Szabad Újság, 1992. július (2. évfolyam, 153-167. szám)
1992-07-28 / 164. szám
4 1992. július 28. r Világgazdasági mozaik Svájci árfolyamcsoda Valóságos „árfolyamcsodát“ müveinek a városi csomópontok menetjegy-árusító automatái a Svájci Szövetségi Vasutak (SBB) es sok állami közlekedési vállalat bosszúságára: elfogadják a volt Szovjetunióból származó, gyakorlatilag értéktelen rubelérmét, és egy kemény svájci ötfrankos ellenértékét adják cserébe. A sarló-kalapácsos emblémájú egyrubeles érme ugyanis súlyban, vastagságban és átmérőben gyakorlatilag azonos az elülső oldalán Teli Vilmos portréját, hátoldalán a svájci felségjeleket viselő ötfrankossal. Csak éppen az érték tekintetében különböznek egymástól: a svájci négyszázszor annyit ér. Miután a svájci menetjegy-automaták zöme nem csupán jegyet, hanem aprópénzt is kidob, gyümölcsöző üzletté vált, hogy értéktelen orosz rubelekkel járnak túl ezeknek az „ostoba pénztárosoknak“ az eszén. A svájci vasúttársaság, az SBB nemrégiben riadóztatta a rendőrséget azzal, hogy az automatákban estéről estére rubelek százait találták az öt frankosok helyett. A rendőrfőnökség szervezett bűnözést gyanít a jövedelmező rablóhadjárat mögött. Zürichben és környékén rubeleket dobnak az automatákba, majd valamilyen ürüggyel a pénztárban visszaváltják a használatlan jegyet, frankokban vágva zsebre az ellenértéket. Még egyszerűbb a dolog azokkal az automatákkal, amelyek a menetjegyen kívül aprópénzt is adnak: egyrubelest dobnak be, majd elveszik a jegyet és a visszajáró négy frankot. Valahányszor a rendőrség akcióba lép, a rubelátváltók másik várost vagy országrészt választanak tevékenységi területül. Az automaták gyártóit felszólították, hogy sürgősen tegyenek műszaki ellenlépést. A rendőrség pedig bejelentette, hogy forró nyomon van. Ezt figyelmeztetésül szánták az egyelőre ismereteién rubelbeváltóknak: vigyázzanak, ne fosztogassák ilyen gátlástalanul az automatákat. (Die Presse) Major bővíteni akar John Major brit miniszterelnök minden EK-beli ellenkezés dacára a közösség bővítését helyezi az Európai Közösségek második félévi brit elnökségének középpontjába. Sürgeti, hogy a Bizottság már a következő hónapokban dolgozza ki a csatlakozni kívánó Svédországgal, Svájccal, Finnországgal, Ausztriával és esetleg Norvégiával folytatandó tárgyalások irányvonalát. Azt akarja, hogy az EK decemberi edinburgh-i csúcsértekezlete már mandátumot adhasson a Bizottságnak a tárgyalások megkezdésére. (Üzlet) Volkswagen-befektetés Lengyelországban? A német Volkswagen AG várhatóan vegyes vállalatot hoz létre a lengyel Tarpan kisteherautó-gyárral, melyben 50 millió dolláros befektetéssel 91 százalékos részesedést szerez - jelentette több lengyel napilap. Edward Nowak a Tarpan illetékese elmondta, hogy az összesen 80 millió dolláros német befektetésről előszerződést írtak alá Varsóban, és az ügylet végleges megkötésére szeptemberben fog sor kerülni. Nowak szerint, a tárgyalások során mindössze két kérdést nem sikerült megoldani: mekkora részesedést kapjon a Volkswagen a Lengyelországba vámmentesen bevihető autómennyiségből, és miként fedezzék a környezetvédelmi költségeket. A VW illetékesei ezzel szemben nem kívánták megerősíteni az ügyletről szóló híradásokat, mondván, hogy a tárgyalások még messze állnak a befejezéstől. A cég szóvivője ugyanakkor elmondta, hogy a megállapodás jelentős mértékben függ a lengyel vámmentességi kvóták elosztásától. Andrzej Arendarski lengyel külkereskedelmi miniszter egy televíziós hírműsorban elmondta, hogy az EK országaiban gyártott autókra vonatkozó 30 ezer darabos vámmentes keretből 12 ezer darabot egyenlő arányban osztanak fel az országban befektetésre vállalkozó olasz FIAT, amerikai General Motors és a Volkswagen között. 12 ezer darabot a további európai termelők piaci részesedésüknek megfelelő arányban hozhatnak be az országba vámmentesen, a fennmaradó hatezres keretet pedig nyílt versenytárgyalás útján osztják szét. (Reuter) Tupoljev - nyugati partnerekkel Az orosz Tupoljev-repülögépgyár amerikai és brit céggel együttműködésben hamarosan megkezdi egy 600 férőhelyes utasszállító tervezését - közölte az Itar-TASZSZ. A hírügynökség értesülései szerint amennyiben sikerül egy üzleti szempontból elfogadható repülőt tervezni, a gépet a Tupoljev gyártaná. Az orosz repülőgépgyár nem volt hajlandó kommentálni a hírt, az Itar-TASZSZ pedig nem közölte, melyek az orosz vállalat amerikai, illetve brit partnerei. A legnagyobb utasszállító, amelyet a volt Szovjetunió területén jelenleg gyártanak, 350 utas befogadására alkalmas IL-86-os. Az orosz repülőgépgyárak már kötöttek megállapodásokat nyugati cégekkel. A brit Rolls-Royce szállítja majd a hajtóműveket a Tupoljev új TU-204-es repülőgépeihez, az új IL-96-os gépeibe, pedig a tervek szerint az egyesült államokbeli Pratt and Whitney hajtóművei kerülnek be. Orosz rubel helyett lett rubel Lettországban nemrégen ideiglenes fizetőeszközt vezettek be: az oroszországi infláció begyűrűzését kivédendő, az orosz rubelt lett rubellel helyettesítik, amelyet egyébként az orosz rubelhez rögzítenek. A valuta mindenképpen csak átmenetileg lesz érvényben, hiszen a lat nevű új nemzeti valutát a tervek szerint szeptemberben bevezetik. A most forgalomba hozott új bankjegyeket geometrikus ábrák díszítik, nincsenek rajtuk nemzeti jelképek. Lettország a balti államok közül a második, amely felhagy az orosz valuta használatával. A múlt hónapban Észtország a német márkához rögzített koronát vezette be. A Független Államok Közösségébe tartozó Ukrajnában is tervezik a grina bevezetését, az időpontot azonban már többször is elhalasztották. A lett állami bank által megállapított árfolyam szerint 1 lett rubel 1 orosz rubellel egyenlő. A magánpénzváltók azonban erősebbnek tartják a lett rubelt: közülük a legnagyobb, a Parex 1 lett rubelt 1,05 orosz rubelért vált. Az állami bank 1 USA-dollár árfolyamát 142 lett rubelben rögzítette. (Die Presse, az Üzlet és a Reuter nyomán) (Még) a transzformációs törvényről Kellemetlen szájízzel Szabad újság____________ Ilyenkor nyár közepén, mikor hétágra süt a nap és minden értelmes ember a víz mellé vonul, nincs nagy keletje a „komoly témáknak“. Ilyenkor Loch Ness-i szörnyről, romlott fagylaltról, vízbefúlt turistákról olvasnak inkább az emberek, mint holmi transzformációs törvényről, ami már a könyökén jön ki mindenkinek. Tegyem hozzá mindjárt, hogy: hál’ istennek. Nem hiába igyekeztek a csehszlovákiai magyar médiák minden hozzáférhető eszközzel fölrázni az embereket, nem hiába barangolták be képviselőink széles e Felvidéket Tiszacsernyőtől Pozsonyig: szép számmal jelentkeztek a földjüket visszaigényelni kívánók. ^ És sor került a transzformációs bizottságok megválasztására... Hát ekkor jött a kellemetlen szájíz. Jómagam a nagykaposi transzformációstanács-választást ültem végig. A rekkenő melegben már reggeltől gyülekeztek az emberek. Volt, aki ünneplő ruhában tisztelte meg azt a veretes eseményt. Voltak ott nagyon fiatalok, akik újból gazdálkodni szeretnének, és voltak barázdált arcú öregek, akik talán életük utolsó nagy eseményeként tartják számon: beleszólhatnak annak a vagyonnak további sorsába, amelyben az ő kezük munkája is benne van. Szóval gyülekeztek szépen az emberek. Tűzött a nap. Megnőtt a közeli „Diófa“ vendéglő forgalma... Azonkívül a gyűlés színhelyén, a szabadtéri színpadon belül is árusítottak férfias italokat. Lassan folyik a regisztrálás, a fél kilencre citált jelentkezők negyed tizenegyig kénytelenek várakozni az érdemi kezdésre. Addig megy a sör, pálinkával kombinálva, ami meglehetősen rossz hatással van némely ember kedélyállapotára, amint az hasonló gyűlések bizonyítják. A transzformációs tanács megválasztásának mikrofonba mondott feltételeit nem sokan kísérték figyelemmel. Lehetetlenség figyelni, ha az embernek felforr az agya a hőségtől. A szerencsésebbek, az előrelátóbbak esernyővel védekeznek a tűző napsugarak ellen. Nyilvános szavazás következik. Pedig az emberek többsége inkább vonzódik a titkos szavazás felé, ami viszont nagyon, nagyon hosszas. A nyilvános szavazást többen egyenesen szabálytalannak minősítik, azonkívül nyilvánvaló, hogy sokan (még mindig) félnek kiállni ilyen-olyan, de saját véleményük mellett, szinte betegesen irtóznak határozott igent vagy nemet mondani egy bizonyos kérdésben. Na mindegy, a szavazás megy és a többség buzgón nézeget a szomszédjára vagy valami tudományos emberre, aki tudja, mikor is kell fölemelni a szavazókártyát. A jobbszélen hujjogó csapat, akik itt-ott bekiabálnak vagy tapsviharban törnek ki. A manipulálás szándéka nyilvánvaló. A háttérben folyik a meggyőzés, a megdolgozás, a rábeszélés, az összefonódott családi, hatalmi, csoportérdekek érvényesítése. Végül is a nyilvános szavazás mellett voksolnak a jelenlévők, nyilvánosan. Alig néhány ellenvetés, hogy jobb lenne a titkos szavazás. Naná, ugyan kinek van kedve ebben a rohadt melegben ücsörögni esetleg késő délutánig, így is indulatos felkiáltások tarkítják a gyűlés menetét. Van, aki a szavazatok kiértékelésének helyességében kételkedik, van, aki a kártya helyett a kezét emelgeti. A szokásos választási zűrzavar. Néhányan egyszerűen nem hajlandók elhagyni az egyetlen árnyékos helyet a nézőtéren a diófa alatt, nem hajlandók a kijelölt helyüket elfoglalni a tűző napon. A régi kommunista gyűlések hagyományai szerint sok a szöveg, a felszólalók azt a merev, bürokratikus-hivatalos nyelvet használják, amelyet maguk sem értenek rendesen, azt már ne is mondjam, hogy ugyanúgy rossz szlováksággal, mint magyarsággal. A jelenlévők nagy többségének fogalma sincs arról, mi történik^a hőségben elóldozva gépiesen emelgetik a szavazólapokat. Egy jellemző kérdés a szünetben: „Testvér, mi az a transzformáció?“ A szokásos gond, hogy a szavazók tulajdonképpen nem is ismerik a jelölteket. Egy kis időhúzás után a jelöltek szóban is bemutatkoznak. Van, akit taps kísér, van, akit ellenséges hallgatás. Egy egész picivel jobb, mint látatlanban szavazni. A szavazatok számlálása megér egy külön misét. A választott szavazatszámlálók sem egyeznek. Vannak közöttük, akik egyenesen lehetetlennek tartják a szavazatok ilyetén módon történő megszámlálását, s vannak, akik elindulnak a sorok között és állhatatosan megszámlálnak minden fölnyújtott kezet, még azokat is, amelyeket a kollégájuknak kellett volna megszámlálniuk. Ezen aztán elvitatkoznak egy darabig és kezdik elölről. Ráadásul folyamatosan elszivárog a tömeg, árnyékot, hűs helyet, hideg italt keresve. Az emberek egyre ingerültebbek, egyre többen állnak föl vállatvonva dühösen: „Én bizony hazamegyek“. Dél van. A szellő az éhes tömeg felé viszi a Lacikonyha illatát, nagyon jól látni a vendéglő színes asztalait, a nagy korsó habos söröket. Költői kérdés a hangosanbeszélőbe: ki van ezen és ezen jelölt ellen? Hát persze, hogy senki. Mindenki azt várja, csak már vége lenne ennek az egésznek. Hogy valaki valami „ellen“ szavazzon, az különben sem jöhet számításba. Miért is szavazna valaki egy ismerős teherautósofőr vagy esztergályos vagy traktorista ellen? Mi oka lenne rá? Az a szó, hogy „ellen“, idegen a szocializmus elméjén nevelkedett emberektől. Ha valaki azt mondja: „Nem, annak vállalnia kell valami egész kis felelősséget, legalább. Míg ha a többség igenjére szavaz, akkor egyáltalán semmilyen felelősség nem terheli, nem lehet lelkiismeretfurdalása (hisz a többség így döntött), nincsenek kétségei, hisz egyszerűen csak azt csinálta, amit a többiek... Ezért aztán csak hébe-hóba emelkedik egy kéz határozottan a magasba: „NEM“ És ennek a pár ellenszavazatnak a legkisebb ellenállás irányába haladó többség ellen nincs esélye.- Mi a különbség? - kérdi a gyűlés egyik részvevője - Én kommunista voltam, nem tagadom. Akkor arra szavaztunk, amire muszáj volt. És most? Van választási lehetőségünk? Gépkezelő vagyok, a múltkor a volt pártfőnöknek vetettem be a hat hektár földjét... Az utolsó felszólalókra már senki sem kíváncsi. Az a néhány ember, aki mostanáig kibírta ebben az istentelen melegben egyre gyorsabban szedelőzködik. Abara közepes nagyságú falu a Tőketerebesi járásban. Interjúalanyom névtelen kívánt maradni:- A transzformációs bizottság megválasztása előtt összehívtak egy tagsági gyűlést - mondja, amely egész biztos nem volt határozatképes. Állítólag ez a tagsági gyűlés bízta meg az elnökséget, a szövetkezet vezetőségét, hogy állítsanak jelölteket. Ezt diktatórikus módszernek tartom, mások se nagyon értettek egyet vele, a jelölő gyűlésen viszont mindenki hallgatott. Voltam más faluban is, ott is ugyanez volt: diktált az elnök. Vagy elrendelt egy szünetet és az emberek hazamentek... a gyűlés félbeszakadt. A transzformációs gyűlést ismét összehívták, de már nem mentem el. Nincs értelme. A manipulálás már a mandátumvizsgáló és a -jelölő bizottság összeállításakor elkezdődik. A bizottságba olyan emberek kerültek, akiket a vezetőség a kezében tart. Talán egy-két ember kivételével, akik viszont nem rúghatnak labdába. A bizottság határozatképes, ha a tagoknak ötven százaléka jelen van... Különben is mindenkit meg lehet győzni. Kapnak egy-két zsák terményt, ezt-azt és el van intézve a dolog. Úgy gondolom, hogy a transzformációs gyűlések feleslegesek voltak, csak a forma kedvéért hívták össze őket, hogy eleget tegyenek a törvény betűjének. És mit szól az abarai szövetkezet elnöke, Dzogány Imre?- A 830 jogosultból 585-en jelentek meg. Minden egyes csoport javasolt a tanácsba valakit. Hat szövetkezeti tag van közöttük, de én azt hiszem, nem azt kell nézni, hogy melyik csoportból hányán vannak, hanem hogy ki mennyire végzi a munkáját, kinek milyen a hozzáállása...- Hogyan folyt le a transzformációs gyűlés?- A hozzászólások nem voltak kirívóak, bár voltak, akik nekem akarták megmagyarázni a törvénytervezetet.- Mik lesznek a transzformációs bizottság első lépései?- Először talán azokat a belső szabályokat állapítjuk meg, amelyeket a törvény nyitottan hagyott. Problémát jelenthet, ha a jogosult személyek a határidőig nem tudják igazolni a tulajdonjogukat. Vagy például eltérések az élő, illetve a holt leltárban... nem egyszerű. Olyan kompromisszumos megoldást kell keresni, hogy mindenki elégedett legyen. Igen, úgy kell csinálni, hogy mindenki elégedett legyen. Közben viszont igencsak fogy a szövetkezet vagyona. Traktorok tűnnek el nyomtalanul, illetve hát nem is nyomtalanul, csak nagynagy csöndben, a hallgatólagos megegyezés alapján: te is viszel, én is viszek, nem szólunk senkinek... TÓTH FERENC
