Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)
1992-09-23 / 213. szám
4 Szabad ÚJSÁG Gazdaság 1992 szeptember 23 Minőségbiztosítás Európában i im« m m I m sum-------------------------------A szabad árukereskedelemnek és ezzel az Európai Közösségen belüli kereskedelmi akadályok lebontásának alapkövetelménye a termékek kölcsönös elismerése az egyes tagországokban. Ehhez hozzátartozik az azonos vizsgálati, minősítő, tanúsító eljárás. A fejlett piacgazdaságokban aligha érhet el egyetlen vállalat is megfelelő árat, még jó minőségű termékeivel sem, ha azokat erre hivatott, független szervezetek nem vizsgálták meg és nem látták el a megfelelő tanúsításokkal. Az ISO 9000-9004 sorozat szakterülettől független szabványai a közös nevező szerepét töltik be, egységes szempontokat, gyorsan átlátható és megismerhető rendszerkiépítési mintát adva az alkalmazók kezébe. mmm mm m wmmmm_____________________ Francia-német javaslat Üzemanyag-takarékos autó A francia és a német környezetvédelmi miniszter javaslatot készül előterjeszteni az Európai Közösség miniszterei elé az Európában készülő autók üzemanyag-fogyasztásának drasztikus korlátozására. A tervezett normának azonban a francia autógyárak szerint igen nehéz lesz megfelelni a rendelkezésre álló rövid időn belül. A francia-német javaslat szerint az EK egyes autógyárai gyártotta járművek 2005-re átlag legfeljebb 5 liter üzemanyagot fogyaszthatnak 100 kilométeren. A nyugat-európai autók jelenleg átlag 7,05 liter üzemanyagot égetnek el 100 kilométerenként, így a tervezett norma teljesítése esetén az üzemanyag-fogyasztás hatékonysága csaknem egynegyedével emelkedne. A Renault autógyár egyik képviselője szerint az európai cégek nem hivatalos formában elfogadták azt a javaslatot, hogy az ezredfordulóig 10 százalékkal csökkentsék az üzemanyag-fogyasztást, az ötliteres korlátozás azonban az autógyárak képviselői szerint túlzott. A Renaultnak például 10 év alatt 6,87 literről mindössze 6,43 literre sikerült leszorítania autóinak átlagos fogyasztását. Ráadásul az Európai Közösség környezetvédelmi és biztonsági előírásai, valamint a vásárlók kényelmi igényei alaposan megnehezítik az autók fogyasztásának csökkentését. Jövőre például az EK-ban általánosan kötelező lesz a katalizátor használata, ennek következtében becslések szerint mintegy 6-8 százalékkal emelkedik majd a fogyasztás. A masszívabb karosszériák, a biztonsági légzsákok, a blokkolásgátló mind növeli az autó súlyát. A légkondicionáló, az elektronikus zárak stb. szintén hozzájárulnak a fogyasztás emelkedéséhez. A francia autógyárak egyébként viszonylag kedvező helyzetben vannak jármüveik fogyasztása szempontjából. Miközben a Peugeot autói 100 kilométeren átlagosan 6,37 liter üzemanyagot, a Renault-k 6,54 litert fogyasztottak 1990-ben, a-valamivel nagyobb - német autók átlagos üzemanyag-szükséglete átlagosan csaknem 8 liter volt. A japán modellek 7,56 litert fogyasztottak. (Reuter, Le Figaro) ifi Osztrák áramszolgáltató tervei Korszerűsítik a kelet-európai hőerőműveket itt Az osztrák áramszolgáltató vállalat leányvállalata, az Energokoop, 11! amelyet néhány hónappal ezelőtt a kelet-európai országok energetikai iparával folytatandó együttműködésre hoztak létre, már két erőmü- 1||| korszerűsítési tervet tanulmányoz a térségben. Ezek keretében 25-30 százalékos hatásfokkal működő csehszlovákiai és oroszországi hőerőműveket modernizálna a cég - írja a bécsi Der Standard. A vállalat - amelynek 40 százaléka a Verbundgesselschaft, 20-20 §|! százaléka orosz és ukrán energetikai vállalatok, 10-10 százaléka pedig 111! a Winter bankház és az Importex cég tulajdonában van - természetesen szeretne a beruházások kivitelezésében is részt venni, de elképzelhető, 11! hogy csak a terveket fogja készíteni. Amennyiben az Energokoop megbízást kap a beruházások kivitelezé- 111 sére - elsősorban a csehországi Brno közelében fekvő hőerőmű esetében az osztrák pénzügyminisztérium kedvezményes hiteleire is számít a finanszírozásában. Az osztrák ipariberendezés-gyártók ugyanis már hónapok óta szorgalmazzák, hogy bécsi kormány ilyen kedvezményes hitelekkel támogassa az Ausztria közelében fekvő erőművek korszerűsítését. A hasonló beruházások finanszírozásának kérdésében azonban megosztottak a nézetek. A bécsi pénzügyminisztérium az ilyen korszerűsítések hitelezésére hivatott Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankra „mutogat", az egyik legnagyobb európai berendezésgyártó, az ABB szerint pedig a térség környezetvédelmi fejlesztéseire létrehozott alapot kellene elegendő tőkével ellátni. A lehetséges pénzügyi megoldások között tartja számon az Energokoop tulajdoni érdekeltség szerzését a korszerűsített erőművekben. Ilyen konstrukció keretében tervezi például a vállalat a Száva kiépítését Szlovéniában. Sokba kerül a zöld benzin Cél az ötliteres fogyasztás irigfíi A környezetvédelmi szempontokat figyelembe vévó olajfeldolgozás többmilliárdos kiadásra kényszerítheti az európai finomítókat, s nagyon valószínű hogy a számlát végül az egyszerű autós fizeti ki - vélekednek a benzinpiaci szakértők. A szabványsorozat 1987 óta hatályos, az Európai Szabványosítási Bizottság (CEN) EN 29 000 számon elismerte. Európai Közösségen kívüli országok is alkalmazzák, használatuk nem kötelező, de alkalmazásukat a piacokon egyre inkább megkövetelik. A szabványsorozat a vállalati minőségbiztosítás elemeit állítja rendszerbe. A sorozat általános, nem ágazatspecifikus. Kialakulóban Általánosan érvényes, hogy a piacokon eladható, egyenletes és jó minőségű termékek előállításának alapfeltétele a termelő üzemben működő minőségbiztosítási rendszer. Minden üzem kialakíthat valamilyen rendszert a minőség biztosítására, de a termékek eladásához két feltételnek mindenképpen teljesülnie kell. Ez a két feltétel:- a hitelt érdemlő bizonyítás (tanúsítás) független harmadik személy, illetve elfogadott, akkreditált szervezet által;- a vállalati minőségbiztosítási rendszer áttekinthetősége, megismerhetősége (elfogadott irányelvek szerinti felépítése, például az ISO 9000 szabványsorozat alkalmazása a minőségügyi kézikönyv megszerkesztésében). A minőségbiztosítási rendszerek pontos szabályozott alkalmazási feltételei (kialakítás, bevezetés, tanúsítás, az erre elfogadott szervezetek kijelölése) Európa-szerte most alakulnak ki. Néhány szórványos információt kivéve, az élelmiszeriparban ISO 9000 szabványsorozat alapján megvalósult, működő minőségbiztosítási rendszerekről még keveset tudunk. Az élelmiszerek növekvő mértékű szabad forgalmazása következtében a hatósági élelmiszer-felügyelet jelentősége, hatásköre és intézményrendszere az utóbbi években a legtöbb nyugat-európai országban erőteljesen fejlődött. Ennek összehangolása céljából az Európai Közösség illetékes bizottsága 1989. nyarán elfogadta és közzétette 89/397/EWG sz. irányelvét, amely ugyan nem rendelkezik az egyes tagországok intézményrendszerének kialakításáról, de megköveteli az egységes szemléletű ellenőrző szervezet működését. Angol, francia, német és svájci gyakorlat szerint az inspektorok a helyi önkormányzatokhoz kapcsolódnak, míg a vizsgáló laboratóriumok helyzetét a fokozatos koncentrálódás, a magas színvonalú műszerezettség, a számítógépes minta- és adatfeldolgozás, valamint a GLP (Good Laboratory Practice - Jó Laboratóriumi Gyakorlat) alapelveinek alkalmazása jellemzi. A kínálati piacok telítettségének következtében a minőségi követelmények jellege és köre (kivéve az emberi egészségvédelmet és a fogyasztó megtévesztése elleni védelmet) nem tekinthető teljesen egyértelműnek. A tanúsítási irányzatok közül az élelmiszeriparban főként a terméktanúsítás terjedt el. A különböző minőségi jelek, az eredetjelzó védjegyek és más megkülönböztető jelölések a nagy túlkínálattal jellemezhető nyugati élelmiszerpiacokon egyre jelentősebb szerepet játszanak. Mivel a forgalmazók és a fogyasztók az ilyen jelekkel tanúsított termékeknél a deklarált jó minőséget el is várják, ezért a megkülönböztető jelölések odaítéléséhez megalapozott követelményrendszert támasztatnak. (Ilyen jelek például a német CMA, a francia „Label Rouge“, de az ezek elnyeréséhez szükséges minőségbiztosító rendszer általában nem azonos az ISO 9000 szabványsorozatban foglalt rendszerrel.) Az Európai Közösség minőségpolitikája élelmiszereknél figyelembe veszi ezeket a hagyományokat és tendenciákat. Ennek megfelelően az illetékes EK bizottság 1990 végén két rendeletjavaslatot hozott nyilvánosságra az „EK minőségpolitikája az élelmiszeripar területén“ címmel. Ez a két rendelettervezet szabályozza egyebek között a különleges minőségű élelmiszerek megkülönböztetett jelölését és a földrajzi eredetmegjelölés védelmét. Az illetékes bizottság javaslatot tett az egységes minőségi jel bevezetésére, és előkészületekre került sor az ellenőrző szervek kiválasztását illetően is. Az EK szabályozásának jogi eszköze az európai direktíva, valamint a direktíva által hivatkozott szabvány vagy más műszaki előírás. Ezek a direktívák előírják azt, hogy miképpen igazolhatja a gyártó, a forgalmazó, hogy terméke megfelel a követelményeknek, valamint azt is tartalmazzák, hogy amennyiben független harmadik fél által végzett tanúsítás szükséges, tagországonként melyek ezek a bejegyzett (notifikált) szervek. Direktívában szabályozzák a termék szabad forgalmazásához szükséges CE-jel használatát is. Az EK és EFTA országokban a nemzetközi akkreditálási rendszerek már léteznek, vagy éppen kialakítás alatt állnak. (Nyugat-európai Laboratórium-akkreditálási Együttműködés - WELAC; Tanúsító szerveket Akkreditálók Európai Szövetsége - EAC). Az EK bizottsága, az EFTA titkárság, a CEN és a CENELEC 1990 április 25-én egyezményt írt alá az EOTC (European Organisation for Testing and Certification - Európai Vizsgálati és Tanúsítási Szervezet) létrehozásáról, amelynek feladata a megfelelő keret biztosítása a megfelelőség jogilag nem szabályozott területe (piacszabályozott) tanúsításának harmonizálására. ~ ISO a nagyvilágban Az Egyesült Királyság tekinthető ezen a területen legtapasztaltabbnak, itt már 1979-ben elfogadták az előfutárnak tekinthető BSI 5750 szabványt. Az élelmiszeriparban elsősorban az ISO 9002 szabványt tekintik alkalmazhatónak, míg a termékfejlesztésre az ISO 9001 ad kiegészítő szabályozást (ez utóbbi alkalmazása az ISO 9002 szabványhoz képest csak körülbelül 4 százalék). Az Egyesült Királyságban a tanúsító cégek közül a BSI Quality Assurance a BS 5750 szabvány szerint regisztrált mintegy 1200 vállalatról tud (ennek körülbelül egyharmada katonai), közülük körülbelül 100 élelmiszer-ipari. Az élelmiszeripart tanúsító szervezeteket az Egyesült Királyságban a National Accreditation Council for Certification Bodies - NACCB akkreditálja. Belgiumban kevés az ISO rendszert alkalmazó élelmiszergyártó. Hollandiában, Dániában ismert néhány húsüzem, vágóhíd, ahol minőségbiztosítási rendszert alkalmaznak (például a dániai „Steff Houlberg" cég Ringsted-i vágó-feldolgozó üzeme; a hollandiai „Encebe“, valamint a „Jansen Group“ vállalat). Ezeknél is általában az ISO 9002 a legelterjedtebb, de vannak egyéb rendszerek is (például ICC, azaz Integrated Chain of Control). Hong-Kong, Szingapúr, Japán, Ausztrália, Új-Zéland elfogadta az ISO 9000 szerinti rendszert (Ausztráliában több, ISO 9000 szerint működő élelmiszer-ipari üzem van). Érdekes módon a volt Commonwealth országokban az élelmiszeriparban indult meg az ISO rendszer elfogadása (ellentétben az európai, amerikai államokkal), főleg azoknál a vállalatoknál, amelyek az Egyesült Királyság szállítói. Franciaországban, Németországban néhány száz tanúsított vállalat van, amelyek közül még csak kevés az élelmiszer-ipari. Az élelmiszer-gazdaság területén bevezetett minőségbiztosítási rendszereken belül különlegesen fontos szerepet játszik az élelmiszer-biztonság. A higiéniai és mikrobiológiai követelmények betartásánál elsősorban a közismert HACCP (Hazard Analysis Critical Control Points) vagy magyar elnevezésén a VEKIP (Veszélyelemzés, Kritikus Irányítási-ellenőrzési Pontok) elveit kell figyelembe venni. Ennek alkalmazásával megelőzhetők a mikrobiológiai veszélyek, ugyanis az élelmiszer-előállító lánc egyes szakaszaiban a műveleteket oly módon irányítják (szabályozzák), hogy megakadályozzák a kórokozó vagy romlást okozó mikrobák jelenlétét, elszaporodását, feldúsulását. A minőségbiztosítási rendszerek nagyon nagy súlyt fektetnek a „beszállítók“ ellenőrzésére, illetve azt tekintik általában a legjobb megoldásnak, ha a beszállító vállalatnak is van tanúsított minőségbiztosítási rendszere. Ennek hazai megoldása a vágóállatoknál most már sürgetően szükségesnek látszik. A nyugat-európai országok élelmiszer-ipari vállalatainál tehát jelenleg még kezdeti fázisban vannak az ISO 9000 szerinti minőségbiztosítási rendszerek, illetve a minőségtanúsítás kiépítése. (MM) A múltban a finomítók arra összpontosítottak berendezéseik korszerűsítése során, hogy könnyebb olajszármazékok - például benzin - előállításával minél nagyobb bevételre tegyenek szert. Most azonban a - még mindig a benzin ólomtartalmának csökkentésével foglalkozó - finomítóknak becslések szerint 2000-ig mintegy 35-40 milliárd dollár különkiadással kell szembenézniük, ha meg akarnak felelni az Európai Közösség környezetvédelmi direktíváinak. Az előírások között szerepel a.dízelolaj kéntartalmának csökkentése - 1994-re 0,2,1996-ra 0,05 százalékra - és az üzemanyagok szénhidrogén-kibocsátásának visszafogása. Ez utóbbival kapcsolatban az EK hordónként 10 dolláros, úgynevezett karbonadó bevezetését fontolgatja: amit ha világszerte kivetnek, 20 százalékkal csökken ugyan az olaj iránti kereslet, de 150-200 milliárd dollárral több jut a finomítók korszerűsítésére. A brit benzingyártók szövetsége azonban megkérdőjelezte az intézkedés jótékony hatását: mivel a kéntelenítési technológia rendkívül energiaigényes, egy tonna kén eltávolítása tíz tonna szén-dioxid levegőbe kerülésével járna. Míg az olajipari szakértők környezetvédelmi problémákkal foglalkoznak, Franciaország két legnagyobb autógyára - a Peugeot és a Renault - arra panaszkodik, hogy nehéz lesz teljesíteni a francia és a német környezetvédelmi miniszter minapi közös, egyébként nem kötelező jellegű célkitűzését, miszerint 2005-re az autók 100 kilométerenkénti átlagos benzinfogyasztása ne haladja meg az öt litert. A két, már eddig is kis fogyasztású (6,37, illetve 6,54 liter) kocsikat gyártó cég szerint ugyanis nehéz lenne a célt a gépkocsik biztonságának és kényelmének feláldozása nélkül elérni. A Renault szóvivője egyébként megjegyezte: az európai autógyártók előzetesen már megegyeztek, hogy 2000-ig átlagban 10 százalékkal csökkentik modelljeik fogyasztását. (Világgazdaság) Mit esznek a japánok? A távoli Japán különös étkezési kultúrája mindig is nagyon izgatta a fantáziánkat, ezért is érdekes figyelemmel kísérni a japán étkezési szokásokban bekövetkező változásokat. A rizsfogyasztásban további csökkenés tapasztalható, a gyümölcs- és zöldség fogyasztási szint nagyjából változatlan, viszont a feldolgozott állati termékek fogyasztásában erőteljes a növekedés. A rizsfogyasztás 105,8 millió tonnára esett vissza, a saját termelés szintje (rizsből) 119,6 millióról 99,4 millió tonnára csökkent. Búzából 6,14 millió az igény, de hazai termelésből csupán 1,02 millió tonnára futja. A kukorica-felhasználás 16,16 millió tonnára növekedett. A gabonafogyasztás (rizs nélkül) 20,19 millió tonna volt, amihez a hazai termelés csupán 1,45 millió tonna erejéig járult hozzá. Zöldségből 5 éve 17,64 millió tonnát fogyasztottak, mely mennyiség nagyjából a hazai termelésből származott. A gyümölcsfogyasztás 7,95 millió tonnát tett ki, ebből 5,33 millió tonna volt a saját termelésű gyümölcs. 1979-1988 között a marhahúsfogyasztás 546 ezerről 971 ezer tonnára nőtt, miközben a saját termelés 401 ezerről csupán 567 ezer tonnára emelkedett. Hasonlóképpen hiányos volt a hazai sertéshústermelés, minthogy csak 1,58 millió tonnát termeltek, miközben a fogyasztási szint 1,6 millióról 2 millió tonna fölé emelkedett.
