Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-20 / 68. szám
1992. március 20. 5 Hogy vannak a világ dolgozói? Az egyenjogúsodás rögös útjai Ne ijedjen meg a kedves olvasó, nem a régi ,,jó“ női emancipációt akarjuk visszasírni, nem. Csupáncsak arra akarunk néhány sort fecsérelni, amire az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete egy egész tanulmányt fordított, a vele járó rengeteg munkával együtt. Mert hát nyugaton már tudják, amit mi még csak sejtünk: a dolgozó nők sorsa nyugaton is, keleten is szinte teljesen egyforma. Rosszul fizetettek, mindig a rosszabb munkát, a másodrendű beosztást kapják meg, s ha szorul a hurok, jön a gazdasági visszaesés - mint napjainkban is -, ők az elsők, akik megkapják felmondásukat, munkakönyvüket. És kérem, néhány évvel ezelőtt a helyzet még az alábbiakban vázoltnál is rosszabb volt. AZ ILO, vagyis a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerint a nők azzal tették egyenjogúsodásuk útján a legnagyobb lépést, hogy dolgozni kezdtek a férfiak oldalán. S ma egyre többen és többen dolgoznak. Az egykori szocialista országokban a munkaképes nők 50-70 százaléka volt alkalmazásban. Tudjuk, miért. (A családnak élni kellett.) A fejlett nyugati országokban azonban csak a nyolcvanas években nőtt meg ugrásszerűen a munkavállaló nők száma, amikor megváltozott az országok gazdasági struktúrája és előtérbe került a szolgáltatási szféra. De mindenekelőtt: egy fizetés már nem volt elég arra, hogy egy átlagcsalád szolid színvonalon meg tudjon élni. A nyugati országok közül jelenleg Svédországban van a legtöbb dolgozó nő (50,1 százalék), de számos további országban is 40-50 százalékot tesznek ki. Az ILO szerint a munkaviszonyban lévő nők 75 százaléka a szolgáltató szférában dolgozik, 15-20 százalékuk az iparban, 5 százalékuk a mezőgazdaságban. Közép- és Kelet-Európábán a szolgáltatások adnak munkát a dolgozó nők felének, az ipar az egyharmadának, a mezőgazdaság az egyötödének. A nő munkaereje mindenütt olcsó. Az 1988-as statisztikai adatok szerint Japánban dolgoztak a legrosszabbul fizetett nők, ahol az átlagos férfikeresetnek mindössze 50,7 százalékát keresték. Cipruson 59,1 százalékát, Luxemburgban 63,1 százalékát, Svájcban 67,4 százalékát, Csehszlovákiában pedig 70,1 százalékát. A legjobb helyzetben ilyen szempontból az izlandi nők voltak (90,6 százalék), utánuk az ausztráliaiak (87,9) és a dán nők (82,1 százalék). Ennél sokkal jobb a pillanatnyi helyzet sem lehet. Vezető, kiemelt beosztásban a nő ma is fehér hollónak számít. Az ezer legnagyobb amerikai cégnél nemrég végzett felmérés arról árulkodik, hogy a 4012 legjobban fizetett hivatalnok és igazgató közül csak 19 volt a nő, vagyis nem egészen fél százalék. A japán multinacionális óriás, a Toshiba tavaly 6990 férfi igazgatót tartott s mindössze 10 nőt. Ugyanígy Közép- és Kelet-Európában ,,sem felel meg a dolgozó nők beosztása a képességeiknek“ - írja az ILO jelentése. Lengyelországban a legfelsőbb szintű vezetőknek csupán 10 százaléka tartozik a szépnemhez, de ők is csak azokban az ágazatokban, melyek kizárólag „női ágazatok“ - vagyis Feltámadásra várva(?) Fotó: Zolczer László Szabad ÚJSÁG Újra itt van! ILLATOS (tavaszi) KÉPEK az egészségügyben és a szociális szolgáltatásokban. A nők „munkahelyi megkülönböztetése“ egy sor kézzelfogható - konkrét - és egy sor megfoghatatlan okra vezethető vissza. Ugyanakkor azonban az USA-ban végzett kutatások egyértelműen bizonyították, hogy a nők rendkívül alkalmasak azon nagyvállalatok vezető tisztségeinek betöltésére, melyeket manapság rugalmasan, különösebb hierarchia nélkül szerveznek meg. „A valós problémát mégis a nő reprodukciós - anyai - hivatása okozza“ - hangsúlyozza az ILO. Nem maga az anyaság, mely egy néhány hónapot felölelő folyamat csupán, hanem a nő felelőssége is a „család szociális reprodukálása“ iránt, vagyis a háztartásért, a rendes kosztolásért és a gyermek neveléséért érzett felelősség. A nő így kettős megterhelésnek van kitéve. Egy műszak a munkahelyen, egy otthon. Nem csoda hát, ha a dolgozó anya gondolatai gyermekénél járnak, akinek problémái vannak, vagy hogy esetleg nem jön munkába a nő, ha beteg a gyermeke. Ehhez járul még, hogy a munkáltatók ellenérzésekkel viseltetnek a nők mint alkalmazottak iránt, mivel rossz befektetésnek tartják őket. Inkább az ún. „édesanyai pályára“ tessékelik őket, s így aztán örök időkre ott dokkolhatnak a női alkalmazottak a roszszul fizetett, semmi előmenetelt nem kínáló helyeken; illetve hogy a hajadonoktól olyan „kötelezettség-vállalást“ követelnek meg munkáltatóik, hogy soha nem szülnek gyermeket. „A férfiak és a nők sokkal jobban is megoszthatnák a család szociális reprodukciójának felelősségét egymás közt“ - jelenti ki az ILO tanulmánya. Ehhez csak az erősebb nem beleegyezése és hajlandósága hiányzik. A skandináviai országokban végzett közvélemény-kutatások szerint a férfiak inkább horgászni mennek, minthogy otthon mosogatnának vagy pelenkáznák a gyereket. Lengyelországban a férfi például még (vagy: már?) a mézeshetek idején sem segítene semmiben a feleségének. A japán férfiak átlagosan napi 15 percet sem szentelnek a házimunkáknak. „A diszkrimináció másik munkahelyi formája a nőkkel szemben a szexuális molesztálás, mely világszerte rendkívül gyakori probléma“ - szögezi le a jelentés. És hozzáteszi, hogy az amerikai szövetségi kormány nőalkalmazottainak 42 százaléka jelentette ki: munkahelyén átélt „nemkívánatos helyzeteket“, amikor férfikollégái szexuális alapon próbáltak kikezdeni velük. Hollandiában a dolgozó nők 58 százaléka panaszkodott, hogy munkahelyén „erkölcstelen ajánlatokat“ kapott. Minden fejlett országban törvénybe iktatták a nők munkahelyi megkülönböztetésének és elkülönítésének tilalmát. Egyes törvények jobbak, mások kevésbé sikerültek. De közös nevezőjük az a szomorú tény, hogy egy paragrafus sem képes belátható időn belül megváltoztatni a gondolkodási sztereotípiákat és a meggyepesedett előítéleteket. Az ILO hangsúlyozza: sok múlik magukon a nőkön is, kitartásukon és akaratukon, amikor egyenjogúságukért küzdenek általában véve, de egy-egy konkrét helyzetben is. (pH) Nézem a gömöri domtxjk szelíd lankáit... Fehér és barna, rózsaszín és zöld a táj vászna. A földön már mozdul az avar. Éled a rovarvilág. Az első bogarak emelgetik a tavalyi levélszönyeget. Színtelen a kicsi szöcske, a didergő hangyák mintha az eget kémlelnék, akár a félénk hóvirágok. A málnabokor alatt feketerigó szorgoskodik, a cserepeskérgü tölgyfa repedéseit a pirinyó fakúszó tisztogatja, a kéreg alá meg a fekete-fehér sávos harkály kopogtat ráérősen ... A harmat párolog, szinte füstöl a végtelen rét. Lassan a kikirics is kivirít, s mire a hónap végére érünk csaknem száz virág nyit a Gömör-Karszt hegység több mint ezer fajtájából. A vadvirágok kinyitják kelyhüket, munkába indulnak a barna vadméhek, nyüzsög a hangyaboly, s a tejfű sárga tengere mézes illatot áraszt. Lepkék himbálóznak a fűszálak hegyén. Lágyan flótázik az aranymálinkó, kurrog a vadgerle, dobol a harkály. Csupa csivogás, pittyegés, cserregés, füttyszó az erdő. Flótázik a sárgarigó, a fenyők csúcsai napban égnek, törzsük illatos gyantát izzad... A kecskerágó is siet, ősszel ő lobban először vörös lángra; illő, hogy tavaszra is az elsők között zöldelljen ki. A vadrózsa bordó ágain még ott teng-leng a fonnyadt, rozsdás tavalyi csipkebogyó. Feszülnek már a vadbodza rügyei is, a születő levél külső széle ki-kipillant, de valamennyit megelőzi a fűz. A szántóföldek az erdő alján fehéren gőzölögnek a reggeli fényözönben. Remegő párafátylak között halad a boronáló földműves, nyomában fekete varjak, s fehérpettyes seregélyek csapata kapkod a kibukkanó rovarlárvák után. Várjuk a hamuszürke barázdabillegetőt is, remélhetőleg napokon belül megérkezik a melegebb tájakról ... Érdeklődéssel hallgatom a hegyi patak csevegését; a lefelé iramló víz egyre erősödő, hangosodó csörtetését, mely a változó élet pezsgését s egyben az örökkévalóság nyugalmát teríti szét a tájon. És milyen gyermeki izgalom este, lefekvés előtt a völgyben ballagó csermelyhez lopakodni, s meglesni az inni vonuló őzeket: barna nagy szemükben annyi félelem és szorongás, mintha. . pedigcsak a fényképezőgép lencséjével célzok rájuk... Holdfénynél ülök egy kidőlt fatörzsön és tekintetemmel belemélyedek a Mindenségije. Nyugtalan, vibráló, ki-kialvó fénnyel hunyorognak a csillagok. A horizont alján sötétvörös óriások lángolnak, s szétszórva az égbolt fekete bársonyán egy-egy csillag vakít. Északon a kis Göncölszekér rúdja végéről sokszáz fényévnyi távolságból néz ránk a Sarkcsillag. Arrébb az Andromeda kettős csillaga szikrázik, az egyik sárgás, mint a topáz, a másik kékeszöld smaragdkő. Szédít az irdatlan messzeség, s a sűrűsödő éjszakából a Szellemvilág álomüzenete száll felém. Úgy érzem: én már örökre itt maradok a parttalan időóceán sziget-magányában. Az erdők lombhegedüin gyönyörű dallamot játszik a szél... A zárt bimbójú rózsa sem nyílhat ki addig, amíg nem érkezik el az ideje. Aztán egy szép napon, a szirmok készen állnak a meleg befogadására... A rózsa a napfény felé fordul, s a bimbóba zárt illat-üzenet mintegy varázsütésre kiszabadul és elárasztja a tavaszra, szépségre, szerelemre éhes Világot. (korcsmáros)
