Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-14 / 63. szám

1992. március 14. 9 Szabad ÚJSÁG Válságban a hazai szarvasmarha-tenyésztés A truccpolitika nem megoldás Az utóbbi időben egyre inkább előtérbe kerül a hazai szarvas­marha-tenyésztés kérdése. Ebben az ágazatban tevékenykedik a mezőgazdaságban dolgozók csaknem egyharmada és a mező­­gazdaság összbevételének a felét éppen a szarvasmarha-te­nyésztés adja. A Szlovák Köztársaság Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériuma az agrárprogram kidolgozásakor szem előtt tartotta ezeket a tényeket, de ugyanakkor tudatosí­totta a piacgazdaságra történő átmenet okozta nehézségeket is. Mint ismeretes, az 1991. január elsején bevezetett árliberalizáció következtében jelentős aránytalan­ság keletkezett a kereslet és a kíná­lat között. Ennek arra kellett volna ösztönöznie a szakembereket, hogy átértékeljék a szarvasmarha-te­nyésztés eddigi eredményeit és hibá­it. Helyette azonban mintegy „trucc­­politikát” folytatva passzivitásba burkolóztak. De ki ellen irányult ez a truce? A minisztérium, a kormány, esetleg a jövő generáció ellen? Térjünk vissza a néhány évvel ezelőtti eseményekhez. A Nyitrai Állattenyésztési Kutatóintézet a fejőstehenek reálisan elérhető évi tejhozamának értékelésére ún. zooszinteket dolgozott ki. Ezt azok számára említjük, akik akko­riban a szarvasmarha-tenyésztés magas színvonalát hirdették, most pedig hanyatlásáról beszélnek. Va­lóban hanyatlásról van szó, Szlová­kiában ugyanis ezidáig a marhahús-, illetve a tejszükségletet az állomány bővítésével, nem pedig a hasznos­sági mutatók javításával biztosí­tottuk. A direktív irányítás idején nem oldódott meg a helyzet, a ter­melés költségei emelkedtek, a veszteségeket pedig állami eszkö­zökből fedezték. Évről évre ismétlődtek az alapve­tő tenyésztői hibák. A teheneket nem a hasznossági mutatók alapján selejtezték ki, nem fektettek kellő hangsúlyt a takarmányok minőségé­re, a technikai felszerelés színvona­lára. Sok bírálat érte az Agrárgazda­­ságtani Kutatóintézet szarvasmar­ha-tenyésztési koncepcióját, amely éppen az állomány optimális csök­kentését szorgalmazta. Ezzel szem­ben az 1989-ben az ezredfordulóig kidolgozott, a szarvasmarha-te­nyésztés fejlődésére vonatkozó irányelvek az állomány további nö­velésére helyezték a hangsúlyt (a 2000/1985-ös mutató a szarvasmar­ha esetében 102,3, a takarmány ese-Ny ugat-Európának Sokba kerülnek a menekültek A fejlett ipari országok a múlt évben 7—8 milliárd dollárt fordítot­tak a kelet-európai országokból és a harmadik világból érkező menekül­tek megsegítésére a genfi menekült­­ügyi titkárság nem hivatalos becslé­se szerint. Ez durván az egyhetede a legszegényebb országok részére nyújtott fejlesztési segélynek. Európa a végcélja azoknak a me­nekültstátust keresőknek, akik első­sorban Romániából és Jugoszláviá­ból, valamint ázsiai és afrikai orszá­gokból érkeznek. Tavaly 13 nyugat­európai ország illet ékeseihez 543 600 menedékjogi kérelem érke­zett, 27 százalékkal több az előző évinél. A menekültekre fordított összeg — amely a múlt évben 50 százalékkal haladta meg az 1989. évit — a legkülönfélébb tételeket tartalmazza; az elszállásolási és lét­­fenntartási, jogi költségeket, vala­mint a menekültekkel foglalkozó tisztviselők fizetését is. A bevándorlási hivatalok több mint egymillió menedékjogi kére­lemmel foglalkoztak. A kormányok általában — politikai érzékenysé­gekre való tekintettel — nem szíve­sen hozzák nyilvánosságra a pontoá számokat. Az összes menekült 40 százaléka Németországba érkezik. Bonn ilyen természetű kiadásai 1989-ben meg­közelítették a 4 milliárd márkát. Az utóbbi három évben a menedékjog­ért folyamodók száma megduplázó­dott, így tavaly ez az összeg már legalább 6,5 milliárd márkára rú­gott. A menedékjogot kérők száma 16 fejlett ipari országban elérte a 660 ezret, ez az előző évhez viszo­nyítva 22 százalékos emelkedést je­lent. A számadatokat a 16 ország belügyminisztériumai által a múlt nyáron létrehozott titkárság közöl­te. tében 102,0). Az évi fejésátlag 2000/1995-ös mutatóját 117,0-ra, az átlagos súlygyarapodást 123,2-re tervezték. A Szlovákia egyes területein 1991 utolsó negyedévben fellépő tejfelvásárlási gondokat sokan az állomány csökkentésével magya­rázták. Ez az állítás egyoldalú. A tehénállomány 1990-hez képest a mezőgazdasági szövetkezetekben és az állami gazdaságokban 59 651 darabbal csökkent, miközben a te­hénállományra 1991-re előírt kvó­tádét teljesítettük. A magánszek­torban 1991-ben 35 ezer 662 tehe­net tartottak. Figyelmeztető vi­szont a fejőstehenek esetében a hasznossági mutatók alakulása, az évi fejésátlag 3537 literről 1881 li­terre esett vissza. Csehországban ugyanakkor 3681 litert értek el. Nem nehéz tehát kiszámolni, Sivatag. Figyelmeztető üzenet, jelzés. Világszerte, Európában is (pl. Spanyolországban) felgyorsult a termőföldek elsivatagosodása. Vég­veszélybe kerülhet fajunk, ha felma­gasztalt itelligenciánk nem tesz cso­­dákat.Olyan belső vagy kívülről jövő (kozmikus) parancsra van szüksége az Emberiségnek, amely ebben az iszonyú természeti szükségállapot­ban felér egy megváltással, felér az Úr üzenetével... Sajnos, az erőszak terjedése, a háborús konfliktusok gyarapodása rosszat sejtet. Szüntelenül növek­szik azok száma, akiket már nem lehet felrázni, felébreszteni, akik élő halottak, akiket elragadott az egyre hódítóbb elanyagiasodás, akik lát­ván nem látnak, hallván nem hali­nak. Az evolúció első szakasza ötmillió évig tartott. Vajon eljut-e végére? A józan ész útmutatásainak kö­vetése először is annak világos belá­tását jelenti, hogy vigasztalan élette­rét maga az ember teremtette, tette olyanná, amilyen, s börtönfalait ma­ga tartja karban. A földön lejátszó­dó életfolyamatok termelő folyama­tok. Vegyük például a légzést! A belélegzett anyag egészen más, mint a kilélegzett. Többek közt széndioxi­dot lélegzünk ki, ami égési termék. A szénsavnak bizonyára több tulaj­donságát ismerik, s a légkör termé­szetesen tartalmaz szénsavat, mert mennyivel több tejet tudtunk volna Szlovákiában kitermelni, ha meg­tartjuk az 1990-es szintet. Nem jobb a helyzet a vágómarha esetében seip. A napi súlygyarapo­dás 710 grammról 600 grammra esett vissza. A 100 tehénre jutó bor­júelválasztás 95,29 darabrój 83,02 darabra csökkent. Mindezeket fi­gyelembe véve önkéntelenül felme­rül a kérdés: így akarjuk javítani jö­vedelmi helyzetünket? Igen súlyos gondot jelent a ne­­mesítési program is, amelyet nap­jainkban a külföldi piac befolyásol. Mint ismeretes, a külföldi felvásár­lók körében a szlovák tarka marha iránt nagy a kereslet. Nem enged­hetünk meg azonban zűrzavaros beavatkozásokat a genetikai állo­mányba. Az elmúlt években a ha­zai fajtákat elsősorban nagyhasznú külföldi tejtípusú fajtákkal keresz­az emberek és állatok légzésénél, továbbá szerves anyagok elégetésé­nél vagy rothadásánál keletkezik. A légkör egyre több széndioxidot tar­talmazhatna, elpusztíthatna ben­nünket, ha a növények nem segíte­nének rajtunk. A növényeknek kö­szönhetjük, hogy saját életfolyama­taink melléktermékei egy bizonyos pontot elérve nem ölnek meg ben­nünket. Megvizsgálták, mennyi szénsav lehet a levegőben anélkül, hogy az ember halálát okozná. Kiderült, az átlagember öt százalék szénsavat bír elviselni. Gondoljunk csak házunk­ra, kertünkre, növényeinkre! Kész áldás embernek a növény, növény­nek az ember. Talán már ez is szemlélteti azt az életláncolatot, amely a termé­szetben mindent át- meg átfon. A szén mellékterméke létfenntartá­sunk érdekében szükségessé teszi a növényvilágot. Továbbá az élővilág többi építőkövének —a nitro­génnak, az oxigénnak, a hidrogén­­nak — a melléktermékei szükséges­sé teszik a rovarok világát, a mikró­­bákat — s újra csak miattunk. Mert ezek a „világok” felszívnak mindent, amibe amúgy azonnal belehalnánk. Ezek a szó szoros értelmében a mi halálkisugárzásunkból élnek, s en­nek a kisugárzásnak a bomlási ter­mékeit szolgáltatják vissza nekünk. Csoda-e, hogy ezek a birodalmak tezték. Az így létrejött félvéreknek azonban igen jó minőségű takar­mányra, magas szintű tenyésztői gondoskodásra van szükségük, amit sok esetben nem sikerült biztosí­tani számukra. Ráfizettünk arra is, hogy a természeti és gazdasági fel­tételektől függetlenül mindenütt mindent szerettünk volna tenyész­teni. Ma el kell ismernünk, hogy nem használtuk ki kellőképpen a hazai viszonyokhoz alkalmazko­dott szlovák tarka fajta előnyeit sem. Az agrárprogram egyik fontos feladata, hogy a lakosság számára egészséges élelmiszereket biztosít­son. Ebben jelentős szerep jut a szarvasmarha- és juhtenyésztésnek, hiszen jó minőségű marhahússal még mindig adósai vagyunk a fo­gyasztóknak. (Feldolgozta: vkm) egymást üldözik, megemésztik, fel­emésztik és elrontják? Világos-e már, hogy bukott állapotban élünk? Hogy az emberiség a vesztébe ro­han, amikor tönkreteszi a termé­szetes mikrovilágokat, melyek az életét teszik lehetővé?! Természettudományosán bizo­nyítani lehet, hogy életünk minden pillanatában részt veszünk egy koz­mikus katasztrófa kirobbantásában. Egy gyermek is megérheti, hogy a mikrovilágok, melyek azért szüksé­gesek, hogy saját gyilkos légzéster­mékeinktől megszabadítsanak ben­nünket, egyszer felmondják a szol­gálatot. Az ember egyre több mestersé­ges élelmet vesz magához, egyre több erdőt irt ki és épít be, egyre több mérget vet be a mikróbák és rovarok ellen, betegségeket nyom el, hullákat éget, állatokat géppel helyettesít, s ki tudja, mi mindent nem csinál még önfenntartási és önérvényesítési törekvésében. A ve­szélyek elleni harccal új veszélyeket kelt. Gyilkolva lassan a természetet és általa önmagát. Növelve maga körül a sivatagokat, pedig ha elpusz­tulnak a növények, a fák, a virágok — az ember is utánukmegy. Élni. Létezni, amíg lehet, amíg meg­adatik... De vajon képesek leszünk-e rá? K.L. Fotó: Eifert János Pusztuló föld „Ember, ismerd meg magad!”

Next

/
Oldalképek
Tartalom