Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-18 / 142. szám
1992. június 18. Szabad ÚJSÁG A lízing Idegenek nélkül nem megy Középtávú beruházási eszköz A lízing, mint a piacgazdaság pénzügyi rendszerének annyi más kategóriája — illetve intézménye — sokáig csak hírből volt ismert Európa keleti felén. "Mégis megjelent már a tervgazdaság korszakában, feltehetően azért, mert a lízing készpénzkímélő beruházási forma. Általában az a kép él róla, hogy a lízingbe vevő meghatározott ideig és időközönként díjat fizet a lízingbe adónak, majd a futamidő végén saját tulajdonába kerül az eszköz. Ennél is fontosabb az az ismérve, hogy a lízingdíjat költségként számolhatják el a vállalkozók. A lízing állítólag már az időszámítás előtt is ismert forma volt; egyes feljegyzések szerint az ókorban rabszolgákat adtak bérbe részletre, illetve hajóhorgonyokat lehetett ilyen formában bérelni. A múlt század végén egy amerikai telefontársaság a készülékeket lízingelte az előfizetőknek. Feltehetően a Ford cég lépése hozta az áttörést, amikor az 50-es évek elején bevezette az autólízinget. A készpénzhiány, illetve a nagy kamatok visszafogták a fizetőképes keresletet, így olyan pénzügyi eszközt kellett találni, amely mind a gyártónak, mind a vásárlónak elfogadható. Ez a lízing. Közvetlen lízingről akkor beszél a szakirodalom, ha maga az eszközgyártó adja lízingbe saját termékét. Ennek ellentéte a közvetett lízing, amikor a gyártó és a lízingbe vevő közé egy harmadik személy, a lízingbe adó ékelődik. Ez a leggyakoribb formája a lízingnek. Tipikusnak mondható az a megoldás is, amikor a lízingbe adó bankhitel segítségével megvásárolja a gyártótól a lízingbe vevő által meghatározott eszközt, majd azt tovább adja neki. Ezt a megoldást pénzügyi lízingnek is nevezik. Elég gyakori megoldás az úgynevezett víszlízing (Sale and Leade Badk). Ennek keretében a lízingbe vevő a saját tulajdonát képező eszközt egy adás-vételi szerződéssel eladja a lízingbe adónak, majd ugyanabban az időpontban egy másik szerződéssel lízingbe veszi. A gépek meg sem mozdultak, csak a jogi sorsuk változott: a lízingbe adó tulajdonává váltak. A korábbi tulajdonos — most lízingbe vevő — pedig ezzel a húzással likvid pénzeszközhöz jutott. E példa kapcsán nyilvánvaló, hogy a lízing egyik meghatározó jellemzője a tulajdonjog fenntartása. Az eszközöknek ugyanis mindaddig a lízingbe adó a tulajdonosa, amíg a lízingbe vevő az utolsó lízingdíjat is ki nem fizeti. Ekkor vagy automatikusan, vagy egy névleges maradványértéken kerül a lízing tárgya a bérbe vevő tulajdonába. A lízing fajtái még hosszasan sorolhatók, de ezúttal csak egyet említünk, egy olyan típust, amely ma még nálunk ismeretlen, de Nyugat- Európában széles körben használják. Ez a visszatérő lízing. Ennek során a lízingbe vevő havonta fizet egy meghatározott összeget és évente — vagy kétévente — egy előre meghatározott autómárka legújabb típusát kapja. Németországnak kell a vendégmunkás Európa lízingszövetsége A volt nyugatnémet tartományokban tartósan megtelepedett idegenek létszáma az 1973-as 3,9 millióról 1990-re 5,9 millióra nőtt. Százalékosan ez azt jelenti, hogy a nyugati tartományok lakosságának mára a 8,2 százalékát alkotják. Ahogy a kölni Német Gazdasági Intézet tanulmányából kitűnik, a vendégmunkások a nyugatnémet gazdaságban foglalkoztatott személyek összlétszámához képest már kevesebben vannak ugyan — 1973- ban minden 8. foglalkoztatott külföldi volt, tavaly már csak minden 12. —, de még mindig szükség van rájuk. Ami a vendégmunkások nemzetiségi összetétejét illeti: az 1973-as állapothoz képest jelentős eltolódás játszódott le a törökök javára. Ők a nyugati tartományokban dolgozó idegenek egyharmadát képezik (kb. 630 ezer), s ugyancsak egyharmadát teszik ki az ott élő külföldieknek is (kb. 1,7 millió). A kölni gazdasági intézet számításai szerint Nyugat-Németországban kb. 1,9 millió olyan idegen dolgozik, aki társadalombiztosítási hozzájárulás fizetésére kötelezett. Körülbelül a felük az iparban, egy ötödük pedig a szolgáltatásokban (munkások). A bruttó nemzeti össztermékből, mely tavaly a nyugati tartományokban 2200 milliárd márkát tett ki, 200 milliárd esik a vendégmunkásokra. A külföldi munkások több mint kétharmada — elsősorban a fő munkaerő-exportáló országokból, Görögországból, Törökországból és Spanyolországból — 15 évnél hosszabb időt tölt Németországban, de a kutatók nem feltételezik, hogy ott-tartózkodásuk lényegesebben hozzájárulna „kollektív szakmai gyarapodásukhoz”. Németországban is, mint a többi fejlett országban, megfigyelhető, hogy az idegenek bizonyos fajta munkákra vagy szakmákra „állnak rá”, melyek a hazai, háklis, elkényeztetett munkások számára teljességgel elfogadhatatlanok, vagy csak nehezen elfogadhatók. A németek egyszerűen nem hajlandók bizonyos munkákat elvégezni, mivel számukra az szociális lecsúszást jelentene, ezért inkább a munkanélküliséget választják, ha kell. így aztán bármekkora lesz is a munkaerő-ínség az országban, az idegenekre, a vendégmunkásokra akkor is szükség lesz. A Leaseurope A Leaseurope 18 európai lízingszövetség egyesülése, általuk öszszesen 836 tagvállalatot képvisel. Ezek a cégek 1990-ben 95,2 milliárd ECU értékben kötöttek új üzletet. A szervezet feladata az információscsere az egyes tagországok lízingszabályozásáről, a statisztikai anyaggyűjtés és a lízingszakma érdekeinek képviselete az EK központi testületéinél, különös tekintettel a megvalósulóban lévő egységes európai piacra. Az EK-tagállamokban jelenleg eltérnek a lízing keretfeltételeinek számító polgári-, adó- és társasági jogszabályok. A közösségben dolgoznak rajta, hogy megszüntessék a különbségeket az egységes piacon, a Leaseurope pedig arra törekszik, hogy eközben a lízing ne veszítsen jelentőségéből, előnyei érintetlenek és minden országban hozzáférhetők maradjanak. A Leaseurope munkája főleg bizottságokban és munkacsoportokban folyik. Ilyen a Jogi Bizottság, a Mérlegkészítési- és Adóbizottság, a Statisztikai Bizottság, az Ingatlanlízing Munkacsoport és az EK-Munkacsoport. A szervezet egyre inkább bekapcsolódik az EK vezető testületének, a brüsszeli bizottságának a tevékenységébe. Jó példa erre a lízingszervezet 1991-es Sevillai Nyilatkozata, amellyel állást foglalt a brüsszeli bizottságnak azzal a törekvésével kapcsolatban, hogy egységesítsék a lízing megjelenítését a vállalati mérlegben. A Leaseurope szerint a lízing tárgyát a polgári jog szerinti tulajdonosnál, a líznigbe adónál kell a mérlegnek tartalmaznia. Az angolszász módszer — amely a lízingtárgyat a lízingbe vevőnél szerepelteti — a nyilatkozat szerint nincs összhangban a kontinens nemzeti jogrendszereivel. IIN Az éves munkaidő Németországban Megjegyzés: a heti munkaidő órában, a szabadság napokban George Bush reményei Vérszegény gazdasági kilátások Amerika az elnökválasztás lázában él. A nép azonban nem hisz a „prófétáknak”. A múlt hónapban váratlanul felszökött a munkanélküliek száma az Amerikai Egyesült Államokban. Május végén a legutóbbi nyolc év legmagasabb szintjét érte el: 7,5 százalékot. Ez pedig nemcsak megkeseríti Bush elnök életét, hanem esélyeit is rontja a választási kampányban. Az elnök és kampányvezetői százaléka nyilatkozott úgy, hogy tönern a bérlistákon szereplő emberek névsora gyarapodik, hanem a munkaidő, kommentálta lakonikusan a helyzetet az elnök egyik tanácsadója. A feldolgozóiparban pillanatnyilag a munkaidő heti 41,3 óra, ami 1966 óta a legmagasabb. Nem kell már injekcióstűvel szúrkálni az újszülötteket. Ha újszülött sárgaságban szenvednek, a vér billirubin tartalmát már tűszúrás nélkül is meg tudják állapítani azzal a berendezéssel, amelyet a Minolta Air- Shields cég ajándékozott a pozsonyi Dérer kórház nőgyógyászati és újszülöttosztályának. A berendezés a bőrhöz való érintéssel képes megállapítani a szükséges adatokat. A Minolta úgy döntött, további két ilyen berendezést ajándékoz Szlovákia két kórházának, a besztercebányainak és a kassainak. TKSR ugyanis arra a feltételezésre építették a választási kampányt, hogy az amerikai gazdaságélénkülés még november előtt bekövetkezik, s azt követően már nem lehet kétséges, ki ülhet az elnöki székbe. A legutóbbi közvéleménykutatások azt mutatják, az amerikaiak zöme sokkal jobban érzi a gazdasági hanyatlást, mint a statisztikai hivatalok által jelzett kis mértékű növekedést. A fogyasztók elsősorban a saját tapasztalataiknak hisznek, nem a kormány által előterjesztett számsoroknak. Azt inkább fenntartásokkal fogadják az emberek. Bush elnököt ez bántja is. Június eleji sajtótájékoztatóján keserően meg is jegyezte: a statisztikai hivatalok által megkérdezettek hetven vább romlik a gazdasági helyzet. A jelenlegi kampány-kínokat Bush elnöknek tehát a vérszegény gazdaság okozza. Bármennyire szeretné is, nem mutatkozik látványos növekedésa húzóágazatokban sem. A washingtoni munkaügyi minisztérium közzétette, hogy munkahelyek ugyan teremtődnek (főleg a szolgáltató szférában), de nem annyi, amennyire a munkanélküliség felszámolásához kellene. A munkahelyek száma májusban 68 ezerrel 108,45 millióra nőtt ugyan, csakhogy a munkaerőpiacra kilépett újabb 331 ezer ember. A produktív korban lévő népesség száma az elmúlt fél évben 1,8 millióval nőtt. Az Amerikai Egyesült Államok feldolgozóiparában viszont Környezetvédő autópályák Suttogó aszfalt, zajvédő fal Az autópálya-építők valahogy úgy képzelik el a környezetvédelmet, hogy ha „suttogó aszfalttal” meg zajvédő fallal látják el az utat, akkor máris garantálták a lakosság nyugalmát, s egy csapásra mindent megoldottak. Ez éppen olyan tévhit, mint az, hogy az autópályákon az egyenletes haladás miatt kisebb a légszennyezés a településeken áthaladó utakéhoz képest, mivel ott az állandó fékezés—gyorsítás miatt több kipufogógázt bocsátanak ki. Ennek az előnynek a nagy része ugyanis elvész azzal, hogy az autópályákon megengedett 120 kilométeres sebességnél a szén-monoxid és a nitrogén-oxidok kibocsátása körülbelül duplája a 80 kilométereshez képest. Sajátos módon azonban a sebességhatárok visszaállításáról nem esik szó, s a környezetvédelmi tárcák ritkán nyilvánítanak ellenvéleményt kontinensünkön az autópálya-fejlesztés vasút rovására való erőltetéséről. Az autópályákkal tehermentesíteni vélt alsóbb rendű utakon általában rövid időn belül visszaáll a korábbi zsúfoltság, s a tapasztalatok szerint az sem igaz, hogy általuk új munkahelyek teremtődnek. Az autópálya-építés döntően gépi szakmunka, a kivitelezési terv pedig szellemi munka, mindennek túlnyomó részét pedig külföldről hozzák be a befektetők. A hazai munkanélküliséget legfeljebb az útkaparók, az úttisztogatók, a pályadíjszedők, az esetleges magállókon épített szállók vagy vendéglők alkalmazottai enyhítik. A Minolta az újszülötteknek
