Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)

1992-08-04 / 170. szám

1992. augusztus 4. Belföld Szabad ÚJSÁG 5 Pázmány Péter parlamenti képviselő: „A győztes pártok kisajátítják a parlamentet.. Pázmány Péter közgazdász, Dunaszerdahely 48 éves alpolgár­mestere a legutóbbi parlamenti választások óta az Együttélés Politikai Mozgalom „színeiben“ a Szövetségi Gyűlés Népek Kama­rájának képviselője. Kíváncsiak voltunk, mi a véleménye a nálunk zajló sorsdöntő eseményekről, milyennek látja az ország jövőjét, milyen hangulat uralkodik a parlamentben? A törvény az (nyelv)törvény!?. Végre kiszabadult Rozsnyó a garázsból- Nem a legjobb. Az első be­nyomások számomra is negatí­vak. Nem tetszik például, hogy a két vezető párt, Klaus Polgári Demokrata Pártjának és Meciar Demokratikus Szlovákiáért Moz­galmának hívein kívül még a többi parlamenti képviselő sem jut kellő információhoz, hogy érdemben dolgozhasson. E két párt mester­kedéseit rendszerint a titokzatos­ság, a titkolózás légköre övezi, mintha kisajátították volna ma­guknak a parlamentet. Tehetik is, mert az egész parlamentben nincs olyan ellenzék, amely képes lenne velük szembeszállni, eset­leg sikerre vinni egy-egy indít­ványt. A parlamenti matematika ugyanis lehetővé teszi, hogy e két párt bármit megszavaztasson vagy bármit leszavaztasson. A prágai parlamentben csak a magyar koalíció és a Keresz­ténydemokrata Mozgalom számít igazi ellenzéknek. Sajnos, eddig még a két mozgalom között sem jött létre szorosabb kapcsolat ez alatt a rövid idő alatt. Egyetlen egyszer fordult elő, hogy közös módosító javaslattal éltünk a kor­mány programjával kapcsolatban (ez a program egy likvidálási program - a közös állam likvidálá­sának a programja). Ehelyett sze­rintünk egy négyéves távlatra szóló programot kellett volna a parlament és az ország népe elé terjeszteni. Annak ellenére, hogy javaslatunkat minden, nem kormánypárti képviselő támogat­ta, elég volt a PDP és DSZM képviselőinek a szava ahhoz, hogy a javaslatot elvessék. Attól tartok, hogy ez nem utoljára for­dult elő, és - ezt meg a legutóbbi események igazolják -, hogy e két mozgalom már visszavon­hatatlanul megegyezett az állam­­szövetség parlamenti úton történő felosztásáról. ellen. Mind a tizenkét magyar képviselő igennel szavazott. Ha annyi képviselője lett volna a par­lamentnek, mint az előző válasz­tási időszak alatt, akkor most nem két párt, hanem az ország népe dönt az államszövetségről. Ebből is látszik, mennyire szükség lett volna a teljes magyar választási egységre, mert akkor - mint az említett példa is igazolja - a többi párttal szövetkezve bármikor sa­rokba szoríthatnánk a két túlságo­san „magabiztos“ uralkodó pár­tot. Mennyire kár azokért a szava­zatokért, amelyek a Magyar Pol­gári Párt listáján vesztek el, mi­után nem érték el a kívánt szava­zatküszöböt. Viszont az is lemér­hető, hogy azért a többségi ural­kodó pártok sem tehetnek azt, amit akarnak, mert ha egysége­sen lépünk fel a kormányzattal szemben, szerencsés esetben akár kész tények elé állíthatjuk. • Nem kellene éppen ezért újra felvetni a népszavazás ki­írását?- Ha elfogadják a köztársasá­gok önálló alkotmányait, akkor a népszavazásnak szinte már csak formális jelentősége lenne. Mert az 1968-as, máig érvényes kommunista alkotmány értelmé­ben Szlovákia szuverén állam, s az esetleg elfogadott szlovák alkotmány felette áll a szövetségi­nek. Ebből is látszik, hogy semmi szükség sem volt a nagy csinna­drattával elfogadott függetlenségi nyilatkozatra, az egész csupán Propagandamanöver, szemfény­vesztés volt. Jelenleg tehát nincs az a politikai erő, amely napirend­re tűzné és sikerre vihetné a nép­szavazás kiírásának kérdését. A helyzetet nehezíti, hogy ebben a kérdésben a baloldali pártok egy húron pendülnek az uralkodó pár­tokkal. célozza. Szóba került vagy ke­rülhet a korábbi álláspont felül­bírálása, átértékelése, a mun­kák leállítása?- Aligha. Szinte elképzelhetet­len, hogy erre sor kerüljön akkor, amikor a parlament környezetvé­delmi bizottságának elnöke az a Vít'azoslav Móric lett, aki mint a Szlovák Nemzeti Párt egykori elnöke, annak idején szélsősége­sen magyarellenes, soviniszta megnyilvánulásaival hívta fel ma­gára a figyelmet. Odáig ment, mint tudjuk, hogy már pártja szá­mára is kényelmetlenné vált, s kénytelen volt átadni a vezér szerepét másnak. Móric úr min­den bizonnyal egyértelműen Bős befejezése mellett áll ki. Számára ez mindenekelőtt politikai kérdés, a környezetvédelmi szempontok csak másodlagosak. Halvány re­mény csupán számunkra, hogy a bizottság tagja Bartakovics Ist­ván, a Magyar Kereszténydemok­rata Mozgalomból. Különben is, akár megmarad az államszövet­ség, akár nem, Bős most már mindenképpen szlovák hatáskör­be kerül, és Meciar kormányfő egy percig sem hagyott kétség­ben senkit afelől, hogy befejezik az erőművet. Egyetlen reménysu­garunk csupán, hogy a szlovák költségvetés már most deficites, s nem lesz pénz a munka befeje­zésére. Ezzel összefüggésben nagyon veszélyesnek tartom, hogy a szlovák kormány idegen tőkével akarja befejezni a munkát és a térséget felkínálta az egész világnak, hogy vegye meg, s fej­lessze üdülőkörzetté. Ez egyértel­műen antidemokratikus, önkény­uralmi eljárás, teljesen figyelmen kívül hagyja az ott élő lakosság érdekeit, véleményét. Ezzel vég­képp kihúzza a talajt a térség lakosságának a lába alól. Ez egy jogállamban megengedhetetlen, és az önkormányzatoknak na­gyon oda kell figyelniük, hogy ilyen antihumánus jogfosztást ne alkalmazzanak velünk szemben. • Milyen érzés egy olyan parlament tagjának lenni, amelynek talán meg vannak számlálva a napjai?- Furcsa. Mindenesetre mi már 1989, a rendszerváltás óta tuda­tában voltunk annak, hogy a szlo­vákok körében elindul egy folya­mat, amelynek a végső célja a tel­jes önállóság megteremtése. Azt is tudatosítottuk, hogy minden nemzetnek megvan a joga az ön­­rendelkezésre, csak nem mind­egy, hogy ezt milyen eszközök­kel és milyen formában akarja elérni. Nem látom valószínűnek, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács kétkamarássá válik, s a szövetsé­gi képviselők alkotják majd az egyik kamarát. Ezt afféle mézes­madzagnak szánták egyesek, amelyet elhúztak a szlovák képvi­selők orra előtt, hogy feltétel nél­kül támogassák a kormányzat tö­rekvéseit. Érdekes megfigyelni, hogy a kormányhivatalokban is hány széket hagytak üresen, hogy az ország esetleges kettészaka­dása után kielégíthessék a jelen­leg Prágában buzgólkodó szlová­kok hatalmi igényeit. Tehát ne­künk a mozgalomban nem oko­zott meglepetést az önállóság ki­nyilatkoztatása. Ennek ellenére programunkat úgy állítottuk össze, hogy a jelenlegi felállásban akár négy évig dolgozhassunk a prágai parlamentben. Célunk az, hogy amíg a mandátumunk tart, programunknak megfelelően legjobb lelkiismeretünk szerint képviseljük a magyarság érdeke-PALÁGYI LAJOS ...de tüstént fogságba is ejtették. Május 18-i számunkban „Mikor sza­badul ki Rozsnyó a garázsból“ címmel beszámoltunk a város kálváriájáról a magyar helységnevek és a kétnyel­vű utcanévtáblák terén. Egy 1991 de­cemberében jegyzőkönyvezett képvi­selőtestületi döntés értelmében a ma­gyar nyelvű helységnévtáblákat 30 napon belül el kellett volna készíttetni. A nyolc tábla február tizenötödikére az önkormányzat birtokában volt, ám ahelyett, hogy azokat haladék nélkül „használatba“ állították volna, a váro­si hivatal egyik garázsában rejteget­ték, ahonnan végül is én hoztam (ki a) „nyilvánosságra“... Aztán hetek teltek el, eseménytele­nül. Igaz, a város önkormányzata má­jus 19-én újfent foglalkozott a „tábla­üggyel“, csak hát eredmény nélkül. A hiábavalóság magyarázatát abban találjuk, hogy miután a plenáris ülésen felolvasták a járási ügyész „rendre­­utasító“ figyelmeztetését - miszerint a helységnévtáblák esetleges kitétele a nyelvtörvény értelmében törvényel­lenes cselekedetnek minősül! - ROZSNYÓ sorsának megvitatását levették a napirendről... Ezt követően a helység polgármes­tere, Imrich Ondresik levélben vála­szolt a járási főügyész „intőjére“, melyben közölte a magyar nyelv hasz­nálhatatlansága fölött őrködő állam­emberrel, hogy figyelmeztetését nem áll módjában figyelembe venni, hiszen tudomása szerint nincs jogi akadálya a táblák felszerelésének. A városatyák sem hagyták annyiban a dolgot. Elve­tették az ügyész tiltakozását, így ér­vényben maradt a régi határozat is, melynek azonnali végrehajtását szor­galmazták. A városi közterület-fenntartó vállalat dolgozói a meglévő helységnévtáblák alá, egyazon tartókeretekre - július 16-án - felszerelték a nyolc táblát..., amelyeket még ugyanazon az éjjelen ELLOPTAK... ... a fejfájás legalábbis, amely mi­att napjainkban nagyon sokan szen­vednek. Ez a 196 oldalas kézikönyv feltétlenül sikeres lesz tehát a hazai könyvpiacon, bár elég drágán, köte­tenként 64 koronáért fogják árusítani. 'Miért is vettem kézbe és olvastam végig különös érdeklődéssel ezt a könyvet, holott ritkán, csak rendkívü­li alkalmak szokták megfájdítani a fe­jem? Bácsikámat ugyanis az orvos é. a patikus - mintegy negyven évvel ezelőtt - szokatlanul drasztikus mód­szerrel „nevelte meg“ egészséges­nek. Amikor a bácsikám már ott tartott a gyakran jelentkező fejfájás elleni küzdelemben, hogy naponta öt-hat porított aszpirint is lenyelt, elárulta neki a patikus: másfél éve orvosi ren­delésre és vényre korántsem valami­féle hatékony keverékkel szolgálnak neki, hanem egy kevéske szaliciles porral... Szóval a bácsikámat ilyen sokkte­rápiával szoktatták le a felesleges és nagy mennyiségű gyógyszerfogyasz­tásról, meg a fejfájásról is. Otthon ugyanis a bácsikám kiszámolta, hogy mit fizetett a másfél év alatt az orvos­nak meg a patikusnak, és egyszeriben elmúlt a fejfájása, illetve ha jelentke­zett is a fejgörcs, leküzdötte azzal a másféle ideggörccsel. Megnyugtathatom olvasóinkat, ilyenféle javallat nem található ebben a könyvben. Sőt, a szerző a második fejezetnek ezt a címet adta: Amikor feltétlenül orvoshoz kell fordulnunk. És nem ok nélkül, hanem a betegségek­kel kapcsolatos egyéb tünetek felis­merése céljából. A következő fejezetben a fejfájás A tettesek kiléte ismeretlen. Bár valószínű, hogy a közönséges tábla­tolvajok feltehetően ez esetben is ugyanazok, akik korábban a dernöi és a görgői magyar nyelvű helységnév­táblákat önkényesen eltulajdonították. Vagyis: a Járási Útkarbantartó Vállalat! Miután Dernő polgármestere nyo­mára akadt a zsivány társaságnak, a szóban forgó vállalat „táblaírái“ ne­vében Daniel Poliaőik igazgató ma­gyarázkodásba kezdett. Elmondása szerint, ők jogosan, a törvény és a kör­levelek „szellemében“ cselekedtek, mert a helységnévtábla hivatalos (nyelvű) tábla, és mint olyan, legalább 3 méteres körzetben védelmet él­vez ... Az úr bizonyára az előző kor­mány belügyminisztériumának egyik (1991. III. 12 -én keltezett) körlevelére utalt, amelyben Ivan Bauer, az útkar­bantartó osztály akkori vezetője adta hírül, hogy még az információs jellegű és a földrajzi megnevezésekre szolgá­ló táblák „nyelvezete“ is CSAK szlo­vák lehet. A polgármester erre tiltakozásként megjegyezte, hogy a dernőiek közön­séges tolvajlásnak könyvelik el az esetet. A táblákat az adófizető polgá­rok pénzén készítették, ezért követelik azok „kiadatását“, hogy újfent - de most már egy másik vaskeretre feszít­ve és falusi információstábla minőség­ben - közszemlére tegyék. Szóval - ROZSNYÓ - öthónapnyi fogva tartás után - kiszabadult a ga­rázsból, de nem sokáig élvezhette az egyenjogúságra és igazi demokráciá­ra áhítozó magyar polgárok remény­kedő tekintetét. Rabsága most a fana­­tikus öntörvénykezők nyelvi fogdájá­nak magánzárkájában folytatódik. Csak remélni tudjuk, hogy az intézmé­nyesített butaságot kiszolgálók egy­szer túljutnak az önnön lelki fejlődésü­ket akadályozó szellemi vizesárkokon, amelyek egyelőre elzárják előlük a ci­vilizált emberek közösségéhez vezető utat. (korcsmáros) különféle jelentkezési módját írja le. Vigyázat, aki hajlamos a mély önvizs­gálatra, csak sietősen, futólag olvassa el a leírásokat, mert akaratlan önszug­­geszció nyomán - előbb vagy utóbb - megfájdul a feje. Kihagyni sem taná­csos ennek a fejezetnek az olvasását, mert a fejfájás folyamatának megérté­se kulcs a leküzdéshez. Ilyen, mintegy 70 oldalas bevezetés után kezdi el a szerző a könyv alcímé­ben is jelzett 18 ellenszer, javallat leírását. Különfélék ezek a javallatok, hiszen Amerikában 25 klinika szako­sodott a fejfájás leküzdésére, és a szerző ezeknek a klinikáknak a gya­korlatát tanulmányozva gyűjtötte össze a javallatok leírását. Egyébként nem is 18, hanem jóval több javallatról van szó, mert jóformán mindegyiknek van A, B, C változata, és esetenként a változatok is többféle módot, eljárást ajánlanak. Kezdve a táplálkozási, viselkedési, életviteli módtól az akupreszúráig és a kognitív pozitivizmusig. Természetesen, a módszerek ismertetésének sorában a gyógynövények kincsesládája. Könnyen elolvasható ez a könyv, akár egyetlen este is, mert a szöveg jól fogalmazott, a fordítás pedig jól sikerült, rendkívül magyaros. A kiadó, a budapesti GONDOLAT szervező­szerkesztő munkáját pedig az dicséri, hogy Tárgymutató is található a könyv végén. Aki az első, a tájékozódó olva­sás után vissza szeretne lapozni vala­melyik témához, könnyen megteheti. Hasznát veheti tehát mindenki en­nek a könyvnek, akinek fáj a feje, de az is, akinek talán holnap fájdul meg. HAJDÚ ANDRÁS • Nem próbáltak további szövetségeseket keresni, hogy sikerrel vehessék fel a küzdel­met a többségben levő „likvidá­tor“ pártokkal? Szlovákiában ez az adott helyzetben elképzel­hetetlen, de a csehországi poli­tikai mozgalmak mindig tole­­ránsabban viseltettek irántunk. Vagy tévedek?-Többé kevésbé. A cseh pár­tok közül eddig mindössze Luxék pártja, a Kereszténydemokrata Unió - Csehszlovák Néppárt kül­döttsége keresett meg minket a parlamenti bizottságok megvá­lasztása előtt véleményegyezte­tés és közös álláspont kialakítása végett. Egyébként a parlamenti együttműködésről még nagyon nehéz beszélni, mert a parlamenti munka az alakuló ülés után, ahol megválasztottuk a bizottsági elnö­köket és a parlamenti tisztségvi­selőket, lényegében csak a siker­telen köztársasági elnökválasztá­sokra korlátozódott. Mindazonál­tal szükségét látom a parlamenti együttműködésnek, mert időnként megszoríthatnánk az uralkodó pártokat. Ez már megnyilvánult akkor - amire nem sokan figyeltek fel -, amikor a kereszténydemok­rata Öarnogurskyék indítványoz­ták a népszavazás kiírását az ál­lamjogi elrendezésről, és mind­össze három szavazat hiányzott ahhoz, hogy a javaslat törvény­erőre emelkedjék. Ez volt az első eset, hogy a parlament egysége­sen lépett fel az uralkodó pártok • Folytattak-e tárgyalásokat a cseh, esetleg a szlovák parla­menti pártokkal a PDP és a DSZM megegyezéséről az or­szág kettészakítására?- Egyelőre ilyen tárgyalásokat nem folytattunk, nem is volt rá idő, olyan hirtelen - bár nem váratla­nul - jött a megegyezés. Eddig vajmi keveset dolgoztunk érdem­ben, a parlamenti munka nagy részét a procedurális kérdések megvitatása töltötte ki. A szlovák pártok nem mutatnak hajlandósá­got a tárgyalásra. Ha az ország kettéválik, akkor a cseh vagy or­szágos pártokkal kötött megálla­podás úgyis egyenlő lenne a sem­mivel. A Sládek vezette egyesülés a Köztársaságért - Csehszlovák Republikánus Párt pedig egész egyszerűen nem lehet tárgyaló partner. Eddig jobbára szélsősé­ges és feltűnő viselkedésével tet­te magát nevetségessé. Ettől füg­getlenül a cseh politikai erők való­ban mindig toleránsabbak, meg­értőbbek voltak velünk szemben. Ebből is látszik, milyen helyes volt, hogy az Együttélés olyan vehemensen küzdött a kompeten­ciák elosztása idején azért, hogy a nemzetiségek ügye szövetségi hatáskörbe kerüljön, ahol több megértést, támogatást reméltünk, mint a-nemzeti eufóriában tobzó­dó Szlovákiában. • Bős a szlovákiai magyar­ság helyzetének egyik neuralgi­kus pontja, legösszefüggőbb nyelvterületének szétzúzását is Gyógyszer nélkül is Legyőzhető és megelőzhető

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom