Szabad Újság, 1992. szeptember (2. évfolyam, 194-219. szám)

1992-09-18 / 209. szám

1992. szeptember 18. Tallózó Szabad ÚJSÁG 5 SZOMORÚ FÜGGETLENSÉG I Szlovákiában erős, általános és néha már páni féle- | I lem uralkodik - állítja a Polityka című lengyel hetilap. 1 Amikor a Szlovák Nemzeti Ta­nács kihirdette a köztársaság füg­getlenségét és Havel elnök el­hagyta a prágai várat, úgy képzel­ték, hogy a templomokban meg­szólalnak a harangok és a dom­bokon tüzek lobbannak fel. A lel­kesedés azonban mérsékelt volt. A szlovákok számolgatással töl­tötték az idei nyarat: azt latolgat­ták, vajon mennyibe is fog kerülni Polityka az az öröm, amellyel a politikusaik ajándékozták meg őket. Vladimír Meciar nem is titkolta, hogy a szabadságnak nagy ára lesz. Az állampolgárnak tehát nem marad más választása, mint­hogy újabb lyukakat fúrjon a nad­rágszíjon, és szorosabbra húzza azt. Pozsonyban, Késmárkon, Már­tonban természetesen az bosz­­szantja leginkább az embereket, hogy Csehországban sokkal ke­vésbé érezhetőek a rendszervál­tás negatív hatásai. Ezért aztán nem múlik el nap, hogy az újsá­gok ne cikkeznének a tőke Szlo­vákiából Morvaországba áramlá­sáról. A morva-szlovák „határ“ mentén lakók a leendő választó­­vonaltól nyugatra keresnek mun­kát, és egy cseh útlevéllel rendel­kező férj mostanság a biztos megélhetést jelenti arrafelé. Ami Masaryknak, Benesnek, a kommunista elnököknek és Ha­­velnak nem sikerült (amit nem is akartak elérni), azt a mostani kor­mányoknak sikerült bebizonyítani: mindkét nemzet egyre inkább örül a különválásnak. A Klaushoz kö­zelálló lapokban nemcsak a kom­mentárok hangvétele változott meg. A csehek többsége „eső után köpönyegnek“ tartja az olyan szlovák nyilatkozatokat, mint például „törekedjünk egy únió létrehozására“, vagy „elvá­lást akarunk és nem szakadást“. Ezzel szemben a cseh kormány szüntelenül hangsúlyozza, hogy a formális kapcsolatokon túl sze­retne szorosabban is együttmű­ködni Szlovákiával, főként gazda­sági téren. A „közös állampolgár­ság“ kérdésére a felek ez idáig nem találtak megnyugtató választ. Prága és Pozsony egyezteti külpolitikáját, és egyaránt óriási erőfeszítéseket tesz annak érde­kében, hogy jogi úton rendezhes­se a föderáció felbomlásából adó­dó nemzetközi problémákat. Ezek közül álljon itt példaként egy elég­gé abszurdnak látszó dolog: Az önállóvá vált Szlovákia formailag „hadban áll“ majd Lengyel­­országgal. Ugyanis a Tiso féle szlovák vezetés 1939-ben hadat üzent Varsónak, és mind a mai napig nem írtak alá békeszerző­dést. Az események jelenlegi állása szerint biztosan közös csak a honvédelem marad. Meéiar, érezve a 650 000 magyar vágyá­nak egyre forróbb szelét egy eset­leges autonómiával kapcsolatban, kész „megküzdeni“ Csehország­gal minden egyes ágyúért és re­pülőgépért. Azt azonban senki sem tudja, hogy a szövetségi költ­ségvetés felszámolása után hon­nan veszik majd a pénzt a szlová­kok a repülőterek építéséhez és felújításához. Fedor Vico rajza, LIDOVÉ NOVINY A zsarolók először 30 ezret követelnek, aztán 80-at... Pénzzel és félelemmel oltott lángok A maffia, a szervezett bűnözés és a zsaroló bandák tudatunkban Palermóhoz, Chicagóhoz, Los Angeleshez kötődnek. Úgy tűnik azonban, hogy az utóbbi időben a hangzatos városnevek mellé lassan odakerül Prága is. A kábítószerrel, „Először harmincezret akartak. Megfizettem. Egy hónap múlva újra itt voltak“ - mondja beletörődött arccal egy prágai borozó tulajdonosa. „Né­hány nappal ezelőtt tíz barnaképű férfi látogatott meg. Igen nyugodtan tár­gyaltak és követelményük egyértelmű volt: pénzt, különben levegőbe röpítjük a borozót. Másodszorra már nyolcvan ezret követeltek. Törlesztem a hitelt és ilyen kiadásokat nem engedhetek meg Koldus voltam Prágában Idős, tépett ruhájú férfi telepedik törökülésbe a járda szennyébe a kira­kat mellé, amelyben drága divatruhák díszelegnek. Lassan, lemondóan le­veszi kalapját és felfordítva maga mel­lé teszi. Összekulcsolja kezét és várja az adományokat. Koldul. Az Óvárosi térbe torkolló szűk ut­cában főleg turisták járnak. A zsíros szegélyű kalapban lassan gyűlnek az érmék. Minden új érménél a férfi kissé meghajtja magát és alázatosan mor­mol valamit. Húsz perc múlva beleko­tor a szeretetadományokba. Keze re­meg, ökölbe szorítja. „Van?“ - kérdi fiatalabb társa. Egy órát várt koldusára. Folyton ásítozik, öklét a szájához emeli minduntalan. Mindketten a Moldva felé indulnak. A fiatalabb a szembejövőket állítja meg, telefonra kér egy-két koronát. A Rudolfinumnál mindketten mélyen belekotornak közös táskájukba, majd az idősebbik bemegy a zöldségboltba. Vele megyek. Szótlanul számolgatják az eladóval az érméket, rövidesen megjelenik a pulton három hétdecis üveg gyümölcsborral, tizenötért üveg­je. ,,Ez minden nap itt van" - legyint kezével az elárusító. A két férfi a sarok mögé megy, a parkoló autók mögött bújik meg, egy kiszórt autó-hamutartó csikkjei közt kotorásznak, majd az idősebbik rá­gyújt. Előveszi a bort, az egyik üveg tartalmát óvatosan egy tábori palack­ba tölti, a másikból iszik, a harmadik a táskába vándorol. A fiatal megint ásítozik. Melléjük ülök. Húszkoronást veszek elő, felkínálom az idősebbnek aki az előbb még ötvenfilléresekért hajlongott. Tétovázik. Elveszi. Bele­egyezik, hogy beszélget velem. ,,De én nem koldulok! Én... csak úgy, aki mit ad"- szabadkozik. Negy­venéves. Nem koldus, csavargó. „A Brdy hegyekben minden erdész is­mer" - bizonygatja. Társa igyekszik bekapcsolódni a beszélgetésbe, de nyelve folyton botladozik. Tenyerében összecsavart kötszert tart, a táskában mindig újra átitatja toluennel az újra „ásít“. Amikor a vegyszer már égeti nyelvét, igyekszik kiköpni, de a nyál az álián fennakad. Az idősnek ez látható­an nem tetszik. Felemelkedik, húszko­ronásomért betér még egy üvegért. „Én nem szeretem ezt a szipózást. Inkább a pia. Egy - két literre valót naponta összekoldulok“ - ejti ki a gondosan kerülgetett szót, de nem javítja ki magát. „Ottüldögélek, ahogy esik úgy pottyan. A minap negyed óra alatt összejött egy százas" - henceg. Ma háromszor annyi idő alatt alig ötvenet sikerült összehozni. ,,Tegnap az egyik üzletben gyönyörű koltot lát­tam a kirakatban. Két hétig ne igyál, mondtam magamnak, és megkapha­tod" - nevet. A revolver-utánzat 2050 koronába kerül. ,,Ennyit összekoldu­lok" - bizonygatja. Elnézi a csehszlovák jogrendszer a koldulást? „Nem létezik törvény, amely szabályozná a koldulást“ - ál­­lítja/a cseh rendőrség szóvivője. „A városi rendőrség a törvények betartá­sa fölött őrködik. De ahol nincs tör­vény. - magyarázza a városi ható­ság sajtófőnöke. „Mit csinálhatunk ve­lük? Ha netalán zaklatna valakit... de akkor is alig tesz ki egy szabálysér­tést" - csóválja fejét a Prága 1. egyik nyomozója. ,,A koldulásból eredő be­vételek megadóztatására nincs elő­írás. Olyan ez, mint a pincérek borra­valója, nincs lehetőség kikényszeríteni a bevallást“ - mondja a szövetségi pénzügyminisztérium hivatalnoka. „Idefigyelj, te segítesz nekem. Ott a kisgyerekünk, nyolc hónapos. Nincs mit eladnunk, Sunarra van szüksége. Ne hagyd meghalni. Adj vagy kölcsö­nözz, legalább egy tízest"- fogja meg könyökömet egy húszéves körüli fiú. Meggyőzően beszél. Kinyújtja tenye­rét, mások már adtak. Este tíz óra van, alkoholszagot áraszt maga körül, im­­bolyog. Félre tolom. Nem tiltakozik, nem tesz szemrehányást. Megszólít egy fiatal német nőt: ,,Kidr... Ott... Hamham, milch kaufn“, magyarázza. Kap egy érmét. Aztán számol. Néhány perc múlva barátaival a pultnál a villa­mosmegálló melletti bódénál üveges­sört iszik. Szó nélkül elém áll a parkban egy fiatal nő, melléhez szőrit egy kisbabát Elővesz egy papirost felirattal: Roma­nia. Mezítláb van. Barna szemét kö­nyörgően rám mereszti. Gyakran kap pénzt, bankjegyet is. Visszafordul cso-j portjához, amely a padokon telepedett le. Barnabőrű negyvenes férfi megy eléje. Az asszony leszámolja a pénzt,! közben tartja a gyereket. Hirtelen a férfi arcul üti és ráordit. Az asszony megtántorodik, majd kezét ruhája alá! süllyeszti és leadja a letagadott húsz­koronást. Megszólítom az adományozókat. „Mindenkinek segítenie kellene". „Az az egy korona nem fog hiányozni". ,, Biztosan szüksége van rá, lakjon jót. De inkább menne dolgozni." „Azért az én kétkoronásomért nem rúg be“. „Látta azokat a szemeket?" „Hogy ne zaklasson". Ezek a válaszok. Kisfiú, vagy nyolcéves, hosszan ma­gyarázza baját. ,,A mama nem tud­ja, hogy elmaradt az óra, értem jön, pedig én busszal máris mennék." Egy maréknyi koldult pénzzel a játékauto­maták felé siet, néhány perc alatt eljátssza az egészet. „Megloptak. Adjon kérem két koro­nát vonatra. Igazán csak vonatra“ - mondom most már én a Jindrich­­utcai templom előtt. Az emberek több­sége igyekszik megkerülni. Van aki azt mondja, hogy csak bankjegye van. Van aki győzködni hagyja magát, hogy valóban vonatra kell és ad egy, vagy két koronát. Negyed óra alatt meg­unom és átallok más módszerre. „Sörre szeretnék“. Senki sem gyana­kodott. Amikor a vonatra koldultam, negyedóra alatt 18 koronát kaptam. Ugyanennyi idő alatt sörre 43 korona gyűlt össze. JAN RYDL U.I.: Az összekoldult pénzt a szerző a Misa gyermekalapra utalta át. magamnak. Elutasítottam őket és né­hány napon belül valaki megpróbálta felgyújtani az üzletet. Hogy őszinte legyek, igazán nem tudom, mit tegyek. Nem szeretném lebecsülni a rendőr­séget, de attól tartok, hogy ebben az időben ez erején felül van." A borozó, amelyről a szó folyik, Prága központ­jában fekszik, és a tulajdonos esdeklő könyörgésére nem közöljük nevét. A további beszélgetésekből is kitűnt, hogy a zsaroltakat a félelem névtelen­ségre kényszeríti. „Egyszerűen megdöbbentett. Hogy borozók és vendéglők tulajdonosait zsarolják, azt még megértem. De mit akarhatnak tőlem?“ - mondja egy prágai illatszerbolt tulajdonosnöje. Tő­le is elöszörre 30 ezer koronát kértek. Még ingadozik, megfizesse-e? „Félek a rendőrséghez fordulni. A zsarolók megtudhatják és kikészítenek.“ Hoz­závetőlegesen 10 tulajdonossal be­széltem és rájöttem, hogy az egyes eseteknek sok a közös vonásuk. A le­írások szerint 20-30 év közötti férfiak­ról van szó, öltözetük sportos és jóne­vű cégektől származik, egyes esetek­ben hanyag eleganciával öltözködnek. Súlyos aranyláncokat, gyűrűket és karkötőket hordanak. A vállalatok tu­lajdonosai abban is megegyeztek, hogy a zsarolók rosszul beszélnek csehül és valószínűleg valahonnan Délkelet-Európából származnak. A megzsaroltak reakciói különbö­zőek. Van aki fizet, van, aki megpróbál védekezni. Találkoztam egy jókedélyú tulajdonossal, aki ezt mondta: „Nálam is jártak, de megmondtam nekik, hogy semmit sem kapnak, ami elég, az elég, én biztosítottam a céget“. Egy diszkótulajdonos ezzel szemben pa­naszkodik, mert a cég felépítésére hitelt vett fel, amelyet csak most kez­dett törleszteni. Mivel saját házában vagy lopott kocsikkal kereskedő gengek mellett az utóbbi hónapokban megjelentek a zsarolók csapatai, akik főleg a prágai klubok, borozók, diszkók, de gyakran utcai elárusító bódék tulaj­donosaira összpontosítják figyelmüket. vállalkozik, s itt is lakik, a ház képezi a hitel biztosítékát. A bank nem ismer pardont, és a biztosító kártérítése, míg le nem fizet1 az adósságot, a banké lenne. „Ha azt felgyújtják, a kártérítés­ből a hitelt is alig fizetem ki és koldulni mehetek". A rendőröktől megtudtuk, hogy a zsarolásról szóló feljelentések igen homályosak. Bizonyos jelek felismer­hetők, de a cégek nagyon félnek. Jelenleg a rendőrség több gyújtogatás és robbantás esetét vizsgálja, amely összefügghet a zsarolásokkal... Két évvel ezelőtt a Károly-hídról furcsa körülmények között a folyóba dobtak egy árust, 14 nappal ezelőtt Prága IV. kerületében felrobbant egy cég fur­gonja, a múlt hét végén ismeretlen tettesek a levegőbe röpítették a SUKSPEL cég raktárát a prágai Holecek utcában. A zsarolás, a „tűzpénz“ követelése súlyos bűncselekmény. A zsarolók azonban nyeregben érzik magukat, mivel tevékenységüket igen nehéz bi­zonyítani. „A hasonló, eseteket a 235, pa­ragrafus szerint zsarolásnak lehet minősíteni“ — mondja a cseh főállamügyészség osztályvezetője, dr. Libor Grygárek. - „Amennyiben szer­vezett csoportról van szó, 2-től 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntet­hető" - teszi hozzá. Ha bebizonyoso­dik hogy a geng valóban megpróbálta valamely üzletet felgyújtani, az ügyet közveszélyesnek minősítik, és ebben az esetben 8-15 évi szabadságvesz­tés róható ki. Ivón Vyleta, Prága új rendőrfőnöke első nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a rendőrség tevékenységének koncepcióját akarja megváltoztatni úgy, hogy a testület képes legyen az ellenállásra, főleg a szervezett bűnö­zéssel szemben A maffia jelenleg előnyre tett szert, de talán sikerül elejét venni annak, hogy Prágából Kö­­zép-Európa Palermója váljék. BLANKA KUTÍLKOVÁ és MIKOLÁS ŐERNY ÓRIÁS UTASSZÁLLÍTÓ NYUGATI PARTNEREKKEL? Az Orosz Tupoljev-repülögépgyár amerikai és brit céggel § együttműködésben hamarosan megkezdi egy 600 féröhe- § lyes utasszállító tervezését. 1 A hírügynökség értesülései szerint amennyiben sikerül egy üzleti szem­pontból elfogadható repülőt tervezni, a gépet a Tupoljev gyártaná. Az orosz repülőgépgyár nem volt hajlandó kom­mentálni a hírt, az Itar-Tassz pedig nem közölte, melyek az orosz vállalat amerikai, illetve brit partnerei. A legna­gyobb utasszállító, amelyet a volt Szovjetunió területén jelenleg gyárta­nak, a 350 utas befogására alkalmas IL—86-os. Az orosz repülőgépgyárak már kö­töttek megállapodásokat nyugati cé­gekkel. A brit Rolls-Royce szállítja REUTER majd a hajtóműveket a Tupolev új TU-204-es repülőgépeihez, az új IL-96-os gépbe pedig a tervek szerint az egyesült államokbeli Pratt and Whitney hajtóművei kerülnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom