Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-26 / 48. szám
Vajúdás vagy agónia ? Számoljunk le az illúziókkal!... !_______ Szabad UJSAC Ami napjainkban körülöttünk folyik, annak van néhány, magától értetődő, de most éles és dramatizált formában megjeleníteni kívánt tanulsága. Először: minden, ami ebben az országban történik és történni fog, a gazdaság és a gazdaságpolitika függvénye. A parlamentáris demokrácia fennmaradása is. A gazdasági helyzet és annak hibás vagy érzéketlen kezelése vitte és viheti utcára az embereket. Minden olyan törekvés, amelyről bárki azt hihette, hogy hangulatokat kiszolgáló politizálással, múltba tekintő demagógiával, nacionalista adukkal és szeparatista színházaséival el lehet terelni a tömegek figyelmét a közelgő gazdasági jégkorszak gondjairól, kudarcra van ítélve. Másodszor: a kormánynak el kell búcsúznia a minden megrázkódtatás ellenére is makacsul tartó győzelmi gőgjétől, és attól az illúziójától, hogy a nemzeti(ségi) érdekek legitim képviseletének monopóliumát élvezi. Az ellenzéknek - különösen a baloldali és szélsőséges „nemzetmentő“ politikai tömörüléseknek - el kell búcsúznia attól az illúziótól, hogy megmaradhatnak az esetenként mégoly jogos bírálat keretei között, és elkerülhetik az intézményes felelősségvállalást az ország ügyeiért. A közvéleménynek pedig el kell búcsúznia attól az illúziótól, hogy súlyos - esetenként a fizikai konfliktusok határát súroló - konfrontációk sorozata nélkül ki lehet lábalni a válságból. Harmadszor: egy ilyen helyzetben - amelyet joggal lehet elhúzódó nemzeti szükségállapotnak tekinteni - megengedhetetlen, hogy az érdemi vitákat választások előtti pártpolitikai pozícióharcnak rendeljék alá. Negyedszer: a legszélesebb értelemben vett törvényesség és közbiztonság elsőrendű gazdaságpolitikai kérdéssé vált, amely közvetlenül érinti az ország nemzetközi hitelképességét és a nemzetközi befektetések jövőjét. Fel kell készülni arra, hogy kiélezett krízishelyzetek egész sorát át- és túlélve kell majd megvédeni a parlamenti demokráciát, és biztosítani, hogy a szembenállás a parlamentizmus által megengedett- az érdekegyeztetéstőfegészen az általános sztrájkig terjedő- legszélesebb kereteken belül oldódjék fel. Mindezzel párhuzamos, sőt vele egyenrangú feladat a legszélesebb értelemben vett törvényesség és közbiztonság megszervezése, olyan formák és módszerek bevezetése e téren, amelyekkel a várható legélesebb válsághelyzeteket is hatékonyan és kifinomultan lehet kezelni. Egyes előrejelzések szerint Szlovákiában a munkanélküliség várhatóan a 18 százalékot is elérheti 1992 végéig. Ez a szám akkor válik érdekessé és egyben félelmetessé, ha figyelembe veszszük a közgazdasági-szociológiai felmérésekből kimutatható összefüggések következményeit. A világgazdaság történelméből ismeretes, hogy azokban az országokban (gazdasági övezetekben), ahol a mindenkori munkanélküliség számaránya túllépte a 12 százalékos „bűvös határt“ - megindult a társadalom fasizálódása, morális züllése. S valóban: ha figyelemmel kísérjük a hétről-hétre növekvő tendenciát mutató bűnözési statisztikát, egyértelmű következtetéseket vonhatunk le a romló gazdaság, a munkanélküliek gyarapodó száma és az egyre súlyosbodó szociális helyzet okozati összefüggéseiben „mozgó“ változásairól. Az elmúlt hónapokban megnőtt a lumpenizálódás veszélyének kitett társadalmi csoportok száma. Nyilvánvaló, hogy a züllöttség, a törvényszegés potenciális médiumai azok a tízezrek, akik a létminimum alatt tengődnek, s velük együtt azok, akik a társadalmi minimum szintjén egyensúlyoznak. Különösen igaz ez, ha az elszegényedett állapot hosszan tartó. S egyre nő az utánpótlásuk. A szociográfiai felmérések szerint ugyanis az elszegényedés fenyegeti az alsó-közép, s az alsófelsö-király-ász osztályok tagjait is. A rendszerváltás két éve után 1992. február 26. Süllyedőben (Vass Gyula illusztrációs felvétele) veszélybe került a közép- és nagyvállalkozók egy csoportja is. Nem kevés olyan gazdasági társaság született, amely állami és magántőkét kapart maga alá, kellő szakértelem és piackutatás nélkül, a vakszerencsében bízva fogott hozzá valamihez, majd - gavallér módon - felélte a rábízott vagyont. Az egyre gyakoribb, jogutód nélküli megszűnések is jelzik, hogy a „szocialista típusú“ munkamorállal, vezetési stílussal, mának éléssel megvert céget nem fogadja be a piacgazdaság. Még egy sajátos értelmiségi réteg is érzi az igazán nagy bajt: a létminimumba lökött művészek. A mecenatúra eltűnése egzisztenciájukat fenyegeti, az általános művészetellenesség hitüket öli meg. Egyelőre nagyon kevesen képesek közülük alkalmazkodni a rideg gazdasági törvényekhez, s többnyire ez is csak erkölcsi lesüllyedésük árán történik. A művészetek, művészek deklasszálódása pedig csak fokozza a társadalom általános rossz közérzetét. A rendszerváltás korábbi elfojtásokat szabadított fel. Sokaknak úgy tűnhet, hogy a demokrácia több külső kontrollt ellehetetlenít. Ezért aztán lépten-nyomon elviselhetetlen feszültségek szikráznak fel a társadalom színpadán. Zavarja az embereket, hogy politikai gazdasági rosszkedvűnk télutóján - talán delelőjén? - elsődlegesen az agresszív, sunyi, átverő, kegyetlen magatartásformával találkozik. Vezető reformereink azt tartják, hogy egy társadalom nem korszerűsödhet bizonyos rétegek elszegényedése nélkül. Ma Szlovákiában ama bibliai Krisztus-Barabás eset kel új életre, amely szerint a hatalmi elit, a véleményformálók, kedvezményezettjeik és híveik modernizációt, privatizációt kiáltanak, de a tömeg - az „Istenadta Nép“ - földönfuttatást hall. KORCSMÁROS LÁSZLÓ „Zűrzavar az onkológián“ Tévéfilm a rákról Általában pánikot keltenek bennünk azok a dolgok, események, amelyek túlnőnek képességeinken, lehetőségeinken. Azokkal a betegségekkel sincs ez másként, amelyek felett máig sem győzedelmeskedett - minden fejlettsége ellenére - az orvostudomány. Ilyen betegség a rák is. Korunk egyik vészesen terjedő betegségét ezért nem egy esetben inkább tabuizálni próbáljuk. A félelem és a tehetetlenség keres e hallgatás mögött menedéket. Luba Velecká fiatal rendező néhány évvel ezelőtt jelentkezett, Fehér kórlap című dokumentumfilmjével. Ebben rákos betegeket szólaltatott meg, akik betegségükről, mindennapjaikról vallottak. A rendező célja a félelem lebontása volt, valamint az, hogy megpróbáljon kaput nyitni az áthatolhatatlannak tűnő tabu-falon. A betegséggel szemben néma hallgatással és tudatlansággal képtelenség felvenni a harcot. Létezésének tudomásul vételére, s az ezzel párosuló önfegyelemre van szükség, amit a rendező a legújabb filmjében szeretett volna a közönség értésére adni. Ehhez Névén Orhel jugoszláv szerző regényét hívta segítségül. Zuzana Gogálová forgatrókönyvíró és Vladimír Hanuliak dramaturg segítségével így született meg a Zűrzavar az onkológián című kétrészes - kétszer hatvan perces - tévéfilm. A történet: Az onkológiai osztály főorvosának szervezetét megtámadja a rák. Az orvos természetesen tudatában van annak, hogy gyógyíthatatlan beteg, s kollégái sem titkolják előtte. Második felesége megpróbálja a maga rideg és nyers természetével „elfogadni“ a várható eseményeket - a hosszas haláltusát, majd a férje elvesztését. Nem így a mostohalánya, aki egy osztályon dolgozik édesapjával. Annak ellenére, hogy csupán féléves orvosi gyakorlattal rendelkezik, elhatározza, hogy megpróbál megküzdeni édesapja életéért. Ehhez a lehető legkockázatosabb utat választja: legyengíti a beteg testét, majd hastífuszt idéz elő apja szervezetében. Neves külföldi orvosoktól ugyanis megtudja, hogy az amerikai tífuszlázas betegek nem egy esetben éppen e kórnak „köszönhetően“ gyógyultak ki rákos daganataikból. Mindenkivel szembeszáll, aki szándékában meg akarja akadályozni. Ezek közé tartozik dr. Dominis, az osztály egy másik orvosa, az ifjú doktornő közeli barátja. Ő testesíti meg a realitást, higgadt érvekkel próbálja a valóságba kényszeríteni a barátnőjét. A néző pedig többször is kétségek közt vergődik, mert az események mindkét oldalról nézve túl meggyözőekké válnak a számára. Vladimír Hanuliak, a film dramaturgja a vetítés után megtartott sajtóértekezleten egyebek között a következőket mondta: „Fiktív történetről van szó, ami pedig a hitelességét illeti, a könyv szerzője orvosi környezetben él, s mi is konzultáltunk orvosokkal“. Azt is hozzátette, hogy a nézők leveleire is számítanak, ami szintén a film hitelességét igazolhatja. Félő, hogy mégis sok néző kissé becsapottnak érzi majd magát. A filmben szereplő orvosok határozatlansággal párosuló könnyelműsége, s a gyógyíthatatlannak vélt beteggel szembeni viselkedésük aligha oldja majd az ősi félelmet. Csakúgy, mint olykor inkább sci-fi filmbe illő kísérletek sem. összegezve tehát: több ellentétes érzést és gondolatot ébreszt, s hogy végső célját sikerült-e elérnie, arra maguk a tévénézők adhatják majd meg a választ, ha megtekintik az F 1 adón március 2-án és 4-én, egyaránt húsz órai kezdettel. Hermet ablakszigetelés A senicai HERMET Kft. az Ernst Dolenz Wien céggel együttműködésben speciális plasztikus szigetelőanyagot gyárt ablakok egyenletes szigetelésére 1 — 6 mm-es szélességben Előnyei: • tökéletes hőszigetelés • kiváló hangszigetelés • felszerelése egyszerű • 10 év garancia Tájékoztatás: fa HERMET, spol. s r.o., Sadová ul. 2, 905 01 Senica, tel.: 0802/54 65 A szigetelőanyag megvásárolható a PRIOR áruházban és a Domáce potreby üzleteiben A Hermet — az Ön szigetelője SZUP-83 A beteg orvost Ladislav Chudík, az édesapja életéért harcoló gyakornok orvosnőt pedig Ingrid Timková alakítja a filmben (Dana Jakubcová felvétele)
