Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)
1992-05-05 / 105. szám
Szabad ÚJSÁG A gazdasági hanyatlás külső és belső tényezői A fellendülés lehetőségei Közép- és Kelet-Európa országainak központi tervgazdaságaiból a piacgazdaságba és a privatizációba való átmenet során számos nehézséggel kell szembenéznie. A legerőteljesebb pillanatnyilag mindenütt a gazdaság teljesítőképességének visszaesése, mely kihat a gazdaságpolitika alakulására, az pedig akkor igazán jó, ha a hanyatlást próbálja megfékezni. Csehszlovákia sajátossága a szomszédos Lengyelországgal és Magyarországgal szemben az, hogy a volt KGST-piac párhuzamosan esett szét az első hazai radikális gazdaságireform-lépésekkel, így e két sokk hatásai egymást kölcsönösen felerősítették. Nem minden tanulság nélkül való, ha a térség országai közül épp e háromnak vetjük össze gazdasági eredményeit az eddig példátlan átmenetben (amikor is a szocializmusból a kapitalizmus felé tartanak), mert általuk jobban megmutathatok egyes összefüggések, illetve az azonos és eltérő tényezők a gazdasági hanyatlásban. Magyarországon - Csehszlovákiától és Lengyelországtól eltérően - az átmenet stratégiája a fokozatosság. Az árviszonyok hoszszú időszakon át, fokozatosan igazodtak a világpiaci árakhoz, gyakorlatilag már a 70-es évektől kezdődően. Az árliberalizáció is úgy zajlott, hogy 1989-ben már az árak 63 százaléka szabadár volt, s 1991-ben a részarány elérte a 90 százalékot. A forint devalvációja (leértékelése) is fokozatosan történt. 1986-ban 1 USA-dollár 45,8 forint volt, mig 1990-ben 63,2, vagyis 28 százalékos volt a devalváció mértéke 4 éven keresztül. 1991 januárjában újabb 15 százalékos leértékelés következett, novemberben pedig 5,8 százalékos, így az első háromnegyed év alatt az átlagos árfolyam 74,2 HUF/USD volt. (A zloty tavaly január elsejei és a korona tavalyi háromszori leértékelése egyaránt 46 százalékot tett ki egy év alatt.) Összességében véve is Magyarország volt az az állam, ahol hosszú időn keresztül alakult ki a magánvállalkozásoknak kedvező légkör, folyamatosan jöttek létre a piaci intézmények, nyitott a gazdaság a világpiac felé, úgy hogy a vállalkozók, de általában véve az állampolgárok is jobban felkészülhettek a piaci jelenségekre. A fokozatos változások árnyoldala viszont a hosszantartó és máig le nem küzdött infláció. A változások fokozatos bevezetésével magyarázható, hogy egészen a tavalyi évig nem következett be Magyarországon egyszeri, nagy horderejű gazdasági viszszaesés. A bruttó nemzeti termék (GDP) a nyolcvanas évek második feléig kismértékben növekedett, 1988-89-ben stagnált, 1990- ben pedig csak 4 százalékkal esett. Nagyobb változás csak 1991-ben volt, amikor becslések szerint 7-9 százalékos volt a bruttó nemzetitermék-csökkenés. És éppen ez a csökkenés írható a KGST-piacok elvesztésének rovására és a nyersanyagbehozatal kedvezőtlenebb árfekvésének kontójára. Lengyelországi eredmények A radikális reform első esztendejének következményei az 1990- es év Lengyelországában, illetve az 1991-es Csehszlovákiában kísértetiesen hasonlóak: a GDP- csökkenés 1990-ben Lengyelországban 12 százalékos volt, 1991-ben Csehszlovákiában a legutolsó becslések szerint 16 százalékos volt. Ugyanebben az időszakban az ipari termelés csökkenése 23 (Lengyelországban), illetve 25 százalékot (Csehszlovákia) tett ki; a reálbércsökkenés 28, illetve 24 százalékos volt. Csupán a beruházások csökkenése terén mutatkozott lényeges eltérés. Csehszlovákiában 1991-ben 34 százalékkal, Lengyelországban csupán 6 százalékkal volt kevesebb. Az analóg eredményeknek azonban nemcsak közös okai vannak - a radikális gazdasági stratégia -, hanem különbözőek is, melyek kölcsönösen kompenzálják egymást. Egyrészt Csehszlovákiában a makroökonómiai egyensúly szempontjából lényegesen jobb volt a kiindulóhelyzet, nem állt fenn hiperinfláció, sem hatalmas mértékű külföldi eladósodottság, ami csökkentette a radikális reform kedvezőtlen következményeinek hatását, másrészt Lengyelországnak előnye volt abban, hogy a két sokk - a belső reform és a külpiac sokkja - nem következett oly szoros egymásutánban, mint nálunk. Közvetett bizonyítéíka ennek, hogy Lengyelországban 1991-ben a GDP-csökkenés bár folytatódott, mérsékeltté vált (mintegy 10 százalékosra becsülik). A hazai helyzet Felmerül a kérdés, hogy az előrelátható külpiaci sokk ellenére - mely rendkívül erősen korlátozta a keresletet - szükséges volt-e olyan mértékű egyidejű restrikcióra a belpiacon is, mely visszafogta a hazai keresletet; illetve hogy milyen mértékben felelős a restrikció túladagolása az 1991-es év első hónapjaiban elszabadult recesszióért (visszaesésért), melyet az év másik felében a restrikció enyhítésével már csak nehezen lehett visszafordítani. Bebizonyosodott ugyanis az az általános érvényű igazság, hogy a kínálat a csökkenő keresletre sokkal rugalmasabban reagál, mint a növekvőre. A hirtelen átmenet a tervgazdaságból a piacgazdaságba rendkívüli igényeket támaszt a kínálati oldal rugalmasságával szemben, ez azonban a továbbélő monopolhelyzetű vállalatok esetében elképzelhetetlen, így épp ellenkezőleg reagál a piaci impulzusokra. A privatizáció e szempontból javulást hozhat, de csak egy bizonyos idő elteltével. Az átmenet idején fennálló bizonytalan tulajdonjogi helyzet csak fokozza ezt a merevséget, s a létező struktúrák rugalmatlanságát még inkább elmélyíti. A fizetőképes kereslet csökkenése, a korlátozott belpiaci kereslettel és a makroökonómiai restriktiv politikával párhuzamosan nincs ellensúlyozva kínálatváltozással, mely megfelelne az új keresleti viszonyoknak, hanem éppen ellenkezőleg: tovább erősítődik a monopol termelők viselkedése által, hiszen a csökkenő kereslettel szemben azok egyre emelik termékeik árát. Ez okozza, hogy a kereslet egyre csak csökken, vele együtt pedig a termelés rohamléptekben beszűkül. Ott, ahol a kereslethez való igazodás műszaki és technológiai változtatásokat követel meg, még tökéletes piaci körülmények közt sem lehetséges azonnali gyors változtatást elértii. A transzformációval összekapcsolt termelésátalakitásnál tehát minden körülmények közt számítani kell termelésvisszaesésre, persze csak szükségszerű mértékűre. Az a gazdasági hanyatlás, amelynek most tanúi vagyunk, speciális jelenség, mely nem a konjunktúra ciklusainak függvénye, ezért sajátos hozzáállást igényel, vagyis olyan gazdaságpolitikát, amely a szerzett tapasztalatoktól függően reagál és korrigálja a folyamatot. A fő ok a belpiac elsorvadása A gazdasági hanyatlás okainak számbavételekor gyakran halljuk, hogy a csökkenés fele a KGST szétesésének rovására írható. A fizetőképes kereslet egyes tényezőinek elemzése az ipari termelés terén mégis azt mutatta, hogy a csökkenés fő oka - mind a mértékét, mind súlyát tekintve- a belpiaci fizetőképes kereslet visszaesése. Az export (termelési áron mérve) mindössze 5 százalékkal csökkent, egészét véve tehát nem volt meghatározó ereje az ipari termelésre nézve. A csehszlovák gazdaság egyfajta rugalmasságát bizonyítja, hogy képes volt a kiesett KGST-piacokat más piacokkal pótolni. Az összkereslet csökkenésében döntő mértékben - kb. három ötödében - játszottak szerepet a piaci árualapokba történő beszállítások, melyeknek csökkenése erőteljes volt: 30 százalékot ért el. Jelentős, mintegy egy ötödös csökkenést a beruházások visszafogása idézett elő (ez utóbbi elérte a 43 százalékot). Ezek a tények világosan mutatják: nem lehet elérni az ipari termelés élénkülését a belpiaci kereslet szabályozása nélkül (mégpedig mind a fogyasztás, mind a beruházások terén). A fizetőképes kereslet beszűkülésére vitathatatlanul nagy hatást gyakorolt a KGST széthullása, ezzel azonban nem magyarázható meg minden más hatás is. Azok a szakemberek, akik az összes halmozott tényezőt csak ennek a rovására írják, tévednek- pontosabban: módszertani hibát követnek el -, hiszen a teljes keresletcsökkenést a KGST-piacon tisztán a bruttó nemzeti termék veszteségeként könyvelik el, megfeledkezve arról, hogy a KGST-piacokra szánt exportot más külföldi piacokon is el lehetett volna helyezni, vagy felhasználhatták volna itthon, esetleg a termelőalanyokat át lehetett volna állítani más árucikk termelésére, vagy le lehetett volna állítani őket. Vitatható az is, hogy a szabadon átváltható valutában történő kereskedelmi elszámolás és a világpiaci árakra való áttérés utáni rosszabb feltételek szintén ugyanérre a számlára írhatók-e, amikor ténylegesen arról van szó, hogy a végtermékek ára az értékesítés során sokkal kedvezőtlenebb, mint a rubel-dollár árfolyam rendezése után a nyersanyagoké.-Ez a helyzet akkor is fennállna, ha a reális rubel-dollár árfolyam kialakítását nem követte volna a KGST széthullása. (A reálárfolyam következtében ugyanis felemelkedett a nyersanyagok ára, miközben a végtermékekre érvénybe lépett a világpiaci ár, melyen a mi körülményeink közt nem vagyunk képesek termelni.) Annyi már ma világos, hogy a fizetési feltételek elkapkodott megváltoztatása végül mindkét félnek károkat okozott és nagymértékben hozzájárult a keleti piac felbomlásához. Nem csupán a KGST-t érintette, bizonyítja ezt Finnország esete is, mely szintén áttért a konvertibilis elszámolásra a Szovjetunióval. A finn export egy ötödé a szovjet piacra irányult, a kölcsönös kereskedelem visszaesése pedig mintegy 6 százalékos GDP-csökkenést okozott Finnországban 1991-ben. A keleti piac hatásai 1990-ben a csehszlovák export a GDP 26 százalékát tette ki, ennek kb. a fele, úgy 13 százalék került a szocialista piacokra. Becslések szerint 1991-ben az exporttömeg egy harmadával - felével csökkent. Amennyiben az exportcsökkenés következményei csak a volt KGST-piacokról származnának, a bruttó nemzeti termék kb. 4-6,5 százalékkal csökkent volna. Ezután már bonyolultabb elemzésre van szükség, erre azonban majd csütörtökön térünk ki. Rűzena Vintrová (féld.: sz. ú.) Csehszlovákia -FÁK Újfajta kereskedelem Csehszlovákiának a volt Szovjetunióval folytatott kereskedelméből mintegy 80 százalék az Orosz Föderációra jutott - írja a Nővé Slovo című hetilap. Az önálló Oroszországgal - nehezen előrehaladó tárgyalások eredményeként - az idén január második felében aláírt árucsere-jegyzőkönyv Csehszlovákia számára 21 olyan árutétel szállítását garantálja Oroszországból, amellyel bármit tehet, harmadik országokban is értékesítheti. Ebből különös fontosságú a 7,5 millió tonna olaj, 1,125 milliárd dollárért, a 13 milliárd köbméter földgáz, amelyből Csehszlovákia csak 2,1 milliárd köbmétert fizet ki, a többivel Oroszország a Csehszlovákiával szembeni adósságát törleszti, továbbá a 80 millió dollár értékű atomerőmű-üzemanyag, és a 47,2 ezer tonna színesfém. Mindez összesen 1,760 milliárd dollár, és Csehszlovákia is nagyjából hasonló értékű árut exportál Oroszországba. A keményvaluta-elszámolású kereskedelmet és a barterüzletkötéseket beszámítva Csehszlovákia és Oroszország között az idén a kereskedelem értéke a jegyzőkönyv szerint 3,560 milliárd dollár lesz. A többi köztársaság közül Belorussziával 125 millió dollár értékű exportról és 140 millió dollár értékű importról kötött megállapodást Csehszlovákia, Azerbajdzsánba és Örményországba feltehetően 30 millió dollárért exportál és ugyanannyiért importál onnan, Kazahsztánba 210 millió dollárért exportál, és onnan 225 millió dollár értékű árut hoz be. Grúziában és Moldavában még keresi az alkalmas és megbízható partnereket. Csehszlovákia kereskedelme Oroszországgal és a többi FAK- tagországgal és az idén összesen mintegy 5,5 millió dollárt ér el. Észtországba, Lettországba és Litvániába Csehszlovákia az idén együttesen várhatóan 50 millió dollár értékben exportál, s a három országból ugyanennyit importál. A FÁK tagállamokkal folytatott gazdasági együttműködésnek más lehetőségei is vannak. Csehszlovákia Ukrajnától vasércet vásárolhat, amelyből ott felesleg mutatkozik. A csehszlovákiai olajfinomítók orosz olajat dolgozhatnának fel vagy Oroszország, vagy mások számára, mert azoknak kapacitásuk évi 16-18 millió tonna, míg belső felhasználásra csak 11-12 millió tonnát kell • fordítani. Kevés a búza Amerikában Két évtizede nem tapasztalt mélypontra zuhantak az amerikai búzatartalékok az utóbbi időszakban. A mezőgazdasági minisztérium legutóbbi jelentése szerint az egy évvel korábbihoz viszonyítva 37 százalékkal kisebD a búzatartaléka az országnak, beleértve a magántartalékokat is. Ilyen kevés gabona utoljára a hetvenes évek elején volt raktáron az Egyesült Államokban. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy az ország esetleg kifogyhat a kenyérgabonából, ám ennek ellenére erősen aggasztja, hogy a kormány megvonhatja az egykori Szovjetunió utódállamainak szánt gabonaexport támogatását.
