Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-21 / 118. szám

4 Szabad ÚJSÁG 1992. május 21. Otakar Rezác szerint: Termelésösztönző dotációkra A mezőgazdaság transzformá­ciója körül sok a vitás kérdés. Egyesek a magántermelés iránt érdeklődök számát keveslik, má­sok a kisebb gazdaságok ala­csony effektivitása miatt aggód­nak. Sok szó esik arról is, hogy egyes helyeken a szövetkezetek vezetői akadályokat gördítenek a vagyon kiadásának útjába, to­vábbá arról, hogy a szolgáltatási hálózat hiányos, amire pedig a szövetkezeteknek és a magán­­gazdálkodóknak egyaránt szük­ségük lesz. Mindezekről és a mezőgazda­ságot érintő egyéb problémákról kérdezte a Ceskoslovensky profit munkatársa Otakar Rezácot, a cseh mezőgazdasági minisztéri­um osztályvezetőjét.- Hány magángazdálkodót tartanak jelenleg nyilván a Cseh Köztársaságban és milyen az arány a szövetkezeti és a ma­gánszektor között?- Konkrét számadattal nem szolgálhatok, a magángazdálko­dók száma ugyanis a transzfor­mációval összefüggésben az el­következő hónapokban jelentő­sen változik majd. Azt is nehéz megmondani, ki is valójában a magántermelő, hiszen az a be­jegyzésen múlik. Sokan még nem jegyeztették be magukat, mások viszont szerepelnek a nyilvántar­tásban, de mindössze egy-két hektáron gazdálkodnak, tehát in­kább kertészkedóknek tekinthe­tők. Pontos számot tehát senki nem tud.- Százalékos arányt sem tud­na mondani?- Én személy szerint úgy gon­dolom, hogy a magángazdálko­dók a földnek mintegy tíz-tizenöt százalékát művelik.- Milyen programmal támo­gatja a minisztérium a magán­­gazdálkodókat?- Mindenekelőtt anyagi segít­séget nyújtunk nekik, mégpedig dotációk formájában. Meg kell azonban azt is jegyezni, hogy a tavalyi dotációs rendszer nem volt a legszerencsésebb, ugyanis senki nem tudhatta előre, mennyi lesz a magángazdálkodók száma és miként alakul a helyzet. Az anyagi támogatás mellett a tájé­koztatást és a továbbképzést szorgalmaztuk, a tél folyamán tanfolyamokat szerveztünk a föld­művesek részére. Az az érzésem, hogy a magánszektor fejlődését nem elsősorban az állami hivata­lok nehézkes működése akadá­lyozza, hanem a vállalKozói kedv és tehetség hiánya. Ez az elmúlt negyven év alatt szinte teljesen kiveszett az emberekből. Manap­ság inkább az idősebbek válla­koznak, akik még emlékeznek a kollektivizálást megelőző időkre, amikor is aktívan gazdálkodtak. Az ö esetükben azonban fennáll annak a veszélye, hogy az akkori módszereket szeretnék bevezet­ni, azokat alkalmazni korunkban is, ami nagy hiba. A fiatal vállalko­zók viszont nem rendelkeznek kellő tapasztalatokkal. Nagyon kevés azoknak a száma, akik iga­zán mindenhez értenek, amire egy magántermelőnek szüksége lenne.- A szövetkezeteknek miért nyújtottak szubvenciókat?- Ha az állam megvont volna tőlük minden támogatást, akkor a bankok jelenlegi restriktiv politi­kája mellett a szövetkezeteket a teljes csőd fenyegette volna. Ez -viszont sem az államnak, sem az alakuló magánszektornak nem ér­deke.- Említette, hogy a tavalyi dotációs politika nem volt a leg­sikeresebb. Miben látja hibáit és miként akarnak ezen az idén változtatni?-Tavaly a magángazdálko­dóknak nyújtott támogatást egy igen egyszerű elv alapján ítéltük oda, mégpedig a megművelt terü­let nagysága alapján. Idén figye­lembe vesszük, hogy jó irányba halad-e és azt mondjuk: kölcsö­nözz a banktól, mi pedig kifizetjük a kamatokat vagy azok egy ré­szét. Ez jobban ösztönzi majd a termelőket és a szubvenciók kihasználása is messzemenően jobb lesz. Megjegyzem, a dotáci­ókra nincs jogigény és odaítélésü­ket szigorú feltételek szabá­lyozzák.- Vonatkozik ez a szövetke­zetekre is?- Minden olyan szubjektumra vonatkozik, amely a transzformá­ció alá esik. Hogy ez kft., magán­­gazdálkodó vagy szövetkezet-e, az ebben az esetben mindegy.- És mi a helyzet az ún. leépí­tő szubvenciókkal, amelyeket a parlagon hagyott földekre nyújtanának?- Abból indultunk ki, hogy a múltban sok olyan területet megműveltek, amelyet soha nem lett volna szabad szántófölddé alakítani. Gondolok itt például a lejtős területekre, ahol az állan­dó növénytakaró - rét, legelő - elejét vehette volna az erózió­nak és vízgazdálkodási szem­pontból is kedvezőbb lett volna. Régebben, mondhatni fejetlenül, felszántottak mindent, mert a min­­denároni önellátásra törekedtek. Ezt most vissza kell csinálni. A lej­tős területeket erdősíteni, füvesí­teni kell, amihez anyagi segítsé­get nyújtunk.- Az ún. leépítő szubvenciók odaítélésekor minden egyes esetet külön megvizsgálnak?- Odaítélésük nem történik au­tomatikusan, mindenekelőtt az ökológiai szempontokat vesszük figyelembe. Ezen kívül tavaly ha­zánkban túltermelés volt. Azt, hogy ennek mértéke az elkövet­kező években hogyan alakul, mennyire esik vissza a termelés a transzformáció következtében, azt nehéz előre megjósolni. Ezért az adott helyzetre rugalmasan kell reagálni és a földek ideiglenes, illetve tartós parlagon hagyásáért nyújtott támogatással is megfon­toltan kell bánni.- A mezőgazdasági termékek kivitelének elősegítésére tavaly piacszabályozási alapot hoztak iétre. Működik ez az idén is?- Igen, de ez teljesen más pénzforrás, mint amelyből a szub­venciókat merítik a gazdálkodók.- Nem áll fenn annak a veszé­lye, hogy a jelenlegi szubvenci­ós politika az egyes részlegek felszámolásához vezet? Nem okozza-e majd a szarvasmarha- és juhállomány csökkenését?- Rövid távon minden bizony­nyal, hosszú távon semmiképp- Kérdés azonban, hogy a földművesek visszatérnek-e tenyésztésükhöz?- Többé-kevésbé rá lesznek utalva. Nem tudom elképzelni, hogy a tulajdonos, aki kénytelen lesz földadót fizetni, parlagon van szükség hagyná földjét. Vagy gazdálkodni fog rajta, vagy bérbe adja, vagy eladja. Azokon a vidékeken pedig, ahol adottak a feltételek, az állat­­tenyésztéshez is visszatérnek az emberek. A restriktiv mezőgazda­­sági politikát azonban csak olyan mértékben szabad alkalmazni, hogy ne kényszerítse térdre a termelőket. Bizonyos nyomást ugyan kell rájuk gyakorolni, hogy minőségi változás álljon be, de csak elfogadható keretek között.- A mezőgazdasággal szoro­san összefügg a feldolgozó­­ipar. Miként folytatódik annak privatizálása? Lehetőségük nyílik a magántermelőknek ar­ra, hogy ilyen üzemek tulajdo­nosaivá, illetve részvényeseivé váljanak?- Kicsi az esélyük. A múltban léteztek a magángazdálkodók ál­tal alapított és működtetett szö­vetkezetek. Ma ezek az eredeti gazdálkodók már nem élnek és a jogi személyekre - vagyis szö­vetkezetekre - nem vonatkozik a kárpótlás. A következő problé­ma, hogy a technológiák nagy része elavult. Nem tudom, helye­sen tennénk-e akkor, ha rábe­szélnénk a földműveseket, hogy olyan sörgyárba, tejüzembe fek­tessenek be, amely nem konku­renciaképes. Félő, hogy nem len­ne pénzük a berendezések kicse­rélésére.- Nem áll fenn annak a ve­szélye, hogy egy külföldi cég megvásárolja a feldolgozó üze­meket, aztán pedig bezárja azo­kat, hogy saját termékeivel árassza el a hazai piacokat?- Egyes területeken bizony nem elképzelhetetlen. Ha a né­metek megvásárolják a sumavai tejüzemeket és kiiktatják azokat a termelésből, akkor minimális szállítási költségek mellett behoz­hatják hazánkba a németországi tejet, amelyből felesleg van. Ezért a mezőgazdasági miniszter kö­vetkezetesen kiállt amellett, hogy az erős dél-csehországi tejüze­mek megmaradjanak - amit fel is róttak neki - bár egyébként a de­­monopolizáció híve.- Nem tartanak attól, hogy a nagyüzemek szétesése a szolgáltatások, például javító­­műhelyek megszűnését vonja magával?- Ez bizony nagy gondot okoz. A növényvédelem terén például, amelynek során mérgekkel kell dolgozni, a lakosság egészségé­ről van szó. Ezeket a szolgáltatá­sokat a gigantománia jegyében nagy agrotechnikai vállalatok vé­gezték, amelyek túl költségesek. Az ott dolgozó emberek többsé­gének munkalehetőség után kell néznie és sokszor teljesen más szakmában tudnak csak elhelyez­kedni. Pedig ahhoz, hogy valaki­ből jó növényvédő szakember le­gyen, sok időre van szükség, nem elegendő az iskolai végzettség, a gyakorlati tapasztalatok nélkü­lözhetetlenek.- Köztudott, hogy nálunk a külfölddel összehasonlítva meglehetősen olcsó a munkae­rő. Érvényes ez a mezőgazda­ságra is?- Kétségkívül. Csakhogy ná­lunk annyi munkaerőre van szük­ség, hogy ez a különbség eltűnik. Amit Németországban három em­ber végez, azt nálunk tízen. A me­zőgazdaságban nagy a túlfoglal­koztatottság. így az olcsó munka­erő végeredményben nem mutat­kozik meg. Mindezek tetejében a múltból olyan gigantikus beton­kolosszusokat örököltünk, ame­lyek nagyon drágák és évi leírá­suk csak tovább növeli az egy­ségnyi termékre eső költségeket. előző évi visszaesés után az 1991/92-es idényben növekedés várható a világ szójababtermésé­ben. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium előrejelzése szerint 105,68 millió tonnás lesz a szója­babtermés, ami az előző idényhez képest 1,7 százalékos növeke­dést jelent, de az 1989/90. évi eredménynél még mindig 1,6 szá­zalékkal kevesebb. Csökken a szójabab részese­dése a világ olajosmag-termelé­més 8,7 százalékos visszaesést jelent, s Kínában 12,7 százalékkal 9,6 millió tonnára csökken a termés. A termésadatoknak megfelelő­en a következő exportadatokat valószínűsítik a szakértők: az amerikai szójababkivitel a folyó gazdasági évben 1990/91-hez képest 19,4 százalékkal 18,10 millió tonnára, Brazíliáé 14,3 szá­zalékkal 2,95 millió tonnára, Para­­guayé pedig 4,8 százalékkal 1,10 millió tonnára nő. Argentína szó­Növekvőben a szójabab nemzetközi kereskedelme séböl; míg két évvel ezelőtt a szó­jabab jelentette a világ olajosmag­­termelésének a felét, ma már csak a 47 százalékát éri el. A szó­jabab átlagos ára a folyó idény­ben, a washingtoni mezőgazda­­sági minisztérium becslése sze­rint, bushelenként 5,35-5,85 dol­lár között fog mozogni, ami 1990/91-hez képest visszaesést jelent. A szakértők szerint 1991/92- ben a fontosabb termelő orszá­gokban a szójabab termése a kö­vetkezőképpen alakul: az USA- ban 54,04 millió tonna várható, ami 3,1 százalékos növekedés az előző évhez viszonyítva; Brazíliá­ban 17,5 százalékos növekedés­sel 18,50 millió tonnára, Para­­guayban 23,1 százalékos növek­ménnyel 1,60 millió tonnára szá­míthatnak. Ezzel szemben Argen­tínában a 10,50 millió tonnás ter­jababkivitele ezzel szemben 27,3 százalékkal 3,20 millió tonnára csökken, összességében az amerikai mezőgazdasági minisz­térium a szójababexport 7,3 szá­zalékos emelkedésével számol, vagyis a termelő országok szója­babkivitele 26,88 millió tonnát fog kitenni. A legjelentősebb szójabab im­portőr továbbra is az Európai Kö­zösség lesz. Washingtoni véle­mények szerint 1991/92-ben 3,6 százalékkal többet, azaz 13,22 millió tonna szójababot fog impor­tálni az EK. A Németországba irányuló szállítások csökkenését kiegyen­líti Hollandia, Spanyolország és Olaszország növekvő behozatala. Japán 1991/92. évi szójababim­portja az előző évhez képest 5 százalékkal nőhet és elérheti a 4,60 millió tonnát. A második negyedévben is Folytatódik a tejpiac szabályozása A Szövetségi Gyűlés Elnöksé­ge a múlt év második felében hozott törvényerejű rendelete ér­telmében Szövetségi Piacszabá­lyozási Alapot létesített. Az alap egyik legfontosabb feladata a szarvasmarha-tenyésztési ter­mékek, elsősorban a hús és a tej piacának irányítása lett. A tej ese­tében éppen a piacszabályozás­nak köszönhetően sikerült emelni a felvásárlási árat, amely így elér­te a garantált ár (5 korona 40 fillér az első osztályú, 3,6 százalékos zsírtartalmú tej esetében) szintjét és az idén is viszonylag stabil maradt. A Szövetségi Piacszabályozási Alap Tanácsa - amely a törvény értelmében a mezőgazdasági ter­mékek piacszabályozása terén döntési és irányítói jogkörrel ren­delkezik - március 11-én hagyta jóvá a tejtermékekre ez évre vo­natkozó piacszabályozási alapel­veket. Már április 1-jén megkez­dődött a kiválasztott tejtermékek támogatott kivitele akkora meny­­nyiségben, amely megfelel az 1992. március 31 -ei készletek­nek. A szubvenciók mindenekelőtt a vajra (több mint 10 ezer tonna), a tejporra és sűrített tejre (mintegy 5 ezer tonna), valamint egyes sajtféleségekre (kb. 2 ezer tonna) vonatkoznak. A kivitel támogatásáról szóló szerződéseket a Szövetségi Piac­szabályozási Alap az exportáló szervezetekkel bizonyos dátum­hoz köti meg, amely megadja, hogy a támogatás meddig merít­hető, illetve meddig kell megtör­ténnie a kivitelnek. Az eddig odaí­télt kiviteli kedvezmények nagy­ságából kitűnik, hogy a szubven­ciók merítése nem érte el a kívánt szintet. Ezért az SZPA Tanácsa elhatározta, hogy a második ne­gyedévben is támogatja a tejter­mékek kivitelét. így a termelők és a feldolgozók felkészülhetnek a nyári termelési csúcsra, jobban megbirkózhatnak a várható idény­jellegű felesleggel, és nem utolsó­sorban mérséklődhet a felvásárlá­si ár csökkenése. A második ne­gyedévben 14 ezer tonna vaj, több mint 9 ezer tonna tejpor és csaknem 2 ezer tonna sűrített tej, 5,5 ezer tonna száraz sajt, vala­mint 4 ezer tonna egyéb sajtféle­ség kivitelét támogatja az alap. (hn) Eltűnik az amerikai piacról a lengyel sonkakonzerv? Az amerikai piacon évtizedek óta népszerű lengyel dobozos sertésson­­kakonzervből az idén az 1988-as mennyiségnek alig 17 százaléka buk­kant fel az Egyesült Államokban. Amerikai szakértők azzal magyaráz­zák a lengyel export ilyen nagy arányú visszaesését, hogy a magasabb árak miatt a gyártók szívesebben értékesí­tenek belföldön. Egyes vélemények szerint Lengyel­­országnak kár lenne azonban ilyen könnyen lemondania az amerikai pi­acról. A nem elhanyagolható deviza­­bevétel miatt akár időszakos adóked­vezményekkel is lehetne ösztönözni a lengyel sonkakonzervexportot. A lengyel sonka kedvelői ma már egy libráért (45,36 dkg) 2,5 dollárt is megadnak a nagykereskedelemben, pedig normális körülmények között nagyjából annyiba került, mint a dán sonka. Amerikában jelenleg egy libra dán sonkakonzerv ára átlag 1,95 dol­lár (1 kilogramm = 4,2 dollár). Egy libra magyar konzervsonka 1,75-1,80 dollárba kerül. Az amerikai sertéshúskonzerv-im­­port azonban más országokból is csökkent. Míg az USA 1985-ben még 153 284 tonna sertéshúskonzervet importált, addig tavaly ennek a meny­­nyiségnek már a felét sem érte el az import. Növekedett viszont az ameri­kai belföldi kínálat: tavaly az Egyesült Államokban 7 százalékkal több sertést vágtak, mint 1990-ben, és ez az olcsó nyersanyag versenyképessé tette az amerikai konzervgyártókat az európai importtal szemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom