Szabad Újság, 1992. július (2. évfolyam, 153-167. szám)

1992-07-24 / 161. szám

1992. július 24.

5

Szabad ÚJSÁG

Szövetkezeti lakásuk bérlői vagy tulajdonosai legyenek?

Még meggondolhatják!

Mint ismeretes, a határidő július 28. A szövetkezeti lakással rendelkezőknek tehát van még néhány napjuk, hogy eldöntsék: továbbra is megelégszenek családi fészkük használati jogával, vagy élnek a Tt. 42/1992-es számú, úgynevezett transzformációs törvény adta lehetőséggel, és igényt tartanak a lakás tulajdonjogának saját nevükre való ingyenes átruházására. Más szóval: továbbra is bérlik lakásukat, vagy némi pénzbeli ellenszolgáltatásért a sajátjukká teszik. A döntés korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek első látásra tűnik, ugyanis rengeteg kérdés merül fel vele kapcsolatosan. Az alábbiakban ezek közül válaszolunk meg néhányat abban a reményben, hogy segítséget nyújtunk azoknak a Kedves Olvasóinknak, akik szövetkezeti lakásban laknak, és még nem döntötték el: bérlők maradjanak-e vagy tulajdonosokká váljanak.

A lehetséges megoldások...

Az európai kisebbségvédelem II.

Ez a tanulmány - írja Püspöki Nagy Péter, a fordító - eszményi megoldásokat nyújt a kisebbségek, a mi esetünkben Szlovákia legnagyobb kisebbségének, a gyakorlatban jól körülhatárolható tömbben élő magyarság helyzetének alkotmányjogi rendezésére. Újszerűsége abban rejlik, hogy a hosszú távú, gyümölcsöző egyetértés, a problémák forrásait gyökeresen kiküszöbölő területi autonómia, majd egy majdani részszuverenitást nyújtó államszövetség távlatát vázolja fel. Meggyőződésünk, hogy a kérdés svájci típusú megoldása felé haladó kodifikáció biztosíthatja egyedül időtállóan az immár hetven éve vitatott, de soha meg nem oldott kisebbségi kérdést.

• Ki kérheti a tulajdonjog ingyenes átruházását?

Kizárólagosan a lakásszövetkezetek jelenlegi tagjai, akik szövetkezeti lakással vagy garázzsal rendelkeznek. Nem tarthatnak igényt azonban a tulajdonjog átruházására azok, akik a szövetkezeti,épületekben valamilyen közös helyiséget bérelnek - nem lakás céljából. Erre példaként említhető az az eset, amikor valaki a ruhaszárító helyiségben fodrászatot üzemeltet. Még akkor sem, ha a lakásszövetkezettel rendes, meghatározott időre szóló szerződése van a bérbevételről, s ö maga is a szövetkezet tagja. Magyarázat: az ilyen bérlő nem fizetett tagsági díjat az említett helyiségekért. Azokért valamennyi, az épületben levő lakás bérlője fizetett. Ha tehát a házban harminc lakás van, és az egyik lakó kéri a tulajdonjog átruházását, akkor az épületben levő valamennyi közös helyiség egy harmincad részének tulajdonosává válik.

• Tulajdonképpen mit jelent valaki számára, ha az általa lakott lakás a tulajdonába kerül?

Azonkívül, hogy a szó szoros értelmében a lakás tulajdonosává válik, kötelességet is jelent számára, törődni műszaki állapotával és gondoskodni karbantartásáról. Emellett azt is, hogy a szövetkezeti lakás tulajdonosa már nem fog függni a lakásszövetkezet szabályaitól. Tévednek viszont azok, akik azt hiszik, hogy a magántulajdonba kerülő lakások használatával járó költségek lényegesen csökkeni fognak. Mégpedig azért nem, mert a tulajdonos évi lakásköltsége (a „lakbére“) a bérlővel szemben csak az ún. ariuita, azaz a lakást terhelő hitel összegével lesz kevesebb, amit az újdonsült tulajdonosa a szövetkezettel kötött szerződés aláírásakor fizet ki.

• Mi a teendője annak, aki úgy dönt, hogy a tulajdonába veszi az általa lakott szövetkezeti lakást?

Legkésőbb ez év július 28-ig benyújtja kérvényét az illetékes lakásszövetkezetnek. A kérvényben elegendő feltüntetni, hogy ki mit kér. Azaz: ki melyik lakást szeretné magántulajdonába átutaltatni. E kérvény alapján a lakásszövetkezet köteles erre vonatkozóan egy szerződést előkészíteni, amelynek tartalmaznia kell a már korábban említett anuita pontos összegét, esetleg a lakás tulajdonjogára igényt tartó bérlő egyéb kötelezettségeit, pl. a lakbérhátralék összegét stb. A kérvényező köteles a szerződés

aláírásáig kiegyenlíteni minden lakását terhelő adósságát.

Ha azonban mégis úgy dönt, hogy nem írja alá a szerződést, akkor a kérvénye érvényét veszíti, ő pedig továbbra is a lakásszövetkezet rendes tagja, lakása bérlője marad. Akinek nincs készpénze befizetni az említett összegeket, az kölcsönt vehet fel erre a célra. Ellenkező esetben a lakásszövetkezet elállhat a szerződéskötéstől.

• Mekkora lesz az e célra felvehető kölcsönök kamata?

A tulajdonjog átruházására nyújtott kölcsönök semmiben sem különböznek az egyéb kölcsönöktől. Kamatuk előreláthatólag 14 százalék lesz, és valószínűleg hat éven belül kell majd visszafizetni.

Te hogy döntené/? (A szerző felvétele)

• Vannak lakásszövetkezeti tagok, akiknek nincs lakásuk, de a közelmúltban kellett volna, vagy a közeljövőben kellene kapniuk. Kérvényezhetik-e ők is július 28-ig a tulajdonjog átruházását?

Sajnos, aki 1992. július 28-ig nem bérlője szövetkezeti lakásnak, az a transzformációs törvény értelmében nem válhat leendő lakása tulajdonosává.

• Miután valakinek a tulajdonába kerül a lakása, szabadon rendelkezhet vele?

Úgy, mint bármely más tulajdonában levő tárggyal.

• Miképpen állapítják meg a szövetkezeti lakások árát?

A szövetkezeti lakások tulajdonjogát a hitelhátralék kifizetése ellenében fogják átruházni. Tehát nincs szó a lakások eladásáról, ezért nem is kell megállapítani értéküket, eladási árukat.

• Hogyan viszonyulnak majd a lakásszövetkezetek a jövendő lakástulajdonosokhoz?

Úgy, mint a szövetkezet partnereihez. A lakásszövetkezet és a lakástulajdonosok közötti viszony minden esetben kétoldalú egyességekre fog alapozódni. Az első lépést a lakás magántulajdonba való átutalása fogja jelenteni. Pénzügyekben a viszony olyan lesz, mint az üzleti partnerek között, tehát piacgazdasági - ellentétben a szövetkezet és a tagjai közötti viszonnyal. Ez utóbbiak esetében ugyanis a szövetkezet csak a valós, tehát minimális költségeket fogja kiszámlázni.

• Ez azt jelenti, hogy a szövetkezetek tulajdonában maradó lakások bérlői olcsóbban lakhatnak majd?

Nos, ez majd több mindentől függ. A szövetkezet tagja maradhat pl. az a lakó is, akinek a magántulajdonába kerül a lakása. Ennek az a feltétele, hogy a szerződés aláírásakor fizesse be újra a szövetkezeti tagsági díjat (kb. 3000 korona). A korábban befizetett tagsági díj értéke ugyanis a lakás formájában visszakerül a lakó tulajdonába.

• Ha a jogosult személy - aki kérvényezi lakása magántulajdonba való átutalását - meghal, a tulajdonjog átszáll az örökösére? S ha a jogosult személy kiskorú, akkor törvényes képviselője köthet-e szerződést a nevében a lakásszövetkezettel?

Igen, de a szerződéskötéshez szükséges az illetékes gyámhatósági bíróság hozzájárulása. (Polgári Törvénykönyv 28. paragrafusa).

• Aki nem igényli, hogy a lakása a tulajdonába kerüljön az a továbbiakban is csak az eddig érvényes lakásszövetkezeti szabályok szerint rendelkezhet vele?

A lakásszövetkezet tagjának (a szövetkezeti lakás bérlőjének) a rendelkezési joga az új szabályzat elfogadása után (ennek határideje 1993. január 28.) már nem fog függni a szövetkezet elöljáróságától. Ehelyett a kereskedelmi törvény lakásszövetkezetekre vonatkozó paragrafusa lép érvénybe, amely abszolút szabad lakáspiacot biztosít.

• Milyen lehetőség van két különböző városban levő szövetkezeti lakás cseréjére? A cserét a két szövetkezetnek vagy az új tulajdonosnak kell lebonyolítania?

A szövetkezet beleegyezésével valamennyi szövetkezeti lakást el lehet cserélni bármely más városban levő szövetkezeti vagy nem szövetkezeti lakásra. A cseréről írásos szerződést kötnek a bérlők, a Polgári Törvénykönyv előírásai szerint. A lakáscseréről szóló egyezséghez azonban hozzá kell járulnia a lakás tulajdonosainak, illetve bérlőinek is.

• Ez év végéig tisztázódik az egyes lakások tulajdonviszonya. Egy házban lehetnek majd szövetkezeti és magántulajdonban levő lakások is. De ki fog gondoskodni az ilyen épületekről?

A transzformációs törvény lehetővé teszi, hogy a lakások tulajdonosai egy jogi személy gondjaira bízzák vagyonukat. A lakásszövetkezetek majd az ilyen „vegyes“ házakban felkínálják a lakástulajdonosoknak, hogy bizonyos feltételek mellett továbbra is hajlandók gondoskodni a lakásukról (karbantartás, javítás stb.). A többi már csak megegyezés dolga- Feldolgozta:

BARANYAI LAJOS

5. A népesség összetételének területén:- a kisebbség által lakott területen annak egyetértése nélkül nem szabad megváltoztatni a lakosság etnikai összetételét, sem a térségi jellegét.

6. A közgazdaság területén:-a kisebbség által lakott térség gazdasági életképességének biztosítása hatékony beruházásokkal, állami juttatásokkal és a helyi lakosság életszínvonalának azonos szintre emelésével, valamint érdekeinek figyelembevételével;-a kisebbség által lakott térség munkalehetőségeinek védelme, illetve új munkahelyek kialakítása, hogy a lehetőségekhez mérten mindenki a saját nyelvterületén találjon alkalmazást;- a kisebbség lakta vidék számára biztosítani kell az állami beruházások arányos hányadát.

7. Az államigazgatás területén:- biztosítani kell, hogy a kisebbség tagjai arányos képviseletet kapjanak az államigazgatásban, az államközi küldöttségekben és a nemzetközi szervezetekben;- ruházzák át a helyhatósági jogokat azokra a szervekre, amelyeket a kisebbség hozott létre, vagy az általa megválasztott képviselőkre. Legyen továbbá arányos képviselet valamenynyi ellenőrző szervben.

(...) Elméletben léteznek olyan modellek és tormák, amelyek lehetővé tennék a nemzeti kisebbségek jogainak, kötelességeinek biztosítását, s egyszersmind az állam területi épségének és az államnemzet jogos érdekeinek megóvását. Ezek a formák a következők:

1. Nemzetiségi nyilvántartás vagy kataszter:

A nemzeti kisebbség vagy nemzeti csoport valamennyi tagját kötelezően be kell jegyezni egy nyilvántartásba (nemzetiségi kataszterbe), és ezzel elismerni, hogy a bejegyzett személy a kisebbség számára biztosított jogok hordozója. Ezt a rendszert Európában a nemzetiségi csoportok autonómiájáról szóló észt törvény 9. §-a vezette be 1925-ben.

A nemzetiségi kataszterre vonatkozó jogszabályoknak intézkedni kell arról, hogy mindazok, akik benne szerepelnek, nemzetiségi és kulturális egységet alkotnak, akiknek az adott államban joguk van a szülőföldükhöz, és mint olyanoknak jogukban áll politikai és közigazgatási tekintetben is szerveződni.

2. Az autonómia:

Az autonómia három formája képezi a párbeszéd alapját:

a) A területi autonómia, amelyet az összefüggő területen pontos határok közt élő nemzetiségnek kell megadni. Ez az elképzelés valósult meg 1983/ 84-ben a Belgiumban élő német kisebbség esetében.

b) Személyi autonómia a kisebbség mindazon tagjai számára, akik vegyes vagy nagyon szórványos területen élnek. Azok a személyek válnának hordozóivá, akiket a nemzetiséghez való tartozás jogcímén bejegyeztek a nemzetiségi kataszterbe. Ezt a megoldást az említett észt törvény vetítette előre. Egy kisebbségi nemzet számára oly módon is megvalósítható, hogy megalapítják a nemzeti kisebbség szövetségét, amelybe a kisebbség tagjait

kötelezően bejegyzik. Ezt a szövetséget megilletné a közjogi testület jogállása.

c) Vegyes autonómia az előbbi két rendszer kombinációja (...)

A kisebbség szempontjából az előbb említett valamennyi autonómiamodellnek az a hátránya, hogy az állam valamiféle engedményként nyújtja a kisebbségnek. Ezek a jogok tehát nem a kisebbség természetes jogaként jelennek meg. Az állam területi egységének szempontjából ez előrelátható megoldás.

3. A konföderáció:- Ez a modell a svájci kantonrendszer példáját követi, s a nemzeti kisebbségnek és nemzeti csoportoknak a legszélesebb önállóságot biztosítja. A kisebbség által lakott területen olyan független alakulatok kialakítását vetíti előre, amelyek az államnemzet hasonló alakulataihoz, esetleg a többi nemzetiség területi alakulataihoz szövetségi formában kapcsolódnak.

Ennek a megoldásnak esetében felmerül a további nemzetiségek tagjainak védelme, akiket - a svájci példa szellemében - ugyancsak saját önkormányzat illet meg, beleértve a konföderációból való kilépés jogát is. Ez a megoldás a politikai érettség magas fokát, a kölcsönös nemzeti türelmet és az egy államban való közös élet óhaját tételezi fel. Nagy szerepük van emellett a gazdasági kérdéseknek is. Svájc német, francia és olasz kantonjai közvetlenül határosak a német, francia és olasz nemzettel, de olyan törekvések, hogy ezek az azonos nyelvű szomszéddal egyesüljenek, soha nem bukkantak fel.

4. Nemzetközi felügyelet alá helyezés:

Ez a modell már feltételezi Európa majdani régiókra osztását, amelynek keretében a határok fokozatosan elveszítik mai fontosságukat. Itt olyan két vagy több államnemzet által talkott terület peremén kialakítandó territóriumokról van szó, amelyek vagy nemzetközi vagy összeurópai ellenőrzés alatt állnának, igen magas szintű önkormányzattal rendelkeznének és a pénzügyi, adóügyi és gazdasági területen korlátolt, a kultúra, a szociális és iskolaügy területein pedig teljes szuverenitással rendelkeznének

Ennek az elvnek a szlovák viszonyokra való alkalmazása például azt jelentené, hogy Dél-Szlovákia, illetve annak többségében magyaroktól lakott része európai felügyelet alatt álló önálló territóriumot alkotna, amelyet Szlovákiával a közös pénzügy, hadügy, külpolitika és természetesen a gazdasági érdekeltség kapcsolná egybe (...)

Mindenesetre bele kell nyugodni abba, hogy a fejlődés valamennyi tapasztalható előjele alapján a XXI. század államának más lesz a lényege, mint a nemzetállam XIX. századi eszménye. A nemzetiségi kérdések megoldásának előfeltétele a politikai szabadság, a törvény előtti egyenlőség, a hatalom birtokosai részéről pedig a jogok garantálása valamennyi polgár számára mindenfajta megkülönböztetés nélkül. (...)

Frantisek Braxator, a Kanadában székelő Szlovák Vílágkonqresszus Politikai Bizottságának vezetője