Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-30 / 152. szám
8 Szabad ÚJSÁG 1992. június 30. Itt vagyunk! Debütálnak a Pegazus ifjak Polgár Anikó (1975 - Vágfarkasd) Téged elvisellek a jövőért megvisellek a múltért visellek örökké álmaimban könyörögtem a kakasszóig legalább csak háromszor tedd meg nem megy értsd meg mondtad érteni értelek de mire felértelek újra léptél egyet jaj nem akarom hogy leess nem kívántam hogy szeress ha győznöd kell csak győzz bár tudnám hány perced van rám kiszabva D. Tok Ernő (1973 - Deáki) JugosZLÁvia míg a tétova lépések szitalyuknyi hajnal esélyeként tört melódiák vérrögeiben járöröznek jézus sírhalmán virágok lábnyomaként - mársi strófában - harcedzett koltagyak siratják harci kedvüket Minden nemzedék megtermi a maga író- és költőpalántáit, akik a maguk sajátos módján próbálják kifejezni gondolataikat, világlátásukat. Mondhatnám úgy is, amilyen a kor, olyan az irodalma. A 90-es évek elején meglepően sok tizenéves jelentkezett irodalmi próbálkozással, s az ő alkotókedvük megtartása érdekében hirdette meg a Magyar Ifjúsági Szövetség a Pegazus-pályázatot. A Pegazus-pályázatra beérkezett munkák szerzőit Miskó Ildikó kezdeményezésére 1991. augusztus 17-én egy találkozóra hívták össze, s a találkozó olyan jól sikerült, hogy a résztvevők elhatározták: társasággá alakulnak. Céljuk az volt, hogy megismerjék egymást, kölcsönösen véleményt mondjanak munkáikról. Ez év tavaszán Krónikus keringő címmel megjelent egy nem megvetendő kis antológia a legjobb munkákból. Mivel jómagam nem voltam jelen az I. Pegazustalálkozón és a később alakult Pegazus Társaság találkozóin, „pars pro toto“ alapon a társaság egyik tagját, az ígéretesen induló D. Tok Ernőt kértem meg, válaszoljon a nem bennfentesekben valószínűleg felmerülő Pegazussal kapcsolatos kérdésekre.- A Pegazus kezdő írók, költők társulása. Mit ad nektek ez a tudat, hogy egy társasághoz tartoztok?- Egyrészt megismerhetjük hasonló gondolkodású emberek müveit, véleményt cserélhetünk bármiről, de elsősorban az alkotásainkról. Ha valakinek a stílusáról azt mondhatjuk, hogy na, ebből a gyerekből még lehet valami, az már eredmény. Nekem sokat ad, hogy hozzám hasonló fiatalokkal találkozhatom, vitatkozhatom és megismerhetem mások munkáját is. Ezáltal képet kapok arról is, hogy amit én csinálok, az milyen színvonalú.- Csak egymás által akartok inspirálódni, vagy vannak példaképeitek, akiket követni szeretnétek?- Ha példaképek nincsenek is, de bizonyára mindannyiunknak van valaki, akit tudatosan vagy tudat alatt követni szeretne. Pl. a fiatalok közül Tálamon Alfonz vagy Keszeli Ferenc hatása kimutatható - s ha ilyesmit felfedezünk, az elég szerencsés dolog. Viszont nem akarunk másolni.- A csehszlovákiai magyar irodalomnak van-e olyan vonulata, ami mögé föl szeretnétek zárkózni?- Ilyen törekvés nincs. Itt egyének vannak, és minden egyénre más hat, ilyen „csehszlovákiai magyar építkezés“ nincs. Mi még nem tekintjük - nem is tekinthetjük - magunkat a csehszlovákiai magyar irodalom részének, hisz nincs mögöttünk majdnem semmi.-Hangsúlyoztad, hogy mindannyian meg akarjátok őrizni az egyéni hangotokat. Mégis úgy akartok egyéniségek maradni, hogy közben valahová tartozzatok. így van ez?- Valahogy így. Olyan hangulatot, csoportosulást szeretnénk létrehozni, mint valamikor az irodalmi kávéházak voltak.- Hogy érzitek magatokat ebben a világban?- Bár kis létszámú ez a csapat, ezenbelül is bizonyos kisebb csoportok már kialakultak: a Csehybanda, Geisler Norbi-banda, Csütörtöki-banda stb. Én ezt szerencsésnek tartom, de az lenne az eszményi, ha ezek a csoportok egymás között is kicserélnék nézeteiket. Éppen ezért jó ez az antológia. Műveket, stílust, kifejezési módokat szeretnénk bírálni. Nekem sincs még kiforrott stílusom. Ezt szeretném megtalálni úgy, hogy különböző dolgokat kipróbálok, s ezekből a mozaikokból összerakok egy képet, mely kép az én fényképem, az én verseim tükre. Mozaikok már vannak, de nem állnak össze még egy képpé.- A csehszlovákiai magyar irodalom művelői hogy viszonyulnak hozzátok?- Próbáltunk kapcsolatokat kialakítani velük, az Irodalmi Szemlében Csanda Gáborral, Hizsnyayval, hogy legalább egy-két hozzáértő kritikusunk legyen. Ök azt mondták, hogy jó, de több anyagot küldjünk. Szerintük háromnégy emberrel a csoportból mindenképp érdemes lenne foglalkozni. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert a régi magyar irodalmat az egyetemen Tőzsér Árpád tanítja, s ö tényleg segít, megmondja, hogy mi a jó, mi az elvetnivaló. S azt hiszem, ha bárki közülünk elmegy utána, megmondja a véleményét. Szerintem ma ő a csehszlovákiai magyar irodalom legnagyobbja, véleményére oda kell figyelnünk.-Szerinted a Pegazus-tagokban van egy elhivatottságérzet, hogy ök költők, írók akarnak lenni, vagy inkább csak a hasonló gondolkodású fiatalok társaságát keresik?- Egy-két emberről el tudom mondani az elsőt, pl. Csehy Zoltánról vagy Mizser Attiláról, Cúth Artúrról, Csütörtökiről, de igazából a többieket még nem ismerem annyira, hogy erről nyilatkozni tudjak. Személy szerint én egyfajta hobbinak fogom fel a versírást, s majd az idő válaszolja meg, hogy hobbi marad-e vagy kinövi magát irodalommá.- Mi kellene ahhoz, hogy úgy érezzétek, sikeres a munkátok, hogy értelme van az írásnak?- Mindenképp egy állandó kiadvány. Egy 100-200 példányban megjelenő antológia negyedévenként, félévenként, amihez nemcsak vers és próza lenne, hanem kritika is. A kritika hiányzik a legjobban, pedig ez vihetne előre bennünket. S nemcsak egymás kritikája, hanem az irodalomértők szakmai bírálata is. Persze, tudom, ahhoz, hogy ez az elvárásunk teljesüljön, legalább egy-két évig együtt kell dolgoznunk, sok megbeszélés, kiadvány legyen mögöttünk, hogy valóban azt lehessen mondani, hogy van Pegazus Társaság és érdemes velük foglalkozni.- Téged és a korodbelieket mi foglalkoztat a leginkább?-Tudatosítjuk a felelősséget, hogy pár éven belül nekünk kellene itt alakítani az életet (bármenynyire is nagy szavak ezek). A mi generációnkon nagyon sok minden múlik, mert rendbe kell hoznunk az előttünk járók baklövéseit. A politikai dolgokat itt még félre is tehetem, mert azt úgyis csak a történelem dönti el, hogy mi volt a hiba és mi nem, de gazdaságilag és a környezetkárosítás helyrehozása terén nagyon sok a tennivaló. Úgy érzem, hogy kimerült a Föld. Nyersanyagban és egyéb téren is.- Az 50-es, 60-as években a falu, a szülőföld felé fordultak íróink, költőink, a 80-as években az anyanyelv védelméért, a nyelvpusztítás ellen léptek fel legjobbjaink, generációtok mely témák iránt a legfogékonyabb?-Tőzsér Árpád egyik előadásában valami olyasmit mondott, hogy ma ugyanaz van, ami a barokk idején volt: a tudomány századunkban is rendkívüli tempóban fejlődött, s össze kell hoznunk a tudományt és a lelki dolgokat. Ha megfigyeljük, ismét előtérbe tör a vallás (mindegy, hogy milyen), s ezeket a lelki dolgokat kell összehozni a tudomány eredményeivel. A materializmust és idealizmust egyszerűen nem lehet kettéválasztani. Nincs külön lélek és külön anyag. A kettő kompozíciójából jön létre egy új világ. S ha ezt lefordítjuk az irodalom nyelvére, akkor egy neobarokk korszaknak kellene eljönnie. Hát a Pegazus Társaság tagjai is valami ilyesmire éreztek rá. Még nem tudják pontosan, hogy mit, de jelezni akarjuk, hogy itt vagyunk, s tudjuk, hogy rólunk van szó és nem akarjuk, hogy döntsenek rólunk nélkülünk. A Pegazus Társaság legfiatalabb tagja 15 éves, a legidősebb 26, s olyanok, mint egy óriási vulkán, aminek még be van tömve a szája, de óriási energiák rejlenek benne. Az önszórakoztatás ideje lejárt, az irodalomnak figyelmeztetnie kell a vészhelyzetekre, mert nemcsak azokról az emberekről van szó, akik a vészhelyzetet előidézik, hanem az egész emberiségről, a jövőről. CSANAKY ELEONÓRA Csehy Zoltán Hudina Zsolt (1973 - lllésháza) Csütörtöki László (1973 - Komárom) Szüli-nap Krónikus keringő (részletek) Mottó: „A nyelv a lét háza. Az író nyilvánosházban lakozik: a nyelv kitartottja ö, ontológiai strici ..." sikít vergődik vérzik megszül Egyszer úgyis még fellélegzik Százszor elhajított bumeráng csend tékozló jöttödre várok és nem sír tűzszünet: a Csallóköz illő senki csendje nem maradt meg hullákkal teli lövészárok senki két árny suhan túszul ejtettél legjobb verseim csendben könnyelmű merénylet -és nem láthatja hiába magasodsz hipnotizálsz senki egyszer úgyis elérlek Czuth Arthur (1974 - Nagybalog) (1974 - Komárom) Vízállásjelentés a savas eső befeketíti a csermelyt és szenny ömlik a tengerbe a mocskot egyenesen a halastóba engedik a Bodrog Minszknél 348 cm, Kassánál megállt nem messze szennyvízért állnak sorba a szomjazok amott meg valaki traktort mos a patakban a Bajkál-tó 12 hét múlva teljesen kiszárad a kénes esőt felfogják a tisztálkodni vágyók a komp Kerekespusztánál nem közlekedik az üdülőközpont medencéi fertőző betegséget terjesztenek a Duna felé folyik a Volga Csernobiltől rotyog s mérgez megbotlunk a 20-ig század küszöbében Merre van Európa?! Körülöttem tombol az erőszak, a szememben vak az, ki mást lát. És nem értem, miért kell pusztulni annak, ki meg meri szólítani saját nyelvén az anyját. És miért van az, hogy nemzetek gyűlölnek nemzeteket, fegyvert csörgetve áhítoznak vérre. És harsogva üvöltik: Elég volt! Mi jövünk, félre! Én nem hiszem el, Hogy az egész egy csillag átka volna. Nem hiszem, hogy van jövő, Míg ez meg nincs oldva. Míg meg nem tanulják: Merre van Európa?!
