Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)
1992-05-30 / 126. szám
1992. május 30. Szabad ÚJSÁG 9 A felvidéki magyar kisebbség sorsa A jogok ígérete Azután, hogy Wilson amerikai elnöknek a nemzetek önrendelkezési jogáról meghirdetett politikája a Párizs környéki béketárgyalások során csődött mondott, a győztes antanthatalmak a soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia romjain három újabb soknemzetiségű államot hoztak létre. A Csehszlovákiában, a Szerb—Ilorvát—Szlovén Királyságban és a Romániában élő 42 millió lakosra ugyanis mintegy L6 millió más nemzetiségű állampolgár jutott. Ugyanakkor Magyarország elveszítette lakosainak több mint 60 százalékát és területének 72 százalékát. A csehszlovákiai nemzetiségek jogait az 1919. szeptember 10-i Saint Germain en Laye-ban aláírt szerződés szabályozta. Eszerint Németországban és Magyarországon a Népszövetség segítségével ellenőrizhette annak betartását, és sérelmezhette, ha a kisebbségi jogokat nem vették figyelembe. A szerződés szavatolta a Csehszlovákiában lakó magyarok egyéni, személyes szabadságát és kollektív nemzetiségi jogait egyaránt A 2. cikkely ugyanis kimondta: „Cseliszlovákia az ország minden lakosának születési, nemzetiség, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül az élet és szabadság teljes védelmét biztosítja ’’ A megszülető csehszlovák alkotmány ennek megfelelően hangsúlyozta: „Nincs megengedve az erőszakos elnemzetietlenílés semmiféle módszere Ennek az elvnek a kijátszását a törvény .büntetendőnek is minősítheti " Anyanyelvi napló A csehszlovák törvénykezés a Sain t Germain-i szerződés szellemében hozta meg nyelvtörvényét is. Ennek 2. paragrafusa így szólt: ,Azok a bíróságok, hivatalok és a köztársaság más hatóságai, amelyek tevékenység köre olyan bíróság járásra terjed ki, ahol az utóbbi népszámlálások szerint legalább 20 százalék azonos nyelvű, s a csehszlováktól elt&ő nyelvet használó állampolgár lakik, kötelesek minden ügyben, amelyet e járásban el kell intézniök, a beadványokat a éisebbség nyelvén elfogadni, és a csehszlovák nyelven kívül a másik, a kérvény nyelvén elintézni ” A 3. paragrafus biztosította, hogy a Nemzetgyűlésben a nemzetiségi képviselők anyanyelvükön beszélhetnek. Ennek megfelelően a hivatalos parlamenti naplók a nemzetiségi képviselők és szenátorok felszólalásait anyanyelvükön jelentették meg. Az 1928/229. számú dekrétum szerint: ha a járás állampolgárainak több mint a fele nemzetiségi, akkor az állam nyelvén fit különféle hivatalos iratokat az illető kisebbségi nyelvre is le kell fordítani. Ha az adott járásban a nemzetiségi lakosság lélekszáma eléri a 75 százalékot, a hivatalos iratokat nem kell az államnyelven kiadni, kivéve ha valaki kéri. Habár az imént csak néhány fontos nemzetiségi törvényt ismertettünk, ezekből is kiderül: az első világháború után és általában a két világháború között sokat jelentett az, hogy nemzetközi egyezmények írták elő a kisebbségek jogait. (Ezzel szemben a második világháború után az új nemzetközi szervezet, az ENSZ már csupán az egyéni, emberi jogokra korlátozta idevágó figyelmét.) A szomszédos utódállamokban a nemzetközi egyezmények bizonyos fokú érvényesülése is hozzájárult ahhoz, hogy a mindenkori népszámlálások során valós képet kaphassanak a kisebbségek lélekszámáról. De még így is előfordult, hogy bizonyos manipulációk hátrányosan befolyásolták az eredményeket. így volt ez Csehszlovákiában is, ahol pedig általában — Romániához és Jugoszláviához képest — a legkedvezőbb volt a helyzet, mert a legdemokratikusabb viszonyok uralkodtak. A masaryki köztársaságban két ízben, 1921-ben és 1930-ban tartottak népszámlálást. Az új állam taktikai okok miatt — hogy minél kevesebb magyar követelhesse a békeszerződésben ígért jogait — a népszámlálások alkalmával nem az anyanyelvié, hanem a nemzetiségre kérdezett rá. A Felvidék magyarságának összlélekszáma 1921-ben 738 517 volt. így a csehországi 6 104 lélekkel együtt 744 621 magyart írtak össze. A magyar lakosság számaránya Szlovákiában 21,48 százalékot, míg Kárpátalján 17,35 százalékot tett ki. Ami az 1930-as népszámlálás adatait illeti, feltűnő a csehszlovákiai magyarság nagymértékű megfogyatkozása. Hiszen mindössze 691 923 magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárt írtak össze: Szlovákiában 571 988, Kárpátalján 109 472, a cseh országrészben pedig 104 63 főt. Tehát a csehszlovákiai magyarság abszolút száma 1921 és 1930 között 52 698-cal, azaz 7,08 százalékkal apadt. A magyarság aránya Szlovákiában 17,58 százalékra, Kárpátalján pedig 15,44 százalékra süllyedt. Visszaélések A csehszlovákiai magyarság lélekszámának alakulására már az 1921. évi népszámláláskor negatívan hatott az, hogy bevezették a zsidó nemzetiség kategóriáját. (Az 1928. évi felmérés szerint Szlovákiában zsidó vallásúnak 135 914, mfg zsidó nemzetiségűnek 70 929 személy vallotta magát. Kárpátalján ez a szám 93 344-et, illetőleg 80 059-et tett ki.) Mindezeken felül a korabeli irodalom és napisajtó bőségesen szolgáltat adatokat arra vonatkozólag, hogy a megszámláltak nemzetiségi adatainak felvétele közben a számlálóbiztosok a kirívó visszaélések ezreit követték el. A panasztevő kisebbségi képviselők hiába hivatkoztak a népszámlálási kormányrendeletre azzal, hogy azt a számlálóbiztosok tömegesen megszegték. így azután azokban a járásokban és helységekben, ahol a nemzeti kisebbség arányszáma nem érte el a 20 százalékot, nem használhatták tovább anyanyelvűket. Jellemző példaként kell említenünk, hogy miután az 1930-as népszámlálás adatai szerint mind Pozsonyban, mind pedig Kassán 20 százalék alá esett a magyarság arányszáma, e két városban nem csupán a hivatalos nyelvhasználat szűnt meg, hanem a magyar nyelvű utcatáblákat és cégtáblákat is levették. A Kassa közelében élő Fábiy Zoltán — saját lapjában, Az Útban — méltatva Kazinczy, Batsányi, Baróti-Szabó, a Magyar Múzeum, Déryné szerepét, így tiltakozott a Rákóczi városát ért sérelem ellen: „Kassa., a magyar szellem történetének cáfolhatatlan dokumentuma, máig ható, élő, organikus folyamat... ’’ A kisebbségi magyarságnak Csehszlovákia a maga etnikuma, nemzettudata és kulturális öröksége megőrzése érdekében rá kellett lépnie a politikai szervezkedés útjára. A pártok Az Országos Keresztényszociális Párt már 1919-ben megkezdte tevékenységét, s bölcsőjénél ott állt Körmendy-Ékes Lajos, Tost Barna kassai kanonok, Fleischmann Gyula tanár és Groschmid Géza ügyvéd (Márai Sándor édesapja). A Magyar Nemzeti Párt gyökerei még az első világháború előtti évekig nyúlnak vissza, amikor Nagyatádi Szabó István megalakította az Országos Magyar Kisgazdapártot. Ennek a pártnak két felvidéki központja Komáromban és Rimaszombatban működött. A párt 1920 pünkösdjén, Léván tartotta alakuló kongresszusát. Habár a csehszlovák hatóságok akkor még megtagadták a párttól, hogy Magyar Nemzeti Pártnak nevezhesse magát, ebből a pártból nőtte ki magát a felvidéki magyarság másik legfontosabb politikai szervezete. E két párt már 1920. december 7-én Ótátrafüreden megalakította a Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottságát. Ehhez a szövetséghez csatlakozott a Szepesi Német Párt is, és ezzel a szepességi németek ismételten tanujelét adták hűségüknek. Majd e szervezetek megalakították a Magyar Népszövetségi Ligát, s annak vezetésére Szüliő Gézát kérték fel, akit szinte mindvégig a csehszlovákiai magyarság „külügyminiszteré”-nek tekinthettek otthon és külföldön egyaránt. Szüliő — rendszeresen fellépve a kisebbségi ügyekkel foglalkozó fórumokon, fgy a genfi székhelyű Népszövetségben — nagy nemzetközi tekintélyre tett szert. A prágai parlamentben közismertté vált, hogy Beneá csehszlovák külügyminiszter egyetlen ellenzéki képviselőtől tartott: Szüliő Gézától. Az 1925. évi parlamenti választások alkalmával az Országos Keresztényszociáüs Párt (amelynek vezetését akkor Szüliő Géza vállalta) és a Magyar Nemzeti Párt (ez Szent-Iványi József elnöklete alatt működött) mintegy tíz képviselőt és hat szenátort küldhetett be a prágai parlamentbe. A két párt élén 1932-ben következett be váltás, amikor is a lemondások következtében a Keresztényszociáüs Párt élére a fiatal gróf Esterházy János került, míg a Nemzeti Párt első embere az akkor még Uberális elveket valló Jaross Andor lett. A két magyar párt az 1935. évi parlamenti választásokon még növelte is szavazóinak a számát. A választások után alig egy évvel teljesült a felvidéki magyarok régi vágya, s a két párt egyesülésével 1936. június 21-én Érsekújvárt megalakult az Egyesült Magyar Párt Elnökévé Jaross Andort, ügyvezető elnökké pedig Esterházy Jánost választották. A parlamenti klub vezetése továbbra is Szüliő Géza kezében maradt. A magyar kisebbség más politikai pártok felé is tájékozódott. így a munkásrétegek jókora része a Kommunista Párt sorait erősítette, amely — a lenini nemzetiségi poütika hirdetésével — sok hívet szerzett magának a nemzetiségek körében. De voltak magyar tagjai a Szociáldemokrata Pártnak, az Agrárpártnak és elvétve más pártoknak is. Az első Csehszlovákia utolsó éveiben, 1937-ben és 1938-ban egyre nőtt a nemzetiségek — köztük a magyar kisebbség — elégedetlensége, mert a kormányzat a Masaiyk halála után a Hradzsinba került új elnökkel, Beneásel, valamint az új kormányfővel, Milan Hodiával az élén nem volt képes orvosolni azok jogos sérelmeit. A belpolitikai feszültség csak fokozódott a nemzetközi események, így az 1938 márciusában bekövetkezett osztrák Anschluss következtében. A magyar pártok ebben az időszakban tovább növelték tömegbázisukat, s az 1938 májusában-júniusában megtartott községi választásokon a magyarok nagy többsége már az Egyesült Magyar Párt listáira adta le szavazatát. Ilyen politikai előzmények után érte Csehszlovákiát 1938 szeptemberében Münchenben a német—olasz— francia—angol „csúcs”, amely megpecsételte az első „respublika” sorsát. VIGH KÁROLY Ünneplő parasztok a köztársaság fennállásának 10. évfordulóján Izületi és gerincbántalmak „Megmozgatom az egész testet” Amikor azt kérdezem tőle, hogy boldog, szerencsés embernek érzi-e magát, mosolyog, s csak egy igennel válaszol. Majd hozzáfűzi: annak ellenére, hogy nem éppen szerencsés évben látta meg a napvilágot. Számára mégis jól alakultak eddig a dolgok. Ugyanis ezerkilencszázhatvannyolc az a bizonyos „nem éppen szerencsés” esztendő. Vass Elemér akkor született Komáromban. Egyébként nem a járási székhely lakosa — Csicsón él. Már két éve maszek masszőr és csontkovács. Pontosabban az izületi és gerincbántalmakat gyógyítja... Adottság kérdése Nem, egyáltalán nem úgy alakult az élete, hogy azt fogja csinálni amit jelenleg. Egészen más jellegű iskolában folytatta tanulmányait: nyolcvanhatban a Komáromi Gépipari Szakközépiskolában érettségizett. Persze, már abban az időben is bújta a könyveket — s természetesen nem csupán a gépipari témájúakat. — Valójában az adottság a döntő. Röviden talán így jellemezhetném ezt a „szakmát”. Igaz, áttanulmányoztam a szakirodalmat, de ha nem lenne a kezemben a mesterség, hiába lenne mindennemű szakirodalom. Egyszerűen érezni kell az izmokat, az idegeket, az ízületeket, egyszóval az egész emberi testet. S én mindezt — hál’ Istennek — tudom. Nem volt mesterem, nem volt csontkovács-példaképem, akitől elleshettem volna a különböző fogásokat, vagy ha úgy tetszik, az egésznek a technikáját. Már tényleges katonai szolgálatom ideje alatt is „volt valami a kezemben”, mert ott több társam nyakcsigolyáit raktam rendbe, gyúrtam sikerrel a gerincoszlopukat. Sokan megkérdezték már tőlem, egyáltalán honnan tudomérzem, vajon mikor mennyi kell a masszírozásból, mely helyeken kell erősebben „gyúrni”, úgy, hogy ténykedésem ne legyen káros a páciens egészségére. Hát ez az! Ebben rejlik az én egész tudományom. A tapintásban, a ráérzésben. No, de természetesen először alaposan kifaggatom a beteget, mely részeken és mikor érez fájdalmat, hogy milyen jellegű a panasza. S ezek után következik az én munkám: istenigazából megmozgatni az egész testet. A nyaktól egészen a bokáig... Ötezer páciens a listán Vass Elemér — szakmájából eredően — rengeteget utazik. Sok helyütt megfordult már az országban... S egyelőre nem panaszkodik: állandóan érkeznek az újabb és újabb hívások, megrendelések. Különböző'szervezetektől, kluboktól, de ugyanúgy egy-egy község vagy város polgármesterétől is. Mindössze egy kisebb helyiségre meg két asztalra van szükség. A többi már az ő dolga... — Örömmel nyugtázhatom, hogy mintegy ötezer embert kezeltem ez ideig. S amire felettébb büszke vagyok: egyetlen páciensem egészségében sem tettem semmiféle kárt. Az imént úgy említettem, hogy ennyi meg ennyi embert kezeltem. Pontosabban: legalább egy alkalommal alaposan „meggyúrtam” őket. Mert — sajnos — azt is meg kell mondanom, hogy eléggé hanyagok, felelőtlenek az emberek. Nagyon keveset törődnek egészségükkel — s ez bizony elgondolkodtató. Sokan például csak egyszer keresnek fel engem is, pedig tudják-érzik, hogy segítettem rajtuk. Vagy ha jönnek mondjuk másodszor is, akkor újabb komoly fájdalmakkal, panaszokkal. Nem ügyelnek a megelőzésre, nem figyelnek oda kellőképpen arra, ami tulajdonképpen az egészség megőrzésének az alapja. És aztán — sajnos — sok esetben már kései a kapkodás, az orvostól orvoshoz való szaladgálás. Akkor kapnak észbe csak istenigazából, hogy jobban kellett volna ügyelni az egészségére. Persze, azért nem mindig annyira reménytelen a helyzet, mint ahogyan azt több páciens gondolja. Mert hipochonder is van ám bőven! Hozzám például nyugodtan jöhetnek azok is, akiknek mondjuk 5-6 éve tartó izületi fájdalmai, bántalmai vannak. A hathatós kúra azokon is segít. Nem is egy esetet tudnék felsorolni — saját tapasztalatból is. Hipnózis nélkül Egyébként leggyakoribbak az idegbecsípődésekkel kapcsolatos panaszok. Talán a nyakidegbecsípődéseket a legkönnyebb gyógyítani. Tapasztalataim szerint, viszonylag bonyolult a derékbántalmak kezelése. Egy-egy izomlazító masszázs azonban sokat segít. Általában 10-15 percig tart egy kúra — s helyben — Csicsón negyven koronát kérek érte. Ha pedig én keresem fel az érdeklődőket — tehát ha elutazom egy-egy faluba, községbe —, 100-120 koronát kérek egy kiadós masszázsért. Annyit mindenképpen szeretnék megjegyezni, hogy mellőzök mindennemű hipnotizálást meg egyebet. Kizárólag az izomlazításra és az izületi, valamint gerincsérülések gyógyítására összpontosítok. Eddigi pályám azt mutatja, hogy nem eredménytelenül. Mindezek után Vass Elemér rajtam is segített. Igaz, nem gyúrt 15 percig, „mindössze” két-három hozzáértő fogással „megoldott” egy idegbecsípődést a jobb csuklómban. Amely bizony már kínzott egy ideje... SUSLA BÉLA
