Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-25 / 148. szám
1992. június 25. 7 Ismét lesz kuvaiti nemzetközi vásár Egy új kor hajnala Két évvel az ország függetlenségének visszanyerése után az 1993- as kuvaiti nemzetközi vásár szervezői az „Új kor hajnalát” kívánják köszönteni a február 10—15. között sorra kerülő rendezvénnyel. Az újjáépítési és helyreállítási munkálatok befejeztével az ország gazdasága ismét fellendülés előtt áll. A kuvaiti nemzetközi vásár a tervek szerint páratlanul gazdag lehetőséget nyújt majd mindazoknak, akik hozzá kívánnak járulni ehhez a fejlődéshez. Az idei vásáron a becslések szerint 185 millió dollár értékű üzlet jött létre. Az 1993-as rendezvényre ugyancsak az Arab-öböl legnagyobb kiállítási területének számító 250 ezer négyzetméteres fővárosi központban kerül sor. A várakozások szerint legalább 30 ezer látogató tekinti majd meg a kiállítást, hiszen a vendégek száma már az idei rendezvényen is meghaladta a 27 ezret. A kiállítás témakörei közül említést érdemel az építőiparban, valamint a közmunkák és infrastrukturális beruházások során alkalmazott berendezések, az elektromos és elektronikus felszerelések, a kommunikációs technológiák, az irodarendszerek és számítógépes hálózatok, az oktatásban használatos segédanyagok és eszközök, szerszámgépek és ipari berendezések, szállítási és csomagolási eszközök, valamint a fogyasztási cikkek. A fedett kiállítási terület négyzetméterenkénti ára 295 dollár, berendezéssel együtt 350 dollár. A szabadtéri terület ára 150 dollár négyzetméterenként. (Hilal Gulf Exhibitions) Indiában egyszerűsítik a vámszabályokat Az indiai kormány olyan intézkedéscsomagot jelentett be, amelynek célja a kereskedőkre és az utazókra vonatkozó vámszabályok egyszerűsítése. Az intézkedések között szerepel egyebek között az is, hogy az importőrök maguk becsülik fel a vámot — írja a kereskedelmi minisztérium közleménye. Az új szabályozás zöld utat ad az importáruknak, liberalizálja a turisták és a külföldön élő indiaiak csomagjaira vonatkozó szabályokat, és nagyobb rugalmasságot biztosít az egész világon tevékenykedő futárcégeken keresztül importált termékekre. A mostani szabályok a legutóbbiak azon intézkedések sorában, amelyeket India az elmúlt években hozott a világon a legvédettebbek közé tartozó kereskedelmi rendszerének deregularizálására. Az import bizonyos kategóriáiban a kereskedőknek lehetősége nyílik arra, hogy maguk mérjék fel az importált termékek értékét és határozzák meg a kivetendő vámot, amit aztán be is fizethetnek. Az áruk egy kis százalékát a vámhatóság véletlenszerűen ellenőrizni fogja. A jelenlegi szabályozás meglehetősen időigényes, ugyanis minden egyes szállítmányt vizsgálatnak vetnek alá. A turisták és a külföldön élő indiai állampolgárok tizenháromféle fogyasztási cikket hozhatnak be, közte videokamerákat, CD- lemezjátszókat, laptopokat. Változik a vámtarifa is: az eddigi büntetővámmal szemben, amely olykor a 100 százalékot is meghaladta, 25 százalék lesz. Az intézkedések egyébként az adminisztrációt is mérséklik, csökkentik az exporthoz szükséges okmányok számát. (re) Még mindig kevés Kínában kell a kenyér Bár az utóbbi három évben Kínában rekordterméseket ért el a mezőgazdaság — körülbelül 430 millió gabona termett — anyagi és műszaki bázisa továbbra is rendkívül silány, óriási befektetéseket igényelne. A terméshozam ugyanis nagyon esetleges, pedig Kína mezőgazdaságának 1,1 milliárd ember mindennapi betevő falatját kellene biztosítania. A rekordtermések ellenére hatalmas problémák vannak az országban, mert a népesség olyan ütemben növekszik, hogy a termésszint egy főre számítva képtelen meghaladni az 1964-es szintet. Ha ilyen szemszögből nézzük azt, amit nemrég a riói környezetvédelmi konferencián Jacques Cousteau mondott, hogy tudniillik a túlnépesedés is hatalmas természeti és környezetvédelmi probléma, akkor talán nem is csodálkozunk el oly nagyon, hogyan kerülhetett napirendre ott ez a kérdés is. Kína minden igyekezete ellenére sem tud elegendő gyapotot, olajosmagvat, cukornádat termelni, tehát a gabona mellett ebből is importálnia kell, ha jól akarja tartani állampolgárait. A kínai lapok rámutatnak, hogy a vázolt helyzet ellenére sok tartományban nem tudják értékesíteni a megtermett gabonafélét a földművesek. A gazdasági szakemberek szerint ennek az az oka, hogy nincs elegendő raktár, és nem ösztönzőek a felvásárlási árak sem. Az élelemhiány ellenére most az a veszély fenyeget, hogy a földművesek visszafogják a termelést, nem vetnek sem elég gabonafélét, sem hüvelyest, vagy krumplit, ami ott szintén az alapélelmiszerek közé tertozik. Csehszlovákia jövője Közép-európai bumeráng Szabad újság__________________________ Közép-Kelet-Európában a történelem főleg arra szolgál, hogy vájkáljanak benne. Az előkotort tényeket és féligazságokat úgy lehet az ellenfél ellen fordítani, mint egy pisztolyt. Mifelénk a történelem a másik fél befeketítésére, zsarolására, elhallgattatására szolgál, miközben a szenvedő fél — ki is lehetne más? — általában valamely kisebbség. Ez történt kedden a bécsi tv éjszakába nyúló Klub Zwei műsorának kerekasztal-beszélgetése során is, mely Csehszlovákia jövőjével és a két országrész esetleges elszakadásának következményeivel foglalkozott. A vitaest prominens szlovák résztvevője, Ján Őarnogursky a csehszlovákiai magyar kisebbség rovására elkövetett háború utáni igazságtalanságokkal kapcsolatosan ismét elsütötte kedvenc érvét: igaz ugyan, hogy már bocsánatot kértünk a zsidóságtól és a németektől, de a magyar kisebbségtől csak abban az esetben vagyunk hajlandóak bocsánatot kérni, ha a magyarok is ezt teszik 1939-cel kapcsolatban, amikor sok szlovák távozni kényszerült a Horthyék által Magyarországhoz csatolt területekről. És itt üt vissza a történelmi bumeráng: igen, távozni kényszerültek, zömük minden kényszerítő fenyegetés nélkül is megtette, mert még élénken élt az emberek emlékezetében az, amiről a szlovák történetírás szemérmesen hallgatott évtizedekig, olyannyira, hogy mára már szinte senki sem tud róla: hogy 1919 után, a monarchia bukását követően az itteni magyarok tízezrei kényszerültek elhagyni szülőföldjüket, mert állami alkalmazottakként megfosztották őket egzisztenciájuktól. És nemcsak a régi rendszert kiszolgáló hivatalnokokat, jegyzőket, hanem még a vasutasokat, kisfizetésű, politikával sosem foglalkozó közalkalmazottakat is kitette az állásából az újsütetű csehszlovák hatalom. A budapesti menekültiroda több mint százezer menekültet tartott nyilván azokban a mozgalmas időkben. 1919-et 1939-től mindössze húsz év választotta el, s az akkori szlovákok joggal tartottak attól, hogy az 1919-es precedens megismétlődik. Sajnálatos módon meg is ismétlődött, ismét kisembereken csattant az ostor, de az előzményekről többé nem esett szó. Igazságtalanság igazságtalansággal nem orvosolható, az csak igazságtalanság marad, semmi más, a kettő közé esetleg csak egyenlőségjelet lehet tenni, nem érvet kovácsolni valamelyikükből, ráadásul az örök szenvedő fél, a kisebbség ellen. Az ilyen érvelés még etikailag is sántít. A vitaest két magyar résztvevője — Bethlen István, a magyar parlament ragyogó németséggel beszélő, ízig-vérig européer szellemiségű képviselője és Flórián László, az Együttélés higgadtan érvelő, rendkívül felkészült tagja — nem reagált Őarnogursky úr megjegyzésére. Nem sétált bele abba a zsákutcába, ahová a kölcsönös sérelmek felhánytorgatása vezet. Mert felesleges lett volna. Úarnogursky úr esetleg Őernovával, 1848-cal, majd az „ezeréves elnyomás” mítoszával lőtt volna vissza, ahogy ezt már Úiő úr is megtette annak idején, ugyancsak a bocsánatkéréssel kapcsolatban. Erről óhatatlanul eszembe jut egy anekdota, amelyet Meőiar budapesti látogatása inspirált. A budapesti parlamentben megtekintette Munkácsy Mihály nagyszabású képét, a Honfoglalást, amelyen egy idős szláv mélyen meghajol a lovon ülő Árpád és kísérete előtt. Meőiar indignálódva mutatott az öreg szláv figurájára: „No, azért mi már így nem hajlongunk!” Göncz Árpád békítőén legyintett: „Ugyan, kérem, már mi sem járunk lovon.” Azt hiszem, erről van szó. Hogy végre tudatosítsák Közép- Európa kis népei sorsközösségüket, azt, hogy közülük már egyik sem gyalogos vagy lovas, hogy mindnyájan egyazon problémákkal birkóznak, s ezek megoldása felé nem a történelemben való vájkáláson, a bűnbakkeresésen, a történelemmel való zsaroláson keresztül visz az út. S a jó együttműködés garanciája a kisebbségek jogainak rendezése. VOJTEK KATALIN A Philips-részvények fekete napja A Philips, a Grundig és a szórakoztató elektronika más európai vállalatai panaszt tettek az Európai Közösségek Bizottságánál a hasonló termékeket gyártó japán vállalatok ellen, hogy azok dömpingáron dobják piacra az EK-országokban CD-lemezjátszóikat. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott; a bizottság vizsgálatot kezd, a japánok pedig — már meg is tették — hivatalosan tagadják az ellenük felhozott vádakat. A szórakoztató elektronika nemzetközi piaca válságban van; ennek egyik jele a dömpingvád, másik az árcsökkenés. A CD-ügy elsősorban a holland Philips céget érinti, mint a CD-rendszer egyik kiagyalóját és piaci élharcosát. Emlékezetes, hogy még valamikor ezen a téren együttműködni is kész volt a 89,4 százalékát románok alkotják (20,35 millió fő, 1,4 millióval több, mint ezelőtt 15 évvel), míg a magyarajkúak száma 1,714 millióról 1,62 millióra, arányuk 7,9 százalékról 7,1 százalékra csökkent. Harmadára esett vissza a németek száma: 359 ezerről 119 ezerre. Ggánynak 1977-ben 227 ezren; 1992-ben 410 ezren vallották magukat, ám ez utóbbi szám is csak hozzávetőlegesnek mondható, mivel a különféle becslések szerint a cigányok háromnegyede más nemzetiségűnek íratta be magát. A magyar lakosok részaránya az elmúlt 15évben mindenütt csökkent, Sonyval, a CD másik, távol-keleti fő letéteményesével. A Philips cég nemrég kiszivárogtatta: második negyedévi, illetve félévi nyeresége kisebb lesz a vártnál. A szórakoztató elektronikai üzletág veszteséges, nem utolsó sorban a kényszerű árcsökkentések miatt. A cég részvényeinek ára jelentősen csökkent a hír hallatán. Az elektronikai óriás iránti bizalom ugyanis meglehetősen ingatag; még mindenki emlékeiben él az 1990. év eredménye, amikor is a Philips tetemes veszteséggel zárt. Akkor nagy változásokat határoztak el, leginkább a cég új feje, Jan Timmer. A jelek szerint tehát a Philips csak átmenetileg került ki a válságból, hiába küldte el dolgozóinak csaknem egyhatodát. foglalkozó részlegeit vagy eladják, vagy valamilyen más módon kihagyják a vegyes vállalatból. Az Olaszroszágban, Spanyolországban és Portugáliában működő vegyes vállalat így lemondva a monopolhelyzetet ígérő részlegekről — a Kovászna és Hargita megyét kivéve, ahol ma a magyarok aránya 75,2, illetve 89,4 százalék. Bánát lakosságának 82,3 százalékát cigányok alkotják, Máramaros—Kőrös vidékének 71,9 százalék román, 21,2 százaléka magyar, 2,6 százaléka cigány, és 1,4 százaléka német, míg a történelmi Érdély lakosainak 72,3 százaléka román, 23,9 százaléka magyar, 2,8 százaléka cigány, és alig 0,9 százaléka német A lakosok 87 százaléka ortodox vallásúnak mondta magát, a római katolikusok részaránya 5 százalék, a reformátusoké 3,5, míg a görög katolikusoké 1 százalék. (CSTK) A cég termelésének több mint a fele jelenleg is szórakoztató elektronikai termék. Tavaly a többi üzletág jó eredményei révén sikerült több mint 900 millió güldenes nyereséget produkálni, de a „vivőágazatban” csak 100 milliós többlet képződött. Most ennek a minimális szintnek az elérése is kétséges. A központi apparátus fenntartása változatlanul drága, Timmer alig tudta csökkenteni a vízfejet. A vállalti racionalizálásnak már áldozatul esett a félvezetőket gyártó részleg, jelentősen megnyirbálták a számítógépes üzletágat. Ha az elektronikait is ícomolyabb mértékben kell karcsúsítani, akkora leépülés réme fenyegeti a Philipset. ÜZLET felnőttek által használt egészségügyi pelenkákra és a hölgyek számára gyártott higiéniai cikkekre kénytelen korlátozni termékei körét. A Procter & Gamble ez utóbbi területet tekinti a vegyes vállalati együttműködés legfontosabb részének, ám ugyanakkor nem titkolja csalódását sem. A reakció érthető, hiszen amennyiben az óriáscégnek sikerült volna a Finaf kényszerűségből kirekesztett részlegeiben is beindítani a Pampers pelenkák gyártását, úgy ezzel a termékkel a nyugat-európai piacnak már csaknem felét mondhatta volna magáénak. A brüsszeli bizottság, amelynek jóváhagyása nélkül a vegyes vállaiat nem jöhet létre, a konkurens cégektől és egyes fogyasztói csoportoktól érkező kifogások nyomán szabta a fenti feltételt. Azonban az Európai Fogyasztók Szervezete, amely a legerősebben ellenezte a két cég eredeti szándékait, továbbra sem elégedett a fejleményekkel, mivel úgy látja: a Procter & Gamble még a korlátozás ellenére is túlságosan erős piaci helyzetben marad. (r) Román népszámlálás Nem lesz pelenkamonopólium Az Európai Közösség brüsszeli bizottsága jóvá fogja hagyni amerikai Procter & Gamble és az olasz Finaf SpA vegyes vállalati együttműködését, miután a két cég elfogadta azt a feltételt, hogy a Finaf gyermekpelenka-gyártással Az 1992-es januári népszámlálás előzetes adatai szerint Románia összlakossága 22,76 millió, az 1977- es népszámláláskor regisztráltnál 1,2 millióval több. A jelentés szerint 1990-ben és 1991-ben — mindenekelőtt az abortusztilalom megszüntetése, valamint a nagyarányú kivándorlás miatt — a második világháború óta példátlan módon, csökkent az ország népessége, és az idén várhatóan tovább apad. A visszaélések és a lakosságot félrevezető manőverezések miatt már korábban is sokat bírált népszámlálás nrlafm *•» n t m
