Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)
1992-09-29 / 218. szám
10 1992. SZEPTEMBER 29. „Aki alkotni tud, az emelt fővel járhat" Terefere a bálnavadászok mesterével Hattyúdal előtt... „Mi gyávábbak voltunk-.” • „Túlbecsöltín» önmagamat..,” • „Vonzódtam a felhajtáshoz.-” • „Készülök, edzésben vagyok...” « „Kapitánynak tenni, megtiszteltetés...” • „Maximalista voltam, vagyak, leszek...” • — Megérte? — Mi érte meg? — Visszatérni. — Meg... — Jöhet az indoklás, lehel bővebben is. — Hogy miért érte meg? Azért, mert újra bekerültem a vérkeringésbe. Megismertem az utánam jövőket, egy csapatban birkózhattam az új generációval. — Ennyi?... — Nem. Nézd, én arra emlékeztem, hogy együtt volt egy kiváló társaság, egy remek gárda, tudod, San Diego, meg miegymás, aztán szétestünk, szétmentünk. Ezek a srácok még jobb közösségben vannak, élnek, léteznek, mint mi annak idején. Szabadabbak, kinyilváníthatják a véleményeiket, őszinték. — Ti nem voltatok azok? — Mi nem lehettünk azok! Akkor más világ volt, rámehetett volna a magánéletünk, az egzisztenciánk, meg minden. — Mivel magyarázható ez? — A politikai helyzetből adódik. A változások... Szóval, mi akkor gyávábbak voltunk. — És most, mi valósult meg a terveidből? — Az, hogy kijutottam az olimpiára. Amikor Moszkvában aranyérmet nyertem, harcoltam ki, az csodálatos érzés volt. De talán — félreértés ne essék — még ennél is nagyszerűbb volt, hogy egy sportágban, egy súlycsoportban a hazámat képviselhettem. Egy kategóriában akkor — és az idén is — én voltam a legjobb Magyarországon. Ez önmagában véve már nagy dolog. így van a civil életben is, legyen szó esztergályosról vagy mérnökről. Aki a maga területén alkotni tud, az emelt fővel járhat. — Mi nem sikerült Barcelonában? — Ismét felállni a dobogóra. Csalódtam magamban. — Pedig az évközi eredményeid azt mutatták, hogy ott lehetsz a tűz körül... — Talán kicsit túlbecsültem önmagamat. Akikkel küzdöttem, jóval fiatalabbak voltak nálam. Akadtak olyanok a mezőnyben, akik tizenkét-tizenhárom évvel. Végül is mindent megtettem a jó szereplés érdekében, ezért nem kesergek. — Mit csinálnál másképpen? — Nehéz kérdés... Nem tudom... Rosszul időzítettem a formám — és kint csak keveset tudtam pihenni a mérkőzések között... — Olimpiai bajnokként, biztos egzisztenciával a hátad mögött, anyagi gondoktól mentesen, nyugodt családi életből tértél vissza, vállalva olykor emberfeletti munkát, lelket és testet gyötrő edzéseket, s mindez háromszor öt perc alatt értelmetlenné vált... — Egy olimpia, a Los Angeles-i bojkott miatt hagytam ott a birkózást — és egy másik olimpia kihívása fogalmazta meg bennem a visszatérést. Szeretem ezt a sportágat, ez az életem. Ezt hordozom a génjeimben, ha úgy tetszik, ezt örököltem a szüleimtől, a családomtól. A kihívásokkal, a feladatokkal együtt... — Sokan, mondhatnám, a legtöbben már azért kalapot emeltek, emelnek előtted, mert hosszú kihagyás után, harmincöt évesen elébe mentél egy ádáz párharcnak a válogatott mezért és egy kemény felkészülésnek az olimpiáért. Ezzel szemben néhányon rossz szemmel nézték a felhajtást körülötted, s különböző híresztelésekkel próbáltak befeketíteni... — Nem tagadom, mindig is vonzódtam a felhajtáshoz. Ez egy dolog. A másik pedig az, hogy a sikeres embereknek sok irigyük van. A megkeseredettek, a lelki gnómok mindig kitalálnak valamit. Nem kell foglalkozni velük. — Szerződésed értelmében a hét végén induló és a december elején záruló csapatbajnok! sorozaton még szőnyegre kell lépned az FTC-M&fémszer színeiben. Vállalod? — Természetesen. Korrektek voltak velem szemben, miért csapnám be őket? Ilyesmi meg sem fordult a fejemben. Készülök, edzésben vagyok. — Ez lesz a hattyúdal? — Bizony! Utána abbahagyom. Végleg. — Biztos? — Száz százalék. — De ezúttal nem kívánsz hátat fordítani a birkózásnak... — Mire gondolsz? — Állítólag Növényi Norbert lesz az f\j szövetségi kapitány, vagy legalábbis megpályázza a tisztet.. — Komolyan mondom, nem is Budapesten lennénk, ha már nem keringenének pletykák erről. Ugye? — Ghüm... Szóval? — Hát, jó a kapcsolatom a srácokkal... — Hozzam a harapófogót? — Szükségtelen. A hogyan továbbiról a novemberi közgyűlés, a választások után döntök. — De azért foglalkoztat a téma? — Szó mi szó, szép gondolat Ez minden edző vágya. Kapitánynak lenni megtiszteltetés, de hát sok jó szakember van... — EJ tudnád képzelni? — El. — Mivel kezdenéd? — A munkatársaimat én választanám meg, ehhez ragaszkodnék. Tudod miért? — Rántsd le a leplet — Azért, mert a kudarcokért is én akarom vállalni a felelősséget, nem úgy, mint... Hagyjuk. — Ez a pozíció lemondásokkal járna együtt Mi lenne például az üzlettel, a Dully Gullyval? — Mindent háttérbe szorítanék. A feladat teljes embert kíván. Az eredményesség a fontos. Hozzászoktam, szeretem a sikert. És azt szeretném, hogy a versenyzőim is sikeresek legyenek. Maximalista voltam, vagyok, leszek. — Barcelona ide, Barcelona oda, a népszerűséged nem változotL A Norbi — Norbi maradt.. — Akik szerettek, szeretnek. Én ugyanúgy élek, mint eddig... Petáh Péter Kovács László a férfiak kapitánya „Nem ígérek felelőtlenül” Rendkívüli ülést tartott a Magyar Kézilabda Szövetség elnöksége, amely ezúttal egy napirendi ponttal foglalkozott: megbízta Kovács László mesteredzőt a szövetségi kapitányi teendők ellátásával. A külföldet is megjárt kitűnő szakember a Testnevelési Egyetem tanára, az Eleketromos férficsapatának edzője, a nyolcvanas évek elején már irányította legjobbjainkat. Megbízatása 1993. március 21-éig, a svédországi világbajnokság befejezéséig szól. — Mendemondák és sok álhír végére téliünk pontot, mert elnökségünk a mai nappal megbízta Kovács László mesteredzőt a férfiválogatott szakmai irányításával — kezdte Barcza Imre, az MKSZ elnöke. —Alaposan megfontoltuk, hogy kivel tárgyaljunk, s végül kit bízzunk meg ezzel a rendkívül fontos feladattal. Úgy érzem, a jelenlegi helyzetben sikerült megtalálnunk a legmegfelelőbb szakembert. Az elnök bejelentette, hogy a szövetség és a liga vezetői egyetértettek Kovács László megbízásával, s elfogadták az új kapitány feltételeit. (Barcza Imre ekkor közölte azt is, hogy a testület felfüggesztette Hofmann Péter sajtófőnök elnökségi tagságát, mert nem tudott elszámolni a női Eb rendezési költségeivel, s ellene bírósági pert indított.) — Az új kapitánytól azt várjuk, hogy mihamarabb állítsa össze a válogatott vbfelkészülési programját, s hirdesse ki azoknak a játékosoknak a névsorát, akikre számít a keretben — mondta Jakab Lajos főtitkár. — Elvárás Kovács Lászlótól, hogy csapata megállja a helyét a svédországi világbajnokságon, s így ne kelljen Európa-bajnoki selejtezőt játszania a gárdának Valószínű, hogy a vb első hat helyezettje, amennyiben csak európai együttesek végeznek ezeken a helyeken, mentesül a selejtezőktől Vass Károly, a liga elnöke azt hangsúlyozta, hogy össze kell állítani azt a stábot, amely a kapitányt segíti, és elő kell teremteni a válogatott zavartalan felkészüléséhez szükséges pénzt, mert különben nem kerülhet vissza az együttes a világ élvonalába. —Barátaim, kollégáim óvtak, intettek, hogy jól gondoljam meg mielőtt elvállalom a férfi kézilabda-válogatott irányítását — nyilatkozta Kovács László. — Jómagam azonban a kézilabdából élek, így nem lett volna tisztességes, ha visszautasítom a felkérést Megtisztelő, hogy a sportág vezetői bíznak bennem, holott nem ígérek felelőtlenül Tudom, nem könnyű a helyzetem, mert a világbajnokságig fél év van hátra, tehát új csapatot már nem tudok építeni Ezért a rutinos, a „szakmát" jól értő játékosokra szeretném alapozni a csapatot, amelyben persze egy-két tehetséges fiatal is helyet kap majd Hamarosan beszélek az idegenlégiósokkal, hogy tisztázzuk, mikor és miként tudnak bekapcsolódni a keret vb-felkészülésébe. A hazai első osztályú együttesek edzőivel a jövő héten tárgyalok, s várom javaslataikat, hogy szerintük kiket érdemes meghívni a legjobbak közé. A kapitány elmondta még, hogy csak a válogatott szakmai irányítását vállalta a vb végéig, mégpedig úgy, hogy az edzéseket az Elektromos-csarnokban — klubcsapata otthonában — tartja. Segítője Budai Ferenc, a volt válogatott játékos lesz, aki szintén másodállásban vállalja ezt a megbízatást. — Ha az Elektromos igényt tart rám a világbajnokság után, akkor ott maradok — mondta befejezésül Kovács László. — Ha viszont eredményesen szerepelünk Svédországban, s az Elektromos „lemond” rólam, akkor olyan megoldást szeretnék választani, ami a kézilabda hasznára lehet (simon) Mi szívvel-Iélekkel játsszuk a focit A szerdán játszott kassai labdarúgó világbajnoki selejtező igazi egzotikuma a Feröer-szigetek válogatottja volt Még a vájtfülű futballrajongók is keveset tudnak a szigeteken zajló fociéletről. Talán csak annyit, hogy az északi válogatott a futballtörpék közé tartozik. Emiatt a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón nagy örömömre felfedeztem a válogatott edzőjét, Páll Gudlaugssont, s kihasználva egy segítőkész tolmács nagylelkűségét, szóba elegyedtem vele. Elsősorban a Feröer-szigetek labdarúgásának jelenéről, jövőjéről faggattam. — Gudlaugsson úr, mi a véleménye arról, hogy az UEFA a jövőben a futballtörpék számára úgynevezett B-divíziót tervez bevezetni? — Azt tudom erre felelni, mi ezen a mérkőzésen is bebizonyítottuk, hogy az utolsó tíz percet leszámítva méltó ellenfelei tudunk lenni az erősebbeknek. Természetesen, mint a válogatott edzője tudom, hogy játékosaim anyagi juttatása nem hasonlítható össze a csehszlovákokéval. Ha anyagilag ugyanúgy állnánk, akkor ez a mérkőzés 1:0-val végződött volna. Ehhez azonban hozzátartozik az is, ha én lennék a csehszlovák válogatott edzője, mindenképpen csalódott lennék az 1:0- val, viszont így azért vagyok csalódott, mert 4:0-ra kikaptunk. Általában pedig a kérdésben megfogalmazott dologra azt tudom válaszolni, hogy lehetőségeinkhez és képességeinkhez hasonló ellenfelekkel szívesebben játszanánk, hiszen ellenük reményünk lenne a győzelemre. — Tehát egyetért az UEFA törekvéseivel? — Nem, nem, nagyon kevés esetben értek egyet az UEFA-val, mivel az a véleményem, hogy az Európai Labdarúgó Szövetség csak néhány csapatot részesít megkülönböztető figyelemben, elsősorban a focipiramis csúcsa érdekli. De nem szabad dől, akkor meg kell mondanom, hogy nincs a világon sem ember, sem gép, aki igazságos ranglistát állíthatna fel. Képzelje el, idejöttünk, és 4:0-ra kikaptunk, de lehetséges, hogy holnap már egészen más eredményt érnénk el. Első alkalommal a FIFA 1988-as hollandiai kongreszszusán vetődött fel, hogy a futballtörpék indulhatnak a nagy tornák selejtezőin, s a kongresszus végén egyenesen rákérdeztünk, lehetséges lenne-e egy előselejtező, például Lichtenstein, San Marino, Málta részvételével, de erre a kérdésre, még választ sem kaptunk. Később megtudtuk, hogy a FIFA és az UEFA gesztusnak tekinti a részvételt. Más alkalommal is hivatalosan megkérdeztük őket ezzel kapcsolatban, de mind a mai napig nem foglaltak állást. De ismétlem, logikusabb lenne, ha olyan csapatok ellen harcolnánk, akik ellen esélyünk lenne. Sajnos, a feltételeket nem mi diktáljuk. — Milyen lenne ön szerint az ideális selejtezőrendszer? — Egyetértek az előselejtezővel, ahol a már a leggyengébb csapatok kirostálódnának. Viszont attól is függ, hogyan tekintünk a labdarúgásra. Vegyük például a mi csapatunkat. Találhat benne halászokat, gépkocsivezetőket, diákokat, s megmondhatom, hogy sokkal jobb focisták vagyunk, mint itt azt megmutathattuk. Legjobban én tudom érzékelni azt a fejlődést, amelyen átment a feröer-szigeteki válogatott, s ez elsősorban annak köszönhető, hogy sokkal erősebb csapatokkal kell játszanunk. Még egy utolsó megjegyzés: ha lenne esélye annak, hogy a legjobbak hivatásszerűen űzhessék a focit, rögtön jobbak lennénk. De sajnos, ezt nem tudjuk befolyásolni. Azt hiszem, nem hazudok, ha azt mondom, védenceim sokkal büszkébbek arra, hogy a hazájukért játszhatnak, mint Knudsen kapus fehér sapkája ezúttal még segített (éSTK-felvétel) soha elfelejteni, azt hangoztatják, hogy az a céljuk, a labdarúgás az egész világban elismert és közkedvelt sport legyen. — Rendben van, de mégis kivitelezhetetlen, hogy az egyes selejtező csoportoknak hét vagy nyolc tagjuk legyen. — Nem így gondolom, de például, ha Csehszlovákia kettéválik, akkor Csehország sokkal jobb helyzetbe kerül, Szlovákiának lesznek a miénkhez hasonló gondjai. S hiába akadnak nagyon jó tehetségek, ha nincs meg az anyagi fedezete fejlődésüknek. Ebben az esetben a FIFA és az UEFA hiába fáradozik a fenn megfogalmazott céljáért. Úgy gondolom, hogy a FIFA bevételének nagyon nagy részét a reprezentációs dolgok viszik el, vagyis kidobja az ablakon. Ahelyett, hogy a labdarúgást finanszíroznák. — Véleménye szerint igazságosak a mostani csoportbeosztások? — Ha most az egyes csapatok teljesítmény szerinti besorolására gona csehszlovák játékosok, akiket összehasonlíthatatlanul jobban megfizetnek. — Válogatottja már mindegyik ellenféllel összemérte az erejét, ön szerint a negyedik csoportnak kik a legnagyobb esélyesei? — Láttam Csehszlovákiának a belgák ellen nyújtott játékát is, s úgy ítélem meg, sem akkor, sem ma nem játszott lehetőségeihez méltóan. A legerősebb csapatnak egyértelműen Romániát tartom, a második helyre egyenlő esélyekkel pályázhat Csehszlovákia és Belgium, de elképzelhető, hogy Wales is bele tud szólni a továbbjutás kérdésébe. — Szeretném, ha jellemezné a csehszlovák válogatott játékát — Nem játszottak jól, nagyon nagy erőfeszítésükbe tellett, hogy megtörjenek minket, sokkal több ötletre lett volna szükségük a támadások vezetése közben. Újra elmondom, az utolsó három gól elsősorban a bíróknak volt köszönhető. Tálamon Alfonz
