Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)
1992-05-16 / 114. szám
1992. május 16. Szabad ÚJSÁG Területi és kulturális önigazgatást akarunk! Az Együttélés csehszlovákiai politikai mozgalom az ország nemzeti kisebbségeinek legnagyobb politikai szervezete. Azok érdekeiért száll síkra a Szövetségi Gyűlésben is. Duray Miklós, az Együttélés Politikai Mozgalom elnöke, a Szövetségi Gyűlés képviselője nyilatkozott a Rudé právónak. A lap munkatársa a mozgalomnak a csehszlovák—lengyel szerződéssel kapcsolatos kifogásairól, a nemzetiségi kérdésben kitűzött céljairól és a kisebbségek helyzetéről kérdezte a hazai kisebbségi politikai élet legmarkánsabb egyéniségét • Korábban Ön azt mondta, hogy az aláírt csehszlovák—lengyel szerződés és az előkészítési stádiumban levő csehszlovák—magyar szerződés nem elégségesen rögzíti a nemzeti kisebbségek jogait Mire gondolt Ön konkrétan akkor, amikor ezt a kijelentést tette? — Mindenekelőtt a csehszlovák— lengyel szerződésre gondoltam, amely figyelmen kívül hagyja a kisebbség érdekeit anyanemzetével szemben. E szerződésben nem jutnak kifejezésre az anyanemzet kötelezettségei kisebbségével szemben sem. Ez érinti a Lengyelország területén élő cseheket és szlovákokat, de a Csehszlovákiában élő lengyeleket is. Arról van szó, hogy ezeket a kötelezettségeket nem úgy kell értelmezni, mintha azok annak az országnak a többségi nemzete ellen irányuló tevékenység lenne, amelyben a kisebbségek élnek. További hiányosságokat láttunk abban, hogy a szerződés nem tartalmaz elegendő ösztönzést a kétoldalú együttműködésre a határmenti térségekben, és nem vázolja fel Felső-Szilézia környezetvédelmi problémáinak megoldását. Az utóbbi évtizedekben ugyanis ezen a területen az etvárosiasodás folyamata teljesen tönkretette a lengyel kisebbség településstruktúráját. A nemzetközi dokumentumokban pedig eközben le vannak szögezve a nemzeti kisebbségek által lakott régiók eredeü nemzetiségi struktúrája védelmének elvei. A sziléziai térségben ennek nincsenek kialakítva a szükséges feltételei. További kifogásaink az oktatásügyet érintették, itt mindkét ország kölcsönös segítségére van szükség a kisebbségek oktatási rendszerének kiépítésében. Nem a szerződést akartuk megváltoztatni, hiszen azt már korábban parafálták. Arra törekedtünk, hogy e szerződés szellemében, amely lehetőséget nyújt további kiegészítő, illetve részszerződések megkötésére, megállapodás jöjjön létre a csehszlovák és lengyel kormány között a kisebbségek védelméről, illetve azok segítéséről. • Ezek a kérdések vonatkoznak az előkészítés alatt álló csehszlovák—magyar szerződésre is? — Nem, arról nem beszéltünk. Többé-kevésbé ismert, hogy a csehszlovák—magyar szerződés alapanyagául szolgál a csehszlovák—lengyel szerződés is. Tehát azt szerettük volna elérni, hogy az említett hiányosságok vagy felületességek ne ismétlődhessenek meg. • Hogyan jellemezné Ön mozgalma fő célkitűzéseit a nemzetiségi politikában? — Mindenekelőtt azt akarjuk elérni, hogy kisebbségek jogait törvények garantálják. Az alkotmány vagy az alkot mánytörvény-szerű jogi szabályozás nem elégséges. Arra van szükség, hogy a jogokat konkrétabban fejezzük ki. Ezenkívül azt akarjuk, hogy elsősorban az oktatásügy és a kultúra területén érjünk el bizonyos fokú önigazgatási szintet, hogy a kisebbségek igényeit és követeléseit azok kívánalmai szerint lehessen kielégíteni, nem pedig aszerint, vajon azt valaki megengedi-e. Ez bizonyos fokú patemalizmust, ha úgy tetszik „atyáskodást” kellene hogy kifejezzen, ha a kisebbségek követeléseiről valaki dönt, s azokat jogosnak ítéli-e vagy sem. • Mit ért közigazgatási és területi autonómia alatt? — Különbséget kell tenni a jogok megfelelő mértékű érvényesítése és az állam polgárainak vagy azok csoportjainak nyújtott jogok elve között. Inkább van szó önigazgatásról, mint autonómiáról. Az autonómia túlságosan is általános kifejezés, az autonómia bizonyos formája a helyi önigazgatás is. Az autonómia általánosan kifejezett sajátosság az önigazgatás viszont annak konkrét formája. A kulturális önigazgatás megvalósítható azon kisebbségek esetében, amelyek egy tömbben élnek, de azok számára is, amelyek szórványban. A területi önigazgatás csak azon kisebbségek esetében valósítható meg, amelyek kompakt tömbben élnek. • Tehát a magyar nemzeti kisebbség számára a területi önigazgatás nyilvánvalóan megfelelne. Ez az Ön mozgalmának hivatalos követelése? — Igen. Mi azonban még egyszer sem mondtuk, hogy a magyar kisebbség számára önigazgatást követelünk. Azt akarjuk, hogy a kisebbségek problémáit a kulturális vagy területi önigazgatás révén oldjuk meg, amennyiben az lehetséges, a helyi önkormányzatokon keresztül. Mi azonban nemcsak a magyar nemzeti kisebbséget képiviseljük, hanem valamennyi kisebbség nevében szólunk. • Hogyan képzeli Ön konkrétan a területi önigazgatást? Ez azt jelentené, hogy az egész terület rendelkezne saját, választott szervekkel? — Az önigazgatásnak alulról kell építkeznie, tehát az a községi, helyi önkormányzatokra épülne, azok regionális, terüleü csoportosulásaira, azok önálló döntése alapján. Csakis a regionalizmus elvén lehet kialakítani a területi önigazgatást • Az, hogy Ön önigazgatásról beszél és nem autonómiáról, nem abban gyökerezik, hogy az autonómia kifejezést radikálisabban lehet értelmezni, mint az önigazgatást? — Nem azért nem használjuk az autonómia szót, mert az számunkra taktikailag nem megfelelő, hanem azért, mert nem fejezi ki azt, amit el akarunk érni. • Ön mint ellenzéki 1989 novembere előtt élesen fellépett a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségi politikája ellen. Úgy gondolja, hogy a helyzet mostanra megváltozott és hogy a nemzetiségi kérdés megoldása folyamatban van? —Valami változott. A kisebbségek most már kifejthetik nézeteiket politikai szervezeteik révén és más fórumokon is. A kisebbségek problémáinak megoldásában azonban előrelépés nem történt. Hatályon kívül helyezték az 1968-as alkotmánytörvényt a kisebbségijogokról, az alapivető emberi szabadságjogokról szóló alkotmánylevél azonban azt teljes egészében nem pótolja, merthogy a kisebbségek jogainak kisebb teret ad. Ebben az értelemben visszalépés történt. * Beszélt Ön az oktatásügyről. Szlovákiában a magyar kisebbségnek megvan a maga oktatási rendszere, megvannak az iskolái. Ez nem pozitív jelenség a kisebbség helyzetében? — Az igaz, hogy vannak iskoláink, de tudni kell azt is, hogy az igény ennél sokkal több. Az utóbbi negyven év során a magyar iskolák több mint hatvan százaléka megszűnt vagy azokat megszüntették. Nincs lehetőség azok újraszervezésére. Elégtelen az alap- és középiskolák hálózata és megoldatlan a pedagógusképrzés. Az évtized végére több mint kétezer piedagógus hiányzik majd a magyar iskolák valós igényeihez viszonyítva. Ez további iskolák megszűnését jelenti és azok színvonalának csökkenését is. • Az Ön mozgalma miként reagálna Csehszlovákia esetleges szétesésére? — Mozgalmunk az egész országban, tehát a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság egész területén jelen van. Az ország széthullása mindenképpien a mozgalom meggyengülését jelentené és megnyirbálná intemacionális jellegét. Többször is kinyilvánítottuk, hogy Középi-Európában a stabilitás elemének tekintjük Csehszlovákia nemzetközi kontinuitásának megőrzését. Ennek ellenére — tekintettel arra, hogy ismerjük a szlovákiai politikai folyamatokat —, olyan véleményünk alakult ki, hogy Csehszlovákia széthullása valószínűleg bekövetkezik, hacsak nem történik valami előre nem látható, vagy pedig számottevően nem változik meg a jelenlegi politika. • Ebben az esetben a magyar nemzetiségű állampolgárok között nem keletkeznének szeparatista irányzatok? —Erre nem tudok válaszolni, mert ez csak akkor válna világossá, ha az ország széthullása bekövetkezne. Eddig a szeparatizmusnak még csak a jeleit sem tapasztalhatjuk. Nehéz lenne előre látni, hogy az emberek miként reagálnának. • Az Ön mozgalmának számottevő részét a magyar kisebbség képezi, amely a legnagyobb a Csehszlovák Szövetségi Köztársaságban. Milyen az Önök kapcsolata a többi csehszlovákiai magyar mozgalommal és párttal? Úgy gondolja, hogy továbbra is a legbefolyásosabb olyan szervezet marad mozgalma, amely e kisebbség érdekeit képviseli? — Eddig valóban a legnagyobb ilyen politikai szervezet vagyunk. A helyhatósági választások eredményei alapján azt is mondhatnám, hogy mozgalmunkat a magyar választópolgárok 65 százaléka támogatja. A többi mozgalommal és párttal kapcsolataink kiegyensúlyozottak. A Magyar Polgári Párttal azonban nem a legjobbak. Ez főleg azért, mert az MPP a kormánykoalíció tagja, mi plédig nem. Ezek azonban általánosan megnyilvánuló ellentétek a kormányzó és az ellenzéki ftártok között. • A lengyelországi Gazeta Wyborcza című lap azt írta, hogy az Ön mozgalma elsősorban a magyaroké és a többi kisebbség csak olyan „fügefalevél”, amellyel igyekeznek elkendőzni a mozgalom magyar jellegét. — Nem tehetek róla, hogy a magyar kisebbség a legnagyobb létszámú Csehszlovákiában. Ha minden lengyel, ruszin, ukrán és német nemzetiségű állampolgár is mozgalmunkat támogatná, annak magyar tagjai továbbra is többségben volnának. • Köszönöm a beszélgetést JAN ZIZKA (Megjelent a Rudé právo május 7-i számában.) Lehetőséget a fiataloknak, biztonságot az időseknek, emberi méltóságot mindenkinek! Ha On is ezt vallja, szavazzon a hármas magyar koalícióra!
