Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-02 / 52. szám
/ JSACi [ Gazdasági és érdekvédelmi napilap 1 HÉTFŐ, 1992. március 2. • II. évfolyam • 52. szám • Ára 2,30 korona Politikai botrány Calfa szerepe körül Ha nincs jegyzőkönyv, nincs bizonyíték (?) A már majd hetven napja éhségsztrájkoló Miloslav Ma retek arra szeretne elfogadható választ kapni, konkrétan ki ötlötte ki 1989 elején az ún. gumibot-törvényt, amellyel akkor jelentős mértékben megszigorították az ellenzéki tevékenységért és szervezkedésért kiróható büntetéseket. M. Mareceket e törvény értelmében személyes sérelem is érte, emberi jogaiban sértették meg, ugyanakkor az eddigi ügyészi vizsgálatok csak annyit állapítottak meg kérésével kapcsolatosan, hogy „ismeretlen kilétű parlamenti képviselők egy csoportja” volt a kezdeményező, ezért senkit nem lehet megnevezni, senkit nem lehet felelősségre vonni. Tekintettel arra, hogy a legutóbbi hónapban több kívülálló egyén csatlakozott Mareőekhez és éhségsztrájkol, s tekintettel arra, hogy az időhúzás és a ködösítés tovább tart, joggal feltételezi a közvélemény, hogy valakinek, vagy valakiknek a jelenlegi politikai garnitúrából érdekük fűződik ahhoz, hogy ne derüljön ki az igazság. Miloslav Mareőek a Charta ’77 egyik aláírója volt, akárcsak Václav Havel, ezért tehetett közzé nemrégen a Charta 77 polgári mozgalomként tovább működő szárnya olyan állásfoglalást, melyben ezt a vélekedést megerősíti mondván: ha egy Charta-alapító éhségsztrájkra kényszerül, s egy másik — aki történetesen éppen köztársasági elnöki tisztséget tölt be — nem tud neki segíteni a korrekt és tisztességes eljárás kiharcolásában, akkor abban az országban igen nagy bajok vannak. A Mareéek-ügy nemrég bekerült a Szövetségi Gyűlésbe is, s az ott hozott döntés értelmében a parlament emberjogi és kisebbségi bizottsága kapott megbízatást a kivizsgálására. Ennek egyik következménye, hogy pénteken, február 28-án este a szövetségi televízió éjszakai hírmagazinjában szót kért az egyik bizottsági tag, Marie Kaplanová (KDP), és nyilvánosan megvádolta Marián Calfa szövetségi kormányfőt az ún. gumibot-törvény előkészítésében való részvétellel. Elmondta többek közt, kizárt dolog, hogy Calfa mint az Adamec-kormány törvényelőkészítési osztályának vezetője semmit nem tudott a készülő tör-Patthelyzet Bos ügyében, de... Tárgyalni kell! A múlt héten pénteken és szombaton Prágában ismét találkoztak a magyar országgyűlés és a Szövetségi Gyűlés környezetvédelmi bizottságainak tárgyalócsoportjai, hogy ellenőrizzék az elmúlt esztendő októberében megtartott tanácskozásukról kiadott közös nyilatkozatban foglaltak teljesítését. Ezen a megbeszélésen csehszlovák részről ott volt Duray Miklós is, a parlamenti bizottság tagja, aki nyilatkozott lapunknak. — uosroi tárgyaltunk, tény az, hogy az a pozitívum, amit akkor, októberben elértünk, azóta szertefoszlott. Ennek az volt az oka, hogy elsősorban a csehszlovák kormánynál nem lehetett érvényesíteni a környezetvédelmi bizottságok ajánlásait. A nyilatkozat fő szempontja akkor az volt, hogy a vízlépcsőrendszer kérdése ne politikai, hanem szakmai megítélés alá kerüljön. Az egyik oldalon sem utasították el ezt a megítélést, de a csehszlovák oldalon olyan egyoldalú lépések történtek, amelyek gyakorlatilag kétségbevonták az októberi közös nyilatkozat értelmét. — A közös bizottság felállítása és a tudományos szakmai vizsgálat megkezdése bizonyos feltételeket igényel, amelyeket a nyilatkozat ugyan nem rögzített, de a változás minimálisra csökkentését feltételezi, s ezért le kellett volna állítani azokat a munkálatokat, amelyek megváltoztatják az építmény jellegét. • Ez viszont nem történt meg... — Sőt, az történt, hogy nálunk egyoldalúan elkezdődött a C-variáns kivitelezése, ami nemcsakhogy a nyilatkozat szellemével volt ellentétes, hanem az 1977-ben megkötött kormányközi szerződéssel is. vényről, ráadásul vallomása szöges ellentétben áll további 4-5 kihallgatott tanú vallomásával. E tanúkra hivatkozva Kaplanová felszólította Calfát, hagyja abba a mellébeszélést, mert igaz ugyan, hogy a Őalfával kapcsolatos jegyzőkönyvek ez ügyben mind eltűntek — ezek lehettek volna az egyértelmű írásos bizonyítékok ellene —, de eltűnésükért is Calfát tette felelőssé. A televízió természetesen azonnal megszólaltatta Marián Calfát is, aki tagadta, hogy bármi köze lett volna az ún. gumibot-törvényhez. „Egyértelműen leszögezem, hogy ezt a törvényt a Szövetségi Gyűlés Elnöksége fogadta el, a kormány nem dolgozott rajta, s én sem vettem részt sem az előkészítésében, sem a vitáján, és soha senki velem e kérdésben nem konzultált. Összefüggésbe hozni személyemet e törvénnyel merő „kitaláció” — mondotta. S azt is állította, megvannak a törvényes feltételei az igazság kiderítésének. Nyilvános megvádoltatásával kapcsolatosan elmondta, Marie Kaplanovának a parlament illetékes bizottsága előtt kell felelnie azért, amit tett, ugyanis egy jogállamban mindaddig fennáll egy egyén ártatlansága, amíg törvényesen nem bizonyítják a bűnösségét. Calfa szerint Kaplanová épp ezt a demokratikus elvet nem tartja tiszteletben — politikai okokból. Ellentétben vele azonban Calfa nem óhajt politikai és választási tőkét kovácsolni az esetből. Az állampolgár persze kétkedve fogadja ezt a nagyvonalúságot, mert az elmúlt két év során szerzett tapasztalatai azt bizonyítják számára: a nagy halak általában elúsznak. S mivel Kaplanová a televízióban két, Calfával ellentétesen valló tanúnak még a nevét is megmondta — s közülük mindeddig egyik sem tagadta az elmondottakat —, kíváncsian várhatja, kinek a szava, tanúvallomása nyom többet a latban. (Az eddigi gyakorlat alapján szinte százszázalékos biztonsággal tippelhet.) És a várható érveket is szinte előre hallja az ember. (Folytatás a 2. oldalon) Antall József levele Marián Calfának A Magyar Távirati Iroda pénteken közölte az alábbi levelet, amelyet Antall József miniszterelnök írt Marián Calfának, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kormánya elnökének. Tisztelt Miniszterelnök úr! Köszönöm 1992. január 23-án kelt levelét, amelyet áthat a dunai vízlépcsőrendszer miatt érzett kormányzati gond és felelősség. Ez a gond és felelősség közös. Felelősek vagyunk népeink természeti életfeltételeiért és jószomszédi kapcsolatainak fejlesztéséért. Ennek jegyében — és ezzel Miniszterelnök úr bizonnyal egyetért — vállalnunk kell az ésszerű közös döntést, és nem engedhetjük meg, hogy az európai együttműködés helyett feszültség keletkezzék országaink között. Közös érdekünk a környező államok, a „visegrádi hármak” jó együttműködésének fenntartása és a feszültségek tárgyalása útján történő megoldása. A magyar kormány ismételten foglalkozott a bősi vízlépcső ügyében kialakult helyzettel. Engedje meg, hogy tájékoztassam a kormány álláspontjáról. A dunai vízlépcsőrendszer ügye a múlttól örökölt, súlyos probléma. A megválaszolatlan kérdések, az előttünk álló, beláthatatlanul nehéz feladatok, a jövőt igazságtalanul terhelő anyagi veszteségek és károk gyökerei az elmúlt politikai rendszer alapvetően hibás döntési mechanizmusában rejlenek. Az előkészületek hosszú évei alatt a döntéshozatalból felelőtlenül kizárták a tervek megalapozásához szükséges szakterületek képviselőinek jelentős részét, elhallgattatták az építkezés ellen szólókat. Jórészt feltáratlanok maradtak a vízlépcsők által érintett térség természeti-környezeti értékei, a mű épült, miközben mindkét ország döntéshozói tájékozatlanságban voltak a visszafordíthatatlan, káros ökológiai következmények felől. Az építkezés magyar részről történt felfüggesztése óta eltelt időszak lehetőséget nyújtott a vízlépcsők környezeti következményeinek áttekintésére, a szükséges, elmaradt vizsgálatok pótlásának megkezdésére. Kérem, engedje meg, hogy ismételten összegezzem a legsúlyosabb ökológiai kockázatokat. A magyar szakértők és a felkért külföldi szakértői grémiumok szerint a bősi vízlépcső üzembe helyezése rendkívül drasztikus, nagy beavatkozás a természet rendjébe. A Dunát közel 30 kilométer hosszúságban szigetelt csatornába terelnék, ehhez hasonló beavatkozás a Dunán sehol nincsen. Az érintett területek vízrendszerei dinamikus egyensúlyának megváltoztatása jóvátehetetlenül károsítaná mind Magyarország, mind Cseh és Szlovákia legjelentősebb ivóvízbázisait, holott a vízkészletek megőrzése Európa valamennyi országa számára távlatilag egyike a legjelentősebb stratégiai kérdéseknek. Mind a jelenleg működő parti szűrésű kutak — amelyek Pozsony vízellátását is biztosítják —, mind a Csallóköz-Szigetköz több száz méter vastagságú kavics hordalékkúpjában tárolt víz mennyiségét és minőségét a Duna-meder szűrési tulajdonságai határozzák meg. Az eddigi beavatkozások még nem érintették ezt a folyamatosan utánpótlódó készletet, ami távlatilag még napi 3 millió köbméter, tisztításra nem szoruló víz — több mint 5 millió ember ivóvize — tartós termelését biztosíthatja a jövőben. A vízlépcsőrendszer üzembe helyezésével többek között ez a vízkészlet is veszélybe kerül. A potenciális vízbázisok károsodásával és elvesztésével összefüggésben szükségessé váló helyettesítő pótlólagos beruházások költségei szinte felbecsülhetetlenek. (folytatás a 3. oldalon) Ján Carnogursky rádiónyilatkozata „Reális a szétesés veszélye” „Amennyiben nem kerülne sor a szerződés megkötésére a Szlovák Köztársaság és a Cseh Köztársaság között, reális veszélyét látom az állam szétesésének, mondjuk a választások után, főleg abban az esetben, ha az egyes pártok álláspontja a közös állammal szembeni álláspontra radikalizálódik” —jelentette ki Ján Carnogursky miniszterelnök a Szlovák Rádiónak adott pénteki nyilatkozatában. Carnogursky szavai szerint az állam szétesése esetén érvényüket veszítenék a nemzetközi egyezmények, „amelyek Csehszlovákiát az európai család részévé és az ENSZ tagjává teszik”. A miniszterelnöknek az a véleménye, hogy ebben az esetben sem Szlovákia, sem Csehország nem számíthatna jelentősebb külföldi segítségre. A köztársasági parlamenti képviseletek további találkozóinak lehetőségéről a kormányfő úgy nyilatkozott, hogy még ha nem is kerülne sor a szerződés megkötésére a választásokig, „legalább világossá válna a pártok és mozgalmak álláspontja... A március 14-ei dátummal, a Szlovák Állam megalakulásának „hangos megünneplésére” tett előkészületekkel kapcsolatban a miniszterelnök elmondta: „Szlovákia felemelésére és pozíciójának megerősítésére irányuló minden törekvés Szlovákia jelenlegi szükségleteiből, a nemzetek önrendelkezési jogát biztosító nemzetközi jogból ered, és semmiképpen sem akar kötődni az 1939—45- ös Szlovák Államhoz. Tudjuk, hogy az akkori Szlovák Állam emléke a nemzetközi nyilvánosságban inkább negatív érzéseket kelt, és az 1939 március 14-éhez kötődő jelenlegi szlovákiai kezdeményezések a legjobb esetben naivak, de inkább károsak.” A Németország Európában elfoglalt helyével kapcsolatos kérdésre a kormányfő így válaszolt: „Szlovákia Németországhoz fűződő viszonya nem annyira terhes, mint Csehszlovákia, vagy Csehország viszonya a németekkel, mivel mi nem vagyunk közvetlen szomszédok, és így nehezebben kerül sor köztünk összetűzésre.” A Rákóczi Szövetség nyilatkozata • Csak emlékezetetőül: mi volt (Folytatás a 2. oldalon) annak a lényege? Hazaérkezett görögországból a parlamenti küldöttség Tanulni a tapasztalatokból * Pénteken hazaérkezett ötnapos görögországi és törökországi hivatalos látogatásáról az Alexander Dubcek vezette parlamenti küldöttség. Hazatérése előtt adott athéni nyilatkozatában a szövetségi parlament elnöke elmondta, hogy a látogatás célja, hogy hozzájáruljon mindkét állam parlamentjének hasznos együttműködéséhez. Dubéek szerint Csehszlovákia kihasználhatná Görögországnak az Európai Közösség tagállamainak sorába történő felvétele során, valamint az állami tulajdonban lévő ipar privatizálásában szerzett tapasztalatokat. Dubéek szerint a görög vezetők a közös csehszlovák állam fennmaradását támogatnák. A macedón problémával kapcsolatban: bármiféle alkotmányellenes, vagy a nemzetközi jogi normáknak ellentmondó lépések nehezen megoldható problémákhoz vezetnének. Dubéek hangsúlyozta, hogy Athénban kizárólag bilaterális jellegű tárgyalásokat folytatott. Az 1989—1990-ben bekövetkezett rendszerváltozás tette lehetővé hazánkban, hogy a létrejött független és demokratikus Magyarország kormánya és parlamentje figyelemmel kísérhesse a Trianon óta a szomszéd országokban élő magyarok — a nemzet egyharmadának — sorsát. Ennek a történelmi jelentőségű változásnak köszönhető, hogy sorra alakulhattak meg hazánkban a magyar nemzetiségek életével foglalkozó szervezetek. Rákóczi Szövetség már 1989 márciusában zászlót bontott és programjába iktatta, hogy kapcsolatot épít ki az 1945 után hazánkba kényszerített honfitársainkkal, valamint a szlovákiai magyar kisebbséggel. Azóta is arra törekszünk, hogy ápoljuk ezt a kapcsolatot rendezvényeinkkkel, lapunkkal, a Rákóczi Hírvivővel, alapítványunkkal és más módon. Ezért éreztük ennyi év után kötelességünknek, hogy megemlékezzünk a csehszlovákiai magyarságot oly kegyetlenül sújtó hontalanság éveiről, az 1945. évi kassai csehszlovák kormányprogram máig vissza nem vont intézkedéseiről, amelyek a második világháború csehszlovákiai eseményeiért kollektív módon bűnösnek nyilvánították a szlovákiai magyarságot és megfosztva őket a legelemibb emberi jogaiktól, hosszú évekig Európa legelnyomottabb kisebbségévé degradálták. Ez a találkozónk nemcsak emlékezés, hanem figyelmeztetés is. Emlékezés a szörnyű évekre és figyelmeztetés arra, hogy mind a mai napig nem részesült sem erkölcsi, sem anyagi jóvátételben a szülőföldjéről elűzött és javaitól megfosztott magyarság. A hivatalos Magyarország nem mulasztotta el, hogy elítélje az 1968-as részvételt Csehszlovákia megszállásában. Most a parlament előtt áll az az európai viszonylatban minta értékű nemzetiségi törvénytervezet, amely a hazai szlovák nemzetiség jogainak is forrásává válik. A felvidéki magyar kisebbség, a Vox humana népének a nevében, Esterházy, Fábry szellemi örökségére hivatkozva kérjük a magyar kormányt: kövessen el mindent a csehszlovák, valamint a szlovák kormánnyal folytatandó tárgyalásokon az eddig megtagadott jóvátétel érdekében. Nem lehet úgy béke ebben a térségben — és nem képzelhető el a visegrádi hármak zavartalan együttműködése —, ha a kassai, beneüi-gottwaldi kormányprogram, annak minden következményével együtt tovább mérgezheti a levegőt népeink között. Budapest, 1992. február 29.
