Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-13 / 138. szám
1992. június 13. Szabad ÚJSÁG Dán „nem” után francia és ír? Lengyel cementgyártók 11 Maastricht kudarcot is vallhat Privatizálás A francia szenátus — melyben többségben van az ellenzék — tegnap olyan kitételt hagyott jóvá, amely lassíthatja az Európai Unióról szóló maastrichti szerződés ratifikálását a francia parlamentben. E kikötés szerint bármelyik kamara hatvantagú csoportja jogosult lesz az alkotmánybírósághoz fordulni azon kéréssel, hogy fagyassza be az Európai Közösség utasításait. utáni esélyek Lengyelországban talán a cementipar az egyetlen olyan iparág, amely a recesszió közepette is nyereséges. A közelmúltban elvi döntés született a cementipar privatizálásáról, amelynek formája eleve adott. Nyilvánvaló, hogy a lengyel cementgyárakat egyedül tőkeerős nyugati konszernek tudják megvenni. Ennek azonban, állítják a közgazdászok, megvan az a veszélye, hogy a vevő azonnal nekilát a megvásárolt cementgyár elsorvasztásához. Több esetben ugyanis a vásárlás célja kizárólag az, hogy a konkurenciát csírájában elfojtsák. A döntés azt követően született, hogy az éjszakai ülésen éles vita volt a francia alkotmányreformről, melyet az tett szükségessé, hogy a törvényhozást összhangba kell hozni az Európai Unióról szóló szerződés kitételeivel. A francia kormány ugyan kijelentette, hogy mindent elkövet e megkötés ellen, ennek ellenére komoly viták várhatók még a jövő szerdán és azt követően is, amikor az alkotmánymódosítási javaslat második olvasatban is a két kamara elé kerül. Ugyancsak a maastrichti szerződéssel kapcsolatosan látnak napvilágot egyre borúlátóbb jelentések Írországban is, ahol előbb ugyan a lakosság többsége támogatta a csatlakozást, most azonban úgy látszik, már elkezdődtek a latolgatások. Írországban egy hét múlva tartják a referendumot a maastrichti szerződésről, a kormány és legnagyobb pártok ugyan felhívásokat tesznek közzé annak támogatására, mégis csökken a támogatás. Dániában kudarccal végződött a referendum, s ha további országokban is az Európai Unióról szóló szerződés ellen szavaznak, az egész Európai Közösség intézménye kerül mély válságba. A maastrichti szerződés szabja meg azokat a feltételeket, amelyek még jobban elmélyítenék az EK 12 országának együttműködését, de csak akkor, ha azt mind a tizenketten el is fogadják. Strasburgban az Európa Parlament küldöttei is jóváhagyták a nyugat-európai integráció további fejlesztését, berekesztve így a vitát a dán népszavazás következményeiről. Arról nem érkezett jelentés, milyen döntést hoztak arra az esetre, ha a szerződést még sem hagyná jóvá minden ország. A cementipar a világon a legjobban kartellesült ágazatok közé tartozik. A kartellben tömörülő konszernek érdekeit veszélyezteti a lengyel cementipar, amelynek a múlt évben sikerült betörnie a német piacra, ahol egymillió tonna cementet CBR belga konszern akart vegyes vállalatot alakítani a legkorszerűbb lengyel cementipari vállalattal, a górazdzei cementgyárral. A tranzakciót meghiúsította a Szolidaritás üzemi bizottsága, mivel gyanúsnak találta a belgák ajánlatát. A belga Kelet-Európának évi 120 milliárd dollár kell A nyitás vesztese Ausztria? Irdatlan nyugati segéllyel csaknem 15 év alatt a nyugati szint hatvan százalékára lehetne felhozni Kelet-Európát — amely minden valószínűség szerint kettészakad: egy konszolidáltabb nyugati részre, s a kaotikus Balkánra. Erre a következtetésre jut egy osztrák gazdaságkutató intézet, amely más szakértői elemzésekkel szemben azt állítja, hogy Ausztria keleti tartományai rosszul jártak a vasfüggöny eltávolításával. Ha évente 120 milliárd dollár anyagi támogatást kapna az 1995- tel kezdődő tíz esztendőben Közép- és Kelet-Európa országai, akkor számíthatnak arra, hogy egy főre jutó nemzeti összterméküket az ipari országok szintjének 60 százalékára emelhetik a jelenlegi 50 százalékról, s ha gazdaságilag nem zuhannak lejjebb. Ez a megállapítás az Osztrák Területi Tervezési Intézet, az ÖIR tanulmányaiból származik,melyet a kancellári hivatal megrendelésére készítettek el, s amely a térség lehetséges fejlődési verzióit taglalja, s hatásukat Kelet- Ausztriára. A nyugati segítséget mindenekelőtt infrastruktúra-fejlesztésre kell fölhasználni, semmiképpen sem fordítható inflációfedezésre, adósságtörlesztésre. Az elemzők szerint a nyugati magángazdaság közvetlen befektetések formájában tetemes tőkét pumpál a térségbe — Magyarországra például tavaly 1,8 milliárd dollárt jutott —, de a nemzetközi szervezetek, állami intézmények hozzájárulása mindeddig mérsékelt volt. Márpedig enélkül csak nő a szakadék Nyugat- és Kelet-Európa között. A tanulmány szerint Kelet-Európa kettészakad két eltérő sebességgel fejlődő részre: a visegrádi hármakra (vagy Csehszlovákia sorsától függően négyekre), hozzájuk sorolva még Szlovéniát, s a többiekre, ahol a kilátások jóval kedvezőtlenebbek. Az első csoport tagjai 4—5 éven belül komolyan nekilendülhetnek, folyamatos stabil gazdasági és politikai fejlődésre számíthatnak, a külföldi tőke változatlan érdeklődésére. A Balkánra viszont kaotikus jövő vár, Európa perifériájára szorul, ahová alig jut segély és tőke. A nyitásnak az osztrák gazdaság keleti felére gyakorolt hatását a tanulmány kedvezőtlennek ítéli. Eredetileg azt várták a szakértők, hogy a növekedés a határközeli területeken felgyorsul, ezzel szemben inkább romlottak a keretfeltételek. Azaz az olcsó keleti konkurencia erősödött, és megkezdődött a munkaigényes vállalkozások áttelepülése a határ másik oldalára. A „hátramaradt” osztrák üzemek tőkeereje gyenge, többségük alacsonyan kvalifikált munkaerővel rendelkezik. Különösen a textiliparnak jósolnak az elemzők zord jövőt. Figyelembe véve a visegrádi hármak és az EK között létrejött szabadkereskedelmi megállapodást, az osztrák cégek árhátránya eléri a 10-15 százalékot. A textilszakszervezet most közzétett adatai szerint a 3,1 milliárd schillinges osztrák textiltermelés 20 százaléka vándorolt át Keletre, az ágazaton belül a foglalkoztatás 16 százalékkal visszaesett. A szakszervezeti vezetők szerint 15 üzemet fenyeget a bezárás veszélye az áttelepülés miatt, de ha nem sikerül időben ésszerű szabályozást találni, akkor a 21 ezer foglalkoztatottnak hamarosan a felétől elbúcsúzhatnak. Ami a többi ágazatot illeti, a tanulmány megállapításai szerint a kereskedelem hasznot húzott a keleti nyitásból, míg az idegenforgalmat „hidegen hagyta”. Bécs viszont a nyitás következtében elveszítette eddigi kelet-nyugati tranzmissziós szerepét egyre inkább periferikus helyzetbe kerül. A keleti országok igyekeznek Ausztria kiiktatásával közvetlen kapcsolatba lépni Nyugat-Európával, s ráadásul a nyugati cégek aktívabb tőkebefektetők Keleten, mint az osztrákok. Igaz, hogy példának okáért Magyarországon sok vegyes vállalatot létesítettek, de forgalom alacsony. S a kelet-ausztriai cégek buruházási hányada Keleten jóval alacsonyabb, mint Nyugat-Ausztriáé vagy Bécsé. A nyitásnak van még egy csapása a keletausztriai térségre: közlekedési lavinával sújtja, azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy 10-15 éven belül egy rendkívül intenzív kelet-nyugati árutranzit — ahogy a tnaulmány fogalmaz — elosztófejévé változtatja. Hogy a mind elviselhetetlenebb közúti közlekedést át kellene a vasútra terelni, arról csak az osztrákok beszélnek, a különböző nemzetközi szervezetek, mint például az EBRD, elutasítóan viszonyulnak hozzá. A Wirtschaftswoche című bécsi hetilap e heti címlapsztorija is a keleti veszéllyel foglalkozik, s azt a címet viseli, hogy Felhabzsolja-e a Kelet a munkahelyeinket? Az elemzés közli a Wifo gazdaságkutató adatait — dollárban — a keleti havi átlagos bérszintekről. Oroszországban 20 dollár, Csehszlovákiában 108,9, Romániában 117,6 Lengyelországban 154,5, Magyarországon pedig 191 dollár. Ezzel szemben Ausztriában 2276,6, Németországban pedig 2461,7 dollár. (-NV-) értékesített. Most, hogy Németország keleti részén küszöbön áll egy hatalmas építési konjunktúra, a nyugati konszernek teljes monopol helyzetre törekednek. A magyar cementipar privatizálásakor például sikerült teljes mértékben kiiktatniuk a magyar exportot, a legfontosabb csehszlovákiai cementgyárak megvásárlásával pedig a csehszlovák exportot. A csehszlovák ágazat vezetői idővel rájöttek, mire megy ki a játék, de ekkor a legfőbb cementgyárak már nyugati tulajdonban voltak — olyan üzemek is, melyeknek a német határhoz való közelségük miatt a legtöbb exportlehetőségük volt. A magyarországi cementipar még kevesebb szerencsével járt, ugyanis a német konszernek szerezték meg valamennyi cementgyárban a részvények 50 százalékát. Termelésük rövid időn belül a felére csökkent, a cementexport pedig 500 ezer tonnáról 20 ezer tonnára. Magyarországon nem számoltak azzal, hogy a németeknek megéri megvásárolni a gyárakat, majd az exportot a minimálisra csökkenteni. Ennek következtében a magyarok nyakán maradtak a félgőzzel dolgozó és továbbra is korszerűtlen üzemek. A Tygodnik Solidarnosc munkatársa azt kérdezi, hogy ez vár-e a lengyel cementiparra is. Két éve a konszern tíz százalékos szinten öt évre be akarta fagyasztani bérköltségben részesedését, emellett nem volt hajlandó írásba adni, hogy szándékában áll folytatni a német piacra irányuló exportot. A CBR által felajánlott (több részletben fizetendő) vételár is alacsonynak látszott. Az említettek miatt a tárgyalások zátonyra futottak, a rendíthetetlen CBR azonban továbbra is élénk figyelemmel kíséri az események alakulását. A Szolidaritás Építőanyagipari Országos Szekciója attól tart, hogy suba alatt megegyezés születik a CBR és a hivatal között. Pedig nyilvánvaló, hogy a CBR át akarja venni a stratégiai ellenőrzést az egész lengyel cementipar fölött. A tulajdonátalakítási minisztérium álláspontja szerint a cementgyárak privatizálásánál azokat kell előnyben részesíteni, akiknek pénzük és tapasztalatuk is van. Nem vitás, hogy a nyugati konszerneknek mindkettő megvan. A Szolidaritás azonban tiltakozik az ellen, hogy a minisztérium a legjobb cementgyárakat akarja eladni a nyugati konszernek képviselőinek. Egyébként félő, hogy a gyárak nem a tényleges értékükön kelnek el: az adórendszer amúgy is tönkretette őket, emellett csak olyan árat lehet kapni értük, amilyet a vásárló hajlandó megfizetni. A nyugati konszernek felosztották egymás között a szerepeket, nehogy az alkudozásnál az egyik rálicitáljon a másikra. A helyzet kísértetiesen hasonlít a két éve Magyarországon történt eseményekre. A Szolidaritás képviselői más alapfokon képzelik el az ágazat privatizációját. Szerintük be kell vonni a privatizációba az intézményes lengyel befektetőket (társadalombiztosítási intézet, bankok, alapítványok). Véleményük szerint fontos, hogy a hazai tőke maradjon túlsúlyban, ám nem szabad elzárkózni a külföldi tőkebeáramlás elől. A szakszervezetisek szerint a közös beruházási, illetve termelési politikát a konszern vagy a holding típusú szervezet szavatolhatná. (-8) EuroTel Nem marad hely a Teslának? A Tesla pardubicei rádiőtelefongyára kénytelen száz dolgozót elbocsátani, hogy jövedelmező maradjon. Az amerikai Atlantic West B. V. 49 százalékos, és a prágai, illetve pozsonyi posta- és távközlési igazgatóság 51 százalékos részesedésével megalapított két konkurens társaság, a prágai és a pozsonyi EuroTel állami támogatással monopol helyzetbe kerül a hazai piacon. A Szövetségi Távközlési Minisztérium engedélyével tíz évig üzemeltethetik a 450 MHz-es sávban a nyilvános rádiótelefonhálózatot öt évi védelmi idővel. A Tesla fellebbezett a két csehszlovákiai EuroTel-társaság alapítási szerződései és a minisztériumi engedélyek ellen a Szövetségi Gazdasági Versenyhivatalnál. A fellebbezés azonban érvénytelen, mert a Tesla nem volt azok között, akikből a posta- és távközlési igazgatóság választott. Az EuroTel-rendszer minőségre akar átállni, olcsó vállalati rádiótelefon-hálózati rendszert telepítene néhány körzetben, amelyek nem nyilvános zárt rendszerek lennének, s rájuk nem vonatkozik a védelmi idő. Ehhez a tevékenységhez az elmúlt év augusztusában kért engedélyt a távközlési minisztériumtól, de még nem kapott választ — nyilatkozta Jirí Limbursky, a Tesla pardubicei gyárának igazgatója a Mladá Fronta Dnes napilapnak. Jan Zadrazil, a Szövetségi Távközlési Minisztérium egyik osztályának igazgatója ezzel kapcsolatban bejelentette: mivel a helyi rádiótelefon-hálózatok iránt sok az érdeklődő, a minisztérium az év végéig kidolgozza a legalkalmasabb kivitelező megválasztásának szabályait. A minisztériumnak nincs oka arra, hogy a Teslát előnyben részesítse, a fő szempont a megrendelő elégedettsége. (v)
