Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-08 / 84. szám
4 Szabad ÚJSÁG 1992. április 8. Megtörtént Tolvaj a kamrában Nagybalog, 1992. március 23., hétfő. A hetvenkét éves Ibos István estefelé gondolt egyet és átballagott a szomszédba egy kis beszélgetésre. Irén néni - a felesége - egyedül maradt a falu széli házban. Felment az emeleti szobába, bekapcsolta a televíziót és várta a híradót. Csöpi - az okos házőrző - letelepedett az ajtó elé a lépcsőre. Irén néni alig húzta be maga mögött a szoba ajtaját, amikor Csöpi heves ugatásba kezdett. Az asszony kikémlelt az ablakon, az utca üres volt, a kapujuk előtt sem várakozott senki. Csöpi később elhallgatott, Irén néni pedig megnyugodva figyelte tovább a tévé műsorát. Pista bácsi kilenc után érkezett Csöpi figyelmeztette Irén nénit haza, még pár szót váltott a feleségével, aztán átment a másik szobába aludni. Megkérdezte többek között, hogy mit keresett ilyen ítéletidőben (esős-szeles idő volt) kint a kertben, miért sározta be a lépcsőt. Irén néni nem magyarázkodott, nem akarta felizgatni beteg férjét (akinek korábban agyvérzése volt), nézte tovább a tévét, de kezdett nyugtalankodni, hiszen ö ki sem mozdult a házból. Magának egy másik szobában bontott ágyat, eloltotta a lámpát, de nem tudott elaludni. Azon töprengett, ki járhatott náluk sáros lábbelivel... És a kutya! Nyolc óra óta nem hallotta az ugatását. Egyszercsak halk mocorgásra lett figyelmes, később tisztán kivehető lépések zajára.- Ez az ember sem tud aludni - emlékezik vissza Irén néni -, úgy gondoltam magamban, hogy biztosan beteg. Kimentem a folyosóra és benyitottam a szobájába. Aludt. A neszt tovább hallottam. Benyitottam a kamrába, valaki éppen akkor mászott le a létrán.- Ki van ott? - szóltam rá keményen. - ,,Én“ - mondta halkan és bemutatkozott, hogy ó D. A., innét a faluból. Ha a nevét nem mondja, is megismertem volna a hangjáról, mert gyakran hívtuk el segíteni - megfizettük a fáradságát mindig -, mert a férjem nem bír dolgozni. Az ősszel fát ültetett a kertben, a kőművesnek segített a kémény kijavításánál, jól ismerte nálunk a járást, meg a kutya is ismerte öt.- Szóval, amikor megtudtam, hogy kicsoda a tolvaj - folytatja Irén néni - gyorsan berántottam ,.Húztam az ajtót..." a kamra ajtaját és húzni kezdtem. Féltem, hogy kijön és megtámad. Kiabálni kezdtem a férjemnek, ő felébredt, kijött az előszobába, felgyújtotta a lámpát, kihajolt az ablakon és - ez úgy éjfél körül lehetett - kiabálni kezdett, hogy tűz van. Aztán rázártuk a tolvajra az ajtót.- A kiabálásra felébredt a szomszéd, odaszólt neki a férjem, hogy nem tűz van, betörő jár nálunk. Gyorsan beszaladt valamiért, a tolvaj addig az ö oldalukon kiugrott a kamraablakon és elinalt. Nagy szerencséje volt, mert semmi baja sem esett, pedig az ablak öt méter magasan van a földtől.- A rendőrök másnap délelőtt jöttek ki, megtalálták a tolvajt, mindjárt ki is hallgatták. Állítólag öten voltak és úgy tervezték, hogy D. A. még estefelé, amikor nyitva van az ajtó, bejön a szobába, éjszaka pedig bentröl kinyitja a bekulcsolt ajtót, és beengedi a társait. A kert szélén, a ribizlibokrok mellett jött be, és a kutya észrevette. Közelebb ment hozzá, s amikor a Csöpi öt megismerte, elhallgatott. Megfogta, kivitte a kertbe és odaadta valamelyik társának, aki elvitte a hetedik szomszédba, kikötötte a kerítés drótjához. Szegényt csak hajnalban találtuk meg.- Aztán újra visszajött, és miközben én a televíziót néztem, behúzódott a kamrába. Megvárta, míg eloltom a lámpát és elalszom. Az volt a szerencsénk, hogy nem tudtam elaludni, mert akkor éjszaka kirabolt volna minket is. Az elmúlt héten is több helyen betörtek itt a faluba, az még nincs bebizonyítva, hogy ő tette-e, vagy más. Meg az is szerencse volt, hogy nem léptem be a kamrába, mert megtaláltuk az elkészített , .ütleget“, amit valószínűleg használt volna.- Ha nem azt kiáltja, hogy tűz, hanem azt, hogy tolvaj, nem bajlódik annyit az öltözködéssel - mondja Szabó Gyula, a szom-Az ablakon át menekült széd. - Fülön csíptem volna itt az udvaron! Csak azt nem értem, hogy hogyan tudott olyan magasról leugrani: itt a földön karók vannak, meg ruhaszárító, és mégis sikerült neki sérülés nélkül földet érnie! Valami súlyos tárgy lehetett nála, mert ahogy átugrott a kapunkon, az nekicsapódott a lemeznek és nézze csak, hogy megsértette ezt a kemény anyagot. Nagybalogon - ahogy ezt követően a faluban hallottam - az utóbbi hetekben gyakran voltak betörések. Az idős házaspár lélekjelenlétének köszönhetően talán sikerült megelőzni az újabba- Keit FARKAS OTTÓ (A szerző felvételei) A vállalati számvitel (új) szabályai a piacgazdaságban“ című kiadvány a pozsonyi Pannónia Könyvkiadó legújabb könyve. A könyv kapcsán érdemes röviden áttekinteni a kiadó eddigi tevékenységét, bemutatkozását, hisz egyre több manapság a könyvkiadó - a Nővé knihy 1992/9-es számának adata szerint már több mint 1500 kiadó van az országban -, és bizony nem mindegyik jut vagy jutott el ez idáig a negyedik-ötödik publikációig. A Kövesdi János által alapított és vezetett Pannónia Kiadó első könyve „Országos gyász. Csehszlovákia 1968 augusztusában“ címmel jelent meg. A kötet korabeli dokumentumokkal, cikkekkel, nyilatkozatokkal, valamint emlékezésekkel, vallomásokkal és áttekintő tanulmányokkal elevenítette fel számunkra a huszonnégy évvel ezelőtti eseményeket és azoknak azért, hogy mindenkor tiszta képe legyen a vállalkozásról, s bármikor számot tudjon adni gazdasági helyzetéről akár önmagának, akár pedig az ellenőrzést végző hatóságoknak. Az utóbbi hónapokban végrehajtott ellenőrzések azt bizonyították, hogy sokan bizony ráfizettek az alapvető ismeretek hiányára (bár nem ritkán tudatos adócsalások is előfordultak). Egy új kiadó legújabb könyve kapcsán Vállalkozás a vállalkozókért a napjainkhoz fűződő sokrétű kapcsolatait. A kötetet hasznos kezdeményezésként fogadtuk, hisz az utóbbi évtizedekben csak a történelem hivatalos változatáról volt szabad értekezni és minden eltérő nézetnek, szemléletnek „örök időkre" a feledés homályába kellett (volna) merülnie. A történelmi olvasókönyvként forgatható könyv többek között azt is jelezte, hogy ez miért nem következett be, s hogy végül is miért mentek el a katonák. A kiadó második kötete „Merre vagy, Európa?“ címmel Fábry Zoltán esszéiből és cikkeiből közölt időszerű összeállítást. A válogatás két fő témaköre egyúttal Fábry két alapvető motívumát emelte ki: Európa és a kisebbségek. A kötet érdekességét és hitelességét az adja, hogy ezek az írások olyan tanú tanulságai és vallomásai, aki ötven éven keresztül hirdette, hogy hazánk Európa. A hontalanná vált magyarok egyik jelentős szószólójaként az elsők között látja meg, hogy az elszakítottságot, kivetettséget csak úgy lehet leküzdeni, ha a kultúra síkjából a nagy Európába lépünk. A kultúra és a humanizmus Európájába. Fábry egyértelműen megadja a választ, hogy merre van Európa: nem előttünk vagy mögöttünk, nem jobbra vagy balra, nem keletre vagy nyugatra, hanem bennünk és felettünk. A kötet egy sorozatot (kiskönyvtárt) jelzett, és bizony folytatni kellene a sort, mert az elmúlt évtizedek alatt alig jelent meg nálunk valami érdemleges az európai kultúráról és szellemiségről. Ahogyan az imént jellemzett két könyv új témaköröket tárgyalt, területeket érintett, a kiadó harmadik kötete is új sorozatot nyitott, melynek összefoglaló címe A vállalkozás és a jog világa. A „Magánvállalkozás Csehszlovákiában és Magyarországon“ elsősorban a két ország azon törvényeire összpontosította a figyelmet, amelyek a kárpótlást, a privatizációt és foglalkoztatáspolitikát igyekeztek törvényes keretek közé foglalni. A cím és az alcím azonban megtévesztő egy kicsit, hisz nemcsak azoknak a magánvállalkozóknak íródott a könyv, akik a jelzett törvények sűrűjében szeretnének eligazodni, hanem mindazoknak, akik csak most léptek a vállalkozások rögös útjaira, valamint mindazokhoz az állampolgárokhoz szól, akiket a jelzett törvények így vagy úgy érintenek. Ugyanúgy haszonnal forgathatják a könyvet az önkormányzatok tagjai, a polgármesterek, a vállalati vezetők, tanárok és diákok is, tehát mindazok, akik számára fontos lehet vagy a magyarországi tapasztalatok hasznosítása, vagy akár a magyar szakterminológia jobb, elmélyültebb ismerete. Mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy ilyen jellegű magyar nyelvű publikációra a háború óta nem volt nálunk példa. Annak ellenére, hogy a kötetben található némelyik törvény azóta már megváltozott, vagy éppen módosításra szorul (például a adótörvény, a kereskedelmi vállalkozásokról szóló törvény, az iparostörvény, a regisztráció előírásai stb.), a kiadvány vállalkozói kézikönyvként is hasznosan forgatható. Minden bizonnyal sokan vannak olyanok, akik a bevezető alapos áttanulmányozása után másképp vágtak volna bele első vállalkozásukba. A kiadó „A vállalati számvitel (új) szabályai a piacgazdaságban“ cimű kiadványával folytatja megkezdett sorozatát. Dr. Báthory Zoltán frappáns bevezetője hangsúlyozza, hogy a jó gazdálkodó számon tartja valamennyi gazdasági eredményét. Teszi azt A vállalkozás gondolatával még csak kacérkodók számára szükséges megjegyezni, hogy a könyvelésre vonatkozó kötelezettséget mind a működő nyugati piacgazdaságokban, mind pedig a közép-európai átmeneti gazdaságokban jogszabály írja elő. Az érvényes hazai szabályok szerint: ,,A vállalkozó kötelessége a könyvvitel, mely által igazolja bevételeit, kiadásait és vállalkozói tevékenysége eredményét, a vállalkozás folytatásához szükséges vagyon meglétét és a tevékenységből eredő kötelezettségeket“. A kötet a már említett bevezetőn kívül az új magyar számviteli rendszert, a vállalkozási szám- és könyvvitel hazai szabályait, a könyvvitel formáinak a rövid áttekintését, valamint a számviteli fogalmak összefoglaló kisszótárát tartalmazza. Pozitívan értékelhető a megfogalmazás, mely szerint nem csupán a két ország számviteli törvényeinek a párhuzamáról van szó, hanem inkább a gazdasági integrációs folyamatok segítéséről az erősítéséről. Érdekes összevetésekre ad lehetőséget a két törvény már csak azon okból is, hogy míg a hazait 1990 szeptemberében módosították, addig a magyarországit 1991 májusában hagyták jóvá. Fontos része a kötetnek „A könyvvitel formái“ című rövid fejezet, mely áttekinthetően és érthetően ismerteti a kezdő vállalkozókkal az egyszerű és a kettős könyvvitel alkalmazását, összefoglalja a könyvvitel főbb elveit, valamint jellemzi a számvitel és az adóbevallás kapcsolatát (az egyszerű) könyvvitelre egy példát is bemutat. A szerző - Miloslav Janhuba docens- rámutat: míg a vállalkozónak nincs anyagi fedezete arra, hogy hozzáértő könyvelőt tartson, addig magának kell megbirkóznia ezzel a feladattal. De talán érdemes megjegyezni, hogy kisebb vállalkozások esetében egy igazán hozzáértő könyvelő több vállalkozás számviteli munkáját is képes ellátni (gyakran még másodállásban is). Ügyelni kell viszont az „adószakértőkre“, hisz a jól vezetett számvitel hozzájárul valamennyi alapvető adat ismeretéhez, melyre az adóbevallás összeállításához van szükség. A kötetben található számviteli kisszótár arra hívja fel a figyelmet, hogy elérkezett az ideje egy magyar nyelvű gazdasági szótár összeállításának. Ez a munka természetesen nem hárulhat egyetlen kiadóra, mivel ebben az esetben nagyobb összefogásra lenne szükség. És ha már a javaslatoknál tartunk: véleményem szerint hamarosan szükség lesz a hazai magyar kiadó és könyvterjesztők szövetségének megalakítására is. Az is hasznos kezdeményezés lenne, ha valamelyik kiadó vállalná egy könyvismertető havilap megjelentetését, melyben minden, szlovákiai magyar publikáció szerepelne, s ugyanakkor felhívná a figyelmet a megjelenő legfontosabb szlovák, cseh és magyarországi könyvekre is. Talán ehhez is a kiadóknak kellene összefogniuk, hisz minden vállalkozásra érvényes, hogy a reklámra kiadott pénz hozza a legnagyobb hasznot. A Pannónia Kiadó bemutatkozása jól sikerült. Nem „tiltott“, illetve „sikerkönyveket" kínál az olvasónak, hanem hasznos kiadványokat. A hasznos könyvekre pedig mindig szükség van. Mindhárom vázolt irányban- a hazai ismeretlen közelmúlt feltárásában, az európai szellemiség, valamint a vállalkozások világának ismertetésében - érdemes folytatni a megkezdett munkát. Bízom abban, hogy a kiadó az írott szó más területein is új és hasznos kezdeményezésekkel jelentkezik. . . . , MÉSZÁROS LÁSZLÓ
