Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-25 / 148. szám
Kontinensbemutató Budapesten 1W2.|únlu.25.________________________________________________Szabad ÚJSÁG SAKK, avagy a manipulált Sakk — két hindu herceg testvérháborújának emléke ez a játék. Becsületes játszmában eldőlő győzelem vagy vereség, fehéren-feketén. Vagy mégsem mindig? Olykor felülről manipulált „bábuk” — nagyhatalmi fondorlatokkal bemocskolt — élet—halál-csatározása? Vajon játéknak nevezhető-e két világrendszer küzdelme, ahol a tét a birodalmak hírneve és az emberiség jövője? Sokkal inkább sportszellemet mellőző, dühös párviadalnak — hatalomért, fénytelen babérokért.. A Rock Színház és az Arizona Színház társulata által a közelmúltban — kontinensünkön először-bemutatott „SAKK” tulajdonképpen történelmi musical. Egy világbajnoki döntőről szól, amelyet a valóságban sosem játszottak le, ugyanis a sakktörténelem amerikai fenegyereke — BOBBY FISCHER nem volt hajlandó kiállni a szovjet fenomén — Anatolij Karpov ellen. Ám a Jézus Krisztus Szupersztár, az Evita és több más világhírű rock opera, musical szövegírója — HM RICE a könnyűzenei siker csúcsán álló ABBA együttes szerzőpárosával: Benny Andersonnal és Bjöm Ulvaeus-szal musical-ba álmodta, sőt a kapitalista és a szocialista blokk — humánumot fenyegető — párharcává növelte versengésüket. S íme, pár évvel a West End- és a Broadway-beli premier után, a két pólusú rendet felszámoló Kelet—Közép-Európában is színpadra kerülhetett e darab. A prológusban a sakk történetéről énekel a kórus. Korahű hindu díszletek és jelmezek nyújtanak pazar látványt. Majd a sakkvilágbajnoki döntőnek otthont adó tiroli Meranoban találkozhatunk először a musical két főszereplőjével — a két világot képviselő világbajnokokkal: az amerikai Frederick Truperrel és a szovjet Anatolij Szergejevszkijjel. A botrányairól híres Fred szeretőjével és szekundánsával, a magyar származású Florence Vasival érkezik a világszenzáció színhelyére, és csöppet sem próbálja leplezni a jövendő ellenfele és a vörös terror iránt érzett gyűlöletét. Ennek fő oka, hogy kedvesének apját 1956 októberében a „komcsik” hurcolták el vagy gyilkolták meg, és a lány édesanyjával Kolumbusz földjén volt kénytelen új hazát keresni. Florence egy érzékeny, szuperintelligens nő, akinek az életét, sorsát meghatározza ez a trauma. Mégis pályáján és kapcsolataiban is próbál becsületes lenni mindenkivel, habár ezt nagy mértékben befolyásolja a politika és a sakk. Anatolij egy hozzá hasonló, romantikus, jellemes figura, akinek mindennél fontosabb a játék tisztasága és a becsületes győzelem. Persze, kénytelen elszenvedni Molokov KGB- ügynöknek és népes delegációjának — a szovjet hatalmi cselvetések megtestesítőinek jelenlétét és a cél érdekében általuk gátlástalanul — válogatás nélkül alkalmazott eszközöket, módszereket. Szerencsére, megvesztegethetetlen, apolitikus bírák ügyelnek a szabályok betartására, akik kénytelenek — Fred provokációja miatt — félbeszakítani a küzdelmet az első játszmában. A két fél minden felelősséget a másikra igyekszik hárítani, de ez mit sem változtat a tényen: másnap vagy asztalhoz ülnek a játékosok, vagy elmarad a találkozó. Fred magasabb honoráriumért hajlandó folytatni a játékot, eközben Florence Anatolijjal tárgyal a továbbiakról egy hegyi fogadóban. Örömmel fedezik fel egymásban a hasonló tulajdonságokat, s köztük egyre kevesebb sző esik a sakkról. A meghitt hangulatot a féltékenyen berobbanó Fred zavarja meg, aki sértő módon kéri számon szerelmétől a történteket, ellenfelével pedig közli, hogy hajlandó kedvezőbb anyagi feltételekkel folytatni a játékot. Másnap a világsajtót bejárja a hír, hogy Anatolij a győztes. Fred kilátástalan helyzetében Florence-t kergeti el magától, aki — ráébredve új szerelmére — ott hagyja őt. Ezután sorsát az új bajnokéhoz kapcsolja, aki egy ismeretlen ország konzulátusán folyamodik menedékjogért Walter — az amerikai menedzser, illetve a CIA emberének támogatásával. A második felvonás bővelkedik a bonyodalmakban. A thaiföldi Bangkokban Anatolij és Viigand, a szovjet „sakkozógép” összecsapására készülődnek. A trópusi világvárosban Molokovék kihozatják a gyűlölt „hazaáruló” otthonmaradt feleségét, Szvetlánát is, vegye rá férjét, hogy családja további nyugalma érdekében veszítsen. Közben Walter is a szovjet felet segíti, mert a győzelemért cserében Molokov a CIA számára fontos emberek kiszabadítását ajánlja fel. Ezért Walter az időközben TV-tudósítóként tevékenykedő Freddel egy tévévitában provokáltatja Anatolijt. Florence-nak pedig tolmácsolja Molokov ígéretét: ha rábírja Anatolijt, hogy veszítsen, visszakaphatja elveszettnek hitt apját. Az események forgatagában találkozik Florence és Szvetlána is, ám nem éreznek gyűlöletet egymás iránt. A közös férfi iránt érzett szerelmük nem engedi, hogy belekényszerítsék a bajnokot a számukra olyan drágán megfizetett vereségbe. A kétségek és a két nő szerelme között vergődő Anatolij veszíteni nem hajlandó, jelenlegi idegállapotában győzni képtelen. Végül éppen mm&m Gondolatok egy könyv kapcsán Elszámolás a tálentumokkal Cs. Szabó László — Halász Gáborral, Szerb Antallal és Németh Lászlóval együtt — annak az esszéíró nemzedéknek volt a tagja, amely Babitsék nyomdokain haladva, szellemi örökösökként eredendően meghatározták a harmincas évek magyar irodalmát. E nemzedék gondolatvilágában és világlátásában a klasszicitás igénye — Halász Gábor megfogalmazásában — az „új klasszicizmus” formájában jelentkezett, ami a civilizációs hagyományoknyak, s vele együtt a művészeteknek a modern szabadságeszmények szellemében történő újraértelmezését jelentette, egyfajta új erkölcsiség kialakítását tartva szem előtt. Spengler, Ortega és Huizinga sötét jóslatainak évei, évtizedei ezek, Európa hanyatlásának tragikus látomásaival; s akár búcsúzóként, akár új hódítóként, választ kellett adni a legégetőbb sorskérdésekre, nemzeti, európai és civilizációs tekintetben egyaránt. Az esszéíró nemzedék számára a hellén szellemiségtől kezdve a középkori kereszténységen át, a reneszánsz világában megfogant, s a tizenkilencedik századi liberalizmusban kiteljesedett szabadságeszményektől a nemzeti örökség birtokba vételéig mindent újra kellett kezdeniük és értelmezniük, legalábbis megtalálni azokat a forrásokat, amelyek fölé új reményekkel hajolhattak. Széchenyihez méltó a vállalkozás, s Széchenyihez fogható a vereség is. Halász Gáborék nemzedéke utolsó megkfcértője volt a morális felszabadulást ígérő szeretetbölcselet közép-európai meghonosításának. Volt, aki belepusztult a vállalkozásba, volt, aki száműzetésbe vonult, önmagába zárkózva, vagy távoli tájakra bujdokolva. Cs. Szabó László Hulő árnyékban címmel gyűjtögette egybe a hatvanas évek elejétől rendszeresen megjelenő önéletrajzi vallomásait. A könyvhöz, mely először 1982-ben a berni Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem gondozásában jelent meg Czigány Lóránt készítette el a szerző műveinek bibliográfiáját, s így a kötet már akkor e roppant gazdag életmű — s vele együtt egy egész kor — nélkülözhetetlen kiadványa lett. A számadás pedig egyszersmint példaértékű is. A bibliai példázatra hivatkozva a reá bízott tálentumokkal kíván elszámolni a szerző. A számvetésben — írja — „tanúként folyton jelen lesznek ugyan, a főszereplő azonban maga a század, nem a tanú”. Az a század, amely a túlélők vallomása szerint a legrettenetesebb volt az emberi történelem során, s maga Cs. Szabó László is úgy véli, csillapíthatatlan vérszomjában és önromboló halálvágyában csak a XI. század, a ’középkor kezdeti alkonyá’-nak százada fogható hozzá. Az első imperalista háborúk, a tatárjárás és a pestis százada volt ez, talán mindenben az utolsóé, s pestis helyett a nacionalizmusok fertőző járványaival. A század tanúja pedig visszatekintve azt látja, ’Mindennapos sebesítő súrlódásaink lassacskán lecibálják rólunk az Ártatlanság Korát, s vele pusztulnak megható és termékenyeítő rajongásainak. Káre? Ideje van a bimbózásnak és ideje a levélhullásnak.’ Ez lenne a szellem önmagára találásának fájdalmas folyamata? Ez lenne a bölcs hazatalálás? Amikor már kevés szóval is mindent elintézhet az ember? „bábuk” drámája riválisa, Fred árulja el neki a győzelmet jelentő variációt, aki így tettével morális győzelmet arat. Tehát Anatolij megveri ellenfelét, ám ezután váratlanul bejelenti hazatérését családjához, a Szovjetunióba. A gyűlölet és a szerelem között hánykódó Florence-nak elmagyarázza; nem lehetett a KGB cinkosa a csalásban. Csak magát áldozhatta fel. Szerelmük éppen egymástól elszakadva lesz örök. Szülőföldjén fogja kivárni a „Vörös Birodalom” végjátékának kimenetelét. Florence mégis úgy érzi, hogy örök vesztese lett a döntő játszmának — saját életének. A musical magyar szövegét Romhányi Ágnes, az MTV és az Operaház dramaturgja írta, Rigó Béla dramatizálta, Ferkai Tamás rendezte, az 1957 óta Ausztriában élő magyar származású színművész-filmrendező. A látványos díszletek (pl.: több síkban használt transzparens elemek, átvilágítható padló, video-effektek stb.) Gűtz Bélának, a Madách Színház díszlettervezőjének ötletgazdaságát, a korabeli jelmezek (pl.: sakkmintás és hindu, valamint trópusi viseletek stb.) Horváth Katának, a Rock Színház jelmeztervezőjének fantáziáját és kézügyességét dicsérik. A darab zenei vezetője a torontói születésű, jelenleg a Magyar Állami Operaház karmestereként tevékenykedő Dala Péter, aki ez alkalommal életének első musicaljét vezényelte Makláry Lászlónak, a Fővárosi Operett Színház zeneigazgatójának és Várkonyi Má-A szerző három „fordulópontos évszámot” tart jelentősnek: 1905-öt, születése évét, 1918-at, Kolozsvárról Budapestre költözésének évét és 1949-et, emigrációba vonulásának esztendejét. Mindhárom fontos állomás az Ártatlanság Korának elvesztése felé vezető úton. Kolozsvárra emlékezve nagy-nagy szeretettel idézi meg az ősöket, a családiakat és a Kincses Város építőit, megalkotóit egyaránt. Budapest már az eszmélés korszakát nyitja meg, s ez együtt jár a kíváncsiság csillapíthatatlan lázával. A kamasz fiú Bartók kamarazenéjét hallgatja, Babits ablaka alatt visz el az útja, és társaival Szabó Dezső könyveiről vitatkozik. A középkori háziipar kérdéséhez, különös tekintettel a flandriai és firenzei gyapjúszövésre című értekezését. S bár Párizs felszabadítja képzeletvilágát, a Doveri átkelés című művében okfejtéseit és meglátásait még a gazdasági törvények irányítják. 1931-ben azonban már ott áll mögötte Teleki Pál, aki új irányt ad érdeklődésének. Ekkor jön el igazán a kalandorok ideje — Európa felfedezése, melyet az olasz napfény ragyog be. Az Európai utas, az Apai örökség, benne a Hét nap Párizsban című kis remekléssel, már a búcsúzás könyvei. A „Napnyugati őrjárat” évei ezek dantyás igazgató-karmesternek a társaságában. A darab zenei anyagát tekintve szokatlan vállalkozás, hogy a görög tragédiák kórusára emlékeztető nagy formátumú zenei elemeket is alkalmaznak a musicalben. Néhány dal (pl.: Egy éjszaka Bangkokban) ismerősen cseng, hiszen a 80-as években felkerült a toplisták élére is. Kováts Tibor szőlőtáncosnak és a G. N. M. színitanoda többi növendékének magukkal ragadó, élvezetes táncbetétei László Péter koreográfus-táncművész elképzelései alapján valósultak meg. A közös vállalkozásba kezdett két társulat élvonalbeli színművészeinek előadása maradandó élményt nyújt. Mégis külön kiemelném a sokoldalú fiatal művész, Forgács Péter alakítását, mivel ebben a produkcióban végre teljes mértékben alkalma nyűt tehetsége kibontakoztatására. Reméljük, hogy e sikeres kontinensbemutató után további lenyűgöző alkotások születnek az Arizona Színház (igazgató: Mikó István) és a Rock Színház (igazgató: Várkonyi Mátyás) „nászából”, ugyanis: „Az ún. totális színháznak — az éneknek, a táncnak, a zenének, a prózának és a látványnak az együttes hatóereje jelentős és pótolhatatlan. Ha az emberek valamit együttes élményként kapnak, az mindig többletnek számít...” — fogalmazta meg Miklós Tibor művészeti vezető. MISKÓ ILDIKÓ tei szorongással és erasmusi fölénnyel, melyben a magányosság immár a legféltettebb kincs. A magányossága folytatódik az emigráció éveiben is, s talán a mediterrán ragyogás kell ahhoz, hogy a reményei végképp ne vesszenek el. „Nyugaton ismét összefonódnak a házában fogant, régi barátságok az előttünk érkezett, friss hontalanokkal, s a hosszú évek óta letelepült honcserélőkkel.” Emlékiratok és vallomások tanúsága szerint Csé szellemei útmutatója lesz a nyugati magyarságnak, magatartása mérvadóvá válik. Ő maga erről szemérmesen hallgat, s csak a mérhetetlen munkakedvről beszél, mellyel honvágyát igyekszik elcsendesíteni. Ekkor is — mint régen — a számvetés eljövendő szigorára gondol: „Munkakészségemet és munkabírásomat sohasem tudta kikezdeni álmatlanság vagy hitvány közérzet, nem emlékszem, hogy valaha mondtam volna: ma nem tudok dolgozni (...) Úgy látszik, éveimtől függetlenül még mindig hat az emberekben a kamaszkori protestáns oltás: szolgám, légy hű, számolj el naponta a rád bízott tálentumokkal!” A Hűlő árnyékban így válik a helytalálás és a szellemi önvédelemért vívott harc hatalmas példázatává. (Magyar Szó)
