Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-15 / 90. szám

lerre tart Európa agrárpolitikája? Küszöbön a megújulás _______Szabad us Ac n Az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezményt (GATT) 1947-ben hozták létre azzal a céllal, hogy elősegítsék az egyes tagországok egyenrangúságon és igazságosságon alapuló üzleti tevékenységét, rendet teremtsenek a vámrendszerben és olyan kereskedelmi szabályokat vezessenek be, amely irányítaná a világ kereskedelmét. 1992. április 15. Vegyianyagok helyett Rovarkommcmdók bevetése A GATT fennállása óta hét ta­nácskozásra került sor, amelyeken meghatározták az elkövetkező időszakra vonatkozó vám- és ke­reskedelmi politikát. A legutóbbi, az uruguayi még 1986-ban kez­dődött. A legégetőbb és mondhat­ni napjainkban az egyetlen nyitott kérdés a mezőgazdaság és a me­zőgazdasági termékekkel való ke­reskedelem. Az ok az egyes tag­államok különböző hozzáállása a világpiacon jelenleg kialakult helyzethez. A világpiaci árak a tagországok más és más dotá­ciós, valamint vámvédelmi politi­kája következtében eltorzultak. A dotációs és vámvédelmi rendszerek alapján az érdekelt ál­lamokat két csoportba oszthatjuk, ún. tiszta importőrökre és tiszta exportőrökre. Az elsőbe azok a fejlett ipari országok tartoznak, amelyek mezőgazdasági termé­kekből nem önellátóak. A keres­kedelemben restitúciós intézke­déseket vezetnek be, hogy támo­gassák a hazai mezőgazdaságot (Japán, Észak-Európa stb.). A második csoportba tartozó or­szágokban kedvezőek a termé­szeti feltételek, de aránylag kevés az adófizető és a fogyasztó. A mezőgazdaság bevétele erősen függ a világpiaci áraktól és szinte kizárólag a kivitelre rendezkedtek be; az ún. CAIRNS csoportba tö­mörülnek (Új-Zéland, Ausztrália, Argentína, Kanada stb.). Az USA szintén kihasználja az exportlehe­tőségeket. Egyidejűleg részben a bérek garantálásának politikáját (deficiency payments) érvényesí­ti. Hagyományos védelmi politikát azokban az ágazatokban folytat, amelyek a világpiacon nem kon­kurenciaképesek. Igen figyelem­reméltó az EK helyzete is, amely az elmúlt húsz év során importőr­ből exportőrré vált. A mezőgazdasági termékekkel való kereskedelem terén egyre romló helyzetet a túltermelés, az árpolitika, az exporttámogatás és némely fejlődő ország eladósodá­sa okozza. Ráadásul a világpia­con új konkurensek jelennek meg. Az EK és az USA között folyik a harc a piacokért. Mindkettő másként áll hozzá a probléma megoldásához. A (remélhetőleg) végső tárgyalások kiindulópontja az ún. Dunkel Paper (Dunkel úr a GATT főigazgatója), amelynek három fő kérdéscsoportja - a pia­cokra történő liberális belépés, a belföldi támogatások csökken­tése, a külföldi konkurenciaképes­ség - a végső határozat tárgyát képezi. Az új feltételek közepette Csehszlovákia mezőgazdaságá­nak is meg kell találnia a maga helyét. Tekintettel a csökkenő élelmiszer-fogyasztásra (1991- ben mintegy 23 százalékkal csök­kent), a nem gazdaságos kivitel mérséklésére, a termelési dotá­ciók korlátozására és a behozatal feltételezhető növekedésére, fon­tolóra kell venni a mezőgazdaság visszafogását. Tudjuk azt is, hogy hazánkban a behozatali vám - az 1992. január elsejei emelés elle­nére - még mindig alacsonyabb, mint az EK országaiban. Ezért növekvő behozatalra kell számí­tani. '-----------------------------------------------^ Kiútkeresés A kilencvenes évek elején az érvényes agrárpolitika átértékelé­se, a kiútkeresés jellemzi a fejlett európai országokat (az ún. tizen­­ketteket) és az Európai Szabad­kereskedelmi Társulás országait (Svájc, Ausztria, Norvégia, Svéd­ország, Finnország és Izland) egyaránt. Közép- és Kelet-Euró­­pa gazdasági helyzetét a KGST szétesése és a tervgazdálkodás­ról a piacgazdálkodásra történő átmenet határozza meg. Az elő­készített mezőgazdasági reform­­politika meghatározója az összes felsorolt csoportosulásban közös, mégpedig a világpiac mezőgaz­dasági termékekkel való túltel ítö­­dése, magas beruházási költsé­gek, új felvevőpiacok keresése és az érvényben lévő dotációs és védelmi politika átértékelése. Az EK a védelmi és dotációs politika jelentős megváltoztatása kapcsán napjainkban felülvizsgál­ja közös mezőgazdasági politiká­ját (CAP). Ezerkilencszázhat­­vannyolcban az ún. Mansholtov terv, amelyet az akkori kritikus helyzet tett szükségessé, draszti­kus szerkezeti változásokat ered­ményezett. A terv fő gondolata a termelés koncentrációja, tehát kisebb számú, de effektiv nagy farm létrehozása volt, miközben a mezőgazdaság forrásait átcso­portosították más ágazatokba. Nyugati közgazdászok szerint az effajta hozzáállás a továbbiakban megengedhetetlen. GATT kontra EK Az EK költségvetésének két­harmadát a CAP keretében nyúj­tott pénzügyi támogatás teszi ki (Csehszlovákiában 1991-ben a termelési dotációk 1990-hez ké­pest csaknem harmadával csök­kentek, így hazánk a legkisebb támogatást nyújtó országok közé tartozik Európában). Az EK-nak mindemellett meg kell birkóznia a világpiaci árakkal, amelyek gyakran alacsonyabbak, mint a közösséghez tartozó államok­ban érvényes árak. Az EK védelmi és dotációs poli­tikája ellentétben áll a GATT uru­guayi tanácskozásának záró­­dokumentumában foglaltakkal, amelyben a világpiac teljes libera­lizációját, a vámkorlátozások és a belföldi kereskedelem, valamint piac védelmének eltörlését, to­vábbá a termelési dotációk radi­kális csökkentését követelik. In­dokként említik a Közép- és Ke­let-Európábán lezajló változáso­kat és a mezőgazdasági termék­­felesleget. Ezek az áruféleségek csak a CAP erős védelmi politiká­jának, a garantált áraknak és az interveniális felvásárlásnak kö­szönhetően konkurenciaképesek, miközben egyre csökken a farmok és a mezőgazdasági dolgozók száma. Franciaországban például a XX. század elején több mint 8 millió ember dolgozott a mező­­gazdaságban, a hatvanas évek­ben ez a szám a felére csökkent, a jelenlegi statisztikai adatok vi­szont már csak mintegy 1,4 mil­lió mezőgazdasági dolgozóról szólnak. Csúcstechnológiák bevezetése növeli a költségeket, amelyeket a termelés fokozásával ellensú­lyoznak. Nem szabad azonban megfeledkezni a mezőgazdaság­ban használt vegyszerek környe­zetromboló hatásáról sem. Ezek a készítmények nemegy esetben bizonyos állatfajták és növényfé­lék kipusztulásához vezettek. Ve­szélybe került a vidék szociális* szerkezete is, sok farmer kényte­len felhagyni a gazdálkodással.-----------------------------------------------\ Az EK mezőgazdasagi reformja A felsorolt tények, valamint az USA egyre növekvő befolyása az uruguayi tanácskozáson arra ösz­tönzi az EK vezetőit, hogy változ­tassanak a közösség mezőgaz­dasági politikáján. Valószínűleg az ún. Mac Sharry terv szerint (Ray Mac Sharry az EK mezőgaz­dasági megbízottja) járnak majd el. A terv konkurenciaképesebb árakon, konpenzációs segélyeken (radikális árcsökkenés esetén) és a mezőgazdasági területek „befa­gyasztásán“ alapul. Ez utóbbi esetében a farmerek közvetlenül az államtól kapnának kárpótlást. A mélyreható reform gyakorlati megvalósítása során a mezőgaz­dasági földek 15 százalékát hagy­nák parlagon, mégpedig olyan te­rületeket, ahol előzőleg gabonafé­léket, olajnövényeket és hüvelye­seket termesztettek. Az EK tagállamok különböző módon reagálnak a javaslatra. Egyes vélemények szerint elő­nyösebb lenne, ha az árcsökken­tés helyett a behozatal korlátozá­sa és fokozott ellenőrzésére he­lyeznék a hangsúlyt. Az ilyen hoz­záállás azonban a behozatal kor­látozását feltételezi, ami teljesen ellentétben áll az uruguayi ta­nácskozás szellemével. Az EK tehát jelentős változást tervez mezőgazdasági politikája terén, amelynek közvetlen hatása lesz a termelőkre. Az új elképze­lések azonban elsősorban Fran­ciaországban ütköznek nagy el­lenállásba. Nyilvánvaló, hogy a születő reformtervet nagymér­tékben befolyásolja majd a mező­­gazdaság és a mezőgazdasági termékekkel való kereskedelem alakulása az egész világon. Az is világos továbbá, hogy negatív gazdasági és szociális kihatása lesz az elsődleges termelőkre. Az EK illetékes bizottsága ezért úgy döntött, hogy a kiegyenlítő támo­gatást, a csökkenő árakból szár­mazó hiány ellensúlyozásaként, közvetlenül a termelőknek adják. A bizottság számítása szerint az új intézkedések mintegy 2300 mil­lió ECU-val terhelnék a költségve­tést. A reformintézkedéseknek 1997-től kellene teljes mértékben megmutatkozniuk. (ron) Farkas Ottó felvétele Mára a holland zöldségter­mesztők kilenctizedé felhagyott a rovaritó szerek permetezésével. Ehelyett inkább „rovarkomman­dókat“ kommandíroznak: a ter­ményeket veszélyeztető kártevők ellen nem vegyi anyagokat, ha­nem ragadozórovarokat, termé­szetes ellenségeiket vetik be. Ez persze nem mindig volt így. „Amikor húsz éve először kértük meg a farmereket, hogy rovaritó szerek helyett alkalmazzanak in­kább rovarokat, őrültnek néztek bennünket“ - meséli Joop van Lenteren, a wageningeni egye­tem rovartan professzora. Manap­ság azonban egyre komolyabb aggályok merülnek fel a rovaritó szerek hatásaival kapcsolatban, és ez új lendületet adott a termé­szetes növényvédő szerek kuta­tásának. Van Lenteren szerint 2000-re akár 75 százalékkal kevesebb ro­varméreggel is megoldható lenne a termények védelme, amennyi­ben bevezetnék a természetes védőrendszert, illetve genetikai beavatkozással ellenállóbb nö­vényfajtákat fejlesztenének ki. Jelenleg ragadozórovarokat, a kártevők természetes ellensé­geit túlnyomórészt csak zárt üvegházakban alkalmaznak, azonban a ragadozók és áldoza­taik viszonyának jobb megértésé­vel a rendszer kezd lassan elter­jedni a szabadban is - így eperföl­deket, almafákat, sőt kukoricát is védenek már ezzel a módszerrel. Darazsak a bíbortetvek ellen V._________________________________ A nagyszabású „természetes védelem“ programok, mint példá­ul az elszaporodott rovarok ellen „importált“ ragadozók bevetése, máris jelentős sikerrel jártak. A világ legnagyobb ilyen akció­ját afrikai maniókaföldeken hajtot­ták végre, ahol is a bíbortetvek elszaporodása több mint húsz or­szág ültetvényeit fenyegette. A re­pülőgépekről elengedett dél-ame­rikai darázsrajoknak sikerült meg­fékezni a bíbortetü-inváziót: a da­razsak a tetvek testébe petéztek, amit azok meglehetősen rosszul viseltek. Az ilyenfajta egyszeri, radikális akciókkal valószínűleg nem lehet megoldani az európai és egyesült államokbeli gabonaföldek össze­tettebb problémáit. A tudósok azonban azt állítják, hogy képe­sek a bennszülött rovarokat is megfelelően felszaporítani, és megtanítani, hogy a megfelelő helyre petézzenek. A vegyipar is üzletet szimatol _______________________________ Az évi 7,7 milliárd dollárt jelentő rovarirtópiac is kezd felfigyelni az új módszerekre. „Eleinte csak af­féle hobbiszakkörnek tekintettek bennünket, manapság azonban már komolyan vesznek“ - állítja van Lenteren. A vegyipari cégek­nek azonban egy komoly problé­mával kell szembenézniük, ha a permetezőszerekről át akarnak térni a ragadozórovarokra: a rova­rok, ellentétben a rovarirtó sze­rekkel, nem szabadalmaztatha­tok. Mindazonáltal nagy vegyipari konszernek is érdeklődnek az új módszerek iránt: például úgyne­vezett „bio-rovarirtókat“ akarnak kifejleszteni, amelyek különböző természetes bakteriális és vírusos patogének hatásait használnák ki. Ezeket a hagyományos rovarir­tókhoz hasonlóan szétpermetez­nék a földeken, utánuk azonban nem maradna semmilyen szeny­­nyezödés, nem károsodna a kör­nyezet. És ami igen fontos: az ilyen szerek szabadalmaztathatok lennének. Elemzők szerint máris számos vegyipari vállalat dolgozik ilyesfajta bio-rovarirtószerek kifej­lesztésén. Elméletben az új típusú készítményeket gyom és gombák ellen is fel lehet használni, azon­ban jelenleg a rovaritó szerek do­minálnak - 1990-ben 120 millió dolláros forgalmuk volt. Néhány éven belül a vegyipari cégek feltehetőleg olyan megvál­toztatott genetikai kódú vetőma­gokat is forgalmaznak majd, ame­lyekbe genetikusán „be van épít­ve“ a természetes rovarölő mé­reg. A Monsanto Co. például a ki­lencvenes évek közepén szándé­kozik piacra dobni új gyapotmag­­vait, amelyeket már rovarölő pato­­génekkel látnak el. A County Natwest Wood-Mac agrokémiai szakértő cég szerint a bio-rovarölők 1995-re 165 és 260 millió dollár közötti forgalmat érhetnek el (az 1990-es eladások 120 millió dollárra rúgtak), és az új, genetikailag manipulált termé­nyek 85-300 millió dollárt hoz­hatnak. A holland Koopert, illetve a mintegy negyven kisebb, a kár­tevők természetes ellenségeit kí­náló európai és észak-amerikai cég forgalmáról nincsenek meg­bízható adatok, de a Wood-Mac szerint az eladások jóval 100 mil­lió dollár alatt lehetnek. (Reuter)

Next

/
Oldalképek
Tartalom