Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-14 / 231. szám
1992. október 14. Belföld Szabad ÚJSÁG 5 Zórád Ernő képeit sokan megcsodálták Tárlatnyitás a Honfi Galériában Képek, fafaragások, festmények... Bíbor fénykoporsóban rabolták el „Éreztem, hogy lassan " Csinos, kétgyermekes fiatalasszony ül velem szemben, Nagykapos egyik bérlakásában. Beszélgetésünk félbe-félbeszakad: néha megzavar bennünket a szobában ide-oda futkározó gyerkőc. B.-né furcsa és megmagyarázhatatlan jelenségekről beszél, amelyek hallatán bármely ufológus megnyalná mind a tíz ujját. Beszélgetésünkkor férje is jelen van, ő már megszokta, hogy felesége időnként olyan események részese, amelyek egyértelműen a „fantasztikus" kategóriába tartoznak. Hogyan is kezdődött? Az idei május új színnel gazdagította Ipolyság kulturális életét: Simonyi Lajos festőművész gazdag ajándéka lehetővé tette az állandó galéria létrehozását. Az első tárlatot az ő képeiből rendeztük. Nemrégen, a XI. Honti Napok keretében új tárlatot nyitottunk. Az egyébként is gazdag rendezvénysorozathoz, amelyben volt templomi hangverseny, vadászati és természetvédelmi kiállítás, szólóénekesek és népművészeti csoportok versenye, a Hont szülötteinek képzőművészeti kiállítása, méltóképpen csatlakozott tájegységünk képzőművészeinek kiállítása is. A megnyitón városunk polgármestere, dr. Zsolnay Ernő méltatta azt a belső erőt, amely a múltban is összetartotta régiónkat annak ellenére, hogy a területi átrendezések folytán a politikai határok meghúzásával egysége megszakadt. így a Honti régió a mai Lévai, Nagykürtösi, Zólyomi és Garamszentkereszti járások területén húzódik, részben pedig átnyúlik Magyarországra. Az összetartozás megmutatkozott a kiállításon is, hiszen elhozta alkotásait a Budapesten élő Zórád Ernő, a balassagyarmati Gaál Gyula, a Körmöcbányán éló Zábrády Károly vagy a korponai dr. Július Povazan, a gyúgyi Stefan Packa, a pozsonyi Turőan László, valamint a köztünk élő Pokorny Lajos, Lánczos József, Gyurász Lajos, Szkladányi Endre, Kissimonyi István, Csomó Tihamér és az ismert kerámikus házaspár Jasensky Adrien és Péter. Némelyikük először mutatkozott be, mások már országos hírű művészek. Az csak természetes, hogy a kiállított képek között voltak Simonyi Lajos alkotásai is. Hálásak vagyunk művészeinknek, hogy gyönyörködhettünk festményeikben, fafaragásaikban és a kerámiai alkotásaikban. Zórád Ernő egy palóc kisközségből, Dacsókesziről származik, néhány kilométerre Mikszáth és Madách szülőházától. Életműve jelentős részét illusztrációk és grafikák alkotják, de ismert és megbecsült festője a Tabánnak is. Néhány, városunkhoz kötódö emlékeit idéző műve a tárlaton is megtalálható. Zábrády Károly Hont községből származik, diákéveit városunkban élte. Turcan László festőművész, könyvillusztrátor. Kiállított művei balladikus hangulatúak, egyben elgondolkoztatóak is. Sajátos helyet foglal el a kiállításon dr. Povazan; festő a javából, pedig foglalkozását tekintve gyermekorvos. Képei - mint találóan egyik kritikusa írja is róla - egyben a színek ünnepei is. Szkladányi Endre nyugdíjas pedagógus nemcsak saját örömére festegetett, hanem több diákjával is próbálta megszerettetni ezt a szakmát, hasonlóan mint Gaál Gyula, balassagyarmati kollégája. Lánczos József, fogász, Gyurász Lajos pedig szobafestő. Mindketten nyugdíjasként fogtak először ecsetet a kezükbe. Pokorny Lajos, a város építésében jeleskedett, közben festegetett is. Ma már nyugdíjas. A felfedezés örömével hatottak ránk fiatal tehetségeink alkotásai is. A Jasensky-házaspár műveit bizonyára már többen ismerik, hiszen az idén alkotásaikat Japánban és Olaszországban is kiállították. Jelenleg a lévai Bars múzeumban van önálló kiállításuk. Kissimonyi István alkotásai is szemet-lelket gyönyörködtetöek. Csomó Tihamér csodálatos fafaragásai láttán, az ember akaratlanul is felteszi a kérdést: hogyan lehetett eddig ismeretlen? A galéria kívülről szürke, hétköznapi „falusi“ jellegével hasonlít a kagylóhoz, amely alig tűnik fel a homok és iszap között. A gyöngyhalásznak kell a felszínre hoznia és felnyitnia, hogy előkerüljön az igazgyöngy. Itt is igazgyöngy található, nem is egy... Pedig még több alkotónk a felfedezésre vár. Reméljük, jönnek az újak, és kezdők, akik alkotásaikkal tovább gazdagítják majd képtárunkat. DANIS FERENC- Az első eset akkor történt - kezdi amikor először voltam terhes. Éjszaka volt, éjfél is elmúlott már. Egyébként nagyon jó alvó vagyok, de akkor valahogy nem tudtam elaludni. Furcsa érzés fogott el, és éreztem, hogy lassan megbénulok. Végül teljesen megmerevedtem, csak feküdtem az ágyon, mint egy darab fa. Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy az ablak felől piros fény közeledik. Hogy is mondjam... nem volt állandó formája, de arra pontosan emlékszem, hogy piros volt. Nagyon meglepődtem. Fölém repült, piros, bordó és narancsszínben kezdett villogni, és határozott formát öltött. Mintegy húsz centi széles és olyan hosszú volt, mint amilyen én vagyok. Körülvett és teljesen eltakarta előlem a külvilágot. Semmit sem láttam, csak a vörös-, ragyogást. Kiáltottam, hívtam valakit, de belül egész biztosan tudtam, hogy ez teljesen felesleges, úgysem hallja senki. A férjem ott feküdt mellettem, szerettem volna felé fordulni, de nem voltam rá képes. Az egész olyan volt, mint az orvosnál: az ember csak fekszik egy vizsgálóasztalon, és vár mozdulatlanul, miközben tudja, hogy vizsgálják. Úgy hallottam, mintha valaki halkan énekelt volna, meg férfi és női hangokat is hallottam. Úgy éreztem, hogy belül, a lelkemben két akarat birkózik: az enyém és egy másik, teljesen idegen. Aztán elmúlt ez az érzés, és én büszke voltam, hogy sikerült legyőznöm az idegen akaratot. A vörös téglalap összezsugorodott, és az ajtón keresztül eltűnt.- Beszélt erről valakinek?- Persze, reggel rögtön elmondtam az anyósomnak. Rákövetkező nap meglátogattak a szüleim, és elmondták, hogy furcsa dolgok történtek otthon: többször kialudt a villany, a leánykori szobámban elmozdult a bútor. A mamám először azt hitte, hogy az öcsém hülyéskedik, oda is kiáltott: „Öcsi, ne viccelődj!“ De a szobában nem volt senki. Aznap este a sógornőm és a barátnője a kapuban beszélgettek, és egy mozgó fényfoltot láttak gyorsan röpülni.- Milyen volt a következő eset?- Szintén éjszaka történt. Az ablakkeretet fehér fény ragyogta körül, amely aztán megnyúlt felém, mint egy... mint egy vezeték, mint valami hosszú cső. Akkor sem tudtam megmozdulni. Éreztem, hogy felemelkedem, és kirepülök a szobából. Suhogott körülöttem a levegő, fáztam, mert csak egy vékony hálóing volt rajtam. Ezután nem emlékszem semmire, mintha elvágták volna a filmet. Reggel az ágyban tértem magamhoz. Mindez három nap múlva megismétlődött.- Sokan azt mondanák; bizonyára álmodott...- Világosan meg tudom különböztetni az álmokat ezektől a furcsa jelenségektől. Az ember az élményeiről, a vágyairól, vagy arról álmodik ami bántja, de ez egész más volt.- Minden ilyen esemény fényjelenséggel kezdődött, vagy voltak másféle jelenségek is?- Igen, voltak. Egy novemberi éjszaka az erkélyen álltam. Nem tudom miért, egyszerűen úgy éreztem, ki kell mennem, és a holdat kell figyelnem. Pedig elég hideg volt már. A környezetem mintha eltűnt volna: csak a holdat láttam, ahogy el-eltakarják a felhők. Telihold volt, s úgy tűnt mintha egész közel lettem volna hozzá. Láttam, hogy az égitest kettéválik, az alsó része lefelé halad, és teltebb, erősebb lett a színe, halvány citromsárga. Arra gondoltam, valami baj van a szememmel. Az alsó rész haladt lefelé, körülbelül az élelmiszerbolt irányában. Hirtelen ismét kettévált, s két gömb lett belőle, a baloldali kisebb volt. Azután a baloldali mintegy negyvenöt fokos szögben elmozdult, a másik haladt tovább függőlegesen lefelé. Mindkettő változtatta a színét, de én úgy éreztem, hogy a baloldalit kell figyelnem. Ennek fekete volt a kerülete, a belseje pedig változtatta a színét, hol narancssárga, hol vörös, illetve kék volt. Aztán mintha lezuhant volna a földre, fények és szikrák csaptak fel.- Rendszeresen ismétlődnek ezek a jelenségek?- Igen, többször is ugyanúgy. Az egyik este például valamitől nagyon féltek a gyerekek. Állandóan hozzám bújtak, a szoknyámat fogták. Egy szobában aludtam velük. Egyszercsak zajra ébredtem, elég erős volt, de a többiek nyugodtan aludtak tovább, tehát biztos, hogy csak én hallottam. Az ajtó kinyílt, ragyogó fény vette körül az ajtókeretet, és egy sötét árnyék jelent meg. Nagyon megrémültem, de szokás szerint meg sem tudtam mozdulni. Lassan-lassan ébredt az akarat bennem, küzdöttem magamban valami ismeretlen erővel, majd az árnyék eltűnt. Ez a jelenség négyszer egymás után megismétlődött. Másnap azután mindig nagyon fáradt és kimerült voltam.- Legyőzte tehát az idegen akaratot. Ez minden esetben sikerült?- Előfordult az is, hogy kívülről láttam magamat. Mintha kiléptem volna a testemből. Láttam, ahogy keresztül megyek a szobán és el akarom oltani az éjjelilámpát. És akkor valami elkapta a kezemet, könnyedén fölemelt, mintha két gramm se lennék, és átdobott a falon. Repültem vízszintesen. Utána arra emlékszem, hogy egy helyiségben alakok álltak, kétoldalt ketten-hárman. Minden homályos volt és szürke. Az alakok körvonala is bizonytalan volt. Két gömbölyű fényecskét láttam magam felett. Hirtelen arra gondoltam: a legjobb lesz, ha én most elalszom. Behunytam a szemem és utána már semmire sem emlékszem.- Úgy tűnik, az idegen lények nagyon kedvelik önt. Nem került sor beszélgetésre önök között?- Egy időben rakoncátlankodott a szívem, otthon kellett maradnom. Egyik éjszaka valaki beszélt hozzám, de olyan dolgokat magyarázott, amihez én nem értettem. Úgy tűnt, hogy a beszélő nagyon komolyan és okosan magyaráz valamit, és fontosnak tartja, hogy én megértsem azt. Valami orvosi dolgokról magyarázott, aztán egy rajzot mutatott, amely egy nyitott emberi testet ábrázolt. Az alak azt magyarázta, hogy az a cső a szívemben szabályoz valamit, most egy kicsit fáj ugyan, de ne ijedjek meg, nem komoly a dolog. Nagyon sok idegen, valószínűleg szakszót használt. Más esetben pedig egy csúnya alakot láttam, féltem tőle. Arról igyekezett meggyőzni, hogy ne féljek tőle, ne vegyem figyelembe a külalakját. Érdekes volt, hogy néha csak a karja, csak a lába vagy csak a feje látszott, aztán megint láttam az egész testét. Sötét, érdes, barnászöld színű bőre volt.- Említette, hogy minden esetben mozdulatlanná vált...- Csak egyszer sikerült egy kicsit hátrafordítani a fejem. Hajnali fél három, három körül a gyereket etettem és jött az ismerős érzés. Olyan ez, hogy felkavarja az embert, mintha fölkészítené valamire, nem hagy nyugodni. Csak várok, várok, hogy jöjjön már végre az a valami, és legyünk végre túl a dolgon. Azon az éjszakán francia és angol szavakat hallottam, aztán valami különös és ismeretlen nyelvet, amit egyáltalán nem értettem, de biztos voltam benne, hogy valami vidám, illetve ironikus dologról beszél. Néha olyan hangos hangokat hallottam, hogy fájt tőle a fülem. Ez többször is megismétlődött. Egyszer sikerült egy kicsit hátrafordítani a fejem. Óriási műszerfalat láttam, egyre közelebbről. Nem vagyok járatos a műszaki dolgokban, úgyhogy nem tudom mire használhatták azt a rengeteg készüléket meg kapcsolót. Egy képernyő közelített felém, amelyen sok csillag látszott, mindegyik meg volt jelölve betűkkel vagy számokkal, néhány matematikai képlet is volt köztük. Közben állandóan hallottam a férfi és női hangokat, meg mintha énekeltek is volna. A képernyő egyre közelebb jött, míg végül csak egy csillag maradt a közepén, mellette egy hosszú lajstrom, betűk és számok...- Mikor történt a legutolsó eset?- Néhány hete. Megint mintha kirepültem volna a szobából, de a testem bent maradt. Fizikailag nem éreztem semmit, egyszerűen csak... voltam. Még arra is emlékszem, hogy balfelé vettem az irányt, és hogy suhogott mellettem a levegő. Áztán egy hatalmas acélszürke űrhajót láttam. A többire nem emlékszem.- Találkozott már olyan emberekkel, akik hasonló megmagyarázhatatlan jelenségeket tapasztaltak?- Nem, eddig még nem. De azt hiszem, nem csak nekem vannak ilyen élményeim. Az emberek többsége azonban fél, vagy szégyell ilyesmiről beszélni.- Köszönöm a beszélgetést. Remélem, írásommal nem haragítom magamra a földönkívülieket. Ha az elkövetkezendő időkben még eltűnnék néhány napra, önök tudni fogják: idegen lények karmaiba kerültem. TÓTH FERENC
