Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-03 / 80. szám

4 1992. április 3. Szabad ÚJSÁG Új polgármesterrel az élen VÁGTORNÓC VÉGRE „FELLÉLEGEZHET“ „Esik, aranyeső esik, vérzik, reped a sík, oly védtelen, oly meztelen, akár a tenyerem. “ Ilyennek láthatta Bábi Tibor költő a tavaszi eső sűrűn szőtt függönyén át lakhelye, Vágtornóc utcáit. S a kép azóta mit sem változott. Hiszen mind az idei, mind pedig az elmúlt évtizedek tavaszi esőzései tehetetlen szo­morúságot hoznak a „védtelen síkra“, s az itt élők arcára. Hiába indul meg az égi csatornákból az „aranyeső“, ha földet érve már magában hordja a szomszédos vegyi óriás minden szennyét, sa­lakos hordalékát. Amikor a ned­vesség felszárad, az ablakpárká­nyon látható a vékony téglaszínű hordalékréteg, a Duslo vegyi üzem szélhordta üzenete. j" Felszántották ,,Amerikát“ j A politikai fordulatot követően a faluban is napirenden voltak a nyilvános gyűlések. A NYEE helyi képviselői az összejövetelek szervezésében számtalan támo­gatóra találtak, akik bíztak abban, hogy végre terítékre kerül a kör­nyezet szennyezésének kérdése is és sikerül olyan megegyezésre jutni, amely a falu megelégedését szolgálná. Nem csupán az volt a baj, hogy esős, szeles időben a gyár hordaléka Vágtornóc felett tornyosult, meg szerették volna gátolni, hogy az üzem egy újabb szeméttárolót hozzon létre a falu közvetlen szomszédságában. Hi­szen átok ült a termőtalajon, mert az itt termett zöldségbe, gyü­mölcsbe is beitta magát a „mé­reg“. Tekintsünk vissza egy pilla­natra a múltba! A község határát a Vág folyó mossa, ennek egyik mellékága határolta körül a falu „tüdejét“, melyet az itt élők csupán „Ameri­kának“ neveztek. Nyerni akarván még egy szemétlerakodóhelyet, a Duslo dolgozói az itt található erdősávot kivágták, s a természe­tes zöld helyét olajoshordók, vas- és papírhulladékok váltották fel. Pedig de szép tavaszi séták, nyári fürdőzések színhelye volt! A nyilvános gyűlések egykori községi résztvevőit a polgármes­ter irodájában találjuk. A falu által megválasztott Vágó Dezső ön­ként lemondott, s a polgármesteri széket Július Rábek mérnök foglalta el, helyettese pedig Jozef Hanzlík mérnök. Az újdonsült polgármester alig látszik ki a munkából, még csak két hete foglalta el a posztot, s minden energiáját a félbeha­gyott munkák minél előbbi befeje­zésére irányítja. Ezek közé tarto­zik a vízvezeték-hálózat kiépíté­sének befejezése, később a félig felépített sportlétesítmény befeje­zése, megfelelő módon történő kihasználása, a gáz bevezetése az iskolába. A 2435 lelket számlá­ló községben akad munka bőven. Az adminisztráció megfelelő mó­don történő vezetése ma már nem képzelhető el számítógép nélkül, s az ifjú polgármester, egykori szakmájából kiindulva tisztában is van ennek szükségességével... Ám ehhez is, mint az új ötletek megvalósításához is pénzre, pénzre és pénzre van szükség. A községi költségvetés megfelelő felosztása, az adó elmaradt ré­szének behajtása is a reá háruló munkák részét képezi. Vajon elég lesz minderre a két és fél éves választási időszak? Megfiatalodott a falu ... ami jórészt annak tudható, hogy a korábban születtek ma súlyosabb anyagi feltételekkel, la­kásgondokkal küszködnek, ami­nek megoldása a falukon valami­vel könnyebb feladatnak tűnik - a családtagok segítségével. A falu összlakosságának mára már csupán a 35 százaléka - hét­­százötvenkét ember - vallja ma­gát magyarnak. Az otthonukban viszont ennél sokkal többen be­szélik ezt a nyelvet, nagyszüleik, szüleik anyanyelvét. Az utcákon már csak az idősebb lakosság száján kel életre a jól ismert, ízes tájszólás. Ennek oka abban is kereshető, hogy a faluban a hetvenes évek­ben bezárta ajtaját a magyar alap­iskola. összevont osztályaiban nem egy nebuló tanulta a betűve­tést, így Marika is, akit novemberi születése miatt ötévesen nehezen vettek volna fel az iskolába. A ma­gyar kisiskola örömmel fogadta. Ekkor 1953-at írtak, az ide jelent­kezők száma évről évre csökkent, a sárga falú, magába roskadt épület még ma is áll. Dr. Ladislav Kosztankóval, a szlovák alapiskola fiatal igazga­tójával az oktatásban beállt válto­zásokról beszélgettünk.- Ez már nem a harmincas évek vágtornóci iskolája. Ahhoz viszont, hogy nálunk is meghono­sodjon a Magyarországon már ré­gebben használatos alternatív módszerek valamelyike, a peda­gógusok igyekezetére is szükség van, valamint a tanulóink mind jobb előmenetelére - tudtuk meg a pedagógustól, aki a továbbiak­ban azt is elmondta, hogy az 1-3. osztályosok elemi, a 4-5-6-osok általános felkészítésével foglal­koznak, s a későbbiekben, a 7-8., történik valami. valamint az esetleges 9. osztá­lyok tanulói differenciált oktatás­ban részesülnek. Gondjaik van­nak viszont a nyelvoktatással, mert nincs szakképzett német szakos pedagógusuk. A gyerekek az alapiskolát követően a vág­­sellyei gimnáziumban, vegyipari szakközépiskolában, illetve a ga­­lántai szaktanintézetben, az érsekújvári elektrotechnikai szakközépiskolában tanulnak tovább. Az, hogy a faluban sok fiatal él, a kulturális tevékenységben is megmutatkozik. Az 1989-ben fel­újított kultúrház minden pénteken és szombaton a fiataloké. Ezekre a napokra vették birtokba a nagy­termet azok a lelkes rendezők, akik a falu és a környék fiataljai­nak zenés, táncos szórakozóhe­lyet szeretnének biztosítani. A szép kultúrotthon viszont ritkán fogad színpadán neves előadó­­művészeket, színtársulatokat, mert az túl költséges lenne. A falu kultúrakedvelői inkább autóbu­szon keresik fel a pozsonyi szín­házakat és kedvenceiket. '-----------------------------------------N Hol a magánvállalkozók? A leírtak a vágtornóciak vitalitá­sáról adnak hírt, ám ez nem any­­nyira jellemzi magánvállalkozói tevékenységüket. Igaz, a falunak hamarosan megnyílik a második magánpéksége is - az egyik va­donatúj, a másik a régi helyisé­gekben lesz található -, de az engedéllyel rendelkező vágtornó­ciak java része kereskedelmi te­vékenységet folytat. Vajon hányán élnek itt a föld­törvény adta lehetőségekkel? Az egykori szövetkezet 1978-ban lé­pett frigyre az állami gazdasággal. A szövetkezet egykori tagjaira így ma nem vonatkozik a transzfor­mációs törvény. Az állami gazda­ság már nem számolhat be olyan jó eredményekről, mint a néhai szövetkezet, amely a környék leg­jobbjának számított. A falusi por­ták mellett elhaladva látjuk a friss ültetések nyomait. A „tavaszvá­ró“ munkákat viszont egy időre félbeszakította az eső és a neki­buzdult szél így kényére kedvére garázdálkodhat a magára hagyott kertek facsemetéi között. f > „Ház, ó, ház, roggyant, öreg ház! ... Bármerre is járjak,/ e vén fedél alatt gondolnak rám, haza­várnak/ Tavasszal, ha száz mér­földről kinyújtom jobb karom,/ or­gonafürtöt szakít a jó szagú udva­ron,/ s ragadjon bármerre a rop­pant, lüktető világ,/ fél füllel is hallom, csipognak már a kislibák./ Ház, ó, ház, roggyant, öreg ház! Nem lakták királyok,/ málik a va­kolat, fala omló, szürke vályog.“ Bábi Tibor sűrű sövénnyel a vi­lágtól elzárt, majd az udvar végé­ben a tetőcserepeit felvillantó egykori házát ma már más lakja. A régi falusi porta hangulatát már csak a versei, s az idősebb falu­beliek emlékezete őrzi. A vágtornóci Kalászek Mária -Gizi nénivel a „régieket“ emle­getjük. Beszélgetésünkbe bekap­csolódik a kilencvenegy éves He­gyi Mari néni is Alsószeliből. Nem a kályha mellett, még csak nem is az utcán beszélgetünk, hanem Darina Holovicová irodájában, a gondozói szolgáltatások há­zában.- Az első fecske voltam az ott­honban és nem mondom, hogy nem kedvemre való a kis szobám, de nekem mindig dolgoznom, va­lamit tennem kell - osztja meg velünk gondolatait Gizi néni. Az otthon vezetőjétől megtudjuk, hogy a három éve működő létesít­mény dolgozói igyekeznek ottho­nossá, lakhatóvá tenni az azelőtt az ÁG használatában álló épüle­tet. Tőle tudjuk meg, hogy Kalá­szek néni süti a legízletesebb ka­lácsokat, s az otthon lakóinak ő készíti a legfinomabb vacsorá­kat. Az itt élő idős embereket ugyanis igyekeznek bevonni a számukra is elvégezhető mun­kákba, így a reggeli, uzsonna és vacsora készítésébe is. Holnap szombat van, s a lakók egyik társuk születésnapján jönnek majd össze. Az asztalról termé­szetesen most sem fog hiányozni az elismert „cukrásznő“, Gizi né­ni édes ajándéka. Hegyi néni, két kampósbotját ölében tartva, hallgatagon ül, majd kisvártatva bekapcsolódik beszélgetésünkbe: - Nem sza­bad, hogy az idős ember elhagyja magát, mert aki nem olvas, az lemarad. Három szemüvegem is van, s ha elfáradok, megpihenek, de azután tovább olvasok. Azt viszont nem a könyvekből kellett megtanulnom, hogy a legfonto­sabb emberi tulajdonságok a türe­lem, a megértés és az akarat. Akkor el tudjuk viselni majd egy­mást is, hiszen mindegyikünk más természetű... Mari néni korát meghazudtoló gondolati éleslátással rendelke­zik, és természetét bármelyik fia­tal ember megirigyelhetné. A leg­nagyobb örömet társainak akkor szerzi, amikor dalra fakad... Az otthonban jelenleg tízen lak­nak, ám közös életüket nem a csendesen egymásba folyó na­pok jellemzik. Itt mindig történik valami. Ottlétünkkor hatalmas ro­bajjal szakad ki a mosdó a falból, és a lakók lélekszakadva siettek Feri bácsi megmentésére. Sze­rencsésen végződik a baleset és a nagy ijedelemtől még megszó­lalni nem tudó Feri bá«o-i ágyát egyre többen vették körül. Az otthont nemrég festették, rakták rendbe, s az új polgármes­ter azonnal intézkedett, hogy a le­hető leghamarabb pótolják az el­mulasztottakat - így került sor az ablakok és ajtók szigetelésére, bevonására. Ha a község költség­­vetéséből jutna, a környék szép parkot kívánna, padokkal, hogy az idős emberek szebb időben egy kis sétát is tehessenek a közel­ben. Szép lenne ez az elgondo­lás, ha a környék magánvállalko­zói egy ilyen otthon támogatását tűznék ki célul. A lakók esténként egy kis képernyőjű, fekete-fehér tévé előtt múlatják az időt. Bizto­san örülnének egy közös, új szí­nes televíziónak, ami kitöltené es­téiket, amikor nem játszanak, be­szélgetnek, vagy nótázgatnak. * * * Vágtornócot nem kerülték el a változások, s a község most úgy érzi, az új polgármester szemé­lyében megtalálta azt a fiatalem­bert, akinek a segítségével meg­oldhatók a közeljövőben a gondok és bajok. Elsősorban arról van szó, hogy a falu, amely a Duslo tőszomszédságában „tanult meg élni“, ne csupán szóhoz, de végre „levegőhöz is juthasson“. SZÁZ ILDIKÓ Kalászek Mária, Rácz Mária, Rozália Pavelková a kilencvenegy éves Hegyi Mari nénit köszöntik fel születésnapján. A gondozói szolgáltatá­sok háza lakóinak mindennapjai cseppet sem szürkék - itt mindig I. B. felvételei a vágtornóci szemétlerakodóhelyről. A Duslo vegyi óriái tőszomszédságában harcra keltek a lakók a tisztább környezetért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom