Szabad Újság, 1992. július (2. évfolyam, 153-167. szám)

1992-07-28 / 164. szám

4 1992. július 28. r Világgazdasági mozaik Svájci árfolyamcsoda Valóságos „árfolyamcsodát“ müveinek a városi csomópontok menet­jegy-árusító automatái a Svájci Szövetségi Vasutak (SBB) es sok állami közlekedési vállalat bosszúságára: elfogadják a volt Szovjetunióból származó, gyakorlatilag értéktelen rubelérmét, és egy kemény svájci ötfrankos ellenértékét adják cserébe. A sarló-kalapácsos emblémájú egyrubeles érme ugyanis súlyban, vastagságban és átmérőben gyakorlatilag azonos az elülső oldalán Teli Vilmos portréját, hátoldalán a svájci felségjeleket viselő ötfrankossal. Csak éppen az érték tekintetében különböznek egymástól: a svájci négyszázszor annyit ér. Miután a svájci menetjegy-automaták zöme nem csupán jegyet, hanem aprópénzt is kidob, gyümölcsöző üzletté vált, hogy értéktelen orosz rubelekkel járnak túl ezeknek az „ostoba pénztárosoknak“ az eszén. A svájci vasúttársaság, az SBB nemrégiben riadóztatta a rendőrséget azzal, hogy az automatákban estéről estére rubelek százait találták az öt frankosok helyett. A rendőrfőnökség szervezett bűnözést gyanít a jöve­delmező rablóhadjárat mögött. Zürichben és környékén rubeleket dobnak az automatákba, majd valamilyen ürüggyel a pénztárban visszaváltják a használatlan jegyet, frankokban vágva zsebre az ellenértéket. Még egyszerűbb a dolog azokkal az automatákkal, amelyek a menetje­gyen kívül aprópénzt is adnak: egyrubelest dobnak be, majd elveszik a jegyet és a visszajáró négy frankot. Valahányszor a rendőrség akcióba lép, a rubelátváltók másik várost vagy országrészt választanak tevé­kenységi területül. Az automaták gyártóit felszólították, hogy sürgősen tegyenek műszaki ellenlépést. A rendőrség pedig bejelentette, hogy forró nyomon van. Ezt figyelmeztetésül szánták az egyelőre ismereteién rubelbeváltóknak: vigyázzanak, ne fosztogassák ilyen gátlástalanul az automatákat. (Die Presse) Major bővíteni akar John Major brit miniszterelnök minden EK-beli ellenkezés dacára a közösség bővítését helyezi az Európai Közösségek második félévi brit elnökségének középpontjába. Sürgeti, hogy a Bizottság már a következő hónapokban dolgozza ki a csatlakozni kívánó Svédor­szággal, Svájccal, Finnországgal, Ausztriával és esetleg Norvégiá­val folytatandó tárgyalások irányvonalát. Azt akarja, hogy az EK decemberi edinburgh-i csúcsértekezlete már mandátumot adhas­son a Bizottságnak a tárgyalások megkezdésére. (Üzlet) Volkswagen-befektetés Lengyelországban? A német Volkswagen AG várhatóan vegyes vállalatot hoz létre a lengyel Tarpan kisteherautó-gyárral, melyben 50 millió dolláros befekte­téssel 91 százalékos részesedést szerez - jelentette több lengyel napilap. Edward Nowak a Tarpan illetékese elmondta, hogy az összesen 80 millió dolláros német befektetésről előszerződést írtak alá Varsóban, és az ügylet végleges megkötésére szeptemberben fog sor kerülni. Nowak szerint, a tárgyalások során mindössze két kérdést nem sikerült megoldani: mekkora részesedést kapjon a Volkswagen a Lengyelor­szágba vámmentesen bevihető autómennyiségből, és miként fedezzék a környezetvédelmi költségeket. A VW illetékesei ezzel szemben nem kívánták megerősíteni az ügyletről szóló híradásokat, mondván, hogy a tárgyalások még messze állnak a befejezéstől. A cég szóvivője ugyanakkor elmondta, hogy a megállapodás jelentős mértékben függ a lengyel vámmentességi kvóták elosztásától. Andrzej Arendarski lengyel külkereskedelmi miniszter egy televíziós hírműsorban elmondta, hogy az EK országaiban gyártott autókra vonat­kozó 30 ezer darabos vámmentes keretből 12 ezer darabot egyenlő arányban osztanak fel az országban befektetésre vállalkozó olasz FIAT, amerikai General Motors és a Volkswagen között. 12 ezer darabot a további európai termelők piaci részesedésüknek megfelelő arányban hozhatnak be az országba vámmentesen, a fennmaradó hatezres keretet pedig nyílt versenytárgyalás útján osztják szét. (Reuter) Tupoljev - nyugati partnerekkel Az orosz Tupoljev-repülögépgyár amerikai és brit céggel együtt­működésben hamarosan megkezdi egy 600 férőhelyes utasszállító tervezését - közölte az Itar-TASZSZ. A hírügynökség értesülései szerint amennyiben sikerül egy üzleti szempontból elfogadható repülőt tervezni, a gépet a Tupoljev gyártaná. Az orosz repülőgépgyár nem volt hajlandó kommentálni a hírt, az Itar-TASZSZ pedig nem közölte, melyek az orosz vállalat amerikai, illetve brit partnerei. A legnagyobb utasszállító, amelyet a volt Szovjetunió területén jelenleg gyártanak, 350 utas befogadá­sára alkalmas IL-86-os. Az orosz repülőgépgyárak már kötöttek megállapodásokat nyu­gati cégekkel. A brit Rolls-Royce szállítja majd a hajtóműveket a Tupoljev új TU-204-es repülőgépeihez, az új IL-96-os gépeibe, pedig a tervek szerint az egyesült államokbeli Pratt and Whitney hajtóművei kerülnek be. Orosz rubel helyett lett rubel Lettországban nemrégen ideiglenes fizetőeszközt vezettek be: az oroszországi infláció begyűrűzését kivédendő, az orosz rubelt lett rubellel helyettesítik, amelyet egyébként az orosz rubelhez rögzítenek. A valuta mindenképpen csak átmenetileg lesz érvényben, hiszen a lat nevű új nemzeti valutát a tervek szerint szeptemberben bevezetik. A most forgalomba hozott új bankjegyeket geometrikus ábrák díszítik, nincsenek rajtuk nemzeti jelképek. Lettország a balti államok közül a második, amely felhagy az orosz valuta használatával. A múlt hónapban Észtország a német márkához rögzített koronát vezette be. A Független Államok Közösségébe tartozó Ukrajnában is tervezik a grina bevezetését, az időpontot azonban már többször is elhalasztották. A lett állami bank által megállapított árfolyam szerint 1 lett rubel 1 orosz rubellel egyenlő. A magánpénzváltók azonban erősebbnek tartják a lett rubelt: közülük a legnagyobb, a Parex 1 lett rubelt 1,05 orosz rubelért vált. Az állami bank 1 USA-dollár árfolyamát 142 lett rubelben rögzítette. (Die Presse, az Üzlet és a Reuter nyomán) (Még) a transzformációs törvényről Kellemetlen szájízzel Szabad újság____________ Ilyenkor nyár közepén, mikor hétágra süt a nap és minden értel­mes ember a víz mellé vonul, nincs nagy keletje a „komoly té­máknak“. Ilyenkor Loch Ness-i szörnyről, romlott fagylaltról, víz­­befúlt turistákról olvasnak inkább az emberek, mint holmi transzfor­mációs törvényről, ami már a kö­nyökén jön ki mindenkinek. Te­gyem hozzá mindjárt, hogy: hál’ istennek. Nem hiába igyekeztek a csehszlovákiai magyar médiák minden hozzáférhető eszközzel fölrázni az embereket, nem hiába barangolták be képviselőink szé­les e Felvidéket Tiszacsernyőtől Pozsonyig: szép számmal jelent­keztek a földjüket visszaigényelni kívánók. ^ És sor került a transzformációs bizottságok megválasztására... Hát ekkor jött a kellemetlen szájíz. Jómagam a nagykaposi transzformációstanács-választást ültem végig. A rekkenő melegben már reggeltől gyülekeztek az em­berek. Volt, aki ünneplő ruhában tisztelte meg azt a veretes ese­ményt. Voltak ott nagyon fiatalok, akik újból gazdálkodni szeretné­nek, és voltak barázdált arcú öre­gek, akik talán életük utolsó nagy eseményeként tartják számon: beleszólhatnak annak a vagyon­nak további sorsába, amelyben az ő kezük munkája is benne van. Szóval gyülekeztek szépen az emberek. Tűzött a nap. Megnőtt a közeli „Diófa“ vendéglő forgal­ma... Azonkívül a gyűlés színhe­lyén, a szabadtéri színpadon belül is árusítottak férfias italokat. Lassan folyik a regisztrálás, a fél kilencre citált jelentkezők negyed tizenegyig kénytelenek várakozni az érdemi kezdésre. Addig megy a sör, pálinkával kombinálva, ami meglehetősen rossz hatással van némely ember kedélyállapotára, amint az hason­ló gyűlések bizonyítják. A transzformációs tanács meg­választásának mikrofonba mon­dott feltételeit nem sokan kísérték figyelemmel. Lehetetlenség fi­gyelni, ha az embernek felforr az agya a hőségtől. A szerencséseb­bek, az előrelátóbbak esernyővel védekeznek a tűző napsugarak ellen. Nyilvános szavazás következik. Pedig az emberek többsége in­kább vonzódik a titkos szavazás felé, ami viszont nagyon, nagyon hosszas. A nyilvános szavazást többen egyenesen szabálytalan­nak minősítik, azonkívül nyilván­való, hogy sokan (még mindig) félnek kiállni ilyen-olyan, de saját véleményük mellett, szinte bete­gesen irtóznak határozott igent vagy nemet mondani egy bizo­nyos kérdésben. Na mindegy, a szavazás megy és a többség buzgón nézeget a szomszédjára vagy valami tudo­mányos emberre, aki tudja, mikor is kell fölemelni a szavazókártyát. A jobbszélen hujjogó csapat, akik itt-ott bekiabálnak vagy tapsvihar­ban törnek ki. A manipulálás szándéka nyilvánvaló. A háttér­ben folyik a meggyőzés, a meg­dolgozás, a rábeszélés, az össze­fonódott családi, hatalmi, csoport­­érdekek érvényesítése. Végül is a nyilvános szavazás mellett voksolnak a jelenlévők, nyilvánosan. Alig néhány ellenve­tés, hogy jobb lenne a titkos sza­vazás. Naná, ugyan kinek van kedve ebben a rohadt melegben ücsörögni esetleg késő délutánig, így is indulatos felkiáltások tarkít­ják a gyűlés menetét. Van, aki a szavazatok kiértékelésének he­lyességében kételkedik, van, aki a kártya helyett a kezét emelgeti. A szokásos választási zűrzavar. Néhányan egyszerűen nem haj­landók elhagyni az egyetlen ár­nyékos helyet a nézőtéren a diófa alatt, nem hajlandók a kijelölt he­lyüket elfoglalni a tűző napon. A régi kommunista gyűlések ha­gyományai szerint sok a szöveg, a felszólalók azt a merev, bürok­ratikus-hivatalos nyelvet használ­ják, amelyet maguk sem értenek rendesen, azt már ne is mondjam, hogy ugyanúgy rossz szlovákság­gal, mint magyarsággal. A jelenlé­vők nagy többségének fogalma sincs arról, mi történik^a hőség­ben elóldozva gépiesen emelgetik a szavazólapokat. Egy jellemző kérdés a szünetben: „Testvér, mi az a transzformáció?“ A szokásos gond, hogy a sza­vazók tulajdonképpen nem is is­merik a jelölteket. Egy kis időhú­zás után a jelöltek szóban is be­mutatkoznak. Van, akit taps kísér, van, akit ellenséges hallgatás. Egy egész picivel jobb, mint látat­lanban szavazni. A szavazatok számlálása meg­ér egy külön misét. A választott szavazatszámlálók sem egyez­nek. Vannak közöttük, akik egye­nesen lehetetlennek tartják a sza­vazatok ilyetén módon történő megszámlálását, s vannak, akik elindulnak a sorok között és állha­tatosan megszámlálnak minden fölnyújtott kezet, még azokat is, amelyeket a kollégájuknak kellett volna megszámlálniuk. Ezen az­tán elvitatkoznak egy darabig és kezdik elölről. Ráadásul folyama­tosan elszivárog a tömeg, árnyé­kot, hűs helyet, hideg italt keres­ve. Az emberek egyre ingerülteb­bek, egyre többen állnak föl vállat­vonva dühösen: „Én bizony haza­megyek“. Dél van. A szellő az éhes tömeg felé viszi a Lacikonyha illatát, na­gyon jól látni a vendéglő színes asztalait, a nagy korsó habos sö­röket. Költői kérdés a hangosanbe­­szélőbe: ki van ezen és ezen jelölt ellen? Hát persze, hogy senki. Mindenki azt várja, csak már vége lenne ennek az egésznek. Hogy valaki valami „ellen“ szavazzon, az különben sem jöhet számítás­ba. Miért is szavazna valaki egy ismerős teherautósofőr vagy esz­tergályos vagy traktorista ellen? Mi oka lenne rá? Az a szó, hogy „ellen“, idegen a szocializmus el­méjén nevelkedett emberektől. Ha valaki azt mondja: „Nem, an­nak vállalnia kell valami egész kis felelősséget, legalább. Míg ha a többség igenjére szavaz, akkor egyáltalán semmilyen felelősség nem terheli, nem lehet lelkiisme­­retfurdalása (hisz a többség így döntött), nincsenek kétségei, hisz egyszerűen csak azt csinálta, amit a többiek... Ezért aztán csak hébe-hóba emelkedik egy kéz ha­tározottan a magasba: „NEM“ És ennek a pár ellenszavazatnak a legkisebb ellenállás irányába haladó többség ellen nincs esélye.- Mi a különbség? - kérdi a gyűlés egyik részvevője - Én kommunista voltam, nem taga­dom. Akkor arra szavaztunk, ami­re muszáj volt. És most? Van választási lehetőségünk? Gépke­zelő vagyok, a múltkor a volt párt­főnöknek vetettem be a hat hektár földjét... Az utolsó felszólalókra már sen­ki sem kíváncsi. Az a néhány ember, aki mostanáig kibírta eb­ben az istentelen melegben egyre gyorsabban szedelőzködik. Abara közepes nagyságú falu a Tőketerebesi járásban. Interjú­alanyom névtelen kívánt maradni:- A transzformációs bizottság megválasztása előtt összehívtak egy tagsági gyűlést - mondja, amely egész biztos nem volt hatá­rozatképes. Állítólag ez a tagsági gyűlés bízta meg az elnökséget, a szövetkezet vezetőségét, hogy állítsanak jelölteket. Ezt diktatóri­kus módszernek tartom, mások se nagyon értettek egyet vele, a jelölő gyűlésen viszont mindenki hallgatott. Voltam más faluban is, ott is ugyanez volt: diktált az el­nök. Vagy elrendelt egy szünetet és az emberek hazamentek... a gyűlés félbeszakadt. A transz­formációs gyűlést ismét összehív­ták, de már nem mentem el. Nincs értelme. A manipulálás már a mandátumvizsgáló és a -jelölő bizottság összeállításakor elkez­dődik. A bizottságba olyan embe­rek kerültek, akiket a vezetőség a kezében tart. Talán egy-két em­ber kivételével, akik viszont nem rúghatnak labdába. A bizottság határozatképes, ha a tagoknak ötven százaléka jelen van... Kü­lönben is mindenkit meg lehet győzni. Kapnak egy-két zsák ter­ményt, ezt-azt és el van intézve a dolog. Úgy gondolom, hogy a transzformációs gyűlések feles­legesek voltak, csak a forma ked­véért hívták össze őket, hogy ele­get tegyenek a törvény betűjének. És mit szól az abarai szövetke­zet elnöke, Dzogány Imre?- A 830 jogosultból 585-en je­lentek meg. Minden egyes cso­port javasolt a tanácsba valakit. Hat szövetkezeti tag van közöttük, de én azt hiszem, nem azt kell nézni, hogy melyik csoportból há­nyán vannak, hanem hogy ki mennyire végzi a munkáját, kinek milyen a hozzáállása...- Hogyan folyt le a transzfor­mációs gyűlés?- A hozzászólások nem voltak kirívóak, bár voltak, akik nekem akarták megmagyarázni a tör­vénytervezetet.- Mik lesznek a transzformá­ciós bizottság első lépései?- Először talán azokat a belső szabályokat állapítjuk meg, ame­lyeket a törvény nyitottan hagyott. Problémát jelenthet, ha a jogosult személyek a határidőig nem tud­ják igazolni a tulajdonjogukat. Vagy például eltérések az élő, illet­ve a holt leltárban... nem egysze­rű. Olyan kompromisszumos megoldást kell keresni, hogy min­denki elégedett legyen. Igen, úgy kell csinálni, hogy mindenki elégedett legyen. Köz­ben viszont igencsak fogy a szö­vetkezet vagyona. Traktorok tűn­nek el nyomtalanul, illetve hát nem is nyomtalanul, csak nagy­­nagy csöndben, a hallgatólagos megegyezés alapján: te is viszel, én is viszek, nem szólunk sen­kinek... TÓTH FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom