Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-25 / 98. szám
8 Szabad ÚJSÁG 1992. április 25. DUNA KONFERE > I Felvételeink emlékeztetnek. Tavaly nyáron és ősszel látványos tüntetések zajlottak a Csallóközben a bősi vízerőmű ellen. Alkotmányos méltóságokhoz fordultak a régió lakói nevében az önkormányzatok, az Eurolánc polgári kezdeményezés. Ősszel olyan határozatot hozott a Szövetségi Gyűlés, hogy felül kell vizsgálni minden vitatott kérdést s a szövetségi kormánynak március végéig jelentést kell tennie az eredményekről. A jelentés mindmáig nem készült el. Hogy vizsgálatok lettek volna a térségben, arról sem tudunk. Csak annyi történt, hogy december óta rohamléptekben épül a C variáns, s Carnogursky szerint októberre üzembe helyezhető lesz az erőmű. — Politikai csatározás folyik, közben a Csallóköz mintha beletörődött volna sorsába. Vagy történik valami? — kérdeztük dr. Kvarda Józsefet, az Együttélés Politikai Mozgalom önkormányzati tanácsának elnökét. — Hogy mi történik? Egyrészt folyik a munka a C variánson, másrészt: január 17-én ülést tartott az EPM központi önkormányzati tanácsának nyugati csoportja, s úgy döntött, hogy mivel a hatalom nem hajlandó dialógust folytatni a térség lakosságával, maga próbál meg információkat szerezni és szolgáltatni neki. Ma, 1992. április 25-én Dunaszerdahclycn Duna Konferenciát tartunk, nemzetközi részvétellel. A januárban jóváhagyott környezetvédelmi törvény értelmében jogunk van tudni, milyen veszélyekkel jár egy ilyen nagyberuházás a térségben, sőt arra is jogunk lenne, hogy a véleményünket elmondhassunk. Az ismert okokból azonban nem élhetünk e jogunkkal. Mi a Duna Konferenciával az erőművel járó gondokról szeretnénk tájékoztatni a térség önkormányzatait, polgármestere-SJOP it, hogy ők Is tájékoztatni tudják településeik lakóit. Mivel azonban a Duna határfolyó, s ami e térségben történik három ország egy-egy régióját érinti, a három országnak közösen megoldandó gondja a vízerőmű. — Elegendő-e csupán a régiók összefogása egy ilyen „kényes” kérdésben, amikor évek óta tart az országok közti huzavona és értelmes megoldásra pillanatnyilag semmi kilátás nincs? — Mi úgy döntöttünk, a regionális kapcsolatok kiépítését akkor is szorgalmazni kell, ha az országok legfelsőbb vezetése éppen politikai vitát folytat egymással. Ezért is kértük fel konferenciánk védnökéül a három államfőt, Kurt Waldheimot, Göncz Árpádot és Václav I lavelt gondolván, ők nem politikai érdekeket képviselnek. Választ csupán Göncz Árpádtól kaptunk, aki diplomatikusan attól tette függővé, vállalja-e a védnökséget, hogy mit válaszol a másik két államfő. Tőlük, sajnos, mindeddig válasz sem érkezett. Ez azonban nem szegheti kedvünket, elvégre ha igaz, hogy Európába tartunk, akkor nekünk is az európai nemzetközi egyezményekhez kell igazodnunk. Az Európa Tanács Helyi és Regionális Hatóságok Állandó Konferenciája 232. sz. idei határozata pedig kimondja, a hátrányosan érintett térségnek joga van beleszólni, mi történik a területén. A vízlépcső kérdése nem csupán politikai kérdés, helyszíne miatt nemzetiségi is, s mivel államhatárok mentén terül el, az ott élők elgondolásait is bele kell vonni a megoldásba. Az ott élőket ezúttal három ország népei jelentik. Ezért legalább e három Duna menti régiónak kell saját érdekében szót értenie. E célból született meg a Duna Konferencia, melyen neves hazai és külföldi szakemberek ismertetik különböző szempontokból a vízerőművel, a dunai természet mesterséges megbontásával járó következményeket, de nem csupán azokat. Szó lesz a kulturális, gazdasági együttműködés lehetséges formáiról, a térséget egyaránt érintő szociális és munkaerő-gondok megoldási lehetőségeiről. És elképzeléseink szerint ez csak a kezdet. Igaz, olyan kezdet, melyet a dunai vízlépcső körüli áldatlan állapot hívott életre, mivel ez a kérdés egyike legégetőbb közös gondunknak, tekintet nélkül az országhatárokra.- ts -Fotó: Méry G., Gyökeres Gy.
