Szabad Újság, 1992. augusztus (2. évfolyam, 168-193. szám)
1992-08-18 / 182. szám
1992. augusztus 18. Külföld Szabad ÚJSÁG 5 Közösségfejlesztő Alapítvány % A 90-es évek Európájáért ,,Jelentős arányú“ - csak 50 százalék fölött... „Ceausescu jó román volt“ Figyelemreméltó füzet jelent meg nemrégiben a Parola Füzetek sorozatában Budapesten, Charlie McConnel: A közösségfejlesztés támogatása Európában címmel. A tanulmány az Európai Tanács számára készült. De mi is voltaképpen az a közösségfejlesztés? A szerző így válaszol a kérdésre: ,,A közösségfejlesztés olyan folyamat, amelynek eredményeképpen az emberek képesekké válnak arra, hogy helyi közösségeikben maguk határozzák meg a sorsukat alakító viszonyokat.“ Az emberek, vagyis a lakosok és a fogyasztók kapcsolatba kerültek az állami intézményekkel, helyhatóságokkal, ami a közösségi szellem és együttműködés javítását lehetővé tevő stratégiák kidolgozását követeli meg. A cél a közösség igényeinek kielégítése, ami serkenti az embereket az önkéntes tevékenységekre és a közügyekben való részvételre. Mindez nyílt partnerkapcsolatokat teremt a közösségi szervezetek, valamint az állami és magánszektor között annak érdekében, hogy az előbbiek érzékenyebben reagáljanak a helyi lakosok problémáira. Ez a tevékenység kiterjed a hátrányos helyzetűek gondjaira, az egészségügy területére, a lakásproblémákra, a környezetvédelemre, a szabadidős tevékenységre és a művészetek fejlesztésére. Mindez erősíti a közösségeket, és jobb életet tesz lehetővé. A munka eredményessége az együttműködés és a párbeszéd minőségétől és nem utolsósorban az erőforrásoktól függ, legyenek azok szellemi vagy anyagi termé-Lapunk hasábjain már beszámoltunk a Magyar Népművelési Intézet által szervezett nyári népfőiskoláról. A népfőiskolások találkoztak a határontúli kisebbségek ügyeit intéző és figyelemmel kísérő intézményekkel. Olvasóink számára is fontos, hogy adott esetben tájékozódni tudjanak; ha problémáik megoldásához tanácsra vagy támogatásra van szükségük, tudják kihez forduljanak. Andrásfalvy Bertalan miniszter üdvözlő szavai után, Töttösi Magda, a Közoktatási Minisztérium Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségi Főosztályának vezetője ismertette az általa irányított főosztály tagolódását és munkaterületét. Hozzájuk tartozik a határontúli magyar kisebbségek oktatási ügyeivel foglalkozó és a nemzetiségi osztály - amely a magyarországi nemzetiségek művelődését kíséri figyelemmel -, továbbá a Magyarországra menekültek oktatási problémáival foglalkozó osztály. E munkaterület szomorú előzményeihez tartozik, hogy 1961- ben éppen ez a minisztérium hozta meg azt a döntést, hogy a nemzetiségi iskolákban ne anyanyelven folyjék az oktatás. Az indoklás számunkra is ismerős: „nem jó, ha a diákok elzárkóznak, nem akarjuk, hogy hátrányos helyzetbe kerüljenek, ne rontsuk érvényesülési lehetőségeiket“. A főosztály célja, hogy lehetővé tegye valamennyi diák anyanyelven történő oktatását. Ennek azonban jelenleg két akadálya szetűek. Ez a tevékenység a demokratikus elvek érvényesítését szolgálja. ,,A társadalomban nem egyszerűen a szavazás lehetősége, hanem a közügyekben való részvétel joga és kötelessége, valamint az állampolgárok részéről megnyilvánuló aktivitás az, ami igazán fontos“. Annál inkább, mert a párbeszédre és a vélemények befogadására képes intézmények Nyugat-Európában sem gyakoriak. A tét nagy. Vagy nyitott politikai rendszerek épülnek ki, amelyekben az állampolgárok képesek a kormányra hatni, és bizalom, valamint kölcsönös megértés alakul ki, vagy zárt társadalmak jönnek létre, amelyekben a tehetetlenség, a cinizmus és az elidegenedés lesz az úr. Éppen ilyen helyzetből menekülünk Európa felé. Az Strasbourgi Európa Tanács 1989-ben fogadott el egy határozatot, mely szerint a közösségfejlesztést „az európai helyi és regionális önkormányzatok legfontosabb politikai feladatai között kell számontartani.“ Az Európai Tanácsot nem csupán valamiféle idealizmus ragadtatta ilyen állásfoglalásra, hanem a gyakorlat. „A közösségfejlesztés sok pénzbe és időbe kerül mindazok számára, akik részt vesznek benne, de a szétzilált közösségek esetében még sokkal több a kiadás“ - állapítja meg a szerző. Példáért nem kell messzire mennünk. A tékozló szocialista fejetlenség tapasztalataira még mindannyian emlékszünk. A közösségfejlesztési szervezetek még nem nyertek mindenütt polgárjogot. Hollandiában, Spavan. Az egyik, hogy a leépítés miatt, nincs elegendő számú képzett pedagógus. Ez az akadály azonban ma már leküzdhető a vendégtanárrendszer életbeléptetésével. A másik nagyobb gond, hogy a diákokat újra meg kell tanítani anyanyelvűkre. Első lépésként a szakoktatást szeretnénk legalább részben anyanyelven megvalósítani. Ami a határontúli oktatást és a közművelődést illeti, minden területnek - országonként - megvan a felelőse. Minden esetben azonban ahhoz az alapelvhez tartják magukat, hogy a döntést csak az érintett kisebbség képviselőinek bevonásával lehet meghozni. Már működik a Határontúli Oktatási Tanács is, amely elsősorban a könyvkiadást támogatja és az ösztöndíjakhoz járul hozzá. A Határontúli Magyar Közművelődési Tanács találkozóin talán a minisztériumi dolgozók tanulnak a legtöbbet, mert megismerkednek olyan szempontokkal is, amelyek Budapestről néha másként láthatók. Igény van egy színházi tanács létrehozására, amely intézményesen foglalkozna a színművészet gondjaival, és tervbe vették a határontúli műemlékvédelemmel foglalkozó testület életrehívását is. A későbbiekben Pecze Zoltán bemutatta munkahelyét, a Határontúli Magyarok Hivatalát. A hivatal nem magánjellegű problémákkal foglalkozik, és nem tartonyolországban, Nagy-Britanniában, Írországban, Belgiumban és a skandináv országokban, valamint Magyarországon már igen. Több nemzetközi szervezet is alakult a munka elvégzésére, de egy felmérés adatai szerint, a megkérdezlek 78 százalékának fogalma nincs arról, hogy ilyen szervezetek léteznek. Az alapok már megvannak, s ez lehetővé teszi az Európai Tanács határozatának és más határozatok felhívásainak megvalósítását. A közösségfejlesztés gondolata igen nagy jelentőségű az „új“ Európa megtervezése és megvalósítása szempontjából. Az elképzelés azonban könnyen semmissé válhat, ha támogatásába és a feladatok koordinálásába nem fektetnek elegendő energiát. „Az európai intézményeknek, különösen az Európa Tanácsnak és az Európai Közösségnek kötelessége, hogy hozzájáruljon ezen szolgáltatások anyagi és politikai támogatásához, és ezáltal elismerje a helyi demokráciák, helyi állampolgári kezdeményezések fontos szerepét a kilencvenes évek Európájának formálásában“ - fejezi be tanulmányát Charlie McConnel. A volt szocialista országokban a segítség és útmutatás szempontjából különösen nagy jelentősége van az önszerveződő kapcsolatoknak, mert ezeket évtizedekkel ezelőtt felszámolták, illetve irányításukat kisajátította a hatalom, ami elsatnyuíásukhoz, netán eltorzulásukhoz vezetett. A cél a sokszínűség megteremtése, amely a civil társadalom alapja. A polgár megtalálja helyét, értelmesen tud élni, egyénileg és közösségben egyaránt. Ezért alakult meg a Közösségfejlesztő Alapítvány (Community Development Foundation, CDF) és többi társa. b. Z. zik hozza az áttelepültek segítése sem. Feladata elsősorban a magyarországi kisebbségekkel kapcsolatos, és egyéb törvények véleményezése, amelyek hatással lehetnek a kisebbségi magyarok helyzetére. Az is feladatuk továbbá, hogy a kormány tagjait felkészítsék a külföldi tárgyalásokra, illetve ismertessék velük az ottani kisebbségi helyzetet, továbbá az európai szervezetek munkájában is részt kell venniük; ami azt jelenti, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten vagy egyéb szervezetekben képviselniük kell a magyar álláspontot. Jó politikának bizonyult, hogy a magyar fél az általános érvényű kisebbségi elveket óhajtja első lépésként elfogadtatni, amelyek azután konkrét esetekben alkalmazhatók. Ez a nyugat-európai partnerek számára is elfogadható álláspont. Következő, fontos területe e tevékenységnek, a gazdasági és anyagi támogatás nyújtása, amit a hivatal által létrehozott Illyés Alapítvány biztosít. Az elkövetkezőkben szeretnék tovább bővíteni a hivatal munkáját. Terveik szerint az elméleti csoport stratégiai elemzésekkel foglalkozik majd, a jogi csoport a kisebbségi és nemzetközi jogi kérdéseknek szenteli figyelmét, a sajtóosztály pedig propagandamunkát fog kifejteni. Ez több európai országban már bevált, reméljük Magyarországon is sikeresen működik BALASSA ZOLTÁN A Neue Züricher Zeitungban „Ceausescu jó román volt“ címmel elemzi Gheorghe Funar kolozsvári polgármester nézeteit és ténykedését Andreas Oplatka. A lap szerkesztője e fenti, Funartól vett idézettel kíván rámutatni arra, hogy a Vatra, Funar esetében a jobb- és a baloldali szélsőségesek egymáshoz közeliek, sőt, akár egybe is esnek. Főleg a magyarellenes intézkedések indítékai kapcsán a polgármester arra hivatkozik, hogy a román alkotmány „közismerten a világ egyik legdemokratikusabb“ alaptörvénye. Ceausescu kapcsán Funar mégis azt fejtegette a svájci lap szerkesztőjének, hogyha diktátornak nevezzük is az egykori „Conducatort“, Románia függetlenségét és területi integritását mégis sikerrel védte meg, az ország külföldi adósságait visszafizette, s a népességnek még ma is javára szolgáló nagy beruházási programot hajtott végre. Oplatka kétli e kijelentés igazát. Rámutat, nem világos, ki fenyegette Románia integritását, s miféle gazdasági programra gondol Funar, ha csak nem a használhatatlan objektumok építésére elfecsérelt milliárdokra. Mindez a beszélgetés során nem vált világosabbá, ám Funar ragaszkodott azon nézetéhez, hogy Ceausescu nagy szolgálatokat tett a népnek. Eltávolítását pedig külföldi erőkre, nagyhatalmak beavatkozására hivatkozva magyarázza. Oplatka összefüggést állapít meg a Román Nemzeti Egységpárt, a Vatra és a Securitate között, feladatukat az egykori kommunista elit politikai befolyásának, gazdasági előjogainak megőrzésében látja. Ebben mind a magyar, mind a román demokratikus értelmiség teljes mértékben egyetért. A nemzeti ösztönökre apellálás, a pánikkeltés valamiféle állandó fenyegető területi konfliktus rémével Románia és Magyarország között, Ceausescu előszeretettel alkalmazott módszere volt, amelyet ma a Funar-félék követnek, mert a hatalomért vívott harcukban, különösen Észak-Erdélyben, sikerrel kecsegtetnek. Oplatka úgy véli: Funar hajszálnyi győzelme Petru Litiu, az ellenzéki Demokratikus Konvenció jelöltje ellen két körülménnyel magyarázható. Egyrészt támogatást kapott Iliescu Nemzeti Megmentési Frontjától. Másrészt szerepet játszott Für Lajos magyar honvédelmi miniszter „meggondolatlan kijelentése“ a szomszé-Bosznia-Hercegovina új pénzügyminisztere 5-10 milliárd dolláros nemzetközi alap létrehozását javasolta a háborús károk helyreállítására. Zarko Primorac hivatalba lépése óta adott első nyilatkozatában elmondta, hogy az ország romokban hever, pénzügyei teljesen szétzilálódtak. Ilyen körülmények között a nyugati világnak erkölcsi kötelessége, hogy segítsen. Primorac hangsúlyozta, hogy gazdasági programját mindenképpen a független Bosznia-Hercegovinára építi. A háború végeztével azonban a helyreáliításon túlmenően igen súlyos problémával kell szembenéznie a kormánynak: rögvest vissza kellene fizetnie mintegy 2 milliárd dollárnyi kereskedelmi tartozást. dós országokban élő magyar kisebbségek védelméről. A választások előestéjén Für szavait - írja Oplatka - a kolozsvári nacionalisták pártja azonnal élesen támadta és mintegy „háborús fenyegetésként“ állította be. A szerkesztő idézi a bukaresti „Cuvintul“ című folyóirat ironikus véleményét, mely szerint a Román Nemzeti Egységpárt „Budapesttől kapott választási segítséget, amelyért e párt tulajdonképpen a magyar kormánynak mondhatna köszönetét.“ A cikk bíráló éllel szól Iliescu elnökválasztási kampányának megfontolásairól: mint olvasható, Petre Roman támogatásának elvesztése miatt Iliescu ott keres szavazatokat, ahol talál is, például a nacionalisták táborábán. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy olyan meggyőződésű ember, mint Funar, Erdély legnagyob városának polgármestere lehet, s Romániában politikai szerephez juthat. Játékterét Oplatka szerint az adja, hogy a román törvények, s maga az alkotmány homályos szövegrészeket alkalmaz, gyakran eltérő értelmezésre ad módot. Ezért léphet fel Funar a magyarok nyelvhasználata ellen, mert felfogása szerint a kisebbség csak „50 százalék felett“ számít „jelentős arányúnak“ - amint a törvény írja -, márpedig Kolozsvárott csak a lakosság 22 százaléka magyar. Bár, mint Oplatka megjegyzi, ez még mindig 80 ezer embert jelent, ám Funarnak ez „nem jelentős“. A szerkesztő a fajgyűlölettel azonosítja Funar azon kijelentését, hogy a „hunok ezer ével ezelőtti európai megjelenése óta nem volt az idő a magyaroknak elegendő a civilizált néppé váláshoz“. Ezt Funar az újságíróval folytatott beszélgetésben is megismételte, „de csak a hivatalosan 1,8 milliónyi erdélyi magyarra értette“. ítéletét - úgymond - az 1989-es, év végi, székelyföldi lincselési esetekkel indokolta. Oplatka itt megjegyzi: a Securitate gyűlölt embereit a leszámolás Románia-szerte több ízben utolérte, másrészt - mint írja -, a polgármestert nem befolyásolta az sem, hogy a hunok európai jelenléte és a magyarok megjelenése között mintegy 500 év telt el. összességében Andreas Oplatka nyilvánvalónak tekinti, hogy a küzdelemben a választóvonal nem etnikai, hanem a demokratikus-ellenzéki erők, illetve a nacionalista-kommunista tábor között húzódik. (Új Magyarország) Bosznia összes külföldi adóssága azonban ennél jóval több lesz: a volt Jugoszlávián belül a bruttó hazai termék (GDP) 14 százalékát adta, vagyis a külföldi adósságok arányos felosztása esetén 10-12 milliárd dolláros törlesztési kötelezettség jutna rá. A pénzügyminiszter az ország talpra állítását három szakaszban képzeli el: az első 6-12 hónapban nemzetközi segély útján fel kell tölteni az élelmiszer- és gyógyszertartalékokat. A 2-3 évig tartó második szakaszban kedvezményes hitelek segítségével helyre kell állítani a közúti és a vasúti közlekedést, valamint a távközlési hálózatot. A harmadik fázisban a gazdasági függetlenséget megalapozó piacgazdaság megteremtése a fő feladat. (Reuter) Újra a nyári népfőiskoláról Munka, probléma van elég Bosznia - Hercegovina „Nemzetközi újjáépítési alap kell“
