Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)
1992-09-11 / 203. szám
IV FóLmnyygjg 1992. SZEPTEMBER 11. C8ALAM KOR Fényesre csiszolt, drága motorok fékjei csikorognak a végkirélyfai Tropikana vendéglő előtt. A járgányhoz illő stílusos sisakok alól tizenhattizenhét éves suhancok kifejezéstelen arca bukkan elő. A játékautomaták irányába veszik útjukat, de később néhányan a kuglizók között vegyülnek el. Számukra most kezdődik a szombat esti szórakozás. (A hangfalakból a „muskátlis rock” csorog füttyösen.) A velük egykorú fiatalok vegyes társasága ezalatt a buszmegállóban gyülekezik. Éjszakájukat a hozdozható magnók metálzenéjéből kiváló dobpergések és az alattuk gyűlő cigarettacsikkek mérik. Az érkező autóbuszra egyikük sem száll fel. Meglehet, hogy a későbbivel indulnak majd valahová — gondolom, ekkor még ugyanis nem sejtem, hogy a csapat maga sem tudja, mire vár. A nem létező jármű, esetleg utas, akinek lelke mélyén talán ismeretlenül is megörülnének, sehogy sem akar megérkezni... Lakat alatt az ifjúsági klub SAJNALAT HELYETT Idejövet megfigyelhettem, hogy a hófehérre meszelt ifjúsági klub ajtaját lelakatolták. Hová is mehetnének szegények, ha egyszer betiltották a klubot? — töprengek egy ideig letörten, rnajd a falubeliek tanácsára felkeresem Csizmadia Józsefet, feleségét, a klub egykori erőskezű vezetőit. Aiena, a fiatal édesanya halkan becsukja az ajtót, nehogy a kislányét felriasszuk, majd férjével együtt belelapozunk a klub 1987-től gondosan vezetett jegyzőkönyveibe. „Beszélgetéseink, vetélkedőink, mozidélutánjaink, a színjátszó kör munkája és a sporttevékenységünk egyre több fiatalt vonz a falunkban. A kultúrházban viszont csak egy kis helyiség áll a rendelkezésünkre. Ezért 1985. április 23-án kéréssel fordultunk a hnb tanácsához, amely azt elfogadva a rendelkezésünkre bocsátotta a 239-es h. sz. alatt álló épületet, a valamikori szövetkezeti irodát, amelyben később vegyszereket tároltak, és ezért nagyon rossz állapotban volt. Jogilag az épület bérbevételét a plébániai hivatallal kellett rendeznünk...” — olvassuk a jegyzőkönyvben. — A rendszerváltás előtt bizony nem kis kellemetlenségünk származott még abból is, hogy egy lapon állt a SZISZ és az egyház pecsétje. Pedig az esperes úrral nagyszerűen kijöttünk. A fiatalok által ledolgozott brigádórák fejében elengedte nekünk a bérleti díj fizetését. Nagyon sok munka várt ránk, de örültünk, hogy saját klubunk lesz — emlékezik Alena, majd a férjétől, Józseftől megtudjuk, hogy a villany és vízvezeték nélkül álló ház láttán azt sem tudták, mihez kezdjenek hamarabb: — A padló félig elkorhadt, a falak nedvesek voltak, a vakolat ezért lehullott. Szakemberekre lett volna szükség és nagyon sok pénzre. Mindezt magunk teremtettük elő. Lebontottuk a két helyiséget összekötő kőzfalat, a két kezünkkel ástuk ki az emésztőgödröt, de megérte. Két óv alatt újjávarázsoltuk a házat, csempéztúnk és betonoztunk — merül el a múltban a fiatalember. „Szervezetünk munkáját gátolta, hogy nem volt saját helyiségünk. 1988 januárjában megnyílik a klubunk, ami nagy részben hozzájárul majd a fiatalok erkölcsi, esztétikai nevelésének színvonalához. Az ifjúságnak ezentúl nem kell majd szabadidejét a kocsmákban töltenie, ahol egy-két féldeci trágár szavakba fullasztja "rátermettségüket* és ötleteiket Itt testépítő terembe járhatnak, szórakozhatnak, vetélkedhetnek. Nem feledkezünk meg a gyerekekről sem, akiknek ugyancsak érdekes műsorokat tervezünk* — ezt a jelentést Csizmadia József már 1987 decemberében írta és olvasta fel a fiatalok körében. A beszélgetésünk ezt kővetően komolyabbá válik és az egykori SZISZ-elnök, valamint titkára és a krónikás, tehát felesége Alena tekintetébe harag költözik, amely szemrehányássá válik: — Összeszorul a szívem, amikor ma elmegyek a klub előtt. A helyiségeket idővel olyan fiatalok vették át, akik semmit sem tettek annak érdekében, hogy a klub megépüljön. Készen várták őket a bőrszékek, az asztalok, a magnó, a televízió és az erősítők, nem is tudták ezért igazán becsülni. Más falubelieket, városi fiatalokat hoztak magukkal, és együtt tették tönkre mindazt, ami ott a „mi időnkben" megszületett. Fájlalom, hogy ezt kell mondanom, de jól tették, hogy a klubot a sok botrány és hangoskodás után bezárták! Hiszen ezek a fiatalok még az esperes úrral sem voltak hajlandók megbeszélni az idővel lejárt bérleti szerződés felújítását, sajnos, ez az igazság — búcsúznak tőlem a ma már fiatal szülők. GÁBOR NEVE FOGALOM A falubeliekkel folytatott beszélgetésünk során megtudjuk, Vincze Gábor, a Csemadok helyi szervezetének elnöke a község kulturális életében fanatikus energiával és mozgatóerővel bír. — A fiatalok legfőbb szórakozását a két világháború között a színjátszás jelentette. Sajnos nyoma veszett az egyházi krónikának, pedig ebben többet olvashatnánk munkájukról. Aztán itt volt az iparoskor, amely gazdag kulturális tevékenységével és az iparosok továbbképzésével „konkurált" a falu kocsmájával. A fiatalok jobban érezték magukat a klub könyvtárában és a közös beszélgetéseken, mint a füstös pult mögött. A Csehszlovákiai Magyarok Ifjúsági Szervezetének százhetven tagja volt a faluban. A nyelvi kultúra, az anyanyelvben való megmaradás másodlagos feladatnak tűnt, bár éppen azzal, hogy a fiatalok egyszerűen jól akarják magukat érezni, döntő fordulatot hoztak a falu életébe. A CSEMADOK alapszervezete mindig jól megvolt a fiatalokkal, ám az önszerveződésnek kulturális vonatkozásban ma nincsenek komoly jelei a faluban. Pedig fel nem tárt néprajzi anyagok várnak még azokra, akik erre valóban hivatottnak érzik magukat — tudom meg Gábortól, aki nélkül ma Vágkirályfán nemegy kulturális rendezvénnyel lennének szegényebbek a helybéliek. HITBEN ERŐSÖDNI Mint amikor az ember szivárványszínű üveggolyók törmelékké vált darabjain tapos, keresem Vágkirályfán a kis csoportokká szerveződött fiatalok öntudatra ébredését. Ekkor találok rá Kovács Jutka és Szabó József, valamint barátaik társaságára, akik a Keresztény Ifjúsági Közösség helyi csoportját hozták létre. — Jelenleg Bácsfára készülünk a keresztény ifjúság találkozására. Kerékpárjainkon voltunk már Nyitrán is, és nagyon szép emlékeim maradtak az érsekújvári találkozóról, ahol együtt kerestük a választ a keresztény fiatalok legégetőbb kérdéseire. Nagyon sokat adtak a lelkigyakorlatok — tudjuk meg § húszéves Józsitól. Szatmár Tibor csupán a hétvégéit tölti ma már Vágkirályfán. Szabadidejét az óvodáskorú gyerekek játékos, ám céltudatos esztétikai, művészettörténeti értékeken alapuló nevelésének szenteli. — Őszinte társaimmal, a gyerekekkel még nem tartozunk a cserkészek nagy csapatához. A gyerekeknek ugyanis elsősorban a szülők biztos támaszára, erkölcsi példamutatására van szükségük ahhoz, hogy felhőtlenül részt tudjanak venni a mi nagyon komoly munkánkban. Jelenleg az apukák segítségével egy kopjafán dolgozunk, de a gyerekek is nagyon ügyeseknek bizonyulnak — tudom meg Tibortól, aki elárulja, elsősorban azért fordult az óvodáskorúak felé, mivel véleménye szerint csak egy „új” fiatalokból álló kis közösségre épülhet majd a jövőben a falu életében az újraéledés. — Semmiképpen sem érezhetjük magunkat jól a régi szabályok, a régi mozgalmak mindenfajta újítást nélkülöző „követésében". Megfáradt, bizonytalan szülők gyermekei nőnek ma fel, de ez nem csupán ennek a falunak a problémája — mondja a fiatalember. * * * A kellemetlen időjárás ezen a szombat estén a szokottnál is hamarabb tereli haza az utcán kóborló fiatalokat. A látottakat, hallottakat követően már nem csupán az ifjúsági klub ajtaján látom meg a lakatot. A vendéglő és a buszmegálló között álldogálva egyszeriben értelmetlennek tűnnek azok a kérdések is, amelyeket még délután a fiatalokhoz akartam intézni. Amúgy is későre jár már. Még pár „slukk", majd legyintenek, és az utolsók is hazaindulnak. Száz Ildikó tartozik, hogy a tünetek megjelenésekor ne halasszuk az orvosi kivizsgálást. Ilyen tünetek az izzadás, a szomjazás, a viszketés, a szédülés, a rohamos súlynövekedés (hízás) vagy fogyás. Ez mind előzménye lehet a civilizációs betegségként is emlegetett cukorbajnak (diabetes mellitus). A vércukorszint emelkedéséhez néha hozzájárul a húgysavszint emelkedése is, ami reumás fájdalmakat, csukló, térd- és bokaduzzanatokat okozhat. A kivizsgálás rendszerint azzal kezdődik, hogy az orvos megkérdezi, volt-e cukorbajos a beteg családjában. Ugyanis a cukorbaj 40 százalékban öröklődik. A hajlamossághoz járuló helytelen étkezési szokások, stresszállapotok mind elősegíthetik a vér cukorszintjének emelkedését, a cukorbaj kialakulását. A diabétesz megállapításához nem elég egyszeri, laboratóriumi kivizsgálás. Folyamatos, hosszabb ideig tartó megfigyeléssel, szigorú diétával lehet csak megállapítani és kizárni más lehetőséget. Az ún. differenciált diagnózis, a szakorvosi kivizsgálás alapján a beteg pontos útmutatást, gyógyszereket és előírt diétás étrendet kap, amely hozzásegítheti vércukorszintje csökkentéséhez, szabályozásához. Ha a vércukorszint hirtelen lezuhan, a beteg sokkos állapotba kerülhet. Ennek a következménye, hogy az agy vér- és oxigénellátása a minimálisra csökken, s a beteg eszméletét veszítheti. Ha hosszan tartó sokkos állapot lépne fel, tartós károsodás keletkezhet az agyban és a többi létfontosságú szervben. Ezért rendkívül fontos, hogy a cukorbeteg mindig hordjon magánál néhány kockacukrot, s rosszullét esetén azonnal vegyen a szájába egyet. A cukor gyorsan felszívódik, s kiegyenlíti a vércukorszintet. A cukorbetegeknek orvosi igazolványuk is van, benne a legfontosabb adatokkal. Ezt is mindig tartsák maguknál, hogy szükség esetén ebből tájékozódhassák a segítséget nyújtó egészségügyi szakember, az orvos. Az inzulin adagolását is orvosi előírás szabályozza. Ma már általában minden beteg (illetve családtag) tud bánni az injekciós tűvel, s beadja a szükséges inzuhnadagot. Remélhetőleg a jövőben nálunk is elérhető lesz az ún. depot inzulin, amely a naponkénti adagolás procedúrája nélkül önadagolással kerül a szervezetbe, s napokon, heteken, sőt hónapokon keresztül szabályozza a megfelelő vércukorszintet. Említettem már, hogy a diéta rendkívül fontos. Ezt mindenkinél egyénileg határozza meg az orvos. Ugyanis a kísérő tünetek, a cukorbaj által előidézett más betegségek mind más-más összetételű diéta kialakítását teszik szükségessé. Ami általánosságban elmondható: a rendszeres, pontos időközökben fogyasztott, orvos által előírt ételek nélkül nem várható javulás, gyógyulás. A beteg naponta lehetőleg hatszor étkezzen. Ki kell iktatni az étrendből a cukrot, az édességeket, a cukorral édesített gyűmölcsleveket, a túl sok cukrot tartalmazó zöldség- és főzelékféléket és gyümölcsöket. Sok fehérjét kell fogyasztani (hús, túró, tojás, tej, sajt). Óvakodjon azonban a zsiradékoktól, a zsíros húsoktól. Vigyázat, nem minden ún. dia-készítmény való cukorbetegeknek. A szeszes ital fogyasztása is ártalmas, habár sokan engedményeket tesznek, s különféle vélemények, hiedelmek alapján egyesek a bort, mások a töményt kóstolgatják. Nagyon fontos, hogyi az orvos kérdésére, fogyaszt-e alkoholt, milyet és mennyit, válaszoljon őszintén a beteg, s tartsa meg fegyelmezetten kezelőorvosa tanácsát. A cukorbaj gyógyítható, azonban az általa előidézett betegségek száma, s azok intenzitása rendkívül magas. Ide sorolhatjuk a korai öregedést, a különböző idegbántalmakat, ideggyulladásokat. (A perifériás idegrendszer megbetegedését, a láb-, a végtag-, a gerincfájdalmakat.) A szem megbetegedése sokszor a vakulásig fajulhat, s különböző bőrbetegségek is megtámadhatják a cukorbeteget, aki rendkívül hajlamos a különféle fertőző megbetegedésekre is. Az utóbbi időben a sebészeti klinikán külön osztályok alakultak az ún. diabetikus láb kezelésére. A fő tünetek: a beteg lába elgyengül, érgyulladások (varikositas), atrófiák keletkeznek, s a páciens alig képes néhány lépés megtételére. A hiányos vérellátás miatt gennyes fekélyek keletkeznek, amelyek előrehaladottabb stádiumban már sebészeti beavatkozás nélkül nem távolíthatók el. A diétára még külön visszatérünk,'ugyanis a cukorbeteg étrendje, étkezése nem olcsó. Viszont ezen nem szabad takarékoskodni. Az elmúlt időszakban szociális hozzájárulást kaptak, hogy a drágább élelmiszereket beszerezhessék. Sajnos, pillanatnyilag ez a támogatás megszűnt. Hogy a jövőben jut-e rá dotáció az államkasszából, nem tudhatjuk. A betegeknek addig önmagukon kell segíteni azzal, hogy megtanulják a számukra fontos ételek elkészítését a megfelelő zöldségek, gyümölcsök kiválasztását. Dr. CSIBA JÓZSEF I CSALÁDI TŰZHELY Szárított zöldségek A szárított zöldségfélék készítése alapjában véve hasonló a gyümölcsökéhez. Szárításra való előkészítésük tehát abból áll, hogy a megmosott és megfelelően előkészített terményt 100 C-fokos vízben néhány percig előfőzzük, utána lehűtjük, gondosan lecsepegtetjük, tiszta ruhára téve szikkasztjuk, majd a szárítócserényekre terítve szárítani kezdjük. A zöldségfélék szárítási ideje kb. 6-8 óra. Sárgarépa, petrezselyemgyökér, zeller. A gyökérzöldségeket a szokásos módon megtisztítjuk, mossuk és hosszú, nem túl vastag szeletekre vágjuk. A szeletelt zöldséget tiszta, forrásban lévő vízben 1 percig előfőzzük. Előfőzés után a szeleteket hideg vízben lehűtjük, szikkasztjuk, cserényekre rakjuk és szárítjuk. Gomba. A gombát gondosan megtisztítjuk, a szárrészt levágjuk. Mosás után a visszamaradó értékes részt meghámozzuk. Vékony szeletekre vágjuk és szitára rakjuk. Kíméletesen a kívánt mértékig szántjuk. Tüllzsákban, száraz helyen tároljuk. Zöldségkeverék. A szárított zöldségkeverék (Julienne) többféle zöldségszárítmányból állítható össze. Jól használható levesek ízesítéséhez és főzelékek készítéséhez. Összetevői: sárgarépa, petrezselyemgyökér, zellergumó, hagyma, petrezselyemlevél, zellerlevél, karfiol, kelkáposzta, vörös káposzta stb. Leveskészítéshez olyan keveréket állítsunk össze, amiben 60% a gyökérzöldség, a többi alkotórész aránya egyenlő. A főzelékkészítéshez alkalmas keverék alapfőzeléket, levelet és gyökeret egyenlő arányban tartalmaz. Az ízesítőnővények aránya 15% körüli. A kisváros egyik önkiszolgáló Aiéttermében alig lézengenek, csupán néhány megkésett vendég ül az asztalnál. A személyzet megkezdi a teremben a takarítást. Felfordított székek jelzik: vége az ebédidőnek. Fekete kendős nénike lép be, az ajtóban tétován körültekint, mintha gondolkodna, hova induljon. Aztán dönt. Az ajtóhoz közeli asztalhoz telepedik. Vár. A szomszéd asztaltól fiatalaszszony lép hozzá. Segítőkészen mondja: — Tessék odamenni a pulthoz, az asztalnál nincs kiszolgálás. A nénike csak ül tovább, szigorúan magába zárkózva. A konyha felől érkező fehér köpenyesnek megakad a szeme a furcsa öregasszonyon. Asztalához siet, megszólítja: — Ebédelni tetszik? A néni nemet int, aztán beszélget-Mestervizsga ni kezdenek, majd a fehér köpenyes eltűnik. Rövid idő múlva egy pirospozsgás, tizenhét óv körüli lánnyal tér vissza. Magukra hagyja őket. Az öregasszony és a lány német nyelven társalog. A lány rövid idő múlva feláll és visszamegy a konyhába. A fiatalasszony kíváncsian megkérdezi: — Talán unokája az Orsika? — Nem. Még rokonok sem vagyunk. Egy faluban lakunk, a szomszédasszonyom dédunokája ez a lány. Itt tanul szakácsnőnek. Most, hogy utam akadt a városban, gondoltam, benézek ide, és megkérdezem, szorgalmas-e ez a lény? Mert az nem mindegyt Válaszra már nem jut idő, mert Orsika megérkezik egy tányér gőzölgő levessel, szép adag sült hússal. Mosolyogva teszi az öregasszony elé. — Te főzted? — kérdezi. Majd a lány bólintására hozzáteszi: Finom! Orsika a hazaiak előtt, úgy látszik letette a mestervizsgát. D. E.
