Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-27 / 242. szám
8 Szabad ÚJSÁG Családi kör 1992. október 27. Bizalmas beszélgetések IV. családról, szerelemről, házasságról ezúttal elsősorban arról, van-e különbség a fiúk és a lányok természete között? Együttjárás közben ismerhető fel a másik felfogása a világról. Mit tart értékesnek és fontosnak, miképpen vélekedik a szerelmi, a szexkapcsolatról, a házasságról, a gyerekekről. Miképpen gondolkodik a szüleiről s arról a szülői szerepről, amit egyszer majd neki is be kell töltenie. Milyen életet tervez önmagának és azoknak az embereknek, akik mellette és vele élnek? Ida: Tehát el tudom dönteni, tudok-e én egy ilyen és ilyen világnézetű, értékrendű emberrel tartós, komoly kapcsolatot fenntartani. Zoltán: Hogy tudom-e szeretni olyannak, amilyennek megismertem. Ági: Sok fiatal átugorja a szerelem előtti ismerkedési szakaszt, gyorsan, hamar csak testi kapcsolatra tör, például csak azért, mert egy kiránduláson egymás testközelébe kerültek. Tudok egy ilyen nyolcadikos lányról. Fari bácsi: Ebben a kapkodásban az a fő baj, hogy az ilyen fiatal könnyen megszokja a szerelem primitív megoldásét. Ezt gyakorolja be és elmulasztja a kapcsolatteremtés fejlesztését: az érzelmi összehangolódást, a másik belső világénak megismeréséit, az emberismeret finomítását, mindazt, ami az egyenrangú kapcsolathoz kell, ami a kommunikációs alku során begyakorolható. Kati nini: Pedig a kamaszszerelmek épp erre a legalkalmasabbak, s nem a konkrét szexuális események kitapasztalására. A puszta szexkapcsolat nem a teljesség, a szerelem igen. Aki az előbbire képes, de a szerelemre nem, az körülbelül úgy jár, mint a botfülű, aki hallgatja, hallgatja a muzsikát a koncerten, sok minden elszórakoztatja: a karmester érdekes mozdulatai, a hangszerek formái, de a zene mondanivalója, mélyebb tartalma nem jut el hozzá. Fari bácsi: A kamaszszerelmek idején éppen az ilyen finomabb, árnyaltabb hangokat lehet megtanulni. S ha ekkor mást gyakorol be, csak a szexkapcsolatot, akkor később is — talán mindig — süketebb marad a szerelemhez. András: Sokszor beszélnek nekünk is önuralomról, főképpen a testi vonzalmak megregulázásáról. De ha elmegyünk moziba, és ott ül mellettem az a lány, akibe szerelmes vagyok, akkor olyan jó legalább a kezét megfognil Fari bácsi: Önuralom nélkül tökéletes rabszolgái lennénk saját szeszélyeinknek, vágyajnknak, ötleteinknek. Kati nini: Úgy hiszem, a szerelembe az önuralomnak az érzelmek feletti uralkodásnál kell elkezdődnie. Ági: De hát ez teljesen reménytelen vállalkozás! Hát hogy lehet parancsolni a kínzó, gyötrő érzelmeknek? Kati nini: Az érzelmek regulázását néhány dolog miatt mégis meg kell próbálni. Először, mert nem mindegy, hogy mi az, ami miatt átadjuk magunkat a szenvedésnek vagy akár az örömnek! Zoltán: Szóval hogy érdemes—e az a bizonyos dolog arra, hogy engedjem hatni magamra? Hogy szabad-e szenvedni miatta? Kati nini: Igen. Ida: Nem tudom, de én mondjuk mindig nevetségesnek találom a szerelmes kínlódókat.. András: Akkor te még sose voltál igazán szerelmes! Ida: Hagyd, hogy befejezzem! Szóval mindig nevetségesnek találom azokat a szerelmes kínlódókat, akik nem tudják megkülönböztetni a hiúságot a szerelemtől. Kati nini: Az biztos, hogy sokkal kevesebb lenne a szerelem miatti nyafogás, ha az ember tisztázni tudná a saját érzelmeit. Fari bácsi: Akibe csak hiúságunk miatt kapaszkodunk, s nem mert őt szeretjük, az teljesen jogosan távozik mellőlünk. Zoltán: Szóval ha a hiúságunk kínlódik, az nem éri meg a szenvedést Feri bácsi: A másik szenvedést okozó helyzet kamasz és nem kamasz szerelmeknél: a reménytelenség. András: Ne fuss olyan szekér után, amely nem vesz fel! Feri bácsi: Ne tévesszük össze ezt a mély érzésekkel! Ida: Hogyhogy? A reménytelen szerelem nem igazán szerelem? Kati nini: Ha nem alakult ki még bensőséges kapcsolat — hiszen az illető még nem volt hajlandó „felvenni a szekérre" — tulajdonképpen csak a magunk ábrándképeit, a saját érzelmeinket siratjuk. Fari bácsi: Szabályozatlan, fejletlen érzelmi kapcsolatok ezek, a bánatos érzelmi vágtázások a másik kocsi után. Ági: Hát ez azért szomorú! Pedig mennyi gyönyörű vers született a reménytelen szerelemből? Ida: És mennyivel szegényebbek lennénk, ha a költők nem írták volna le szerelmes sóvárgásaikat! Fari bácsi: Pedig ha kiderül, hogy a kapcsolatteremtés reménytelen, akkor inkább az önfegyelem kellene, nem a sóvárgás. Ági: Pedig olyan jókat lehet szenvedni az ilyesmitől! Feri bácsi: Vannak és lesznek pillanatok, amikor nem lehet s nem is kell a szenvedés ellen küzdeni, de legalább az értelmetlen szenvedésnek ne add át magad! Zoltán: Hogyan lehet átvészelni az ilyen kritikus helyezőteket? Kati nini: Zenehallgatással, jó könyvekkel, barátok felkereslésével, tevékenyebb, mozgalmasabb élettel... Fari bácsi: Sok felnőtt élete is jóval kiegyensúlyozottabb, boldogabb lenne, ha idejében megtanulta volna, hogy milyen rendű és rangú érzéseknek vagy szenvedéseknek hajtson fejet, s melyiket dobja ki magából. András: Csak azt tudnám, miért tiltakozik olyan felháborodottan sok felnőtt a lányok és fiúk szerelmi és szexuális egyenlősége ellen? Ida: Azt mondják, hogy a fiúk mások, nekik több mindent szabad, mint a lányoknak. Feri bácsi: Többnyire arra gondolnak a férfitermészettel érvelők, hogy a biológiai ösztönkésztetés a fiúknál sürgetőbben jelentkezik, mint a lányoknál. Általában ez igaz is, noha a lányok közt is vannak erős ösztön késztetéssel élők, s a fiúk között sem mindenki olyan heves, ahogy azt a közhiedelem tartja. Csakhogy ezzel együtt van ebben a gondolkodásmódban egy nagy hiba! Mégpedig az, hogy az ember sokkal inkább társadalmi lény, mintsem ösztönlény. Ági: Én úgy gondolom, hogy évezredes hagyományok és szokások is vannak emögött. Kati nini: így van, évezredes szokások és jogrendek jól példázzák, hogy az a bizonyos társadalmi, környezeti hatás nem ködös, megfoghatatlan valami, hanem nagyon is eleven valóságként meghatározza életünket Fari bácsi: Hogy mi és hogyan alakította ki ezt a fajta értékrendet, ebbe most ne menjünk bele — a lényeg az, hogy létezik, tehát számolnunk kell vele. Ida: Vagyis számolnunk kell azzal, hogy nemcsak a felnőttek, hanem a fiatalok között is a régi értékrend szerint viselkednek. Zoltán: Szóval, hogy nem fogadják el a szerelemben az egyenrangúságot egyenjogúságot. Ági: Elitélik azt a lányt aki szexkapcsolatot köt de nem ítélik el ugyanezért a fiút Feri bácsi: Néha a felnőttkor küszöbén mindkét fél számára kellemetlen helyzet adódhat abból, ha például egy ún. „régi vágású” fiú a szeretett lányt — akinek életében nem ő volt az első — alacsonyabbra értékeli. És mondjuk bizalmatlan marad később is vele szemben, és soha nem bocsátja meg azt amit a maga férfiúi személyére vonatkozólag teljesen természetesnek tart Ida: Akkor tehát már a kapcsolat legeslegelején a legjobb megbeszélni azt is, mi a másik fél véleménye ezekről a dolgokról. Ági: És semmiképp sem elhamarkodni semmit Kati néni: A házasságról vallott véleményeket is érdemes egyeztetni ilyenkor. Át kell gondolni, hogy milyen típusú családi életre vagyunk alkalmasak. András: Te jó ég! Hát még a családnak is vannak típusai?! Zoltán: Egy hagyományos családban az apa a pénzkereső, a mama meg az otthon összetartója. Kati nini: Ezt érdemes alaposabban megbeszélni. Ugyanis az elmúlt években sok családra vonatkozó elmélet kudarcba fulladt A női egyenjogúság túlhangsúlyozása elbillentette az egészséges egyensúlyt. Maradjunk most csak az együttjárás témájánál. Ági: Ha valakivel elkezdek együtt járni, azért tegyem, mert az a másik ember érdekes, megbízható... András: És a beszélgetések során ki fog derülni, érdemes-e folytatni a kapcsolatot Ida: És ha érdemes, akkor sokat kell beszélgetni, megtudni, miről mit gondol az a másik ember. Fari bácsi: Gondolkodni kell a jövőről, arról, hogy mi felel meg legjobban a te igényeidnek, és hogyan gondolja a másik. Zoltán: Mindenesetre ajánlatos alaposan megismerni egymást, mert az ember hajlamos mindenfélét feltételezni a másikról, ami nem kell hogy igaz legyen. Kati nini: Még a csapongó randevúzás is sokat fejleszt a személyiségen,a másik nemmel való kapcsolatteremtés képességén. Ha ezeknek a találkozásoknak az eseményei a kölcsönösség és a jó ízlés játékszabályai szerint folynak, a személyiségre ártalmuk alig lehet A huzamos, tartós együttjárás pedig egyenesen hasznos, személyiségfejlesztő. Feri bácsi: Általában a serdülőkori randevúzás és együttjárás során a fiúk és a lányok olyan fokban ismerik meg egymást, és általában a másik nem személyiségbeli, magatartásbeli jellemzőit ami korábban, régen elképzelhetetlen volt csak a házasság során alakulhatott ki. Ida: Te jó ég! Zoltán: Akkor az együttjárás arra is jó, hogy később, ha már családot akarunk alapítani, biztosan ki tudjuk választani azt a lányt vagy fiút, aki illik hozzánk, akivel megértjük egymást Kati néni: így van. De erről majd a legközelebb beszélgetünk. Haraszti Mária A teljes értékű életért Kedves Olvasóink! Segítséget kérünk Önöktől. 1992 júliusában kezdtük el jótékonykodó emberek, intézmények, egyházi személyiségek, külföldi támogatók és hazai vállalkozók adományaiból a salvatoriánusok krnovi kolostorának újjáépítését. Újjáépítése után a kolostor a rokkantak gyógyítását, utókezelését, üdülését szolgálná, valamint olyan tanfolyamokat szerveznénk itt, amelyeken a tolókocsira utalt emberek is megtanulhatnának dolgozni, mozogni, hogy úgy érezzék, teljes értékű életet élnek. Az újjáépítést és az átalakítást két szakaszban valósítanánk meg. Az első szakaszban (1992—93) a tolókocsik közlekedéséhez szükséges bejáratok, ajtók, folyosók, felvonók, valamint a legfontosabb lakó- és egészségügyi helyiségek, előadótermek kialakítását végeznénk el, a második szakaszban (1993—1994) a kiegészítő épületek, műhelyek, gazdasági és műszaki helyiségek, majd a park felújítását tervezzük. Természetesen, mindez csak akkor lehetséges, ha elegendő anyagi támogatást kapunk. Ha Önök is megértik szándékunk nemességét. A Charita Salvator Krnov kapuja minden rászoruló előtt nyitva áll majd, legyen az csehországi vagy szlovákiai rokkant, gyógyulásra, megértésre, segítségre vágyó beteg ember. Az összeg, amelyre szükségünk van, nagy, összesen 17 millió korona. De sok kicsi sokra megy. Bízunk könyörületes szívükben, Kedves Olvasók, és hiszünk a krisztusi szeretet erejében. Szívesen küldünk kérésükre tájékoztató nyomtatványokat, válaszolunk kérdéseikre, levelükre. Adományaikat a következő bankszámlára küldjék: Csehszlovák koronában: Őeská spofitelna a s. 97L3349- 828/0800 poboőka Krnov Devizában: Komerőní banka 34278-75359-771/0100 expoz. Krnov Címünk: Charita Salvator Krnov Jiráskova 4 794 01 A salvatoriánusok krnovi kolostora tizenhét éves svájfolt kamasz külsőleg is, belsőleg is szinte a kor alapképletét formázza. Mindenkit túlüvölt, félreállíthatatlan. Vajon a lélek zavaraiért mennyire tehető felelőssé a társadalom? Mert bármekkora az igyekezet, hogy teherbíró fenegyereknek lássék, a lélek diszharmóniája tetten érhető. A kétkeresős családmodell neki is lehetővé tette, hogy már egyéves korától egy hiányosságokkal küzdő gyermekintézmény lakója legyen. Úgyszólván munkába járt, nyájba terelve, elvágva a családi hagyományoktól. Mindebből következően siratni való gyerekkor. Ráadásul anyuka férfiszerepet vállalva akar emancipálódni. Az apa részeges, később elválnak a szülők. Tanítóból párttikárrá avanzsált a nagypapa, aki a szemellenzős politikai hatalom egyik alappillére, az unokák ateista nevelése fölött (is) éberen őrködik. Nagyapó igen-igen rühelli ifjúkori vallásosságát, be nem tenné a lábát a templomba, még cinizmusból, heccből sem. Ha egyházi esküvőre hivatalos, kint áll a boltíves kapu alatt hóban, esőben, mint pompeji strázsa a hitetlenség lávájában. A családi háttér—idilli őskommunizmus, ahogy szokásuk volt emlegetni —, a „ valaki siratja" kétszintes, kertes villában. Természetesen továbbra is szerették volna ugyanúgy élni a „létező szocializmus’ válságainak, bukásra vezető jeleinek elegáns megkerülésével. A rendszerváltás azonban átrajzolta szemléletmódjukat, megszabta a követendő taktikát — ösztönösen is, tudatosan is — családon belül. Nagyapó reményteljes képzeletgazdagsága azt sugallta; szélsebesen nyugdíjba menni. Sikerült. Anyuka sem nosztalgiázott az elveszett paradicsom után, kínos kis kompromisszumokat kötött, hite szerint az elárultság érzetével jogos arányban. Dacosan kilépett a szétesés előtt álló pártból, piciny időt kivárt és egy vargabetűvel alapító tag lett valahol. (A nagy tanítók végzete, akiket tanítványaik otthagynak, túllépnek, elárulnak. Lásd még nemzeti világmegváltók stb.) A kamaszt meg hagyták egyedül vajúdni a barlang fenekén. Egyelőre nem volt taktikus, de türelmetlen. Éleslátásával kezdte megtapasztalni: az ország színesebb, eszesebb lett valahogy, csupa jó cucc, meg finomság az üzletekben, az osztálytársak szétszélednek a világban vakáció idején. Valami hasonló látszik elindulni, amit a múlt század végén úgy hívtak: polgárosodás. A normális és állandó otthoni feszültségekre rendre rákérdezett. Napok múlva újra kérdezett és rájött, hogy nincs logika a válaszokban. Elröppent hát a tekintély. A kamasz sajnálta is őket. Most, ha politizálni kezdenek a közelében, a fiú maszkot ölt és „testidegen szférába" lendül. Számára a kormány ingerszó csupán; elég szóba hozni, máris követi a kirohanás, a túlméretezett gutTrveri produkció. De mi lesz, ha ez a fiú elhiszi, hogy azonos a maffiával? Ez a kiváló képességű gyerek egyéves amerikai ösztöndíjat nyert, és napokon belül elrepül Los Angelesbe. így a maszk — szinte lélektani üggyé vált. Háromgyerekes wmm amerikai család várja, de már özönlenek légipostán a kérdések. A legelső az volt: a magyar gyerek milyen templomba fog járni. Katolikus, lutheránus, buddhista... sorolták a választékot. A válasz egyelőre megírhatatlan.s így elmarad. Lám, láml Nemzedékek nőttek fel abban a hitben, hogy nem kell tudniuk semmit az evangéliumi legendakörről, amely az általános műveltség részét, mi több, alapját képezi. S most, ha faggatózásra kerül sor, a vendéggyerek a kezdőknek való bibliai kérdések előtt úgy fog állni, mint Lót a pusztában. Ő már tudja, hogy mi a gyengéje — sok erőssége mellett —, s ettől máris szenved, letagad, túlüvölt, túlkompenzál. Ezért félek én az ördögi maszktól. Mi van, ha kacéran piacra dobja, ha árat szab érte? Jeszenszky Zsófia Félek az ördögi maszktól
