Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-18 / 93. szám

1993-tól európai gazdasági tér A legnagyobb szabadkereskedelmi övezet 4___________________________________Szabad ÚJSÁG 1993 elején a legtöbb európai or­szág az európai gazdasági tér része­sévé válik. Az a teljesen szabad áru-, személy-, töke- és szolgáltatásmoz­gást biztosító térség, mely addig lét­rejön, 19 ország mintegy 380 millió lakosára terjed ki majd. Ezt az öve­zetet az Európai Közösség 12 és az Európai Szabadkereskedelmi Tár­sulás (EFTA) hét országa teremti meg. A Brüsszelben nemrég aláírt egyezmény pontot tett annak a talál­gatásnak a végére, hogy vajon a megadott időpontban életbe lép-e a tavaly ősszel parafáit megállapodás. A fent említett két társulás az ötve­nes évek végén keletkezett a nyugat­európai gazdaságok együttműködé­sének megteremtése céljából. Csak­hogy amíg az ún. közöspiaci országok rögtön az elején egyértelművé tették a Római Szerződéssel, hogy a nyugati piac fokozatos integrálására töreked­nek, az Európai Szabadkereskedelmi Társulás csupán a szabad kereskedel­met tűzte ki célul. Az utóbbi szervező­dés kezdeményezője Nagy-Britannia volt, mely kezdetben nem kívánt csat­lakozni a Közös Piachoz, ezért meg­próbálta saját befolyását növelni a többi nyugat-európai országban. A hatvanas években azonban meg­változott a felfogás a londoni politikai körökben, s többszöri nekifutás után Savas esők Kína felől Vatanabe Kozo japán kereske­delmi és ipari miniszter négynapos pekingi látogatásán segítséget ajánl fel Kúrának az ország nyugati részén található olajtartalékai kiaknázásá­ra. A tárgyalások során környezet­védelmi kérdések is szóba kerülnek. Japán ugyanis Kína felől érkező sa­vas esők miatt aggódik, mivel az 1990-ben elindított tízéves kínai gazdaságfejlesztési tervben felépíte­ni tervezett széntüzelésű erőművek­re nem szándékoznak a savas eső­ket okozó kén-dioxid kiszűrésére fil­tereket építeni. A japán külügymi­nisztériumban emlékeztettek rá, hogy Csiang Cö-min kínai pártfőtit­kár tokiói látogatása során megálla­podtak a Pekingnek folyósítandó harmadik energiahitel-csomagról. A 700 milliárd jen értékű hitelcsoma­got, amelyből földgáz- és olajmezők kiaknázását finanszírozzák, két hó­napon belül aláírják. ugyan, de a brüsszeli szervezet tag­jává vált Nagy-Britannia is. Dániá­val együtt kivált az EFTA-ból, mely fejlődése során néhányszor még át­alakult, akárcsak az EK, míg elérte, hogy 12 tagországa legyen. Az EF­TA tagországai Svédország, Norvé­gia, Finnország, Izland, Ausztria, Svájc és Lichtenstein. Mindkét szer­vezet szorosan együttműködött és együttműködik ma is, az árucsere az EK és az EFTA országai között a külkereskedelem pillérét képezi minden érintett országban. Az eu­rópai gazdasági tér kialakítása és törvénybe iktatása tehát lényegében a fennálló helyzetet szentesíti és an­nak további fejlődését könnyíti meg. Még ebben az évtizedben felvételt nyernek az Európai Közösségbe az EFTA országai. Svédország és Ausztria már benyújtotta kérelmét Brüsszelbe, hogy kezdődjenek el a megbeszélések felvételükről, miköz-Az OPEC (a kőolajat exportáló országok szövetsége) 13 tagállama szeretne hozzájárulni a világ kör­nyezetvédelmének javításához. Ezt a szervezet titkára jelentette be háromnapos bécsi tárgyalásu­kat követően, ahol kimondottan az ökológiai kérdésekkel és a környe­zetvédelemmel foglalkoztak. Ahogy leszögezték, a szerve­zet tagállamai készek megtenni mindent a jelenlegi állapotok ja­vításáért, ha az nem veszélyezteti az OPEC-országok gazdasági ha­ladását. A fejlődő országok to-Két venezuelai orvos olyan új hatóanyagot fedezett fel, ami 36 százalékkal csökkenti a vér kolesz­terinszintjét. A „WD” hatóanyag más megbetegedések esetén ke­rült „bevetésre”, amikor a vér ko­leszterinszintje elérte a 300 milli­grammot. Nusen Beer és Daniela Jaku­­bowicz szerint a gyógyszer két kulcsfontosságú enzim alapján hat koleszterol-szintézissel, rá­adásul megakadályozza, hogy a szervezet ezt a vegyületet más úton felszívja. A vegyület meg­akadályozza, hogy a máj kolesz­ben tavaly társult tagjává váltak e közösségnek. Márciusban hasonló kérelmet hagyott jóvá a helsinki par­lament, s még idén megteszi ugyan­ezt a lépést Norvégia és Svájc. Brüsszelben úgy látják, az EF­­TA-országok csatlakozása a közös piachoz 1996—1997-ben esedé­kes. Ekkor kellene a 12 EK-or­­szágnak a brüsszeli szervezet égi­sze alatt találkoznia. Az európai gazdasági térről szóló most para­fáit egyezményt májusban kellene aláírnia a benne résztvevő orszá­gok külügyminisztereinek. Ez va­lamiféle „előszobája” a fejlett nyu­gat-európai országok átfogó gaz­dasági integrációjának. Az EFTA országainak csatlakozása persze nem lesz nehéz, mivel ez a hét ál­lam gazdaságilag már most is fej­lett, azonos színvonalon van a brüsszeli tizenkettekkel. vább akarnak lépni mind kereske­delmi kapcsolataikban, mind élet­­színvonal tekintetében. A Föld glo­bális felmelegedését az iparilag fej­lett államok váltották ki, ezzel veszé­lyeztetik az egész bolygót. A harma­dik világgal való együttműködés nél­kül azonban ez a probléma nem old­ható meg. Az OPEC szemináriuma része volt az ENSZ ökológiai világ­­kongresszusa előkészületeinek, mely legfelsőbb szinten június elején kezdődik majd Rio de Ja­­neiróban. terint termeljen, s az orvosok szerint eddig semmilyen zavaró mellékha­tást nem állapítottak meg alkalma­zása során. Egyhavi kúra után a pá­ciensek szervezetében 44 százalék­kal csökkent a kóros koleszterin­szint, 16 százalékkal a triglicerideké, ugyanakkor a védő koleszterolszint 7,5 százalékkal nőtt. A koleszterinszint megnövekedé­se okozza az erek eldugulását, így fokozza a szív- és érrendszeri beteg­ségek kialakulásának valószínűsé­gét. Napjainkban pedig ezek a be­tegségek oltják ki a legtöbb ember életét a világon. (-hn-) Az OPEC a környezetvédelemért Koleszterinszint-csökkentő gyógyszer A legkorszerűbb tüdorákszűrés Kanadai rákkutatók nagy feltű­nést keltő eredményeket értek el el­sősorban a tüdőrák korai diagnosz­tikájában. A hagyományos módon még ki sem mutatható korai sza­kaszban csúcstechnikát alkalmazva érték el azt, hogy 50 százalékkal több rákgyanús sejtet tudnak azo­nosítani, mint az eddigi módszerek­kel tudtak. Ezt az ún. tüdőleképző fluoreszcencia endoszkóp (Lung Imaging Fluorescence Endoscope = LIFE) teszi lehetővé, amiben fényforrásként 442 nanométer hul­lámhosszú hélium-kadmium lézert alkalmaznak többkamerás képfelve­vővel, amit a hagyományos endosz­kóphoz illesztve számítógéphez csatlakoztatnak. A szondát a hagyományos bron­­choszkópiai vizsgálatok esetében szo­kásos módon a tüdőbe vezetve a kék» lézersugár megvilágítja a szövetek fe­lületét, és azokat olyan saját másodla­gos fénykibocsátásra gerjeszti, ami más az egészséges, a rákos és a rá­kosodó szövetek esetében. A kame­rák a fény spektrumainak különbö­ző részeit veszik fel, és több mint harmincezerszeresre erősítik. Ezt követi a képjelek előállítása, ami számítógépes analízis után lehe­tővé teszi, hogy az orvos a monito­ron két előre kiválasztott színben lássa az eredményt: zöldek a normá­lis, bíbor színűek az abnormális sej­tek. Több száz emberen végzett vizsgálatsorozat igazolta, hogy mint­egy 30 százalékkal több beteget tud­tak kiszűrni a LIFE-rendszerrel, mint a hagyományos módon. Az így felfedett kezdeti tüdőrák pedig a se­bészeti beavatkozáson kívül fotodi­­namikai terápiával és egyes esetek­ben A-vitamin megadózisú adagolá­sával is gyógyítható. Az új módszer sokat ígér egy rendkívül rossz képet mutató gyógyítási területen. Kana­dában ugyanis az idén közel 15 ezer ember hal meg tüdőrákban. A férfi­ak összes rákos halálesetének ez te­szi ki az egyharmadát. Nők esetében az emlőrák után csak a második he­lyen van, de a női dohányzás terje­désével aránya egyre nő. A tüdőrákban szenvedő betegek halálozási aránya is nagyon kedve­zőtlen. A pácienseknek csak mint­egy 10—15 százaléka él több mint 5 évet a betegség megállapítása után. Ennek egyik oka az, hogy az eddigi módszerekkel a rákos megbetege­dést túl későn sikerült csak kimutat­ni. A LIFE-rendszer áttörést ígér, lehetőséget ad az orvosoknak a be­tegség korai felismerésére olyan ko­rai szakszban, amikor még a bete­gek 90 százaléka meggyógyítható. Az sem elhanyagolható előny, hogy ez a rendszer nyelőcső, gyo­mor, vastagbél és hólyag vizsgálatá­ra is adaptálható. 1992. április 18. Lassan a körmünkre ég Legyen végre a miénk Televannak az újságok olyan cikkekkel, amelyek a transzformá­ciós törvény határidejére, arra a bi­zonyos április 28-ára figyelmeztet­nek bennünket. Úgy tűnik, nem sok sikerrel. Óvatos becslés sze­rint... — ezt inkább nem is mon­dom, olyan elszomorítóan kicsi szám. Tény és való, hogy a szűkre szabott határidőbe (most már) ne­hezen fér bele a hivatalokba való szaladgálás, a különféle igazolá­sok, átiratok, dokumentumok be­szerzése. Vajon miért? Gyönge volt a propaganda? Rövid volt a pozitív értelemben vett reklám­­hadjárat? Nem. Az információk mindenki­nek rendelkezésére álltak, írásban és szóban, hisz képviselőink járták az országot (a Felvidéket) Pozsonytól Tiszacsernyőig, igyekeztek meg­győzni mindenkit, akinek joga van részt venni a transzformációban, igenis, tegyen meg mindent, hogy ott legyen a szövetkezeti vagyon átalakí­tásának folyamatában. Tették ezt nem csak városokban, hanem kis fa­lucskákban is. Tehát akinek füle volt a hallásra... Érdekes volt megfigyelni eze­ken az előadásokon a generációs különbségeket. Görbebotos bá­­csikákon és fejkendős nénikéken kívül jöttek nagyon fiatalok is. Úgy látszik, annyi sivár év sem tudta kiölni az emberekből a föld, a gazdálkodás iránti szere­­tetet. Ezt a ragaszkodást egy kis­sé még az a nemzedék is magá­ban hordja, amely már nem kós­tolhatott bele úgy istenigazából a gazdálkodás örömeibe, csak az állami-szövetkezeti földeken fo­lyó idézőjeles „gazdálkodás” rossz példáját láthatta. A nagy többség azonban távol maradt az ilyen beszélgetésektől, el­őadásoktól. A nagy többség szófián és közömbös. A nagy közép-kelet­­európai „Ejh, ráérünk arra még” szelleme most is belengi e tájat (Va­jon meddig még? Megérjük-e vala­ha, hogy ez megváltozzon?) Biztos igaz, hogy a gazdasági körülmények nem kedveznek a földből megélni akaróknak. Egész könyvekre valót írtak már mező­­gazdaságunk katasztrofális helyze­téről és a kormány e téren folyta­tott politikájáról. Ehhez már nem is lehet nagyon sokat hozzátenni. Ez van, a mezőgazdaság a csőd szélén áll, vagy már egy kissé to­vább is, a kormány meg fütyül rá, van annak gondja elég. Az is igaz, hogy nem kis rész­ben a hivatalok bürokratikus packázásai ijesztik el az esetleges érdeklődőket. A papírdzsungelt megjártak rémmeséket tudná­nak mondani arról, hogy mennyi utánjárásba, sorbanállásba, az íróasztalok előtti megalázkodó toporgásba kerül egy-egy okirat elintézése. És mennyi pénzbe! Tessék? Hogy a törvény sze­rint...? Ne legyünk naivak. A hi­vatalnokok siserehada nagyvona­lúan intézi az ilyesmit. Olyan il­letményt szabnak meg, amilyet akarnak, a kutya sem ellenőrzi őket. (Hacsak mi magunk nem fogunk hozzá, mert ez már olyan méreteket öltött, hogy kezdek benne kételkedni: a hivatal van az állampolgárokért és nem for­dítva.) A mindennapi emberek nehezen igazodnak el az egyre újabb előírások, rendeletek, tör­vények között, és mint már emlí­tőm, a paragrafusok bajnokai sok helyen nem éppen segítőké­szek. (Sőt.) Van egy másik dolog is, ami már jó néhány érdeklődőt, aki elvben elszánta magát, hogy részt vesz a transzformációs fo­lyamatban, töprengésre készte­tett. Éspedig, hogy egyesek buta rémhírekkel traktálják a földjü­ket visszaigényelni akarókat: pél­dául rettenetes adókkal ijesztge­tik őket. Tudatosan? Számítás­ból? Vagy egyszerűen csak em­beri butaságból? Is-is. Ha kevesen vesznek részt a transzformációs folyamatban, akkor a szövetkezeti vagyon nagy része egy szűk érdekcsoport kezé­be kerülhet. A rémhíreket terjesz­tők ezt nagyon jól tudják, úgy is mondhatnám, direkt számítanak rá... A határidő nemsokára lejár. A húsvéti ünnepek pityókás hangula­ta után már csak egy hetecske áll a rendelkezésünkre. Ez még elégsé­ges lehet arra, hogy „vélt tulajdo­nosnak” (domnély vlastník) jelent­sük be magunkat, ehhez nem szükséges semmilyen igazolás, ké­sőbb pedig „rendes tulajdonossá” nyilváníthatjuk magunkat a földhi­vatalban: ehhez bármilyen hivata­los irat megfelel, amely a tulajdon­jogot igazolja. Ha esetleg semmi­lyen irattal nem tudjuk bizonyítani a volt tulajdont, akkor elégséges egy egyszerű becsületbeli nyilatko­zat is. (Ne gondoljon senki arra, hogy eszerint bárki állíthatja ma­gáról: nekem ennyi és ennyi föl­dem volt; a becsületbeli nyilatko­zat egyben kötelezvény is, amely abból indul ki, hogy az állampolgá­rok eleve törvénytisztelőek. Az aláírónak vállalnia kell a következ­ményeket is.) Ha ki is maradunk a transzfor­mációs folyamatból, semmikép­pen se felejtsük el bejelenteni tu­lajdonjogunkat „szövetkezetesí­­tett” földekre. Ennek talán még nagyobb a jelentősége, mint an­nak, hogy részt vegyünk a transz­formációs folyamatban. (Sokan keverik a transzformációs és a földtörvényt.) Akik nem jelentik be tulajdonjogukat, lemondanak földjükről vagy apáik, nagyapáik földjéről az állam javára. Észre kell vennünk, hogy történelmi csomóponthoz érkeztünk: ke­zünkben italán utolsó lehetőség arra, hogy végre saját földünkön a saját magunk urai legyünk. Nem egyszerűen az a kérdés, hogy „visszavegyem — ne ve­gyem”. Sokkal, de sokkal többről van szó. Hisz annyiszor próbál­ták már meg kihúzni lábunk alól a talajt, az anyaföldet, amelyen születtünk! Próbálták törvényte­lenül, erőszakkal. És ugyanez most törvényesen, a jogi előírá­soknak megfelelően sikerüljön? A gazdátlan földekre vagyis azokra, amelyekre nem jelentet­te be tulajdonjogát a volt tulaj­donos vagy annak leszármazot­tai, örökösei, ráteszi a kezét a Szlovák Földalap. És azt onnan visszaszerezni már enyhén szólva is bajos lesz. Ideje abbahagyni a vállvonoga­­tást, hogy „minek nekem az a föld’ meg „mit csináljak vele”... Bármit. Csak legyen végre a mi­énk. És ne engedjük, hogy késő le­gyen és ne engedjük, hogy valami­ből megint kimaradjunk — vissza­vonhatatlanul. TÓTH FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom