Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)
1992-09-19 / 210. szám
Moravéík a csehszlovák külpolitikáról / / Közéleti és gazdasági napilap SZOMBAT BSSSB1 "• évfolyam Ára 2,30 korona A vámunió mint feltétel Jozef Moravcík csehszlovák külügyminiszter tegnap Pozsonyban tartott sajtóértekezletén elmondta, hogy a működésképes vámunió megteremtése, illetve a társulási megállapodásnak a két szuverén állam, a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság általi elfogadása a feltétele az Európai Közösséggel kötött társulási szerződés ratifikálásának. Szaval szerint abban az esetben csak néhány hónapos késlekedésről volna szó. A külügyi tárca vezetője a továbbiakban hangsúlyozta: a csehszlovák diplomácia aktivitása arra irányul, hogy a föderáció különválása után a két köztársaság azonnal teljes értékű nemzetközi jogi szubjektummá váljon, azaz átvegye a jelenlegi föderáció összes nemzetközi kötelezettségét. Hozzáfűzte, hogy nincs olyan állam a világon, amely nem tartaná tiszteletben a csehszlovákiai államjogi folyamatot. Moravéík hangsúlyozta: a csehországi és szlovákiai politikusok egyetértettek abban, hogy a két majdani önálló államnak továbbra is a visegrádi hármakban kell maradniuk, de önálló jogi szubjektumként. A hadsereg esetleges felosztása kapcsán megjegyezte, hogy helytelen volna felbontani az összes védelmi köteléket. Rámutatott arra is, hogy meg kell őrizni az egységes védelmi doktrínát. A Slovan—Ferencváros mérkőzésen történtek kapcsán elmondta, hogy a Külügyminisztérium elemzi az esetet, s állásfoglalásáról tájékoztatja a budapesti kormányt. A vajdaságiak bizakodók Ha a szerbeknek lesz, nekünk is jár Száz márka a Simonyi Alapítványra Duray Miklós, az Együttélés Politikai Mozgalom elnöke az alábbi levelet intézte a rimaszombati Simonyi Alapítvány kuratóriumához: Kedves Barátaim! Szeptember 11-én Frankfurtban tartottam előadást, amelyen többek között beszéltem a szlovákiai magyar iskolák helyzetéről és a magyar egyetem alapítására tett eddigi kísérleteinkről, így a Simonyi Alapítványról is. Az előadás után a hallgatók közül hozzám lépett az egyik résztvevő, a volt jugoszláviai Becskerekről származó Kralok Károly, és megkért, hogy a Simonyi Alapítvány számlájára fizessek be nevében száz márkát. Kérésének most nagy örömmel teszek eleget. A lelkes adományozó címe: Leipziger str.1, D-3565 Breidenbach. 1991 szeptember 16., Pozsony Üdvözlettel: DURAY MIKLÓS A Fradi-meccs Budapestről nézve „Pogrom Pozsonyban” Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége Tanácsának tagja, parlamenti képviselő, a VMDK óbecsei szervezetének elnöke az elmúlt napokban Pozsonyban tartózkodott a Magyar Polgári Pán vendégeként. Elkísérte őt Huszágh Endre, az óbecsei szervezet alelnöke, a VMDK Tanácsának tagja is. Mivel Pált Sándor 1985 és 87 között vendégtanárként oktatott a Komensky Ecetemen, először azt tudakoltuk tőle, lát-e változást nálunk, s ha igen, leginkább miben mutatkozik az meg — Az emberek sokkal szabadabbak, nyíltabban beszélnek mindenről, nem olyan magukba fordulók, mint tanárkodásom idején voltak. Akkor tele voltak életúntsággal, bizalmatlansággal, nem akartak véleményt mondani semmiről. Most a problémák ellenére is az életkedvük, az aktivitásuk mutatkozik meg leginkább — válaszolta. — Pozsony, a város számomra még 87-ben is Kelet- Európa vakbelét jelentette, én legalábbis így hívtam. Most meglepetéssel vettem tudomásul, hogy európai várossá változott, megszépült, rendeződik... □ Talán mert a messziről jött ember nem lát annyira a dolgok mélyére, s nem látja, hogy itt is dúlnak egyáltalán nem európai indulatok. Nyolcvanölben Jugoszlávia még hozzánk képest a szabadság szigete volt. — Hát ez is egy nagy tévedés. Nálunk azt mondhatom, az ittenihez képest bársonyos diktatúra volt, de az is megtette a magáét. Tévedés azt hinni, hogy mert autonómiánk volt, minden rendben volt. Az a politika nem oldott meg semmit. A statisztikai adatainkból világos, hogy a lágy diktatúra idején szinte nagyobb mértékben asszimilálódtunk, mint azok a magyarok, akik kemény elnyomás alatt éltek. Százharmincezer magyar tűnt el csak azért, mert a veszélyeztetettség érzése másképpen nyilvánult meg. — A Vajdaságban ugyanolyan diktatúra volt, mint más országokban — vetette közbe Huszágh Endre —,csak más módon nyilvánult meg. Világgá kiáltotta, hogy itt minden rendben van, s el is hitték neki. Azután jött a szerb nemzeti megújhodás, mely elsöpörte a bársonyos kommunista diktátorokat és szélsőséges nacionalista — kommunista hatalmat ültetett ránk. A vajdasági magyarságnak tehát most politizálnia kell, ha meg akar maradni. 1988-ban először találtuk szembe magunkat azzal a gonddal, hogy egy vertikális politikai-nemzetiségi szerveződést kell kialakítanunk. (Folytatás a 2. oldalon) Még mindig nagy a visszhangja a szerdai Slovan—Ferencváros mérkőzés előtt, alatt és után történteknek, igaz ez korántsem a zöld gyepen lejátszott mérkőzésre vonatkozik. Az, ami a Slovan-pálya környékén, majd a lelátókon és városban történt, még alighanem hosszú ideig beszédtéma is marad. Bőven cikkezik róla a magyar sajtó, de akad dolga a kül- és belügyminisztériumnak is jócskán... Még a mérkőzés napján éjfél (Folytatás a 3. oldalon) Boros Jenő és Váradi Lajos nyilatkozata Szlovák rendőrök provokáltak? Boros Jenő, a Magyar Köztársaság pozsonyi főkonzufja a szlovák sajtóiroda munkatársának adott tegnapi interjújában elmondta, hogy a magyar közvéleményt sokkolta a szerdai Slovan—Ferencváros BEK-mérkőzésen a magyarországi szurkolók elleni brutális rendőri beavatkozás. A főkonzul megállapította: a videofelvételeken látható, hogy a rendőrkommandó tagjai nagyon durván léptek fel a Fradi-szurkolókkal szemben. Egyúttal túlzottnak minősítette az attakot, amelyet a drukkerek viselkedése egyáltalán nem tett szükségessé. Kiemelte, hogy a beavatkozással a rendfenntartó erők átlépték az elviselhető határt. Ezzel összefüggésben emlékeztetett arra, hogy több ártatlan embert is megvertek. Boros Jenő rámutatott: a magyar biztonsági szervek — annak tudatában, hogy hasonló sporteseményeken különféle kellemetlenségek történnek — mindent megtettek annak érdekében, hogy elejét vegyék a rendbontásnak, s ezért már a mérkőzés előtt kapcsolatba léptek a szlovákiai hatóságokkal. A pozsonyi magyar főkonzulátus jogosnak tekinti a magyar állampolgárok azon panaszait, amelyekkel a budapesti külügyminisztériumhoz fordultak. A külképviseleti hivatal vátja, hogy a csehszlovák szervek tüzetesen megvizsgálják az esemény körülményeit, s az eredményekről mielőbb tájékoztatják a magyar külügyi tárcát. A főkonzulátus állásfoglalását Váradi I-njos konzul csütörtökön személyesen tolmácsolta a pozsonyi városi rendőrparancsnokság illetékeseinek, s egyúttal felkérte őket, hogy kimerítő információkat adjanak. Váradi Lajos, aki a lelátóról figyelte a szerdai találkozón történteket, a sajtóiroda munkatársának elmondta, hogy véleménye szerint a készültségi egységek fellépése nem volt összhangban azzal a helyzettel, amely a stadionban kialakult. Úgy vélekedett, hogy a magyar szurkolók viselkedése nem válthatott ki beavatkozást. Kifejezte meggyőződését, hogy a szlovák rendőrség nem engedte volna meg magának, hogy hasonlóan viselkedjen német vagy más nyugati drukkerekkel szemben. Váradi Lajos elmondta, hogy már a mérkőzést megelőző napon is jogtalan rendőri beavatkozás történt az Aranyfolytatás a 2. oldalon) Téglamezei csata? Nem hittük, nem akartuk elhinni, hogy ez történt A szlovák nemzeti belügyminisztérium jól ismert kommandója megint megmutatta, milyen „bátor" és képzett emberek a tagjai Jól ismert, igen — jól ismert, mert brutális módszereiket már tavaly megismerhettük a csölösztői bevetésen, amikor lerugdosták a békés tüntetőket a szivattyú hajóról.. Az volt az első bevetésük. Most megint bemutatkoztak: védtelen embereket, többek közt egy terhes asszonyt és egy mozgássérültet is móresre tanítottak Hogy a Fradi—szurkolók nem egy ma született bárányok az biztos. Ezért nem akartuk elhinni a jajveszékelő embereknek míg egynapos hallgatás után elő nem kerültek a videófelvételek melyek egyértelműen bizonyították hogy a „nindzsák" megjelenése keltette a pánikhangulatot, és nem a szurkolók — a belügyminiszter szavai szerint — várható verekedése. Kezdek kételkedni abban, hogy ez egyszerű, a focimeccseken megszokott csetepaté lett volna. A látottak és az előzmények nem erre engedlek következtetni. Lehet, azon igyekezet újabb megnyilvánulásának voltunk tanúi, mely a szlovákiai magyarság megfélemlítésére és demokratikusan választott képviselőikbe vetett hitük megingatására irányul Ahogy miniszterelnökünk mondaná: „ Isten óvjon bennünket attól", hogy a szerdai focimeccs egyszer Téglamezei csataként kerüljön be a történelemkönyvekbe. (K. P.) Majdnem több a „nindzsa", mint a szurkoló (NAGY LÁSZLÓ felvétele) H Talpra állásunk még várat magára
