Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)

1992-10-27 / 242. szám

8 Szabad ÚJSÁG Családi kör 1992. október 27. Bizalmas beszélgetések IV. családról, szerelemről, házasságról ezúttal elsősorban arról, van-e különbség a fiúk és a lányok természete között? Együttjárás közben ismerhető fel a másik felfogása a világról. Mit tart érté­kesnek és fontosnak, miképpen véleke­dik a szerelmi, a szexkapcsolatról, a házasságról, a gyerekekről. Miképpen gondolkodik a szüleiről s arról a szülői szerepről, amit egyszer majd neki is be kell töltenie. Milyen életet tervez önma­gának és azoknak az embereknek, akik mellette és vele élnek? Ida: Tehát el tudom dönteni, tudok-e én egy ilyen és ilyen világnézetű, érték­rendű emberrel tartós, komoly kapcso­latot fenntartani. Zoltán: Hogy tudom-e szeretni olyannak, amilyennek megismertem. Ági: Sok fiatal átugorja a szerelem előtti ismerkedési szakaszt, gyorsan, hamar csak testi kapcsolatra tör, példá­ul csak azért, mert egy kiránduláson egymás testközelébe kerültek. Tudok egy ilyen nyolcadikos lányról. Fari bácsi: Ebben a kapkodásban az a fő baj, hogy az ilyen fiatal könnyen megszokja a szerelem primitív megol­dásét. Ezt gyakorolja be és elmulasztja a kapcsolatteremtés fejlesztését: az ér­zelmi összehangolódást, a másik belső világénak megismeréséit, az emberis­meret finomítását, mindazt, ami az egyenrangú kapcsolathoz kell, ami a kommunikációs alku során begyakorol­ható. Kati nini: Pedig a kamaszszerelmek épp erre a legalkalmasabbak, s nem a konkrét szexuális események kitapasz­talására. A puszta szexkapcsolat nem a teljesség, a szerelem igen. Aki az előb­bire képes, de a szerelemre nem, az körülbelül úgy jár, mint a botfülű, aki hallgatja, hallgatja a muzsikát a koncer­ten, sok minden elszórakoztatja: a kar­mester érdekes mozdulatai, a hangsze­rek formái, de a zene mondanivalója, mélyebb tartalma nem jut el hozzá. Fari bácsi: A kamaszszerelmek ide­jén éppen az ilyen finomabb, árnyal­tabb hangokat lehet megtanulni. S ha ekkor mást gyakorol be, csak a szex­kapcsolatot, akkor később is — talán mindig — süketebb marad a szerelem­hez. András: Sokszor beszélnek nekünk is önuralomról, főképpen a testi vonzal­mak megregulázásáról. De ha elme­gyünk moziba, és ott ül mellettem az a lány, akibe szerelmes vagyok, akkor olyan jó legalább a kezét megfognil Fari bácsi: Önuralom nélkül tökéle­tes rabszolgái lennénk saját szeszélye­inknek, vágyajnknak, ötleteinknek. Kati nini: Úgy hiszem, a szerelembe az önuralomnak az érzelmek feletti ural­kodásnál kell elkezdődnie. Ági: De hát ez teljesen reménytelen vállalkozás! Hát hogy lehet parancsolni a kínzó, gyötrő érzelmeknek? Kati nini: Az érzelmek regulázását néhány dolog miatt mégis meg kell próbálni. Először, mert nem mindegy, hogy mi az, ami miatt átadjuk magunkat a szenvedésnek vagy akár az örömnek! Zoltán: Szóval hogy érdemes—e az a bizonyos dolog arra, hogy engedjem hatni magamra? Hogy szabad-e szen­vedni miatta? Kati nini: Igen. Ida: Nem tudom, de én mondjuk mindig nevetségesnek találom a szerel­mes kínlódókat.. András: Akkor te még sose voltál igazán szerelmes! Ida: Hagyd, hogy befejezzem! Szó­val mindig nevetségesnek találom azo­kat a szerelmes kínlódókat, akik nem tudják megkülönböztetni a hiúságot a szerelemtől. Kati nini: Az biztos, hogy sokkal kevesebb lenne a szerelem miatti nya­­fogás, ha az ember tisztázni tudná a saját érzelmeit. Fari bácsi: Akibe csak hiúságunk miatt kapaszkodunk, s nem mert őt szeretjük, az teljesen jogosan távozik mellőlünk. Zoltán: Szóval ha a hiúságunk kínló­dik, az nem éri meg a szenvedést Feri bácsi: A másik szenvedést oko­zó helyzet kamasz és nem kamasz sze­relmeknél: a reménytelenség. András: Ne fuss olyan szekér után, amely nem vesz fel! Feri bácsi: Ne tévesszük össze ezt a mély érzésekkel! Ida: Hogyhogy? A reménytelen sze­relem nem igazán szerelem? Kati nini: Ha nem alakult ki még bensőséges kapcsolat — hiszen az ille­tő még nem volt hajlandó „felvenni a szekérre" — tulajdonképpen csak a magunk ábrándképeit, a saját érzelme­inket siratjuk. Fari bácsi: Szabályozatlan, fejletlen érzelmi kapcsolatok ezek, a bánatos érzelmi vágtázások a másik kocsi után. Ági: Hát ez azért szomorú! Pedig mennyi gyönyörű vers született a re­ménytelen szerelemből? Ida: És mennyivel szegényebbek lennénk, ha a költők nem írták volna le szerelmes sóvárgásaikat! Fari bácsi: Pedig ha kiderül, hogy a kapcsolatteremtés reménytelen, akkor inkább az önfegyelem kellene, nem a sóvárgás. Ági: Pedig olyan jókat lehet szen­vedni az ilyesmitől! Feri bácsi: Vannak és lesznek pilla­natok, amikor nem lehet s nem is kell a szenvedés ellen küzdeni, de legalább az értelmetlen szenvedésnek ne add át magad! Zoltán: Hogyan lehet átvészelni az ilyen kritikus helyezőteket? Kati nini: Zenehallgatással, jó köny­vekkel, barátok felkereslésével, tevéke­nyebb, mozgalmasabb élettel... Fari bácsi: Sok felnőtt élete is jóval kiegyensúlyozottabb, boldogabb len­ne, ha idejében megtanulta volna, hogy milyen rendű és rangú érzéseknek vagy szenvedéseknek hajtson fejet, s melyiket dobja ki magából. András: Csak azt tudnám, miért tilta­kozik olyan felháborodottan sok felnőtt a lányok és fiúk szerelmi és szexuális egyenlősége ellen? Ida: Azt mondják, hogy a fiúk mások, nekik több mindent szabad, mint a lá­nyoknak. Feri bácsi: Többnyire arra gondol­nak a férfitermészettel érvelők, hogy a biológiai ösztönkésztetés a fiúknál sür­getőbben jelentkezik, mint a lányoknál. Általában ez igaz is, noha a lányok közt is vannak erős ösztön késztetéssel élők, s a fiúk között sem mindenki olyan heves, ahogy azt a közhiedelem tartja. Csakhogy ezzel együtt van ebben a gondolkodásmódban egy nagy hiba! Mégpedig az, hogy az ember sokkal inkább társadalmi lény, mintsem ösz­tönlény. Ági: Én úgy gondolom, hogy évezre­des hagyományok és szokások is van­nak emögött. Kati nini: így van, évezredes szoká­sok és jogrendek jól példázzák, hogy az a bizonyos társadalmi, környezeti hatás nem ködös, megfoghatatlan vala­mi, hanem nagyon is eleven valóság­ként meghatározza életünket Fari bácsi: Hogy mi és hogyan alakí­totta ki ezt a fajta értékrendet, ebbe most ne menjünk bele — a lényeg az, hogy létezik, tehát számolnunk kell ve­le. Ida: Vagyis számolnunk kell azzal, hogy nemcsak a felnőttek, hanem a fiatalok között is a régi értékrend szerint viselkednek. Zoltán: Szóval, hogy nem fogadják el a szerelemben az egyenrangúságot egyenjogúságot. Ági: Elitélik azt a lányt aki szexkap­csolatot köt de nem ítélik el ugyanezért a fiút Feri bácsi: Néha a felnőttkor küszö­bén mindkét fél számára kellemetlen helyzet adódhat abból, ha például egy ún. „régi vágású” fiú a szeretett lányt — akinek életében nem ő volt az első — alacsonyabbra értékeli. És mondjuk bi­zalmatlan marad később is vele szem­ben, és soha nem bocsátja meg azt amit a maga férfiúi személyére vonatko­zólag teljesen természetesnek tart Ida: Akkor tehát már a kapcsolat legeslegelején a legjobb megbeszélni azt is, mi a másik fél véleménye ezekről a dolgokról. Ági: És semmiképp sem elhamar­kodni semmit Kati néni: A házasságról vallott véle­ményeket is érdemes egyeztetni ilyen­kor. Át kell gondolni, hogy milyen típu­sú családi életre vagyunk alkalmasak. András: Te jó ég! Hát még a család­nak is vannak típusai?! Zoltán: Egy hagyományos család­ban az apa a pénzkereső, a mama meg az otthon összetartója. Kati nini: Ezt érdemes alaposabban megbeszélni. Ugyanis az elmúlt évek­ben sok családra vonatkozó elmélet kudarcba fulladt A női egyenjogúság túlhangsúlyozása elbillentette az egész­séges egyensúlyt. Maradjunk most csak az együttjárás témájánál. Ági: Ha valakivel elkezdek együtt járni, azért tegyem, mert az a másik ember érdekes, megbízható... András: És a beszélgetések során ki fog derülni, érdemes-e folytatni a kap­csolatot Ida: És ha érdemes, akkor sokat kell beszélgetni, megtudni, miről mit gondol az a másik ember. Fari bácsi: Gondolkodni kell a jövő­ről, arról, hogy mi felel meg legjobban a te igényeidnek, és hogyan gondolja a másik. Zoltán: Mindenesetre ajánlatos ala­posan megismerni egymást, mert az ember hajlamos mindenfélét feltételezni a másikról, ami nem kell hogy igaz legyen. Kati nini: Még a csapongó randevú­zás is sokat fejleszt a személyiségen,a másik nemmel való kapcsolatteremtés képességén. Ha ezeknek a találkozá­soknak az eseményei a kölcsönösség és a jó ízlés játékszabályai szerint foly­nak, a személyiségre ártalmuk alig le­het A huzamos, tartós együttjárás pe­dig egyenesen hasznos, személyiség­­fejlesztő. Feri bácsi: Általában a serdülőkori randevúzás és együttjárás során a fiúk és a lányok olyan fokban ismerik meg egymást, és általában a másik nem személyiségbeli, magatartásbeli jellem­zőit ami korábban, régen elképzelhe­tetlen volt csak a házasság során ala­kulhatott ki. Ida: Te jó ég! Zoltán: Akkor az együttjárás arra is jó, hogy később, ha már családot aka­runk alapítani, biztosan ki tudjuk válasz­tani azt a lányt vagy fiút, aki illik hoz­zánk, akivel megértjük egymást Kati néni: így van. De erről majd a legközelebb beszélgetünk. Haraszti Mária A teljes értékű életért Kedves Olvasóink! Segítséget kérünk Önöktől. 1992 júliusában kezdtük el jótékonykodó emberek, intézmények, egyházi szemé­lyiségek, külföldi támogatók és hazai vállalkozók adományaiból a salvatoriánusok krnovi kolostorának újjáépítését. Újjáépítése után a kolostor a rokkantak gyógyítását, utókezelését, üdülését szolgálná, valamint olyan tanfo­lyamokat szerveznénk itt, amelyeken a tolókocsira utalt emberek is megtanulhatnának dolgozni, mozogni, hogy úgy érezzék, teljes értékű életet élnek. Az újjáépítést és az átalakítást két szakaszban valósítanánk meg. Az első szakaszban (1992—93) a tolókocsik közle­kedéséhez szükséges bejára­tok, ajtók, folyosók, felvonók, valamint a legfontosabb lakó- és egészségügyi helyiségek, előa­dótermek kialakítását végez­nénk el, a második szakaszban (1993—1994) a kiegészítő épü­letek, műhelyek, gazdasági és műszaki helyiségek, majd a park felújítását tervezzük. Természetesen, mindez csak akkor lehetséges, ha elegendő anyagi támogatást kapunk. Ha Önök is megértik szándékunk ne­mességét. A Charita Salvator Krnov kapuja minden rászoruló előtt nyitva áll majd, legyen az csehországi vagy szlovákiai rokkant, gyógyu­lásra, megértésre, segítségre vágyó beteg ember. Az összeg, amelyre szükségünk van, nagy, összesen 17 millió korona. De sok kicsi sokra megy. Bízunk kö­nyörületes szívükben, Kedves Olvasók, és hiszünk a krisztusi szeretet erejében. Szívesen küldünk kérésükre tájékoztató nyomtatványokat, vá­laszolunk kérdéseikre, levelükre. Adományaikat a következő bankszámlára küldjék: Csehszlovák koronában: Őeská spofitelna a s. 97L3349- 828/0800 poboőka Krnov Devizában: Komerőní banka 34278-75359-771/0100 expoz. Krnov Címünk: Charita Salvator Krnov Jiráskova 4 794 01 A salvatoriánusok krnovi kolostora tizenhét éves svájfolt kamasz külsőleg is, belsőleg is szin­te a kor alapképletét formázza. Mindenkit túlüvölt, félreál­­líthatatlan. Vajon a lélek zavaraiért mennyire tehető felelőssé a társadalom? Mert bármekkora az igyekezet, hogy teherbíró fene­gyereknek lássék, a lélek diszharmóniája tetten érhető. A kétkeresős családmodell neki is lehetővé tette, hogy már egyéves korától egy hiányosságokkal küzdő gyermekintézmény lakója legyen. Úgyszólván munkába járt, nyájba terel­ve, elvágva a családi hagyományoktól. Mindebből következően siratni való gyerekkor. Ráadásul anyuka férfiszerepet vállalva akar emanci­pálódni. Az apa részeges, később elválnak a szülők. Tanítóból párttikárrá avanzsált a nagypapa, aki a szemellenzős politikai hatalom egyik alappillére, az unokák ateista nevelése fölött (is) éberen őrködik. Nagyapó igen-igen rühelli ifjúkori vallá­sosságát, be nem tenné a lábát a templomba, még cinizmusból, heccből sem. Ha egyházi esküvőre hivatalos, kint áll a boltíves kapu alatt hóban, esőben, mint pompeji strázsa a hitetlenség lávájában. A családi háttér—idilli őskommunizmus, ahogy szoká­suk volt emlegetni —, a „ valaki siratja" kétszintes, kertes villában. Természetesen továbbra is szerették volna ugyanúgy élni a „létező szocializmus’ válságainak, bukásra vezető jeleinek ele­gáns megkerülésével. A rendszerváltás azonban átrajzolta szem­léletmódjukat, megszabta a követendő taktikát — ösztönösen is, tudatosan is — családon belül. Nagyapó reményteljes képzeletgazdagsága azt sugallta; szél­sebesen nyugdíjba menni. Sikerült. Anyuka sem nosztalgiázott az elveszett paradicsom után, kínos kis kompromisszumokat kötött, hite szerint az elárultság érzetével jogos arányban. Dacosan kilépett a szétesés előtt álló pártból, piciny időt kivárt és egy vargabetűvel alapító tag lett valahol. (A nagy tanítók végzete, akiket tanítványaik otthagynak, túllépnek, elárulnak. Lásd még nemzeti világmegváltók stb.) A kamaszt meg hagyták egyedül vajúdni a barlang fenekén. Egyelőre nem volt taktikus, de türel­metlen. Éleslátásával kezdte megtapasztalni: az ország színe­sebb, eszesebb lett valahogy, csupa jó cucc, meg finomság az üzletekben, az osztálytársak szétszélednek a világban vakáció idején. Valami hasonló látszik elindulni, amit a múlt század végén úgy hívtak: polgárosodás. A normális és állandó otthoni feszültségekre rendre rákérdezett. Napok múlva újra kérdezett és rájött, hogy nincs logika a válaszok­ban. Elröppent hát a tekintély. A kamasz sajnálta is őket. Most, ha politizálni kezdenek a közelében, a fiú maszkot ölt és „testidegen szférába" lendül. Számára a kormány ingerszó csupán; elég szóba hozni, máris követi a kirohanás, a túlméretezett gutTrveri produkció. De mi lesz, ha ez a fiú elhiszi, hogy azonos a maffiával? Ez a kiváló képességű gyerek egyéves amerikai ösztöndíjat nyert, és napokon belül elrepül Los Angelesbe. így a maszk — szinte lélektani üggyé vált. Háromgyerekes wmm amerikai család várja, de már özönlenek légipostán a kérdések. A legelső az volt: a magyar gyerek milyen templomba fog járni. Katolikus, lutheránus, buddhista... sorolták a választékot. A válasz egyelőre megírhatatlan.s így elmarad. Lám, láml Nemzedékek nőttek fel abban a hitben, hogy nem kell tudniuk semmit az evangéliumi legendakörről, amely az általános műveltség részét, mi több, alapját képezi. S most, ha faggatózásra kerül sor, a vendéggyerek a kezdőknek való bibliai kérdések előtt úgy fog állni, mint Lót a pusztában. Ő már tudja, hogy mi a gyengéje — sok erőssége mellett —, s ettől máris szenved, letagad, túlüvölt, túlkompenzál. Ezért félek én az ördögi maszktól. Mi van, ha kacéran piacra dobja, ha árat szab érte? Jeszenszky Zsófia Félek az ördögi maszktól

Next

/
Oldalképek
Tartalom