Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-08 / 108. szám

1992. május 8. Szabad ÚJSÁG OKTATÁSÜGY Az Együttélés legfontosabb célja — „védelmezni a nemzeti kisebbségek kul­turális, természeti és szellemi kincseit, gazdasági, területfejlesztési, szociális és ökológiai érdekeit, hogy azok ezáltal is megteremthessék a nemzeti önazonos­ságukhoz szükséges lelki, szellemi, anya­gi és erkölcsi feltételeit.” Ennek tükrében a nemzetiségi okta­tásügy területén is szorgalmazni fogjuk a nemzet kisebbségeire vonatkozó egyé­ni kollektív jogok biztosítását azon do­kumentumok szellemében, melyeket Csehszlovákia is elfogad, mint: Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilat­kozata, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, az Eu­rópai Biztonsági és Együttműködési Ér­tekezlet Záróokmánya, a bécsi utótalál­kozó Zárónyilatkozata és az Emberi Di­menzió koppenhágai konferenciája 1990-ben a nemzeti kisebbségek jogai­ról elfogadott nyilatkozata. Különös fi­gyelmet szentel az ENSZ által elfoga­dott „Egyezmény a gyermekek jogairól” c. dokumentumnak. Az állam köteles­sége a gyámkodó magatartás helyett a nemzeti kisebbségek önszerveződésére épülő, azt elősegítő, aktív kisebbségvé­delmi politika és gyakorlat bevezetése. A nemzeti kisebbségek megmaradá­sának feltétele az anyanyelv tökéletes elsajátítása, annak használata az élet minden területén, amit az anyanyelven történő tanulás alapoz meg. Ennek kö­vetkeztében minden gyermek alanyi jo­ga, hogy anyanyelvén tanuljon az óvo­dától az egyetemig — a többségi nyel­ven tanulókkal azonos feltételek mellett. Az Együttélés célja a magyar, a lengyel, a német, a rutén (ukrán) nemzeti ki­sebbségek önálló iskolahálózatának a kialakítása, s támogatja a roma iskolák létrehozását is. Az állam kötelessége a nemzetiségi iskolákat is ennek megfele­lően hatékony, korszerű tankönyvekkel, segédkönyvekkel és segédeszközökkel ellátni, biztosítani ezekben az iskolák­ban is a pedagógusok, nevelők bérét; megteremteni az oktatási, kulturális és tömegkommunikációs intézmények mű­ködési feltételeit. Minden intézményben egyértelműen meg kell határozni az oktatás nyelvét, a kisebbségi oktatási intézményekben ne tanítson olyan pedagógus, aki az okta­tás nyelvét nem bírja. A kisebbségi oktatási intézmények területi elhelyezkedésének optimális megoldására kell törekedni— különös tekintettel az óvodákra, a körzetesítés­sel megszüntetett kistelepülési iskolák visszaállítására, a gimnáziumok, szak­­középiskolák, szaktanlntézetek hálóza­tának újraszervezésére, a kisegítő isko­lák, a fogyatékos gyermekek oktatását biztosító iskolák fejlesztésére és az egészségügyi intézményekben működő iskolákra. Szükségesnek tartjuk egy Kisebbségi Kódex, ezen belül egy Nemzetiségi Ok­tatásügyi Statútum kidolgozását, mely tartalmazná az oktatásügyi autonómia jogi és gyakorlati feltételeit. Meggyőződésünk, hogy a jelen álla­poton, — amikor a csehszlovákiai ma­gyar (nemzetiségi) műveltség szintje stagnál, az iskolahálózat szűkül — kizá­rólag csak az oktatásügyi és kulturális autonómia változtathat. Valljuk, hogy az anyaország határain kívül élő nemzeti kisebbségek indentitásválasztása sza­badságának alap>elve az anyanemzethez való tartozás tudata, ezért az állam kö­telessége biztosítani Csehszlovákia és a nemzeti kisebbségek anyaországa közti zavartalan, békés és egymást segítő együttműködést az oktatásügy terén is. Szorgalmazzuk, az olyan államközi tárgyalásokat, egyezségeket, melyek alapján az anyaország intézményesen tá­mogathatja a hazai nemzetiségi oktatás­ügyet tankönyvekkel, diák- és tanárcse­rével stb. A nemzetiségi oktatás szintje a cseh­szlovák iskolarendszer teljes szerkezeti és tartalmi megreformálásának függvé­nye. Az iskola kapjon önállóságot — gazdasági, strukturális és tantervi kérdésekben, — az iskola típusváltozatának, az is­kolairányítás, szülőkkel való együttmű­ködés formájának megválasztásában, — az iskolában megkövetelt erkölcsi normák, viselkedési szabályok, sajátos módszerek, szokások, hagyományok, az egyéni arculat kialakításában és ápolá­sában, — a pedagógiai kísérletek szabad kezdeményezésében — együttműködve a tudományos intézményekkel. Fontosnak tartjuk, hogy az iskolák léte szorosabban kapcsolódjon a helyi önkormányzatokhoz, ezek vegyenek részt az állami döntések előkészítésé­ben. Az iskolák vagyonának kezelési jo­ga a városok (községek) önkormányza­tához kerüljön. Az iskolaigazgatók az oktató-nevelő munkáért feleljenek, az iskola gazdasági életével egy gazdasági igazgató (helyettes) foglalkozzon. Az iskola legyen nyitott, tartson lé­pést a társadalom fejlődésével és ne válhasson semmiféle párt, vagy ideoló­gia kiszolgálójává. Ugyanakkor mind a pedagógusok, mind a diákok alapvető joga pártokba, mozgalmakba, szerve­zetekbe tömörülni. Ennek megfelelően támogatjuk az ifjúsági szervezetek (MISZ, MIÉSZ, Cserkészek stb.) mű­ködését. Iskoláink pótolhatatlan feladata az objektív történelmi és nemzeti tudat ki­alakítása. Ennek érdekében javasoljuk mind a nemzetiségi iskolák, mind a többségi iskolák alaptantervébe beik­tatni a Kárpát-medence népei történel­mének és kultúrájának oktatását Mi­vel a többségi nemzet és a nemzeti ki­sebbségek békés, baráti együttélésének alapjait az iskola rakja le, ezért javasol­juk az iskolákban a toleranciára való nevelés bevezetését Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az államgazdasági szervek a nemzeti ki­­sebbsgéek oktatásügyét érintő kérdé­sekben meghallgatásunk és beleegyezé­sünk nélkül döntsenek. Valamennyi, a kisebbségek ügyeiben döntési jogkörrel rendelkező személy tisztségébe való ki­nevezése, visszahívása, csakis a nemze­ti kisebbségek pedagógusszövetségei­nek jóváhagyásával történjen. Az oktatásügyi autonómia gyakor­lati megvalósításának alapfeltétele mozgalmunk szerint az oktatásügyi minisztériumban a nemzetiségi főosz­tály kiépítése és egy nemzetiségi okta­tásügyi miniszterhelyettes kinevezése. Követeljük továbbá a közös igazgatá­sú iskolák, óvodák szétválasztását, s a_ minisztérium erre vonatkozó tiltó ren­delkezésének hatályon kívül helyezé­sét. A helyi igényeknek megfelelően java­soljuk az óvodák esetében a csoportlét­s szám korlátozásának feloldását és a kör­zetesítéssel megszüntetett óvodák és is­kolák megnyitását akkor is, ha a gyer­mekek száma a mai normaszint alatt van. A nemzetiségi iskolahálózat leggyen­gébb láncszeme a szakmunkásképzés. Szükségesnek tartjuk a nemzetiségi szaktanintézetek, szakközépiskolák és gyógypedagógiai iskolák hálózatának bővítését, elsősorban a már sikeresen működő magán-szakmunkásképzők mintájára. A nemzetiségi oktatás problémái megoldásának egyik lehetőségét a ma­gán-, alapítványi- és egyházi iskolák létrehozásában látjuk, ezeket támogat­juk. Az oktatási szint növelése és gyerme­keink érvényesülése érdekében szüksé­gesnek tartjuk a világnyelvek eredmé­nyes tanítását, a szlovák nyelv elsajátítá­sát elsősorban hatékonyabb módszerek bevezetésével, valamint külföldi tanul­mányaik támogatását állami, alapítványi és egyéb ösztöndíjak segítségével. Különleges problémát jelent a szór­ványban élő magyarság anyanyelvi ok­tatásának biztosítása; ez elsősorban bentlakásos intézményekkel oldható meg. Magas színvonalú oktatási rendszer nem képzelhető el jól képzett, megfelelő feltételek között dolgozó, jól fizetett, tehetséges, kiegyensúlyozott, szuverén egyéniségű, személyiségjegyekben is az oktatás-nevelés feladatára alkalmas pe­dagógusok nélkül. Növelni kell a peda­góguspálya presztízsét, s olyan anyagi feltételeket kell biztosítani, melyek le­hetővé tennék pedagógusaink számára az értelmiségi életforma, önképzés, tu­dományos munkásság megvalósítását is. A pedagógusképző felsőoktatási intéz­mények feladata egy emelt szintű felvé­teli rendszer kialakítása, a pályára való alkalmasság tudományos igényű megha­tározása. A nemzetiségi pedagógusképzés biz­tonságos megoldását kizárólag egy önál­ló pedagógus- és humán értelmiséget képző felsőoktatási intézmény (egye­tem) létrehozásában látjuk ott, ahol a gyakorló iskolák, intézmények, kulturá­lis háttér (színház, könyvtár), lakások, munkahelyek a tanárok és hallgatók rendelkezésére állnak (Komárom). Mindaddig, míg a felsőoktatási intéz­mény nem jön létre, támogatjuk a Nyit­­rai Pedagógiai Kar Magyar Tagozatát abban a törekvésében, hogy a Cyril-Me­­tód Egyetem keretén belül önálló Ma­gyar Karként működjön. A mind égetőbb pedagógushiány or­voslása érdekében támogatjuk — átme­neti megoldásként — a Pedagógiai Kar levelező tagozatának működését. Fontosnak tartjuk és támogatjuk a központi magyar pedagóguskönyvtár kiépítését Komáromban, a rendszeres pedagógiai kutatás és szakmai tovább­képzés intézményes biztosítását. Támo­gatunk minden olyan rendezvényt, ver­senyt, mely a nemzetiségi iskolák diákjai számára hazai és nemzetközi megméret­tetést és sikerélményt jelent. Általános programunknak megfele­lően az oktatásügy terén is magunké­nak vallunk minden olyan eszmét, melynek céfja, hogy a demokrácia elve­inek megfelelően a nemzeti kisebbség ne legyen kiszolgáltatva a többség aka­ratának. KORNYEZETVEDELEM Mozgalmunk emberközpontú kör­nyezetvédelmet kíván folytatni. Ennek lényege, hogy az ipari fejlődés ne veszé­lyeztesse tovább a természetet és a civi­lizáció előrehaladása összhangban áll­jon a természet teherbíró képességével Ezzel összefüggésben támogatunk Föl­dünk megmentésére irányuló minden nemzetközi törekvést, vállaljuk az em­beri lét és a fejlődés folytonosságának stratégiáját Felvállaljuk természeti értékeink hathatós védelmét. Természeti erőfor­rásainkra, erdeinkre, vizeinkre, ás­ványkincseinkre sgját nemzeti vagyo­núnként tekintünk. Hatékony környezetvédelem nem képzelhető el megfelelő gazdasági, tör­vényhozási — államigazgatási és ellen­őrzési rendszer nélkül. A következő feladatok elvégzését tartjuk a legfontosabbnak: — önigazgatási — önrendelkezési elvre épülő tágabb és távlati érdekeket összhangba hozó környezetvédelmi po­litika kialakítását; — hozzá kívánunk járulni az államok közötti együttműködéshez a környezet­védelem terén; — szükségesnek tartjuk összhangba hozni az új tulqjdoqjogi viszonyokat környezetvédelmi érdekeinkkel; — csökkenteni kívánjuk társadalmi adósságunkat környezetünkkel szem­ben a gazdasági átalakulás és privatizá­ció folyamatában; — tökéletesíteni és fejleszteni óhajt­juk a hatályos környezetvédelmi tör­vényrendszert; — szükségesnek tartjuk egységesíte­ni az állam területén működő kömye­­zetmegfigyelési rendszert, s biztosítani az eredmények gyakorlati felhasználá­sát; — meg kell teremteni a környezet­védelmi nevelés és szakemberképzés rendszerét; — biztosítani kell az állam demokra­tikus, következetes és hatékony felügye­lői, irányítási és ellenőrző szerepét a környezetvédelem területén; — összhangba kell hozni a gazdaság fejlesztését, ágazati megoszlásál átala­kítását és a piacgazdaságot lehetősége­inkkel és természeti adottságainkkal; — össze kell hangolni a regionális és egyetemes érdekeket; — a környezetet lényegesen befolyá­soló minden beruházást csak szigorú ÖNKORMÁNYZATOK ÉS ÖNIGAZGATÁS Az Együttélés Politikai Mozga­lom az eddigi politikai és társada­lomszervező tevékenységével hoz­zájárult ahhoz, hogy a rend­szerváltást követő helyhatósági vá­lasztások következményeként lét­rejöttek a községi (települési) öni­gazgatás és önkormányzás feltéte­lei. Ennek hatására a község önál­ló önigazgatási területi egységgé vált, amely egyesíti a területén élő állampolgárokat. Vagyonával és pénzforrásaival önállóan gazdál­kodik, általános érvényű rendele­teket ad ki, közös érdekből más községekkel társulhat és jogosult­ságába csak törvénnyel lehet be­avatkozni. A községek közös fel­adataik teljesítésére és érdekeik képviseletére regionális társuláso­kat hoztak létre. A jövőt tekintve az Együttélés Politikai Mozgalom olyan demok­ratikus jogállam megteremtésén fáradozik, amely önkormányzat­­barát környezetet teremtve tehe­tővé teszi a valós önállósággal ren­delkező, demokratikusan megala­kított és működő, gazdaságilag erős önkormányzatok létrejöttét, amelyek letéteményesei lehetnek a helyi önfejlődési folyamatok elin­dításának. Ennek érdekében az ál­lami felépítés olyan szervezeti és területi kereteire van szükség, amelyben az önkormányzat is, az egyéni szabadság is megvédhető, ugyanakkor a kisebbségek védel­me is biztosítható. Mindez feltételezi azt, hogy a köz­ponti intézmények csupán azon fel­adatköröket kezelik, amelyek ala­csonyabb közigazgatási szinteken jó hatékonysággal nem biztosíthatók. Mindezek mellett szükséges az ön­­kormányzatok illetékességének ál­talánossá tétele, ami azt jelenti, hogy a helyi jelentőségű ügyek a he­lyi szervek jogkörébe tartoznak, in­tézésüket a helyi szervek végzik. A mozgalom a rendelkezésére álló minden eszközzel szorgalmazza a szá­munkra kiemelkedően fontos önkor­mányzati jogok megteremtését és azok életbe léptetését, főképp ami az önállósághoz való jogot, a demokrati­kus helyi hatalomgyakorlás jogát, va­lamint az önkormányzati jogok bíró­sági védelmének jogát illeti. Ez azt jelenti, hogy: — az önkormányzat szabadon vállalhat minden ügyet, amelyet tör­vény nem utalt más szerv kizáróla­gos hatáskörébe, és ezekben az ügyekben mindent megtehet, ami jogszabályt nem sért; — az önkormányzat a széleskörű nyilvánosságot megteremtve intézi a helyi ügyeket; ehhez biztosítani kell a helyhatósági választásoknál a kép­viselői testületek összetételében az etnikumok arányos képviseletét; — az önkormányzat hatásköré­elbírálást követően a helyi lakosság be­leegyezésével szabad kivitelezni; — Szlovákiának új energetikai prog­ramra van szüksége. Politikai programunkkal összhang­ban elsődlegesen vállaljuk a nemzeti kisebbségek által lakott területek kör­nyezetvédelmi gondjainak megoldásál ezért: — Ellenezzük a Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer üzembehelyezését és támogatjuk — a felbecsülhetetlen csal­lóközi erőforrások védelmének érdeké­ben — az érintett területek helyreállí­tását célzó megoldási változatoL — Támogatjuk az államhatár menti természetvédelmi területek átalakítá­sát határon átnyúló természetvédelmi övezetekké, főleg a vulkanikus közép­­hegység, a karszt-vidék területén vala­mint a Duna Csallóköz és Szigetközi térségében. — Ellenezzük a természetvédelmi területek katonai célú felhasználásál — Támogatni fogjuk az emberalkot­ta környezet: műemlékek, települések és egyéb kulturális értékek védelmei nek jogszerű gyakorlását alkotmány­­bírósági védelem illeti meg. Az önkormányzatoknak valódi tartalmat kell kapniuk, ezért szüksé­ges az önkormányzatok közigazga­tási feladatainak kiszélesítése (isko­laügy, egészségügy, építésügy, tele­pülésfejlesztés, szociális gondosko­dás, környezetvédelem stb.) mind­addig, amíg a községre átruházott államigazgatási feladatok végrehaj­tása nem eredményezi önállóságá­nak csorbítását különböző alacsony szintű törvények, hatósági rendele­tek, irányelvek és belső utasítások következtében. A közigazgatás egyes területeinél, az önkormányzatok és a helyi állam­­igazgatás szerveinek illetékességé­vel (jogosultságával) kapcsolatban törekedni kell a kisebbségek érdeke­it leginkább figyelembe vevő vi­szonyrendszer kialakítására. Nemzeti kisebbségi és etnikai szempontból az érvényben lévő te­rületi felosztás körzeti rendszere a legelfogadhatóbb, ugyanis a köz­­igazgatás (állami és önigazgatás) szervezetének a valóságos gazdasá­gi, társadalmi, közlekedési és kultu­rális gócok körül kialakult termé­szetes területi egységekhez idomul. A körzeteket nem csupán állami­gazgatási, hanem önkormányzati alapon is meg kell szervezni, ugyanis az önkormányzatok a feladataikat olyan természetes területi egységek­ben valósítják meg, ahol a települé­seket és azok lakosságát valódi ér­dekközösség, valódi szolidaritás, kö­zös kultúra és értékek tudata kap­csolja össze. A körzetek rugalmas igazgatása és a központi államigazgatás decent­ralizációja céljából megyéket vagy régiókat kell létrehozni úgy, hogy azok az etnikai elvet tiszteletben tar­tó és a természetből adott tájegy­ségek legyenek. A magyar nemzeti kisebbségek szempontjából három, autonóm jogokkal felruházott me­gyét kell létrehozni a csallóközi, a palóc és a bodrogközi regionális ér­dekközösségek bázisán. Ezen elvek alapján működő önigazgatási terüle­ti egységeket kell létrehozni a többi nemzeti kisebbség és etnikai csoport esetében is. Amennyiben ilyen me­gye létrehozása nem lehetséges, ak­kor az adott megyén belül a körze­tet, illetve airégiót kell különleges jogokkal felruházni. Az új alkotmánynak meg kell ha­tároznia a helyi (községi, települési, felsőbb szintű — körzeti) önkor­mányzatoknak a társadalomban el­foglalt szerepét, jogát a regionális érdektársulások létrehozására, amelyeket a mindenkori területi és közigazgatási átszervezés, vagy idő­közi területi rendezés esetén azok természetes és igazságos alapjaként kell tekinteni. — Ellenezzük az erőszakos és a kör­nyezeti adottságokkal ellentétes urba­nizációi Az ilyen beavatkozásokat a környezetvédelmi szemponton túl szo­ciális és politikai kérdésnek is tekint­jük. — Támogatjuk a helyi érdekeket képvislő az önigazgatás rendszerében fogant, alulról építkező terület-fejlesz­tési koncepciók kidolgozását. — Ki kell építeni a tápláléklánc vé­delmének hatékony rendszerét. — Biztosítani kell a mezőgazdasági és erdei földalap ésszerű védelméL — Erdeink közhasznú küldetését előnybe kell helyezni a gazdasági — fa­kitermelő érdekekkel szemben, függet­lenül a tulajdonviszonyok változásától. — Környezeti szennyezőforrásainkat fokozatosan, világos koncepció alapján fel kell számolni. A környezetvédelmi beruházások hosszúlejáratúak, megté­rülésük lassú, de ezt vállalni kell! Az egészséges környezet alapvető emberi jog! SZÚP- 293

Next

/
Oldalképek
Tartalom