Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-02 / 221. szám
1992. október 2. Tallózó Szabad ÚJSÁG 5 A STASI és az egyház DER SPIEGEL A volt NDK titkosszolgálatának kétségtelenül legeredményesebb ügynöke az evangélikus egyház kelet-berlini központjában dolgozott. 24 éves diáklány az illető, fedőneve Misa. A STASI keletnémet titkosszolgálat levéltárának tanulmányozásával megbízott Gauck-hivatal adataiból kitűnt: Az egyházi központba a fiatal joghallgatót Frost-Eugen Meckel ajánlotta be mintegy kisegítőként. Meckel fedőneve a STASI-ban egyébként Prinz volt. A csinos Misa őzike szemekkel és kreol arcbőrrel rendelkezik, a STASI anyagai szerint igencsak aktív volt. Felső kapcsolatát rendszeresen tájékoztatta az egyházi tisztségviselők homoszexuális hajlamairól, részvételükről az ún. sex-partikon, amelyeket Misa maga rendezett az állambiztonság titkos lakásán. A STASI a kompromittáló adatokat alkalmakként arra használta fel, hogy nyomást gyakoroljon az egyházi vezetőkre. Misa megszerezte az egyházi központ kulcsainak viaszlenyomatait, az irodák részletes alaprajzát és hetente rendszeresen beszámolt felső kapcsolatának a központ tevékenységéről. Misa 1989 decemberéig dolgozott a STASI-nak. Érdekes, hogy az egyházi központban ennél sokkal tovább kitartott. Egészen a múlt hétig. Válságban a művégtaggyártás Prága-Zliőín - az egykori építőipari gépgyártás vezérigazgatósága. A volt vezérigazgató volt irodájában Rudolf Pűlpánnal találkozunk, aki a jelenlegi bérlők főnöke. Ő a Prága 4. protetikai szakképzője, gyakorlati oktatásának vezetője. A protetika olyan szakma, amely az emberi test hiányzó részeit igyekszik pótolni. A szakma kihalóban van. Kevés a pénz, a hely, a szakember, az anyag... csak páciens van sok. A szakképző oktatóinak igyekezete lelkes szélmalomharc benyomását kelti.___________________________ faskldgii A művégtaggyártás teljes mértékben az állami költségvetésből él. Továbbra is a nem túl gazdag Általános Egészségügyi Biztosítás a tulajdonos. Az eredeti épület a metróépítés áldozata lett, az új - amelyet még mindig végérvényesen nem ítéltek oda - már 5 éve épül a déli városrészben. Hozzá kell tenni, hogy valószínűleg néhány évig az építkezés még szünetel. A protetikai osztályok hozzávetőlegesen tíz prágai kórház melléképületeiben vannak szanaszét. Alacsony bérek, rengeteg munka - ez kíséri az átalakuló egészségügyet, s valószínűleg néhány évig még ez lesz jellemző rá. Odabenn a műhelyben lelkesedés tapasztalható, ,,a csináld magad“ a jelszó, de nem egy esetben az „amit nem szögeztek oda, vidd“. Erről azonban később. A protetika ágait magyarázza Rudolf Pülpán: kozmetikai testrészpótlók, amelyek nem mozognak; ortézisek - ezek a hasleszorító övék, fűzök, bandázsok; cipőmódosítások; segédeszközök a bénák számára; művégtagok, működő végtagok. Művégtaggyártással mellékesen foglalkozik Csehszlovákiában az Ergon, a Méta és más cégek. A legtöbbet azonban a protetikai osztályokon konstruálják és készítik el. A szakértőnek tudnia kell milyen póttagra van szükség, ezt ki kell gondolnia, megszerkesztenie, megfelelő módon előkészítenie, majd sajátkezűleg megcsinálnia. Ezt tanulják a négyéves szakmunkásképző tanulói. Már amennyire kibírják és nem szöknek meg. „Jelenleg Prága és Közép-Csehország művégtagtervezését két ember végzi. Ezzel szemben a betegek száma óriási, és egyetlen reményük arra, hogy visszatérhessenek a többé-kevésbé teljes értékű életbe, a megfelelő művégtag“ - mondja az oktató. Manapság Csehszlovákiában kétféle, teljesen különböző protézist lehet szerezni. A hazai gyártásból eredő protéziseket a már említett vállalatokból - de ezek alig különböznek a svejki idők relikviáitól. „Ha ezt a fából, vasból, bőrből készült monstrumot a Műszaki Múzeumban állítanák ki, bizonyára attraktiv lenne, és a turisták megcsodálnák“ - teszi hozzá Rudolf Púipán. Az ilyen művégtagot 5000 koronáért lehet beszerezni. A számunkra szupermodernnek számító, bár a világban már elavultnak tekintett, műanyag félkészáru 20 000 koronába kerül. „Ha a protetikát a biztosító költségvetéséből finanszírozzák, világos milyen kényelmet kapnak a betegek. Még a fiatal, munkaképes emberek sem jutnak protézishez, hogy dolgozhassanak. Az árak miatt nem mindenki képes saját pénzéért szerezni megfelelő művégtagot, ördögi kör ez. Ugyanakkor egy-egy protézis nem élegfogytiglanra szól, módosítani, cserélni kell, főleg eleinte. A csonka végtagon kinövések, dudorok keletkezhetnek. Egy páciensnek készült művégtagot más nem használhat. A módosítások személyhez kötöttek. A magánvállalkozás ebben a szakmában kész öngyilkosság, hiszen ebben az ágazatban az állam szabályozza az árakat. Azok a kollégák, akik külföldön tanultak, megpróbálták, de végül a légcsavarok konstruálásánál kötöttek ki.“ A szakma érdekes ága az ún. myoprotetika. Ez a felső végtagok pótlásával foglalkozik, de olyanokkal, amelyek mozgathatók. Elektródák az izomenergiából vesznek le impulzusokat, ezeket felerősítik és lehetővé teszik az egész múkéz mozgatását. Hasonló művégtagok, persze, igen drágák. Árukat százezrekben lehet számolni. Az itt gyakorló műhely magára maradt. A prágai rászorultak számára azonban ez a jelenlegi 24 tanuló jelenti az egyetlen reményt a jövőben. Négy évig az intézmény úgyszólván illegálisan működött, csak idén júliusban kapott jogi elismerést. Mi lesz tovább? Senki sem tudja. „Az eddigi módon nem lehet folytatni. Most két munkatársam számára háromhavi fizetés áll rendelkezésemre. Az Egészségügyi Minisztérium ötvenezret adott, más szponzorokról nem tudok“. Végigtekintjük a munkahelyeket. Az ismétlődő válaszok kérdéseinkre: ezt otthon szereltem régi alkatrészekből; ezt a gyárban a selejtból válogattam ki és kijavítottam; ezt kéz alatt sikerült beszereznem, amazt az épület mögött találtam. A muzeális kollekciók legfeljebb oktatási segédeszközként szolgálhatnak. Ugyanígy a fekete lábak, amelyeket az Egyesült Államokból küldtek humanitárius segítség címén. Minden használt. Pedig a betegnek pontosan csonkra szabott művégtagra van szüksége. Mindenkiről gipszmintát vesznek, mindent testre szabnak, végül a kényelmet a szívóhatás biztosítja. Van itt egy szerkezet, amellyel az ortopéd cipók gipszlenyomatait préselik, de belsejében Púipán úr saját grillsütőjéből „kilopott“ alkatrész is van. Félek megfordulni, mert még a táskám valamely alkatrésze is beleépül valami mozgó valamibe. A vidám, kamaszos kedvű fiatalok közt elszállnak borús gondolataim a végtagnélküli szerencsétlen emberek hosszú soráról. Kísérőimmel együtt abban reménykedem, hogy rövidesen jobb lesz a helyzet. De önkéntelenül csóválom a fejem lelkesedésük és eltökéltségük láttán. PAVLA HARTMAROVÁ A preparált mozgatható művégtag segítségével a tanulók a myoprotetika rejtelmeivel ismerkednek Fényképezte: MARTINA PAVOVÁ Leányával Anna Karolinával a vendéglő felé. Takarékossági szempontból a várban nem főznek Harmadik éve Karel Schwarzenberg pénzén javítják az Őrlik várat. A belépő 20 korona, ezt a javításra fordítják. A tizenkettedik Schwarzenberg ___és az emberek Őrlik várának uráról Kék színű osztrák rendszámú Volvo gördül be a kavicsos útra a gyönyörű angolparkban. Tucatnyi büszke páva rebben szét. A kirándulók közt nem okozott különösebb feltűnést, hogy megjelent Karl Johannes Nepomuk Joseph Norbert Friedrich Antonius Vratislav Menas, Sulz grófja, Őesky Krumlov hercege, a tizenkettedik Schwarzenberg fejedelem. Barátai Karynak hívják. Dr. Karel Schwarzenberg kiszállt autójából huszonnégy éves leányával, Anna Karolinával együtt. A hölgyet németül megkérdezem, beszél-e csehül. Egy szót sem - válaszolja. Mindketten az ősi családi várba tartanak, Őrlikra, amely 1802 óta van tulajdonukban. A ma 55 éves fejedelem itt töltötte gyermekéveit. Emlékszik a régi vidékre, a révre, amikor még a víztározónak nyoma sem volt. Most a mesterséges tó vize veszi körül a várat, s a víz itt állítólag vagy száz méter mély. A gyermekkor valahol ott száz méter mélyen van. „De megtaláltam itt régi tankönyveimet, iskolai füzeteimet, családi fényképeket, sőt, azt a könyvet is, amit itt utoljára olvastam, a Winnetou-t“ - mondja a herceg. A család első ismert őse Seinshemi Siegfried lovag volt, akiről már 1172- ben tesz említést egy feljegyzés. Zsigmond király a családnak adományozta ezt a csehországi vidéket, s akkor a Schwarzenbergek Würzburg vidékéről ide telepedtek. Még e század elején is ott lengett a váron a fehér-kék családi zászló a jelszóval: Nil nisi rectum - semmit, csak azt, ami igazságos. Akkoriban a család birtokában 246 000 hektár földterület, 22 vár, 150 malom, 13 sörgyár, 19 téglagyár, 6 kőbánya, 3 mélybánya, 12 cukorgyár tartozott. A köztársaság kikiáltása után megszüntették a nemesi előjogokat és a nemesi cím használatáért 24 órától két hétig terjedő börtön és 15 000 korona büntetés járt egy 1920- as törvény szerint. Őrlik urainak akkoriban 25 millió ár földjük volt, de az új törvény a földvagyont 250 hektárra korlátozta. Mindennek ellenére is Karel Schwarzenberg (a mai VII. Károly édesapja) 1938. szeptember 17-én Benes elnökhöz ment a nemesség nevében, s az ország területi egysége, határainak sérthetetlensége mellett állt ki. A Führer ezt később fel is rótta a nemességnek, 1942-ben kiköltöztették a családot Őrlikból és vagyonukat megszálló hatóság igazgatta. VII. Ká\4ROD\Í»OBROM roly édesapja fegyvert is fogott a megszállás idején. Kevesen tudják egyébként, hogy Friedrich Schwarzenberg az 1935.évi köztársasági elnökválasztásokon Benes egyik ellenjelöltje volt. 1948 után a család emigrált. VII. Károly akkor 10 éves volt. Húsz év múlva, 1968 júliusában hazalátogatott, de azután több, mint húsz évig tartott, míg Orlíkot megkapta. „1978-ban elsőszülött fiammal Jan Nepomuk Odrejjel turistaként meglátogattam Orlíkot“ - mondja Karel Schwarzenberg. - „Amikor a körséta után az idegenkísérő bezárta az üvegajtót, mintegy mellékesen odavetette: a fiú Janika, úgye? Megdöbbentő és nagyszerű élmény volt. Jan akkor 11 éves volt és meg akartam mutatni neki, hol töltöttem gyermekkoromat“. „Őrlik ugyan az én tulajdonom - folytatja a vár ura de ez semmit sem változtat azon, hogy a nyilvánosság látogathatja. A víztározó rémít, jelentős rekonstrukciót kell végrehajtanunk, mert a nedvesség veszélyezteti a várat. Ez, persze a jövő problémája, és természetesen pénzprobléma“. Ez év januárjában Őrlikról elvittek mindent, ami más tulajdona volt, pl. az egyházé, az államé, más tulajdonosoké. Schwarzenberg ügyvédei közel 9000 leltári tárgyat vettek át. Március második felében átvette Orlíkot és áprilisban ismét megnyittatta a közönség előtt. A jelenlegi javítások a Schwarzenbergek pénzén folytatódnak. A család gazdag, Németországban övék a Schwarzenberg uradalom, négy vadászterület, mezőgazdasági üzemek, pisztrángtenyészet az osztrák Muruában, palota Bécsben, saját iparvállalatok, tökeérdekeltségek több osztrák vállalatban. Mégis gond az Őrlik. Hogyan tekintenek a régi várúr viszszajöttére Őrlik környékén az emberek? Öregasszonyok a várudvaron körülvették VII. Károlyt, remek emlékezetükkel büszkélkedtek, nem felejtették el, milyen eleven gyerek volt Károly... Sokan a szülőkre emlékeznek, nem felejtették el a háború idején tőlük kapott segítséget. Őrlik faluban a fiatalok számára lényegében mindegy, itt van-e a várúr, vagy sem. Az azonban, amiről Karel Havlícek Borovsky írt annak idején - Ó Svarcenberk, ó Svarcenberk, neki való inkább Spilberk (börtön) - ma már nem érvényes. Van akit a kék vér érdekel, van aki a herceg jóakaratából akar hasznot húzni, van akit hidegen hagy az egész... A 12. fejedelem unokáról álmodozik. Arról szeretne mesélni neki, amit ő már talán meg sem ért, hiszen számára már nem lesz különbség abban, hogy Svájcba megy-e, vagy Csehszlovákiába... Ő már nem fogja tudni mekkora volt ebben a különbség. írta és fényképezte BRANISLAV JANÍK és FRANTiSEK PAÖES FINANCIAL TIMES .... . : Szibériai rézbánya vevőt keres Nemzetközi tender az udokani lelőhelyre A világ egyik legnagyobb rézlelőhelyének feltárására nemzetközi versenytárgyalást ír ki az orosz kormány a következő hetekben. Az eddigi gyakorlattal szemben az orosz kormány azokat a külföldi cégeket részesíti előnyben, amelyek hajlandóak orosz vállalatokkal és pénzügyi csoportokkal konzorciumot létesíteni. A pályázatok elfogadásának feltétele az is, hogy a kitermeléshez szükséges berendezéseket, valamint munkaerőt oroszországi forrásból kell biztosítani. A szibériai Csita körzetében található udokani lelőhely mintegy 1,3 milliárd tonna fémkoncentrátumot rejt magában, ebből becslések szerint évente 500 ezer tonna koncentrátum termelhető ki. Előzetes számítások alapján a beruházás költsége másfél milliárd dollárra tehető, és megvalósulásával mintegy 22 ezer új munkahely jönne létre. Ebből a létszámból maga a bányaüzem 2000 munkást foglalkoztatna, 20 ezer fő pedig a kitermeléshez kapcsolódó szolgáltatóiparban kaphatna munkát. A nagy nemzetközi vállalatok közül várhatóan a brit RTZ-csoport, a két amerikai cég, a Fluor Daniel és. a Phelps Dodge, valamint az ausztrál Broken Hill Proprietary fog pályázatot benyújtani a projektre, amely független szakértők szerint napjaink legígéretesebb vállalkozása a világon. Az ásványi források feltárása iránt mindinkább érdeklődő japán cégek közül a Mitsubishi is tagja lehet a leendő konzorciumok egyikének. A projekt tanácsadójául felkért Ernst and Young Vnyeskonzult vezérigazgatója, Alekszandr Rubcov - aki egyben Jelcin elnök gazdasági tanácsadócsoportjának is tagja - úgy véli, hogy Oroszország ma már rendelkezik olyan vállalkozókkal, akik hajlandóak és képesek egy nemzetközi konzorciumban partnerként részt venni. Elsősorban azokra az üzletemberekre gondol, akik mint kereskedők ez idáig jelentős mennyiségű tőkét halmoztak fel, és most készek arra, hogy oroszországi beruházásokban befektetőkként szerepeljenek.
