Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-31 / 245. szám
Szabad ÚJSÁG 5 Riport Megdöbbentő híreket hallottam Nagykürtösön Ondrej Vastól a minap. — A vidéket — jelentette ki a járási munkaügyi hivatal igazgatója kerek-perec — gazdasági összeomlás fenyegeti. Amennyiben hinni lehet az előrejelzéseknek, az elkövetkező hetekben, hónapokban, konkrétan az esztendő végéig csupán a mezőgazdasági üzemek mintegy 1100 dolgozót bocsátanak majd el. S ez csak a kezdet... Nos, ha valóra válnak az igazgató szavai, maholnap annyi lesz a járásban a munkanélküli, hogy nem csupán Ipolyt, de — akár Bősnél például — Dunát lehet velük rekeszteni. A széntől az óceánig Palócföld dimbes-lankás „viharsarkában” az emberek zöme ma is földművelésből él. A szövetkezetekből, állami gazdaságokból utcára kerülő kárvallottak legtöbbjének éppen ezért szinte parányi esélye sem marad az újra elhelyezkedésre. Lehet, az igazgató rémeket lát. Ez lenne a jobbik eset! Ondrej Vajs azonban tudja, mit beszél, hisz régóta foglalkozik a környéken élők munkaerőgondjaival, s már csak „hivatalból” is ismernie kell a pillanatnyi helyzetet. Rémhíreket, találgatásokat tényekkel lehet a leghamarább megcáfolni, eloszlatni, ezért hát nézzük, mi az ábra valójában. A járás területén, de legfőképp a Nagykürtösön és közvetlen környékén működő üzemek szinte kivétel nélkül végnapjaikat élik. Még a Dolina szénbánya is komoly gondokkal küzd. Pedig ugye azt gondolná az ember, hogy a „szénbánya”, hisz kell a szén, kell hát a bányász is, elvégre a „fekete aranyra” még jó ideig szükség lesz. Igen ám, csakhogy — ismerjük ugye a mondást? — nem mind arany, ami fénylik. A kürtösi szén „fénye” pedig mára eléggé megkopott. A fontos ásvány jelentős része Privigyére kerül, ipari üzemet fűt, s a helyszínre juttatása méregdrága. A szállítás vasúton zajlik, az egyetlen kivezető sínpár viszont, az egyetlen irányba, Losonc felé kizárólag Magyarországon keresztül, egy jószerével csupán a „szlovák szén” fuvarozása miatt fenntartott szárnyvonal bekapcsolásával lehetséges. A bánya, legalábbis Ondrej Vajs értesülései szerint, mintegy 800 dolgozó elbocsátására készül... Csakjönnének újra az oroszok? A Tesla jó ideig szinte kizárólag szovjet igényeket elégített ki. A piac azonban a „bársonyos forradalom” után összeomlott, a híradástechnikai üzem pedig hoppon, akarom mondani megrendelések nélkül maradt. Ha igaz, mintegy félezer nő: lány, asszony szélnek eresztése várható. Talán a gyors termékszerkezet-váltás segítene a hajon. A híradástechnikai üzem új nagykürtösi épületében hatszáz személy dolgozhat. Persze csak akkor, ha van mit gyártani. Az épület jobb híján eladásra kerül. A baj csupán az, hogy nem igen törik kezüket-lábukat érte a vállalkozók, a komoly ügyfelek. Nos, meg is értem az óvatosságot, hisz 50 millió koronát nem dob ki még a leggazdagabb olajsejk sem az ablakon. Az üzemrészleg megvásárlása pedig kidobott pénz lenne mindenképp. Nagy vonalakban fel is vázolom, miért. A járás területét — hiába állították annak idején területrabló politikusaink — nem szeli át hajózható folyó. Avasúti szállítás nehézkes, körülményes. A közutak pedig, éppen ezért is, túlterheltek, a megnövekedő teherforgalom a keskeny girbegurba szakaszokon szinte elképzelhetetlen. Hiányzik az infrastruktúra, így hát a komoly beruházók, a jelentős belföldi és külhoni cégek máshol fektetik be tőkéjüket, széles ívben elkerülik még a vidéket is. Pedig óriási a lehetőség, hisz sok (és sajnos úgy látszik, egyre több lesz) a munkaerő, meg aztán az sem elhanyagolható szempont, hogy a terület határvidék, az Ipoly határfolyó, Tótgyarmat és Balassagyarmat között határátkelőhely működik, ahonnan a több mint kétmillió lakosú, óriási felvevőpiacot jelentő Budapest is mindössze 80 kilométer... „Demokratikus vetésforgó” A híradástechnikai gyár teljes termékszerkezet-váltásra készül. Mindez munkaerő-elbocsátást eredményez. A Piéta néven ismert kötőüzem helyzete sem rózsás. A Závadai Mezőgazdasági Szövetkezet 1500 dolgozója közül hétszáztól megválik... És így tovább, és így tovább, (sajnos) még (tovább) folytathatnám a sort. Az üzemek, vállalatok másodlagos fizetésképtelensége is rossz ómen. Pár millióval minden üzemnek tartoznak, s legalább úgyszintén ennyivel ők is adósai valaki(k)nek. Mert a kölcsönkenyér, visszajár! Az élelmesebb fiatalok, ha tehetik, más vidékekre költöznek. Kevés a járásban a tőkeerős, több dolgozót foglalkoztató vállalkozó. Az is lehet persze, hogy — látva a kilátástalan helyzetet — a legtöbben egyszerűen nem látják érdemesnek vállalkozásba fogni. Ondrej Vajs némi kitérő után visszakanyarodik a már tárgyalt témakörhöz. — A magyar főváros földrajzi közelségéből nem csupán üzemeink, hanem mezőgazdasági szövetkezeteink is profitálhatnának — állítja —, sőt meggyőződésem, hogy még Budapesttől közelebb is találhatnánk bizonyos áruféleségeknek piacot. Pestre sem kellene menni, akár Vácott is értékesíteni lehetne a zöldséget, az egyéb terméket. Az Ipoly mentét dolgos emberek lakják, a szívüket, a lelkűket beleadják a munkába, terményeik megállnák a helyüket a legerősebb konkurenciával szemben is. A kormány azonban, vélekedik, ahelyett, hogy szorgalmazná, ösztökélné, konkrét formákban is támogatná a mindenki számára hasznos kishatárforgalmat például, valósággal megöli a legígéretesebb kezdeményezéseket is. — Kérdem én — fordul felém —, vajon hány üzletember mer a határ mentén vállalkozásba fogni akkor, ha a vezető politikusaink rémhírekkel riogatják az embereket, s például azt állítják, Magyarország a trianoni határok megváltoztatására készül, vagy a szlovákmagyar országhatár mentén csapatösszevonásokat végez? Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy Ondrej Vajs szlovák nemzetiségű, s nem is beszéli nyelvünket. Tizennégyről huszonötre Szavait a józan ész diktálja. — Ami jó neked — vallja —, jó, hasznos lehet nekem is meg másoknak is... Az Ipoly két oldalán többnyire magyarul beszélnek az emberek. A közös nyelv összekötő kapocs lehetne. Ehhez már nincs is mit hozzátenni! A Nagykürtösi járásban jelenleg a felnőtt lakosság 14 százaléka munkanélküli, ez a szám azonban az év végére elérheti a 25 százalékot is. A munkanélküliek között sok az iskolapadokból épp kikerült tizenéves fiatal. Az alapiskolát végzettek helyzete a legkilátástalanabb. Továbbképzésükre nem jut pénz, de a tinédzserek nem is igen óhajtanak tovább tanulni. — Minek — legyintenek —, fölösleges, hisz úgy sem tudunk elhelyezkedni... No de menjünk tovább egy házzal. A lépést vesztett szövetkezetek képtelenek lesznek utolérni időben eszmélt szomszédaikat. — A hagyományos, klasszikus mezőgazdasági termékekkel — összegez a hivatal igazgatója —, manapság nem lehet, nem érdemes kereskedni. Félő, újfent csak az ügyeskedők kerekednek felül, meglovagolják az adott helyzetet, kihasználják a kínálkozó alkalmakat, állami támogatással különböző vállalkozásokba fognak, közben pedig majd vészesen lecsökken a gazdaságokban az állatállomány, nem lesz hajlandó senki gabonatermesztéssel foglalkozni... A járási munkaügyi hivatal igazgatója kesereg. Képtelenek minőségi munkát végezni, nincs jogászuk, pszichológusra is égető szükség lenne..., nem tudják a jó szakembereket becsülettel megfizetni. A hivatal 27 személyt foglalkoztat, egyetlen szakelőadó havonta mintegy háromszáz személy ügyeit kénytelen intézni. Egyelőre csupán a járásszékhelyen és Ipolynyéken van az intézménynek körzeti fiókja. Öröm az ürömben A nyéki körzeti munkaügyi hivatal számára a helyi képviselőtestület, a polgármesteri hivatal biztosított megfeleld helyiségeket. — Azt akartuk — szögezte le Terebessy Zoltán, a falu polgármestere —, hogy lakóink helyben, a környező falvak polgárai pedig lakóhelyükhöz minél közelebb intézhessék ide vágó ügyes-bajos dolgaikat. A részleg három dolgozója — Sliacká Agáta, Petrezsil Márta és Kiss Tibor — az autóbuszok menetrendjéhez igazodva Ipolynyéktől Ipolykesziig, Magasmajténytól Szelénig, 14 kisebb-nagyobb település érintettjeit fogadja. A körzeti hivatal szeptember elsején nyílt. Munkájukról Petrezsil Mártával beszélgettem. — A legtöbben nem szégyellik, hogy munkanélküliek — újságolta —, de volt már olyan ügyfelünk is, aki sírt,s remegve lépte át helyiségünk küszöbét. A legtöbb a nyéki ügyfél, de ez érthető is, hiszen Ipolynyék a legnagyobb falu a környéken. Leginkább csak idénymunkákra kell az ember, konkrét munkahelyet nem tudunk kínálni. Elmondta még, hogy főleg negyven év körüliek s a nyugdíj előtt állók jelentkeznek segélyre. Petrezsil Márta szerint sajnos néha azok is jogot formálnak az állami támogatásra, akik talán soha nem dolgoztak ez ideig... Nagykürtösön megtudtam azt is, hogy a szakképzetlen munkanélküliek nyolcvan százaléka roma. Legtöbbjüknek nem is fűlik a foga a munkához. „Persze azért” — árulta el Ondrej Vajs — „akadnak kivételek is. Zsétyben, a szövetkezet melléküzemágaként működő cipőfelsőrészeket készítő műhelyben Katarina Bartóková művezető állástalan cigányokat is felvett, s módfelett elégedett is velük.” Nosza, látogassunk hát el a zsélyi műhelybe! Adriana Berkyová júniusban került a miniüzembe. A művezető csupa jót mondott róla. — Nyár elejéig a Pletában dolgoztam — tudtam meg Adrianától —, egyszerre, létszámcsökkentésre hivatkozva, kitették a szűrömet. Zsélyben a közösség befogadott, én pedig be szeretném bizonyítani, hogy méltó vagyok a bizalmukra. A Nagykürtösi járásban a munkanélküliség egyre több embert fenyeget. Zolczer László • A közeljövőben több szövetkezeti dolgozó is belekóstol a munkanélküliségbe (A szerző felvételei) Egy tábla sorsa Kinek fáj? A közelmúltban Oroszkán elszomorító hírrel fogadtak: a lévai közlekedési rendőrség útkezelősége eltávolította a falu magyar feliratú névtábláját. Nem ez az első eset... Az üggyel kapcsolatban felkerestem a falu polgármesternőjét, aki nem volt túl közlékeny kedvében. Nem indokolatlanul: — Az a helyzet, hogy járt már itt egy újságíró, egy szlovák laptól Akkor megfogadtam, hogy soha többé nem állok szóba újságíróval Olyan információkat adtak a számára, amilyeneket én soha nem mondtam. Kiforgatták a szavaimat, lejárattak Ráadásul, az újságcikk alatt nem is annak a nevét találtam, aki bemutatkozott nekem. Attól kezdve támadás támadás után ért. Egymás után jöttek az emberek hogy miket beszélek én össze-vissza. Szóval csalódtam az újságírókban. Hosszas rábeszélés után állt csak köteléknek, és mondta el a tábla történetét Kapuszta Erzsébet, aki az Együttélés, az MKDM és a FMK (a mai MPP) közös polgármesterjelöltjeként került a község élére a két évvel ezelőtti helyhatósági választások során. Megtudtam tőle, hogy a polgármesteri hivatal a falu polgárainak óhajára döntött, amikor elhatározta: a szlovák nyelvű helységnévtábla mögött elhelyezi a magyar helységnévtáblát is, ahogy ez már több dél-szlovákiai községben is megtörtént. A táblát szabályszerűen helyezték el, nem takart semmilyen közlekedési táblát. — Nem tudom, kinek fájt az a tábla — mondta lehangoltan a polgármester —, hiszen nem sérthetett senkit. A hivatalos helységnévtábla — POHRONSKY RUSKOVfelirattal — ott van a helyén, ahogy a törvény előírja. A magyar felirat még csak nem is alatta volt, hanem mögötte. Nem egy világrengető dolog de nekünk örömet jelentett, hogy kint láthattuk falunk nevét. Az öröm sajnos nem tartott sokáig. Augusztus 25-én tettük ki a táblát, és október 8-án, se szó, se beszéd, eltűnt. Október 13-án érkezett meg a hivatalos figyelmeztetés a lévai közlekedési rendőrségtől, FrantiSek Tóth őrnagy aláírásával, hogy a táblát október 15-éig távolítsuk el Fölöttébb érdekes. A táblát minden további nélkül leveszik, és négy nappal később érkezik meg a felszólítás, hogy távolítsuk el Nem tudjuk, kihez forduljunk Már csak azt várjuk hogy mikor hajtják be az eltávolítás költségeit, ugyanis — eddigi értesüléseink szerint — valószínűleg nekünk kell azokat állnunk A falu a saját költségén csináltatta a táblát — s most azért is mi fizessünk hogy elvitték Nagyon bánt a dolog. Ezt nevezik itt demokráciának? Bennünket a falu polgárai választottak meg és ami a programunkban szerepelt, azt igyekeztünk lehetőségeink szerint teljesíteni. Választóink akarata szerint cselekszünk Szomorú, hogy még azt a kis örömöt is sajnálják tőlünk hogy otthon érezzük magunkat a szülőfalunkban. Nem értem, kinek jó ez, s egyáltalán miért jó? Miért kell bennünket megalázni? Én sem tudom. Meddig lesz a mi akaratunk, a mi méltóságunk „törvényellenes”? Kinek fáj a magyar felirat? -zsé• Petrezsil Márta ügyfelet fogad.. • Adriana Berkyová: „Örülök, hogy dolgozhatok” Örüljön aki dolgozhat? ^Befelé az alagútba
