Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-30 / 126. szám

4 1992. május 30. Szabad ÚJSÁG Japán a példa Előkészületi konferencia a riói Föld-csúcsra Az üzleti élet és a környezetvéde­lem kapcsolatáról tartott szeminárium­mal kezdetét vette a fölkészülés az ENSZ Rio de Janeiróban június 3. és 14. között tartandó környezetvédelmi világkonferenciájára. Maurice Strong, a köznyelvben Föld-csúcsnak elke­resztelt konferencia főszervezője sze­rint a katonai konfliktusoknál is na­gyobb a kockázat: Északon az ipari szennyezés ellen kell harcolni, Délen pedig a szegénység és a népesség­­robbanás ellen, hiszen mindkettő rom­bolja a természeti környezetet. A környezetvédelmi megfontolások fogják meghatározni a jövőbeli gazda­sági lehetőségeket, és azok a gazda­sági tevékenységi körök, amelyek ezt nem ismerik föl, a vesztesek közé kerülnek - jelentette ki a szeminárium kezdetén mondott beszédében a ka­nadai nemzetiségű Maurice Strong. Az ENSZ-konferencia főszervezője az üzleti vezetőket olyan stratégia elfoga­dására sürgette, amely a fenntartható gazdasági fejlődést szolgálja, azaz nem pazarolja a Föld erőforrásait. Em­lékeztette őket arra, hogy ha a Föld vállalat lenne, akkor már csődeljárást kellett volna ellene kérni, hiszen lakói a „tőkéjét“ fogyasztják. A környezetba­rát gazdaságpolitikára példaként Ja­pánt említette Strong, ahol a termé­szeti erőforrásokat nagy hatékonyság­gal használják ki, és ugyancsak jól működik a hulladékkezelés. A csúcskonferencia főtitkára úgy vélte, hogy a riói esemény kapcsán kibontakozó világméretű környezetvé­delmi kampányban fogékonnyá kell tenni az államokat, üzemeket és az embereket arra, hogy védelmezzék környezetüket: a légkört, az óceáno­kat, a tengerpartokat, az erdőket, a vízforrásokat. Szerinte csak az öko­lógiai szempontokkal egyező tartós fejlődés szavatolhat biztonságos kör­nyezetvédelmet, ebben pedig az ipari­lag fejlett országoknak kell az élen járniuk, átmenetet kínálva az új megol­dások felé. A riói csúcskonferencián nagy vita várható az Agenda-21 (a XXI. századra utaló) környezetvédel­mi terv körül, amelynek keretében 120 milliárd dollárra lenne szükség a közös Ökológiai programokra, en­nek az összegnek a zömét azonban a gazdag Északnak kellene finan­szírozni. A világ lehető legtöbb országát részvételre késztető környezetvédelmi csúcstalálkozó ötlete egyébként az 1972-es stockholmi ENSZ-konferen­­cián vetődött fel. A Föld-csúcs megtar­tásáról 1989-ben döntöttek a világ­­szervezet közgyűlésének New York-i ülésszakán a Gro Flarlem Brundtland akkori norvég miniszterelnök vezette bizottság kezdeményezésére. Egy évre rá genfi titkárságot hoztak létre az ENSZ csúcskonferenciájának megszervezésére. Tudósok és ipari szakemberek készítették elő a Föld egészségének védelmére hivatott konferenciát, s bevonták a munkába az ENSZ Környezetvédelmi Program­ját is. Az utóbbinak néhány napja nem kis gondjába került, hogy Nairobiban keresztülvigye a biológiailag különbö­ző fajok védelméről szóló kormánykö­zi megállapodást. A Rió de Janeiróhoz vezető út fon­tos állomása volt az 1990. évi II. genfi klimatikai tanácskozás, amikor is a Meteorológiai Világszervezet nyo­matékosan figyelmeztetett arra, hogy az ember által a légkörbe juttatott gázok, mindenekelőtt a széndioxid ki­kezdte az ózonburkot, s a keletkezett ózonlyuk következményeként általá­nos légköri felmelegedés tapasztalha­tó. A tudósok többsége egyetért ab­ban, hogy ellenintézkedés híján a kö­vetkező században - az északi és déli sarki jégpáncél olvadása miatt - emel­kedni fog a tengerek vízszintje, ka­tasztrofális helyzetbe sodorva a szige­tet és a partvidékek élővilágát, és eltüntetethet egy sor. alig a tenger­színt fölött található mikronéziai szige­tet, illetve Hollandiának a tengertől nagy erőfeszítések árán elhódított te­rületeit. A veszélyek fölfestése ellenére sem akkor, sem pedig a Föld-csúcs leg­utóbbi, New Yorkban tartott májusi öt előkészítő bizottsági ülésén nem sike­rült kötelező erejű intézkedésben megállapodni az ózonrétegre káros gázok kibocsátásának korlátozásáról. Valamennyi erurópai ország csalódot­tan vette tudomásul, hogy az Egyesült Államok vonakodik elkötelezni magát a szóban forgó globális problémák orvoslása mellett. Svájc mindenesetre fölajánlotta, hogy otthont ad a Rióban elindítandó környezetvédelmi folya­matnak, azaz az esetleges utótalálko­­zóknak­­(Reuter, MTI) Az orosz kamatok és a Világbank Óriási csődhullám várható? Az orosz központi bank 80 száza­lékra emelte a hitelkamatokat, és ez­zel a megfigyelők szerint egy óriási csődhullám alapjait rakta le Oroszor­szágban. A Világbank mindazonáltal derűlátóan értékeli a gazdasági fejlő­dés távlati lehetőségeit, hiszen a kö­zeljövőben jelentős kölcsönöket szán­dékozik folyósítani Oroszországnak és a többi utódállamnak. Az orosz központi bank alig két hónapja emelte kamatait 20 százalék­ról 50 százalékra, kisebb felzúdulást váltva ki vállalati körökben. Az újabb kamatemelés része a nemzetközi pénzintézetek által megkövetelt szigo­rú pénzpolitikának. A termelők ilyen kamatok mellett - hacsak nincsenek igen jó anyagi helyzetben (ami a válla­latok többségére ma nem jellemző) - képtelenek lesznek forgótőkéhez jut­ni. Egyrészt azért, mert képtelenek lennének adósságaikat rendezni, másrészt azért, mert a kereskedelmi bankok is tisztában vannak klienseik helyzetével, és nem működhetnek jó­tékonysági intézményekként. A központi bank illetékesei szerint nem lehetett továbbra is 50 százalé­kos szinten tartani a kamatokat, mert az infláció ennél nagyobb mértékű, és a központi hiteligények jóval megha­ladták a lehetőségeket. A vállalatok az inflációnál alacsonyabb kamatok mel­lett felvásárolják a nyersanyagokat, és később nagyobb haszonnal eladják, így komoly nyereséget könyvelhetné­nek el anélkül, hogy termelnének. A központi bank szigorú pénzpoliti­kai intézkedései azonban a szakértők szerint nem sokat érnek addig, amíg a függetlenné vált hajdani szovjet köz­társaságok nemzeti bankjai teljesen ellenőrizetlenül ontják a készpénzt és a hiteleket. Eddig egyetlen szovjet utódállam központi pénzintézete sem közölte mérlegét a moszkvai bankkal, és így fogalmuk sincs arról, mennyi készpénz és hitel kering valójában a rubelzónában. Ebben a kérdésben a legutóbbi taskenti bankközi találkozó sem hozott eredményeket. Az összes hajdani szovjet köztársaság képviselői megállapodtak ugyan politikájuk egyeztetésében, de egy igen fontos elvi nézetkülönbség alakult ki Orosz­ország és a többiek között. A létreho­zandó bankszövetségben ugyanis a részvételüket jelzett kis utódállamok egyenlő jogokat követelnek maguknak a hatalmas Oroszországgal, Moszkva viszont a részvételi jogokat az adott ország gazdasági súlyához szeretné igazítani. A jelenlegi zűrzavar ellenére a Vi­lágbank moszkvai képviselője szerint a nemzetközi pénzintézet évente 4-5 milliárd dollárt szán a hajdani Szovjet­unió utódállamaira, s ennek felét Oroszország kapja majd. Hamarosan befejeződnek a tárgyalások Moszkvá­val 1,6 milliárd dollár folyósításáról, az idén ebből 500 millió dollárt a legszük­ségesebb importgyógyszerekre és -nyersanyagokra szánnak, s valószí­nűleg júniusban már az orosz kor­mány rendelkezésére is bocsátják. Várhatóan júliusra érkezik meg a műtrágya, a vetőmag és a nö­vényvédő szer importjára szánt kö­vetkező 500 millió, és ugyanannyit kap az egész év folyamán fejlesz­tésre az energetikai szektor. A privatizáció támogatására a Világ­bank 100 millió dollárt kíván folyósítani az idén Oroszországnak. A kölcsönö­ket 17 év futamidőre adják, és az első öt évben csak 7,75 százalékos kama­tokat kell fizetni. A többi szovjet utód­állam várhatóan három-négy hóna­pos késéssel jut csak majd a világban­ki forrásokhoz, és mivel közülük Grú­ziáról és Azerbajdzsánról még szó sem esett a nemzetközi pénzintézet­ben, e két köztársaság nyilván még később kaphat csak hitelt. A Világbank egyetlen szovjet köz­társaságot sem sorol az évi és fejen­kénti 500 dollárnál kevesebb nemzeti jövedelemmel jellemzett szegény or­szágok kategóriájába, leállíthatja vi­szont a pénzügyi támogatást, ha úgy ítéli meg, hogy az adott kormányzat képtelen a hitelek hatékony felhaszná­lására. A Világbank moszkvai képvise­letének vezetője szerint erre ugyan jelenleg kevés az esély, de Argentína két évvel ezelőtti példája igazolta, hogy ez a változat sem kizárt. Német közgazdászok Maastricht ellen Meglehetősen ritkán fordul elő, hogy tudós professzorok aláírás­­gyűjtő akciót kezdeményeznek. Ez történt most Németországban. Az ország neves közgazdászai tizenegy pontban fogalmazták meg tiltakozásukat a maastrichti határozatok, különösen az euró­pai valutaunió ellen, s ehhez kérik kollégáik támogatását. Tételei­ket még a június 26-27-én Lisz­­szabonban összeülő EK-csúcs előtt kívánják a nyilvánosság elé tárni. Az akciót Renate Ohr, a Stutt­gart melletti hohenheimi egyetem külgazdasági tanszékének pro­fesszora és Wolf Schäfer, a ham­burgi Bundeswehr egyetem elmé­leti nemzetgazdaságtani tanszé­kének professzóra kezdeményez­te. A maastrichti megoldásokat egyébként már eddig is több né­met szakember kérdőjelezte meg. Kari Schiller volt bonni gazdasági miniszter, a német közgazdászok egyik vezető személyisége pél­dául még a maastrichti tanácsko­zás előtt úgy nyilatkozott, hogy az európai valutaunió „először két­ségtelenül roppant terhet rak majd gazdaságunkra.“ Bár a későbbi nyereség nem zárható ki - érvelt - a német prioritások másutt van­nak: Kelet-Németország, Kelet- Európa és az egykori Szovjetunió újjáépítése a feladat. A hohenhei­mi egyetem kollokviumra hívta a közgazdászokat, amelynek mot­tója „Maastrichtnak nem szabad Európa veszélyforrásává válnia“. A mostani akció kezdeménye­zői és más tiltakozók egyaránt hangsúlyozzák, hogy nem Euró­­pa-ellenesek, és nem ellenzik a gazdasági és valutauniót mint távlati célt - csak a maastrichti szerződést. Az 1990 tavaszán megvalósított német valutaunió ékesszóló példával szolgált arra, mi történik, ha különböző gazda­sági térségekben túl korán vezet­nek be közös valutát. Márpedig a tizenkét EK-tagország gazdasá­gi teljesítőképessége is túlságo­san különböző. Ha az átváltási árfolyam lesz az illeszkedési me­chanizmus a gazdagok és a „ke­vésbé gazdagok“ között, akkor Európa déli területein munkanél­küliség fenyeget - és egyre na­gyobb pézbeni transzferek Észak kontójára. A valutauniónak csak akkor van értelme, ha az EK-ban a gazdasági struktúrák és a gaz­daságpolitikai preferenciák mesz­­szemenően közeledtek egymás­hoz. Mindezen okoknál fogva utó­tárgyalások szükségesek, hogy kiküszöböljék a maastrichti szer­ződés gyenge pontjait. Az aláírásgyűjtő akció a jelekből ítélve jelentős támogatásra szá­míthat a német közgazdászok kö-EK-agrárreform Túl az alkudozásokon Bár a legapróbb részleteket is behatóan megvitató másfél éves tárgyalás előzte meg az Európai Közösség agrárreformtervének elfogadását, nyugati elemzők ké­telkednek annak működőképes­ségében, illetve tartósságában - összegzi a Reuter brit hír­­ügynökség szakértői véleménye. Ray MacSharry, az EK bizottsá­gának agrárpolitikai illetékese szerint a másfél éves alkudozás olyan kompromisszumot eredmé­nyezett, amelyet végül is „túlélt“ az eredeti elképzelés. Elemzők most vetik igazán aprólékos vizs­gálat alá, hogy mennyit koptatott az alkudozás az eredeti terveze­ten, ám már eddigi számításaik szerint is nyilvánvalóvá vált, hogy az első két esztendőben az új rendszer többe kerül az Európai Közösség kasszájának, mint a régi. A szakértők rámutatnak arra, hogy nem fog annyival csökkenni a közösség gabonatermelése, mint amennyivel kellene. A terve­zet arra ösztönzi az agrártermelő­ket, hogy hagyják parlagon föld­jeik egy részét, s ezért teljes kom­penzációt kapnak. Csakhogy a gazdák nyilvánvalóan a legjobb földeken folytatják majd a ter­mesztést, s a termelés alól kivont terület nem eredményez majd arányos terméscsökkenést. így aztán a magtárakban, ha csökke­nő mértékben is, de lesznek feles­legek, ellenben a parlagon ha­gyott földekért - a semmiért - te­temes összegeket kell majd kifi­zetni a közösség piaci kasszájá­ból a nem termelőknek. Albániában az ipari üzemek 80 százaléka zárva van nyersanyag­hiány miatt. A mezőgazdaságban ugyan a földek 70 százalékát már privatizálták, de káosz uralkodik, a termelőknek nincs se műtrágyá­juk, se vetőmagjuk, se gépük a munkákhoz. Az egész albán gazdaság meg­bénult, csupán az egészségügy, az oktatás, a hadsereg és a ke­nyérgyárak működnek - mondotta a minap az albán parlament előtt Alexander Meksi miniszterelnök. A munkanélküliek száma hiva­talosan már 300 ezer, jóllehet Al­bánia lélekszáma mindössze 3 millió körül van, s az utóbbi két évben 300 ezerre tehető azoknak a száma, akik külföldre mentek munkát keresni. Az ország jó ideje gyakorlatilag külföldi segélyekből él. A segélyeket a kormány kipor­­ciózza, és rögzített árakon adja el a lakosságnak. A szabadpiacon az árak az utóbbi két évben meg­tízszereződtek, míg a bérek mind­össze másfélszeresére emel­kedtek. Reform izraeli segítséggel Izrael és Oroszország megálla­podott a két állam mezőgazdasági és agráripari együttműködéséről. Ennek keretében Izrael elősegíti az orosz kolhozok és szovhozok privatizálását, amelyekből a ter­vek szerint részvénytársaságokat és családi farmokat hoznak létre. Izrael emellett közreműködik az orosz mezőgazdaság eszközellá­tásában, a termékek feldolgozá­sában, tárolásában és értékesíté­sében. Ezen belül kiemelt helyet kap a zöldség- és gyümölcster­mesztés, továbbá a tejtermék-, a vetőmag- és a gyapottermelés, illetve a gabonasilózás műszaki fejlesztése. (East Europe)

Next

/
Oldalképek
Tartalom