Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-13 / 138. szám
8 1992. június 13. Szabad ÚJSÁG ENSZ-konferencia a környezetvédelemről és -alakításról, Rio de Janiero El kellett kezdeni...! Mivel nálunk a közvélemény figyelmét elsősorban a választásokat követő politikai csatározások kötik le, szinte eltörpül a híradásokban egy, az egész emberiség jövőjére kihatással levő esemény, a Rio de Janieróban folyó környezetvédelmi világkonferencia. Jelentőségét már az is aláhúzza, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete „hozta össze” azzal a szándékkal, hogy mentsük, ami menthető. A szándék kétségtelenül nemes, de megvalósítása azonnal akadályba ütközik, ha konkrét feladatok kerülnek szóba. A környezetvédelem ugyanis sok pénzt igényel, s ezen a ponton még a legfejlettebb országok között is támadhatnak nézeteltérések. Például a tegnap Rióba érkezett Bush elnök még otthon olyan kijelentést tett, hogy az ökológiai kérdésekben hozott döntésekkor figyelembe kell venni a gazdasági szempontokat is. „Kész vagyok a környezet óvására. Azonban védelem kell az amerikai adófizetőknek is” —jelentette ki az USA elnöke. Ha így vélekedik Bush, mit várjunk a kifejezetten szegény országok illetékeseitől, akiknek ráadásul a közeljövőben kell még helyrehozni az elmúlt évtizedek rablógazdálkodásának következményeit is. Hogy mennyire fontos a riói tanácskozás, azt az alábbiakban, az utóbbi napok hírügynökségi jelentései alapján próbáljuk érzékeltetni. Jaques Attali figyelmeztetése „Fenyegető ökológiai örökség „Az egykori szocialista országok már nem atomfegyvereikkel fenyegetik a világot, hanem a múlt rezsim ökológiai örökségével. Közép- és Kelet-Európa országai azonban eme átkos örökség felszámolásakor egyszerűen nem követhetik a Nyugatot és nem ismételhetik meg annak hibáit, mert most lehetőségük nyílik arra, hogy olyan eredeti fejlesztési modellt alakítsanak ki, amely révén kiküszöbölhetik a totalitarista iparosítás, akárcsak a szűklátókörű, piacközpontú önzés káros következményeit”. Mindezt Jaques Attali az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank elnöke mondta a riói konferencián elhangzott beszédének bevezetőjében. v A továbbiakban Attali olyan kijelentést tett, hogy a hidegháború időszaka ugyan lezárult, de megkezdődött a „zöld háború”, amelyben a fő „fegyverzetet” a Keleten létesített veszélyes atomerőművek, valamint a környezetszennyezés képezik. Kelet- és Közép-Európában 60 atomerőmű működik, amelyekből legalább 16 az olyan, amelyeknek komoly hibái vannak a biztonságos üzemelést illetően, de valamennyi többi is alapvető módosításra szorul. „Közülük valamennyi időzített bomba, amely bármelyik pillanatban felrobbanhat” — jelentette ki Európa elsőszámú bankára. Attali a környezeti ártalmak veszélyességét ecsetelve éppen Szlovákia „példáját” hozta fel, ahol A lényeg megmaradt A főtitkár optimista Maurice Strongnak, az UNCED főtitkárának eddigi mérlege: „Optimista vagyok. Látni kell, hogy az emberiség azonnal nem hal ki, és a Föld sem válik azonnal élettelen bolygóvá, ha mindenről rögtön itt Rióban nem döntünk. De: el kellett kezdeni! A környezetvédelem és a gazdasági növekedés komplex problémaköre olyan, mint a rák elleni küzdelem. A rákot is első fázisában lehet megfékezni. Igaz, számos javaslat nem az eredeti megfogalmazásban kerül elfogadásra, de a lényeg megmaradt. Az egyik ilyen kérdés a Föld lakosságának rohamos növekedése. Tény, hogy sokan vagyunk, és ez is egyik fő oka a környezet romlásának. Ezért érthető a fejlődő országok ama követelése, hogy a fejlett ipari országok korlátozzák a túlzott fogyasztást, ami egyik oka a természeti források gyors kimerülésének és a környezetszennyezésnek. 226 gyár évente 660 ezer tonna hulladékot termel, amelyet mintegy 4 ezer helyen nyitott „gödörbe” temetnek. Kelet-Európábán a totalitarista társadalom öröksége Attali szerint katasztrofális következményekkel fenyeget, és ezt a tényt nem téveszhetik szem elől sem a fejlett országok, sem a harmadik világ fejlődő országai. „Ha meg kellene neveznünk a világ egyetlen olyan térségét, ahol elkövették a világ valamennyi létező ökológiai ballépését, akkor az bizonyosan Közép-Európa volna. Egyesíti magában a fejlett országokra jellemző eltúlzott iparosítás okozta katasztrófákat és az elégtelen infrastruktúra révén keletkezetteket — ez utóbbi pedig a fejlődő országokra jellemző” — hangsúlyozta a francia bankár. Persze Közép- és Kelet-Európa környezeti problémájának számára nem létezik valamiféle csodálatos megoldás. Az az eredeti gazdasági modell, amelyet ezekben az országokban ki kell alakítani, életbevágóan fontos problémája gazdasági átalakításuknak, márcsak azért is, mert a környezetbe történő beruházások több forrást biztosítanak egyidejűleg, mint amennyi önmaguk számára szükséges. Attali szerint az új modell kialakításának kulcsa a demokrácia, a szabad információáramlás, beleértve az ökológiailag káros katonai—hadászati jellegű információkat is. Nagyobb hatalmat kell adni a fogyasztónak és rögzíteni a választott képviselőket kötelességeit, hogy azok fe-Pénz nélkül nem megy lelősek legyenek tetteikért. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt tényt sem, hogy Közép- és Kelet- Európában az energia ára túlságosan alacsony — 10-szer alacsonyabb, mint Nyugat-Európában. Természetesen, ezekben az országokban az átmenet sikere nem nékülözheti a nemzeti összefogást és segítséget. Jaques Attali arra is felhívta a figyelmet, hogy az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank igyekszik Kelet- és Közép-Európa számára a szükséges anyagi forrásokat biztosítani, és éppen az ökológiailag elfogadható fejlesztés céljaira, valamint a múlt káros következményeinek felszámolására —, mindezt akár a Duna mellékfolyóinak megtisztítására —, de számol a bank Csehszlovákia és a többi ország városainak nyújtandó segítséggel is, hogy azok környezetbarát úton szabadulhassanak meg a hulladéktól. „A kommunizmus és a kapitalizmus is egyaránt megfeledkezett arról, hogy ha az emberiség fenn akar maradni, akkor közülünk mindenkinek kötelessége tudomásul vennie: jelenlétünk ezen a bolygón lényegében csak egy pillanat, és ezért mindannyian felelősek vagyunk a jövő generációnak azért az örökségért, amelyet rájuk hagyunk, s azt óvni és védelmezni kell. Ezért okosan kell élnünk, és tisztelnünk kell azt az örökséget is, amelyet másoktól kapunk, s azt figyelembe véve úgy kell kezelnünk, hogy jobb állapotban adhassuk tovább” — figyelmeztet mindannyiunkat a bankár. Nehéz a döntés Amíg az erdők és a légkör védelmének elveiről és annak pénzügyi támogatásáról tovább folyik a vita, és a nézeteltérések tisztázása feltehetően nem lesz könnyű, addig néhány részkérdésben már nem állnak messze a megállapodástól az érintettek. Az egyes országok már végérvényesen megegyeztek arról, hogy létrehoznak egy bizottságot a még tartható fejlesztési szint tanulmányozására, s ez az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának keretében működik majd. Klaus Töpfer német környezetvédelmi miniszter a bizottsággal kapcsolatban kijelentette, hogy ez a bizottság garancia arra, hogy a Rióban megkezdett folyamat folytatódik, és egyik fontos eszköze lesz a bizalmatlanság kiküszöbölésének Észak fejlett és Dél fejlődő országai között. Egyébként ennek a bizalmatlanságnak az oka éppen a pénzügyi kérdések vitája során kialakult helyzet, mert ezen a ponton találják magukat egymással szemben Észak és Dél, s ezek a nézeteltérések veszélyeztetik a konferencia sikerét. A „déliek” konkrét kötelezettségeket követelnekegészen a támogatási öszszeg meghatározásáig, a folyósítás időpontja és módja pontos leírásával az „északiaktól”. Nagyjából úgy vélik a szakemberek, hogy a Rióban jóváhagyandó, a gazdasági fejlődés segítésére, a nyomor megszüntetésére és a környezet védelmére és javítására meghozandó programok megvalósítása évente több mint 600 milliárd TJSA- dollárt igényelne, s ebből mintegy 125 milliárd dollárt kellene Észak országainak folyósítaniuk. Dél azt követeli, hogy a fejlett ipari országok kötelezzék el magukat a 2000 utáni támogatás összegét illetően már most. Követelésük pedig úgy szól, hogy az eddigi, a nemzeti össztermék 0,35 százalékáról a támogatás összegét duplázzák meg, tehát annak 0,7 százalékát folyósítsák. Erre eddig csak az észak-európai országok hajlandók, köztük Felhívás mindenkihez Eskü a Földhöz A riói tanácskozáson Maurice Strong a konferencia (UNCED) főtitkára felhívta a világsajtót, hogy minél előbb ismertesse a világ közvéleményével a Földhöz szóló eskü szövegét. A konferencia titkársága ennek terjesztését egy eszköznek tekinti a sok közül ahhoz, hogy a Föld minden egyes lakója bekapcsolódjék a Föld megóvására, a robbanásszerű fejlődés érdekében elkövetett tekintetnélküli környezeti pusztítás káros következményeinek elhárítására tett erőfeszítésekbe. Az eskü szövegét — „Fogadom, hogy mindent megteszek, ami erőmből telik, hogy segítsek a Földből biztonságos és vendégszerető otthont teremteni a jelenlegi és jövőbeni generáció számára” — a konferencia helyszínén, a Rio Centrében egy óriási mozaiktáblán helyezték el, s azt azonnal aláírták a konferencia küldöttei. „Úgy hozzák nyilvánosságra ezt az esküt, hogy azt az önök olvasói kinyírhassák és a saját felelősségükről szóló dokumentumként maguknak meghagyhassák. Ugyanis mindenki felelős önmagával és gyermekeivel szemben” — hívta fel a sajtó figyelmét Maurice Strong, majd megjegyezte, hogy nagyon örülne, ha ez az eskü ott lenne minden kisgyermek hálószobájában. Ted Turner, az amerikai tévémágnás, a CNN hírtelevízió tulajdonosa is az eskü terjesztésének lelkes híve. Ő is az eskü szövegének aláírói között volt feleségével, Jane Fondával együtt. Alexandra Penney a SELF című amerikai női magazin főszerkesztője elmondta, hogy lapjában legutóbb közzétette a szöveget, s ennek Amerikában akkora visszhangja volt, hogy el kellett hagynia irodáját, legyen hová elhelyezni a visszaérkezett, aláírt eskü lapjait. Josef VavrouSek beszéde Rióban A környezet összeköt „Amikor Közép- és Kelet-Európa darabjaira hullik, ami veszélyezteti a kontinens nyugati felét is, a környezetvédelem magától értetődően a földrész elkövetkező integrálódásához a legjobb keretet biztosítja” — jelentette ki a tanácskozás résztvevője Josef VavrouSek, csehszlovák szövetségi környezetvédelmi miniszter. Megemlítette azt is, hogy ez az álláspont a konkrét európai helyzetből következik, hiszen egy ország, vagy egy térség országai nem tudják megoldani problémáikat a többi országgal való együttműködés nélkül. A környezetszennyező anyagok, amelyek például Csehszlovákiában kerülnek a légtérbe, nemcsak Csehszlovákia lakosságának egészségét veszélyeztetik, hanem az Északi-, a Balti- és Feketetengert, akárcsak a környező országok erdeit is. Ez persze megfordítva is érvényes, mert a Csehszlovákia légterét szennyező anyagok mintegy fele más európai országok területén levő környezet- szennyező „forrásokból” származik. Újabb ok a nemzetközi együttműködés elmélyítésére: ha nem sikerül az országhatárokon átterjedő környezetszennyezési problémákat racionális tárgyalások útján megoldani, az ilyen „időzített bombák” robbanhatnak, és tovább növelhetik Európában az amúgyis fokozódó feszültséget. pénzügyekről Norvégia, amely ezt az értéket már most is elérte. Ezzel szemben az eddigi fő támogatók, köztük Japán, Németország és az ÚSA, nem hajlandók erre a követelésre ráállni. Meg nem erősített hírek szerint elképzelhető, hogy ennek a kérdésnek az eldöntését meghagyják az egyes országok állam-, illetve kormányfőinek, akik keddtől fokozatosan érkeznek Rióba, és pénteken kezdik meg tanácskozásukat. Ennek ellenére az ökológiai diplomácia sikerének tekinthetjük az Európai Közösség országainak azt a döntését, hogy aláírják a szabad természet védelméről szóló nemzetközi ENSZ-konvenciőt. A legjelentősebb országok közül ezzel már csak az USA maradt távol e konvenciótól. Az EK-döntést követően szinte bizonyosra vehető, hogy ez a megállapodás gyakorlatilag érvénybe is lép. Persze az is igaz, hogy az EK-tagországok nem az eredeti megszövegezésben írják alá, s kifogásaik éppen a pénzügyi támogatás egyes kitételeit érintik, s ezzel lényegében támogatják az elutasító amerikai álláspontot. Az amerikaiak azért nem akarják aláírni a szóban forgó konvenciót, mert ezzel a fejlődő országok kezébe kerülne a döntés arról, hogy mekkora segítséget nyújtsanak a fejlett ipari országok. Kétségtelenül sikerként könyvelhető el az az előzetes megállapodás, amely szerint a résztvevő országok megkezdik a tanácskozást az elsivatagosodás elleni védelemről szóló nemzetközi konvenció kidolgozásáról. Ez a veszély elsősorban az afrikai országokat fenyegeti, és a konvenció kidolgozását feltehetően két éven belül befejezik. Rióban egyébként 172 ENSZ- tagországon kívül hat olyan ország is képviselteti magát, amelyek nem tagjai a világszervezetnek. A legújabb adatok szerint Rióba érkezik a jövő héten 116 ország állam-, illeve kormányfője.
