Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-16 / 140. szám
1992. június 16. 9 Román mezőgazdaság Agrarreform és a példakép Szabad ÚJSÁG Az agrárminiszterek tanácskozása után Közösségi változások Közel másfél évi huzavona után megegyeztek az Európai Közösség agrárminiszterei az árak fokozatos, három év alatti csökkentésében. A megállapodást nem kísérte mindenhol osztatlan elismerés. Vajon hogyan fogadták a változásokat a Közösség két, az agrártermelésben élenjáró országában, Hollandiában és Dániában? Az alábbiakban erről olvashatnak. Kételkedő hollandok Piet Bukman mezőgazdasági miniszter elégedett az EK agrárpolitika reformja területén született kompromisszummal. Véleménye szerint azonban a MaeSharry tervet hosszú távon nem lehet megvalósítani. Nagy-Britanniával, Belgiummal és Dániával együtt Hollandiának is a terv pénzügyi megalapozottságával kapcsolatban vannak kétségei. Bukman szerint a maratoni EK agrárminiszteri ülés nem az utolsó véleménycsere volt az EK agrárpolitikájáról. Négy éven belül biztosan szükség lesz újabb egyeztetésekre a jövedelemkiegészítési rendszer hatalmas költségei miatt. Rámutatott arra, hogy MaeSharry a gabonaszektorban tudott a legtöbbet elérni a 29 százalékos intervenciós ár csökkentéssel, habár az eredeti elképzelés itt is 35 százalék volt. A tej és húsmarha szektorban azonban a garantált árcsökkentés ellentételezésként olyan széleskörű premizálási rendszert vezetnek be, amelynek ellenőrzése ki fog csúszni a hatóságok kezéből. E szektorokban a közösségi kiadások a jelenlegi duplájára emelkednek. Rendkívül nagy szükség lenne arra, hogy a rendszert teljesen egyértelművé tegyék. Megelégedéssel vette tudomásul, hogy közbelépése eredményeként nem valósították meg a tejkvótáknak az elkövetkező évekre vonatkozó erőteljes csökkentését. Annak is örül, hogy a vajárakat kismértékben ugyan, de csökkentették, illetve a "tejelő tehén prémiumot" elvetették. Ez utóbbi - véleménye szerint - megfizethetetlen lett volna. Bukman kijelentette, hogy Hollandiának az északi tagországok mérsékelt blokkja segítségével sikerült megálljt parancsolnia az olasz arroganciának. Olaszország egyáltalán nem veti alá magát az 1984-ben bevezetett tejkvóta szabályozásának, a közösségi adórendszerbe pedig beletörli a csizmáját. Ennek ellenére az olasz miniszter fennhangon követelt magának nagyobb részt a közösségi tejkvótából, és visszautasított minden kompromisszumos javaslatot. Az északiak sikeres helytállása következtében az olaszok végül is üres kézzel tértek haza. Szintén pozitívumnak tartja, hogy az eredeti MaeSharry tervben szereplő, a kis- és nagytermelőket különbözőképpen kezelő kitételeket végül is nem fogadták el. A kompromisszumos megoldás a holland parasztoknak a lehető legkisebb kellemetlenséget okozza. A parasztok jövedelemkiegészítési rendszerét sikerült teljesen új alapokra helyezni. Az európai és amerikai gyakorlat közelebb került egymáshoz. Lehetővé válik a termelés mennyiségi növekedésének féken tartása, csökkenhet az exporttámogatás volumene. Bukman pozitív előrelépést vár a GATT tárgyalásokon is. Ennek ellenére a közvetlen jövedelemkiegészítést hátrányosnak ítéli meg, mivel a költségvetés sokkal nehezebben ellenőrizhető. A Holland Farmerszövetség nem elégedetlen a brüsszeli megállapodással. Tisztában vannak azzal, hogy rosszabb határozat is születhetett volna. Az új rendszer legnagyobb hátrányának rendkívül bürokratikus jellegét tartják. Szintén kételkednek a pénzügyi megvalósíthatóságban. A Farmerszövetség elnöke Jef Mares így nyilatkozott: "A kompromisszumos megállapodással meglehetősen elégedett vagyok. Aggódom amiatt, hogy a rendelkezések nem lesznek teljesen finanszírozhatók, ellenőrizhetők, illetve kivitelezhetők. A holland gabona és burgonyatermesztők helyzete várhatóan kielégítően alakul. A tehenészeteknek kell majd nagy erőpróbával szembenézni. A 2 százalékos tejkvóta csökkentés érzékenyen érint bennünket. Mialatt a hollandoknak vissza kell fogni a termelést a déli tagországok növelhetik tej előállításukat." Az egyes termelői szövetségek vegyesen fogadták a határozatot. A kompenzáció rendszerével egyetértenek, de nem minden esetben tartják elegendőnek annak mértékét. Hollandiában ugyanis a termésátlagok az EK átlagnál magasabbak, az egy hektárra jutó jövedelem általában magasabb volt a kompenzáció mértékénél. Az Agrarisch Dagblad megszólaltatta MaeSharry elődjét, a 83 éves Sicco Mansholt-ot, akinek alapvető szerepe volt az eddig folytatott EK agrárpolitika kidolgozásában. A nyugalmazott EK bizottsági tag rendkívül kritikusan vélekedik a MaeSharry tervről, annak elfogadott kompromisszumos változatával egyetemben. Mansholt szerint egy mezőgazdasági terméket exportáló közösségben nem lehet ilyen magas belső árakat fenntartani. Kezdetben, amikor az EK élelmiszerimportra szorult, természetesen más volt a helyzet. Támogatásokkal kellett a világpiaci és a belső árak különbözeiét áthidalni. Többször felvetődött már az a rendkívüli egyszerű megoldás, hogy a közösségi árakat szállítsák le a világpiaci szintre és hektáronként adjanak egy adott összegű támogatást, függetlenül attól, mit is akar a paraszt termelni. Mansholt szerint a MaeSharry terv hosszú távon nem nyújt megoldást a kereskedelempolitikai problémákra. A gabonatermelés 2005-ig folyamatosan növekszik, A tejárakat nem mérsékelték eléggé, a cukornál sem tettek semmit. A rendszer bürokratikus, átláthatatlan, finanszírozhatatlan. Fontos lenne a világpiaci árak bevezetése a gabona, tej, cukor és hús esetében. Ha a termelő hektáronként kapna egy összeget, maga dönthetné el, mit is termel. Megszüntethetők lennének a kvóták, a lefölözések. Mansholt javaslata szerint hektáronként 260 ECU lenne a megfelelő összeg. A termelők az első pillanatban valószínűleg keveselnék ezt, de ezután a piaci viszonyoknak megfelelően folytathatnák a termelést. Hatósági intézkedésekkel arra kell ösztönözni a termelőket, hogy a terület egy részén hagyjanak fel a termeléssel. Ha a termelő hektáronként kap támogatást mindegy neki, hogy búzát termel vagy a természetvédelmi előírásokat valósítja meg. Ezzel a módszerrel a közösségi kiadások is mérsékelhetők lennének. Jelenleg az agrárpolitika 62 milliárd guldenbe kerül az EK-nak, ami a MaeSharry terv bevezetésével 97 milliárdra nő. A kelet-európai változásokat szerinte áttörésként kell megítélni. Mansholt egy új, nagy körülbelül 24 államból álló EK-ban gondolkodik, amelynek Norvégia, Svédország, Svájc, Finnország mellett a kelet-európai országok közül Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország is tagja lenne. A fal leomlott. Nem szabad egy újabb falat felépítenünk a mezőgazdaság elé. Nincsenek már határok az EK és Kelet- Európa között. Arra kell törekednünk azonban, hogy a mezőgazdaság fönnmaradhasson. Elégedett dánok Az EK mezőgazdasági reformjáról elfogadott megállapodás első visszhangja kedvező Dániában. A mezőgazdasági miniszter országa részéről elégedetten nyugtázta az eredményt — mert szerinte a "hatékony derékhad" termelési kedve és termelésnövekedésre való ösztönzöttsége továbbra is fennmarad. Dánia a legrosszabb esetben - főleg a tárgyalt gabonaárcsökkentés előtt — 7-800 millió dán korona eredménykieséssel számolt, amelyet végül is 3-400 millióval zárt. Ezzel a miniszter, Laurits Tornaes, a dán farmerszervezetek teljes megelégedését is kivívta. A gabonafelvásárlási áraknak 3 év alatt világpiaci szintre történő csökkentésével (27 százalék) jó alapot teremtenek ahhoz, hogy a GATT-tárgyalások is előremozdulhassanak. A teljes árcsökkentés után szükségtelenné válik az exporttámogatás fenntartása, amely eddig az EK és USA között a fő irritáló tényező volt. A tej és vajárak 3-4 százalékos (ugyancsak 3 év alatti) csökkentése elmarad az EK Bizottság ajánlásától, de megfelel a dán várakozásnak. Dánia számára az a veszteség, amelyet a (csak) gabonatermelők elszenvednek (kielégítő kompenzációt csak a dél-európai és a kis farmátlagú EK-tagországok élveznek) megtérül a sertéstenyésztőknél, ők ugyanis az olcsóbb takarmányokkal meg tudják szilárdítani versenyképességüket. A terület kikapcsolásáért járó — az eddigieknél lényegesen magasabb - támogatással ezután a dán farmerek is fognak élni. Eddig Dániában a farmerek nem tartották kifizetődőnek ezt a megoldást, alig 6000 hektár után igényelték a támogatást. A reform eddigi leghevesebb ellenzői között Dánia is elérte, hogy egy sor átmeneti rendelkezés enyhítse az - eredetileg igen radikális - javaslat megvalósulását. Dánia számára legfontosabb, hogy a marha(hús)-támogatás fennmarad a farmer kényszer-nyugdíjaztatásának veszélye nélkül. Dániában azzal számolnak, hogy különösen az első évben a reform az eddigieknél sokkal jobban terheli az adófizetőket, de talán a dán nettó haszonélvező pozíció nem tűnik el vagy fordul át nettó befizetővé. A reform legnagyobb gyengéjének Dániában is azt tartják, hogy jövedelemtámogatások felhasználása alig ellenőrizhető a jogosultak nagy száma miatt. Ezért félnek, hogy az eddig is laza ellenőrzésű országok (Olaszország, Görögország) melleit az apró farmokkal rendelkező nagy országok is (NSZK, Franciaország) érdemtelen támogatásokat szívnak le, veszélyeztetve ezzel a költségvetés keretek között tarthatóságát. A megállapodást Laurits Tornaes végül is a "második" legjobb rendszernek tartja. Ezzel utal arra, hogy az úgynevezett dán "tőke-támogatási" javaslat elfogadása kevesebb adminisztrációval és több automatizmussal járt volna. (M-g) Sokan voltak Romániában, akik az 1989-es népfelkelés után a mezőgazdaság gyors talpraállítását a földtulajdon visszaadásával egyszerű feladatnak vélték. Arra is számítottak, hogy az agrárgazdaság húzóágazattá válik. Mára az illúzió szertefoszlott. Az átalakítást, más kelet-európai országokhoz hasonlóan, Romániában is sokan a nyugati családi farmok mintájára képzelték. Ám időközökben rá kellettjönniük, hogy a példa sántít! Sokan a nyugati államok családi farmjainak a példáját idézik és vélik döntő érvnek a magántulajdonra való visszatérés mellett. A valóságban viszont a nyugati családi farmok és a romániai agráreform során létrejövő kis- és középparaszti gazdaságok közt, bár a föld-tulajdonforma azonos, egy egész sor lényeges eltérés van. Nyugaton mindenekelőtt a korszerű technika és a folytonosan növekvő tőkebefektetés a jellemző. Romániában viszont a jelentős tőkehiány mellett hiányoznak a kisgépek és jó időbe fog telni, amíg a szükségesnek becsült 500-600 ezer traktor előteremthető. A mai árakon egy traktor 100 tonna búzával egyenértékű és akkor még hol van a többi szükséges mezőgazdasági gép? Elűzött szakemberek Jelentős különbség van a farmer és a mai romániai parasztgazda szakmai felkészültsége, műveltségi szintje és az új iránti fogékonysága, nyitottsága között is. Igaz ugyan, hogy sok popu lista-demagóg szöveg hangzik el Romániában arra vonatkozóan, hogy a paraszt tudja a legjobban, hogy mit és hogyan termeljen, ám ennek kevés a valóságtartalma. Az új földtulajdonosok nagyrésze nem ért a mezőgazdasági gépek kezeléséhez, a műtrágyák és növényvédő szerek alkalmazásához, a vetőmagfajták kiválasztásához, a gazdasági nyilvántartáshoz, a piaci helyzet felméréséhez. Még nagyobb baj, hogy sokuknál hiányzik az ilyen irányú nyitottság is, az új megismerésének igénye. Egyes helyeken az 1989 decemberi események után elűzték a falvakból az agrárszakembereket és szaktanácsért sem nagyon folyamodnak a létrehozott mezőgazdasági körzetek szakembereihez. A leglényegesebb különbség azonban a gazdasági környezetben van. Nyugaton a több, mint kétszáz éves kapitalista fejlődés jól működő piaci struktúrákat teremtett és a szolgáltató vállalatok széles köre áll a farmer rendelkezésére. Ugyanakkor az állam az agrárrendtartás rendszerén keresztül támogatást nyújt - különösen az árgarancia és az export-import szabályozása által - a mezőgazdasági termelőknek. Románia egyelőre nem folytat mezőgazdaságot támogató politikát. Ezt igazolja a nagy mértékben nyíló agrárolló is. A mezőgazdasági magánvállalkozók kimondottan hátrányos helyzetben vannak az állami vállalatokkal szemben. Az árak és a kiutalások szempontjából is. Tény viszont, hogy az ország gazdasági helyzete sem teszik lehetővé a 27 százalékos aktív agrárnépesség támogatását. Pillanatnyi pártérdekek A romániai termelőszövetkezeti termelés alacsony hatékonysága indokolja ugyan a magántulajdonra való áttérést, de jó irányú indulásnak csak úgy tekinthető ez a lépés, ha a birtokviszonyok reformja után a mezőgazdaság felélesztését elősegítő intézkedések is történnek. Lehetett volna ésszerűbb megoldást is találni, a tagosított termelés és a magántulajdon előnyeit összeegyeztetni, de ehhez nem a múltba, hanem a jövőbe kellett volna nézni. Nem illúziókra, hanem a valós helyzetfelmérésre alapozni az intézkedéseket. Romániában az elmúlt két évben 280 millió dollár körüli volt a külföldi tőkebefektetés, de nincs pontos kimutatás arról, hogy ebből mennyi jutott a mezőgazdaságba. Amíg a föld-tulajdonviszonyok nem tisztázódnak, sőt, amíg nem szilárdulnak meg, nem várható jelentős tőkebeáramlás, bár a PHARE hitelakció keretében a mezőgazdaság kiemelten szerepel. A mezőgazdasági tőkebefektetés általában alacsonyabb megtérülési rátával, de nagyobb biztonsággal jár. Romániában a paraszti gazdaságok műszaki felszereltségének alacsony foka veszélyezteti a megtérülést garantáló termelést — példa erre az 1991-ben betakarítatlanul maradt nagy mennyiségű termény --, de még a tulajdonbiztonságra sincs megnyugtató biztosíték, bár ez valószínűleg átmeneti, idővel megoldódó kérdés. A problémának van viszont egy szubjektív, de nem elhanyagolható vetülete is. A külföld felé való nyitást ellenző konzervatívok ésszerű jelszava, hogy "nem adjuk el az országot" a mezőgazdaságban a "kolonizálástól" való félelemként jelentkezik. Bár ezt a jelszót elsősorban a szélsőséges nacionalisták hangoztatják, mérsékeltebb szakemberek is magukévá tették. Ennek következtében a földtulajdon-törvény nem teszi lehetővé, hogy külföldi állampolgárnak Romániában földtulajdona legyen. Még nem tudjuk, mit hoz majd ebben a tekintetben a földbérlet-törvény. Néhány helyen, ahol megüresedett istállót, raktárhelyiséget vásárolt meg vagy vett bérbe külföldi vállalkozó, miután az ingatlanárak a korábbi tízszeresére emelkedtek, egyre ellenségesebben viszonyulnak a "külföldi kizsákmányolóhoz", aki annak idején olcsón vásárolt. Bizalmatlanság vagy elutasító álláspont nyilvánul meg abban a különben logikusnak tűnő érvelésben, hogy ha a régi kapitalista hagyományokkal rendelkező Mexikót, Brazíliát sem segítik talpraállni a fejlett országok, akkor Kelet-Közép-Európa országai sem számíthatnak ezek segítségére. Hiányzó munkafegyelem A probléma ilyen módon való felvetése hibás és káros. Igaz, hogy a külfödi befektető igényli a tőke megtérülését és legalább az átlagos kamatszint elérését. Ez pedig csak kemény, felelősségteljes munkával érhető el. Ha a mai "puha" munkafegyelem nem "keményedik", ha kizsákmányolónak bélyegzik meg azt, aki munkát követel meg, akkor nem kell tartani attól, hogy "eladják az országot", mert nem lesz rá vevő és folytatódhat a tömeges elszegényedés, a létminimumon való tengődés. Remélhető, hogy a magántulajdonon alapuló paraszti társulások és az agrárszakemberek bérelt földön való vállalkozásai beindulnak, ezek pedig nagy valószínűséggel igénybeveszik majd a külföldi tőkét és szerződéses termelést is vállalnak, akár transznacionális élelmiszer- ipari cégek számára is. így remény van arra, hogy a józan gazdasági érvek a populista propaganda ellenére is érvényesülnek. Mindaddig, amíg az ország gazdaságilag elmaradott, függő helyzetben lesz, képletesen szólva "kizsákmányolt" lesz a fejlett országok által. A megoldás azonban nem az elszigetelődés, az ellenségkép kialakítása az idegenekkel szemben, hanem ellenkezőleg: a nyitás, a talpraállás, a versenyképessé válás. (Mm)
