Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-18 / 142. szám
5 1992. június 18. Szabad ÚJSÁG Másfél éve- (ismét) saját elképzelések szerint A járható út keresése Szímői Haladás Egységes Földműves-szövetkezet. „Elt“ 1971-1990. Igen, ama bizonyos képzeletbeli fejfára röviden talán ennyit lehetne ráírni. Kezdődött az egész - mint számos helyütt az országban - a kierőszakolt egyesítéssel. Hiába voltak ellenvélemények, a „szent döntéssel“ egyszerűen képtelenség volt szembeszegülni: Kamocsa, Andód és Szímő földművelői ezerkilencszázhetvenegy január elsejétől közösen művelték a határt, létrehozva ezáltal egy 4800 hektáros mezőgazdasági nagyüzemet, az egyik legnagyobbat az Érsekújvári járásban. Pontosan húsz éven keresztül éltek így „házasságban“, hol jól, hol meg valamivel rosszabbul. Mígnem az 1990. december 11 -éré összehívott taggyűlésen döntöttek: ismét különválnak, a gazdálkodás önálló útját választják valamennyien. Azóta már másfél év eltelt. Tudjuk, hogy gondoktól, problémáktól egyáltalán nem mentes tizennyolc hónap. Amely a nemzetgazdaság valamennyi ágazata közül éppen a mezőgazdaságot viselte meg a legjobban. S az elmúlt időszakban nem volt egyszerű a szímői különválóknak sem. Hogy miképpen alakult a helyzet, s hogy hogyan formálódnak a jelenlegi - transzformációs - körülmények, arról a minap érdeklődtem - mindhárom helyszínen. ' 1971-ben, az egyesüléskor az andódiak 1143 hektár földterülettel léptek be a közösbe. Akkoriban megszüntették az ottani kertészetet, a dohánytermesztést, s a tehéntenyésztést is elsősorban Szímőre és Kamocsára összpontosították. Az egyesített szövetkezet andódi részlegén csökkent a tagság létszáma... Igaz, azért Andód is kapott „valamit“ a társulást követően, illetve az együttes gazdálkodás éveiben. Ezt sem hallgathatják el - de különben sincs szándékukban. Mert itt szakosodtak a növendékmarha-, valamint a sertéstenyésztésre. Felépítettek egy ötezer férőhelyes sertés-, továbbá egy 500-as kapacitású bikahizlaldát. A kilencvenes válást követően az egykori közös vagyonának a 19,3 százalékát kapták az andódiak. Összesen 1188 hektárnyi földterülettel rendelkeznek jelenleg, amelyből 1143 hektár a szántó.- Nem nagyon kaptunk mi új gépeket a közös gazdálkodás éveiben - panaszolja Juraj Veres mérnök, a szövetkezet közgazdásza. - S a gabonaraktárakat, a szárítókat és a tisztítókat is elsősorban a központban építették. Ennek ellenére errefelé az a vélemény, hogy közösen azért valamivel jobb volt. Mert őszintén megvallva, nekünk vannak a legrosszabb minőségű talajaink. Sok a homoktalaj, amelyen termelni bizony nem éppen leányálom. De hát ez van. Már ezt a kicsi szövetkezetét ne akarjuk szétverni. Mert a transzformáció bizony valami ilyesmit szorgalmaz. Szövetkezeti tagjaink dühöngenek, hogy (talán) még ez a miniüzem sem marad egészben. Kevés a szavuk azoknak, sajnos, akik vagy 20-30 évet is ledolgoztak a szövetkezetekben. Mert a munkát nem értékelik kellőképpen az említett törvény megszerkesztői sem. Csakis a volt földtulajdonosok járnak jól. Ne tessék félreérteni, én nem azt akarom, hogy akinek visszajár a föld, az hallgasson, ne igényelje. De a ledolgozott éveket is szükséges lenne figyelembe venni. Mert azok az emberek, akik hosszú éveken keresztül a földeken dolgoztak - s dolgoznak még manapság is vagy akik az állatokat etetik, gondozzák, bizony alaposan megszenvedtek az elmúlt időszakban. És szenvednek mostanság is éppen eleget! Teljes nyugalommal kijelenthetem, hogy tagságunk jelentős hányada teljes mértékben ellenzi a szövetkezet további feldarabolását, szétverését.- Mindenütt rosszabbul megy valamivel, de nem a különválás miatt - folytatja a megkezdett gondolatmenetet Borik Károly, a szövetkezet állattenyésztési részlegének főágazat-vezetője.- Mert a termelő mind jobban szegényedik, a felvásárló pedig könnyen jut a haszonhoz. Hadd szóljak röviden a saját „reszortomról“. Szarvasmarha-állományunk 470 darab, ebből százhetven a tehén. Ugye, a tejüzem legszívesebben osztályon aluli tejet vásárolna tőlünk (is). Szóval: minél olcsóbban - de ha lehet, a legjobb minőségben. Ők meg aztán I. osztályú terméket készítenek a „rossz“ minőségű tejből. S azt jó áron dobják a piacra. Szóval főképpen ezen a téren kellett lépnünk a különválást követően. Örömmel nyugtázhatom, hogy sikerült is, most már csakis első osztályban értékesítünk tejet. Ezzel nem azt állítom, hogy százszázalékosak vagyunk, de amit eladásra szánunk, az mind kiváló minőségű tej. Egyébként napi átlagban úgy 1300 liter tejet termelünk, ebből tehenenként nyolc litert tudunk értékesíteni. A kitermelt tejnek mintegy húsz százalékát feletetjük a borjakkal. Vagy egy további „érdekesség“. Az érsekújvári Milex olyan „húzásokat“ is csinál, hogy egyszerűen nem fizet a 3,6 százalékon felüli zsírtartalmú tejért. Ha csak egy tizeddel is magasabb az érték- számunkra nincs pénz! S a termék ott marad nekik - ingyen... Nem is beszélve arról, hogy nem ritkaság a három-négy hónapos tartozás részükről... És mindez a húsüzemre is vonatkoztatható. Egy szó mint száz: jelen pillanatban rengeteg a bizonytalanság mind a szarvasmarhát, mind pedig a sertést illetően. Mert ugye például tavaly szeptemberben egyszerűen ránk kényszerítették, hogy 19 koronáért is adjuk el a disznóhús kilóját. Szerencsénkre, most 28-29 koronáért is elkel... Mindenekelőtt a maszekok érdeklődnek. Szövetkezetünk egyébként az ötezres hizlaldából 51 százalékban részesül. Ugyanis ezt a farmot kizárólag az andódi szövetkezet nem lenne képes ellátni takarmánnyal. A növénytermesztés sem „villogott“ tavaly, a különválás első esztendejében Andódon. S ebből kifolyólag végképp nem lehetnek meglepőek az év végére vonatkozó adatok. Közülük például az, hogy a szövetkezet 7,2 millió korona veszteséggel zárta az évet... Hát igen, drágul a termelés, az állam nem garantálta az egyébként garantáltnak vélt felvásárlási árakat... És mindehhez még az alacsony hektárhozamok, a tartozások! így lett a tervezett 28,8 millió korona bevétel helyett mindössze 21,6 millió. Május 27-én Andódon is megtartották a transzformációs közgyűlést. Összesen 512 jogosult személyt hívott össze a szövetkezet elöljárósága, ebből kétszáztizenöten szövetkezeti tagok. Közülük 65 személynek a tulajdonában ötvennyolc és fél hektár van. De összesen még 133-an vannak azok, akik jelenleg is intézik a dokumentumokat. Tavaly és az idei év első felében egyébként 58,6 hektárnyi földterületet mért ki a szövetkezet - 49 magángazdálkodónak ...- A húsz esztendő utáni különválás első évét ugyan mi is ráfizetéssel zártuk, de mivel kaptunk dotációkat is, a pénzügyi helyzetünk úgy alakult, hogy huszonötezer koronát még fel is tudtunk osztani - magyarázza elégedetten Kocsis Mária, a szövetkezet közgazdásza. - Nálunk elégedettek az emberek, nem bánják, hogy szétváltunk. Bár többet kell dolgoznunk, mint azelőtt... De a fizetéseket is emeltük. Tavaly a havi átlagkereset 4127 korona volt. A mintegy 1600 hektár földterülettel rendelkező Kamocsai Mezőgazdasági Szövetkezetnek jelenleg 112 aktív tagja van. Ez mindenképpen némi előnyt jelent a szomszédos szövetkezetekkel szemben. Sokszor fel is hozzák ezt a tényezőt mind Szímőn, mind pedig Andódon. Mert ugye - kevesebb ember, több pénz jut egy főre... Meg azért sokkal jobb minőségűek a talajok is errefelé, mint - mondjuk - az andódi határban. Ennek ellenére a növénytermesztési részleg nem nagyon dicsekedhet - legalábbis a bevételekkel nem. Mert egyébként viszonylag szépen termett tavaly Kamocsán. Csak hát újfent az ismert probléma: az értékesítés — és főképpen milyen áron... Mert aképpen fontolgatták a kamocsaiak tavaly, hogy a búza tonnáját sikerül 3300 koronáért eladniuk. Ezek a számítások azonban nem váltak valóra. S mit „eredményezett“ mindez? Mintegy 5 millió korona kiesést a végelszámolásnál! Mert csupán 1963 koronát kaptak a kamocsaiak a búza tonnájáért. S a felvásárlók a kukorica esetében sem „csipkedték“ magukat különösebben - csak 2600 koronát akartak fizetni egy tonnáért -, így a kamocsai termelők kivártak. 2200 tonna kukoricával várták a folytatást, ami ebben az évben mindenképpen jól jön majd- és kb. hétmillió koronát hoz a szövetkezet konyhájára. Az állattenyésztésük nem volt különösebben veszteséges, mindössze 426 ezer korona mínuszt volt kénytelen elkönyvelni a különválás első évében. Legnagyobb problémájuk a tejjel volt. Átlagosan 4,50 koronáért értékesítették literjét - csakhogy 4,79-. ért termelték ki! így a több mint másfél millió korona mínuszon egyáltalán nem lehet csodálkozni. Annál is inkább, mivel a kitermelt tejnek csupán az 51,5 százalékát tudták első osztályúként értékesíteni, literjét 5 korona 36 fillérért. S nézzünk még néhány mutatót, amelyek által betekintést nyerhetünk a szövetkezet gazdálkodásába: az értékesítési árról, valamint a termelési árról van szó párhuzamosan. Például a búza tonnáját 1963 koronáért adták el, s 1500- ért termelték ki, kukorica: 3220-1800; árpa: 2151-1000, napraforgó: 4000-3220, alma: 4,92/kg-1,45, fűszerpaprika: 70-30, üszők: 23,31 /kg—19,50, hízómarha: 24,52-18,91...- Sajnos, nekünk is tartoznak- magyarázza Kocsis Mária. - Az érsekújvári kisüzem például vagy két hete fizetett a februári húsért, a Milex pedig csak most-a márciusiért. De a gabonafelvásárlók is „lógnak“ mintegy félmillió koronával. S még egy példa az árpánkat illetően. Amikor tavaly értékesíteni akartuk, a felvásárlók úgy vélekedtek, hogy nem felel meg sörárpának. Szerencsére, nem riadtunk meg - és kivártunk. Mint később kiderült, valóban jól cselekedtünk. Mert idén februárban már sörárpaként vásárolták meg tőlünk. Tehát ilyen és ehhez hasonló viszonyok közepette kell gazdálkodnunk, amikor mi sem vagyunk bőviben a pénznek. S bizony gyakran a fizetés előtti héten kell sürgetni a felvásárlókat, hogy nekünk óriási szükségünk van a pénzre, mert máskülönben tagjaink esetleg csak üres borítékot vehetnek át az osztásnál. Mi az idén már szigorúan betartjuk az időpontokat; pontosan akkor fizetünk, amikor kell. Mert tavaly volt egy-két problémánk... S akkor aztán kegyetlenül összejönnek a tartozások. Mert ugye a szocialista szövetkezetek időszakának- amikor a folyószámlákon mindig volt valamennyi pénz - vége. Most már saját magunknak kell igazából fontolgatni, miképpen rendezni a gazdálkodást. így, kicsiben lényegesen jobb az áttekinthetőség. Fejlesztenünk mindenképpen szükséges, mivel éppen a mi részlegünk volt a legjobban elhanyagolva az egykori közös gazdálkodás idejében. Felettébb nagy szükségünk van raktárhelyiségekre, tárolókra. Tavaly pl. egy szénaraktárat építettünk át- ott tároltuk a kukoricánkat. Szóval ilyen téren még rászorulunk egykori szövetségeseinkre, pontosabban az egyikre mindenképpen. Egyébként jól kijövünk mind a szímőiekkel, mind pedig az andódiakkal. Hogy hogyan tovább? Nálunk is összehívtuk nemrégiben a transzformációs közgyűlést. Egyéni földigénylések szinte nincsenek. Nyolc-kilenc hektárnyi a legnagyobb összefüggő földterület, amelyet visszakérnek tőlünk. S az említett közgyűlésen egyértelműen megállapítást nyert, hogy szövetkezetünk tagjainak jelentős hányada ellene van mindennemű további feldarabolásnak, szóval továbbra is szövetkezet szeretnénk maradni - így, különállóan. Igen, a volt központ. Ahol annyira „könnyű“ volt akkoriban, no meg most is nekik a legegyszerűbb. Mert a húszéves együttélés során őket fejlesztették szüntelenül, nekik voltak kedvezményeik, előnyeik... Pedig egyáltalán nem problémamentesek a szímői szövetkezeti hétköznapok sem.- Kétszázkilencven aktív tagot tartunk nyilván. Még mindig... - magyarázza Illés József, a szövetkezet elnökhelyettese. - Igen, még! Talán akkor hibáztunk, amikor a különválásnál nem csökkentettük jobban a létszámot. Akkor kellett volna végrehajtanunk a komolyabb érvágást. A kelleténél több alkalmazottunk van például a szolgáltatási részlegen, a műhelyekben, a gépesítésben. Most valahogy nehéz az elbocsátás. Nem tudjuk megtalálni a helyed utat. De hát ugye ez tulajdonképpen szlovákiai „kör“, amelynek orvoslása eltart még egy ideig... Az önálló gazdálkodás első évében sok idejüket elrabolta a rengeteg bizonytalanságból adódó munka, a várakozás, a határozatlanság. Még az időjárás is „beavatkozott“. Például a cukorrépa esetében. Szerződésük volt a Surányi Cukorgyárral, amelynek értelmében ha 16,5 százalékos cukortartalmat érnek el, tonnánként 1100 korona nyereséghez jutnak. A tervekből nem lett semmi, az óriási szárazságoknak „köszönhetően“. Egyrészt jóval kevesebb cukorrépájuk termett, mint amennyit terveztek, meg a cukortartalom sem lett annyi, amennyit szerettek volna. A gabonatermelést illetően nem volt rossz évük, hiszen hektáronkénti átlagban megtermett a 6,4 tonna, s figyelembe véve az itteni talajviszonyokat, ez nem rossz eredmény. Tavaly ők is éltek a „kivárás“ lehetőségével. Nem adták áron alul pl. a kukoricát - és jól is tették. Mert később aztán tonnánként megkapták a 4100 koronát is.- Mi elsősorban az állattenyésztésre összpontosítottunk- elmélkedik Borka Béla elnök. Szarvasmarha-állományunk ezernyolcszáz darabból áll, s ebből 700 a tehén. Nem vagyunk megelégedve az éves fejési átlaggal, amely úgy 3800-4000 liter. Annál is inkább szükséges ezen a téren az eredmények javítása, mivel belementünk egy játékba: az érsekújvári Milexet privatizálni fogják, s mi 2,5 millió koronával részvényesek lettünk. Reméljük, hogy valóban jó üzletet kötöttünk ezáltal. Ha már a fejlesztés, a korszerűsítés került szóba, mindenképpen meg szeretném említeni, hogy viszonyaink közepette jobban oda kell majd figyelni a speciálisnövény-termesztésre, mert abban nagy tartalékok rejlenek. Gondolok itt mindenekelőtt a fűszerpaprikára, valamint a gyümölcsösünkre... A Szímői Mezőgazdasági Szövetkezetben úgyszintén megtartották a transzformációs közgyűlést. A meghatározott időpontig- április 28-ig - ezernegyvenkettő jogosult személy jelentkezett a szövetkezetben. Azt hiszem, érdekes a „csoportbeosztás“: az „A“ csoportban (azok a személyek, akiknek van a szövetkezetben földjük, vagyonuk, de ledolgozott éveik is) 324 személyt, a „B“ csoportban (azok, akiknek ledolgozott éveik vannak a szövetkezetben) 197 személyt, a „C“ csoportban (azok a személyek, akik nem voltak szövetkezeti tagok, viszont vagyonuk van a szövetkezetben) 503 személyt regisztráltak. Ez ideig egyébként vagy hetven hektárnyi területet mért ki a szövetkezet egyéneknek, általában fél-egy hektárokat... xxx Szóval: ezeket tapasztaltam. Ellentétben azzal a minap közölt hírrel, mely szerint az Országos Földműves-szövetkezeti Szövetség ülésén megállapítást nyert, hogy az ország szövetkezeteinek 80 százalékában követelik a tagok, hogy a szövetkezeteket transzformálják magántulajdonosok szövetkezeteire, Szímőn, Andódon és Kamocsán más a kép... Legalábbis mostanság. És a beszélgetések alapján lényeges változások a közeljövőben nem nagyon várhatók. SUSLA BÉLA
