olykor évezredekig is eltarthat... Romok a homok alatt Isten porig rombolta Ubart, a bűn városát Aki Prága belvárosában sétálva, az egyik kirakatban egy hatalmas pythont vesz észre, az ne lepődjék meg túlságosan. Még akkor sem, ha azonnal rájön, hogy nem egy állatke­reskedés előtt álldogál. Az üzlet tulaj­donosa ugyanis ékszerész, és még csak szakmát sem változtatott. Mint kiderült, csupán megunta, hogy állan­dóan a betörésektől kelljen rettegnie. Az ötlet nagyszerűnek bizonyult, a méretes kígyó eddig igazán megtet­te a magáét, mert amióta elfoglalta a kirakatban rendszeresített őrhelyét, a tulaj nyugodtan alhat. Az ékszerész duplán dicséri házőr­zővé „vedlett“ állatát. Őrszemként ugyanis csupán éjszakánként szolgál, napközben viszont vonzza a vásárló­kat. A kirakat előtt szinte mindenki megáll, s a korábbihoz képest, jóval többen még a boltba is bekukkanta­nak, sőt vásárolnak is. A python, bár még igen fiatal, máris kétméteresre nőtt. Gazdája szerint „felnőtt állapotban" elérheti jelenlegi méreteinek a kétszeresét is. Csak aztán legyen hely az éksze­reknek ... Az Arab-félszigeten, a mai Omán déli részén egykor gazdag és büsz­ke város állott, melynek a falai aranyból voltak. A Korán, a moha­medánok szent könyve Imámnak ne­vezi a négyezer éves települést, amely az ókori világban a tömjénről és lakosai bűnös életmódjáról volt ismert. Ptolemaiosz alexandriai geográfus Kr. e. II. században Omanum Emporium (ománi piactér) néven írt a mai Salalah városától északnyugatra fekvő helyről, ahol ma régészek folytatnak ásatáso­kat, hogy felszínre hozzák a több ezer éves romokat. A legenda szerint Shaddal ibn Ad király oázist hozott létre a sivatag kellős közepén, amely a leírások szerint mintha a paradicsom hason­mása lett volna. A tornyok városát az Ezeregyéjszaka meséi Ubarként említik, s a település hasonló sorsra jutott, mint a bibliai Szodoma: Isten ezt a várost is megsemmisítette gonosz­ságáért. Azóta is azt tartja egy arab mondás, hogy ,,Aki rábukkan Ubarra, az bizto­san meg fog bolondulni". A mohame­dánok hite szerint Allah letörölte a föld színéről a városba vezető utakat, hogy senki se találhasson rá a településre. A kérdés most elsősorban az, hogy a Koránban említett Imam és az Ezeregyéjszakában szereplő Ubar va­jon egy és ugyanaz a város-e? T. E. Lawrence „a homok Atlanti­szaként“ utal a településre. Régé­szeti expedíció megindítását tervezte a század elején, álma azonban, hogy megtalálja az ősi várost, soha nem válhatott valóra. Sikertelenül zárultak az 1947-ben, majd 1953-ban indított Thyssen bárónőt vesz feleségül Habsburg Ottó fia Nemrégiben tartotta eljegyzését, jövőre pedig megházasodik Habsburg Károly, az utolsó oszták-magyar uralkodói pár, Károly és Zita unokája, Habsburg Ottó 31 éves fia - tudatta közleményében Habsburg Ottó szóvivője. A boldog ara Francesca von Thyssen-Bornemisza bárónő, a nagyiparos és kultúrmecénás Hans-Heinrich von Thyssen-Bornemisza báró és Fiona von Thyssen-Bornemisza bárónő 34 éves lánya. Francesca művészettörténész, egy luganói alapítványt vezet, amely meg akarja menteni Közép- és Kelet-Európa veszélybe került kulturális örökségét, egyben apja egyedülálló műgyűjteményének kurátora is. Ifjabb Habsburg az osztrák légierő főhadnagya, az osztrák Páneurópai Mozgalom elnöke, az utóbbi időben hobbiból televíziós kvízműsorban is szerepel. Francesca és Károly a Lövészárokban elnevezésű, Horvátország javára indított akció során ismerkedett meg Károlyváros közelében. A kölni Express szerint egyebek között UNESCO-emblémás léggömböket erősítettek megsérült templom­­tornyokra, hogy felhívják a világ figyelmét a felbecsülhetetlen értékek értelmetlen elpusztítására expedíciók is. 1981-ben egy amerikai milliomos, Bertram Thomas angol fel­fedező memoárja alapján elhatározta, hogy végére jár a rejtélynek. Az expedícióhoz a filmes Nicholas Clapp is csatlakozott. Kutatómunkájuk során a több ezer éves legendák mel­lett a legújabb technikát is felhasznál­ták. Egy új radarrendszert hívtak se­gítségül, amellyel Egyiptomban koráb­ban betemetett folyóágyakra is rátalál­tak. A Challenger Űrrepülőgép fe­délzetéről 1984-ben az Arab-félszi­get déli részén fehér sávokat fedez­tek fel, amelyek valaha több ezer kilométer hosszú karavánutak vol­tak. Némelyiküket 183 méter magas homokréteg fedte. Az ásatások tavaly novemberben indultak meg, s mindjárt az elején nem várt eredményt hoztak. Hamaro­san a felszínre került egy nyolc­szögletű kastély, amelynek falai a kilencméteres magasságot is elérték. Bár az erődítmény csak száz­ötven embernek adhatott otthont, az archeológusok több mint negyven tá­borhelyet találtak az építményen kívül. A rom egykor raktárak, lakóépüle­tek és afféle ókori irodahelyiségek együttese lehetett. Római, görög, kí­nai, egyiptomi és szíriai cserépdara­bokat találtak a helyszínen. A leletek közül a legrégebbi Kr. e. 2800-ból származhat. Ez azt jelenti, hogy az Arab-félszigeten már legalább olyan régen városi település létezett, mint Mezopotámiában. Azon egyelőre vitatkoznak a tudó­sok, hogy valóban az ókori Ubar rom­jait találták-e meg. A legfőbb ellenérv az, hogy a Korán szerint Isten porig rombolta a várost. A kiásott romok viszont többé-kevésbé épnek mond­hatók. A városközpont azonban való­ban leomlott, méghozzá azért, mert az épületek alatt kiépített víztartály egy­szerűen nem bírta ki a ránehezedő falak nyomását. Az ókori Ubar a tömjénről volt nevezetes, amelyet orvosságként és parfümként, továbbá hamvasztásra és balzsamozásra egyaránt használtak. Ez az a terület, ahol a Biblia szerint Sába királynője uralkodott, s innen kerülhetett a tömjén a jeruzsálemi templomokba. Az is elképzelhető, hogy erről a helyről származott a töm­jén, amit a Szentírás szerint a gyer­mek Jézusnak adtak. Az ásatások előreláthatóan mintegy öt évet vesz­nek majd igénybe, s ha beigazolód­nak az előzetes várakozások, akkor a világ olyan értékű felfedezéssel gazdagodhat, mint Pompei ese­tében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom