Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-19 / 42. szám

92tean,ar19-_____________________ ÚJSÁG Csángók az emésztő időben „Isten hozta lelki atyánk! Esz­tendők olta nem láttunk papot, mü pap nélkül olyanok vagyunk itt, mint a’ barmok.“ (P. Gedő Elek: A’ mondvai magyar telepekről. A’ Magyar Td. Academia elébe ter­jesztve. Budán, 1838.) Mennyit változott a moldvai csángó magyarok helyzete az el­múlt két évben? Ez iránt érdeklő­döm Seres András néprajzkutató­nál Sepsiszentgyörgyön. Ő évti­zedek óta járja a csángó falvakat a Szeret, a Tatros mentén. Szabó Csaba marosvásárhelyi zene­szerzővel közösen készített köny­ve nagy sikere volt az elmúlt év­nek. A moldvai csángó-magyar népköltészetből mutattak föl egy nagyobb gyűjteményt. Mit tud föl­mutatni a legdemokratikusabb ro­mán kormány“ a csángók javára? A gyimesi, a barcasági, hétfalusi csángók helyzete valamivel jobb, könnyebben jutnak magyar köny­vekhez, lapokhoz, iskolákhoz. Az elárvult moldavaiak A moldavaiak viszont még min­dig elárvultán élnek, bár 1990. első heteiben megalakult a Csán­gó Újság Sepsiszentgyörgyön, és azt így, úgy, de próbálják terjesz­teni Moldvában is. Egyes kútfők szerint a moldvai magyarság egyidős a honfoglalással. Az vi­szont tény, hogy Mária Terézia uralkodása idején tömegesen me­nekültek (a siculicidium, székely­­mészárlás idején) a Székelyföld­ről Moldvába, a mádéfalvi 1764- es vérengzés után. Tiszta magyar falu a Bákói­­medencében Lujzikalagor, aztán következik Balcescu, eredeti ne­vén Ferdinánd. Utóbbinak sajátos története van. Románia csapato­kat küldött a Magyar Tanácsköz­társaság leverésére, természete­sen a nagyhatalmak jóváhagyá­sával. Nos, azoknak a csángó magyaroknak, akik részt vettek ebben a dicső harci cselekmény­ben, földet ígért és adott Hohen­­zollern Sigmaringen Ferdinánd román király. Nagypataki és bog­­dánfalvi magyarok voltak többnyi­re ezek, akik új települést alapítot­tak, és annak adták - fölülről! - a Ferdinánd nevet. Hasonló csángó település ala­kult Dobrudzsában, Konstanca mellett, Ojtuz néven. így kerültek Lujzikalagorból a magyarok Kons­tanca megyébe, ahol ma is ma­gyarul beszélnek. Soroljunk néhá­nyat a magyar falvak közül: Forró­falva, Nagypatak, Klézse, Bog­­dánfalva, Somoska, Sikfalva, Po­kolpatak, Rekecsin és sok más kisebb-nagyobb falu. A hegyen túl, Tamásban már csak az öre­gek beszélnek magyarul. Ferdinánd királyok- Mennyit változott a bukaresti puccs után a moldvai magyarok anyanyelvi, szellemi háztartása?- Szinte semmit. Kimerész­kedtek Erdélybe a fiatalok néhá­­nyan, Udvarhelyt, Csíkban járnak iskolába.-Miért nem jöttek még ilyen arányban sem Háromszékre, Sepsiszentgyörgyre, Kézdivásár­­helyre a fiatalok, tanulók? Holott a hetvenes évek elején szervezet­ten hozták őket gyárba, állami gazdaságokba...- Iskolába a hetvenes évek elején hoztunk csángó gyereke­ket. Úgy adódott, hogy a Székely­föld erőltetett iparosítása, elromá­­nosítása idején egy évben 600 hely volt a mechanikai szakli­­ceumban. Akkor egy másik - ha nem is király - Ferdinánd, Nagy Ferdinánd megyei elsótitkár jóvá­hagyásával meg egy terepjáróval toboroztam csángó tanulókat.- Az eltelt két évben tehát meg sem rezzent az anyanyelvi okta­tás a csángók körében?- Nem. Most már, ha úgy adó­dik, talán inkább mernek magya­rul beszélni, ennyi. Az egyik szentgyörgyi tanító fia, Nagy Zol­tán Forrófalvárói nősült. Ó elhatá­rozta, hogy ingyen tanít a csángók körében. Nem megy ez. Nem kell a magyar nyelv, mert évszázadok óta félnek, vérükké vált a félelem az erőszakos román hatalomtól. A papok pedig renegátok- Kihalt volna belőlük a nemze­ti tudat?- Ez bonyolult kérdés. Annyira a fejükbe verték „román voltu­kat“, hogy most és ilyen körülmé­nyek között rendkívül nehéz rábe­szélni őket saját múltjukra, törté­nelmükre, magyar voltukra és elátkozott jelenükre. Megoszlanak a moldvai csán­gók is. Van, aki ragaszkodik ma­gyar anyanyelvéhez. Ám annyira hisznek a papoknak, annyira a hatásuk alatt vannak, hogy eb­ből egyszerűen nem lehet őket kibillenteni, elmozdítani. A pap - hatalom. A papok pedig romá­nok, itteni csángókból lett renegá­tok, akiket lasi-ban (Jászvásár) neveltek janicsárokká a papnevel­dében, önnön fajtájuk románná nevelésére! És ezek a papok tud­ják, hogy ha magyar katolikus pa­pok kerülnek a vidékre annak a magyar népnek a lelki és anya­nyelvi ápolására, mely nép nem meri magyarnak csak (római) ka­tolikusnak (catolici) nevezni ma­gát, akkor megszűnik a román papok létalapja. Hát ez az ördögi módszer: csángó magyar gyer­mekből megveszekedett román papot nevelni, aki azt hirdeti mai napig is, hogy a magyar nyelv az ördög nyelve. És erre a vidékre csakis a lasi-i püspökség nevez­het ki papot, a gyulafehérvári ér­sekség nem. A hatvanas években egy klé­­zsei pap megpróbált magyarul prédikálni saját római katolikus templomában. Tódult a nép. A pa­pot bebörtönözték azzal, hogy idegen, ellenséges rádióadót hall­gat. A papnak még rádiója sem volt... Nincs családtervezés- Nem tud, vagy nem mer, nem akar mozdulni most sem ez a nép?- Fájdalmas, de igaz: alig van­nak kultúrigényeik. Nem olvasnak újságokat sem. Kivételek persze 5 Szabó Gyula: Gond vannak. Ilyen Csernik Antal, aki bejuttatott néhány gyermeket a Csíkszeredái iskolákba. A pap otthon Klézsén háromszor hirdet­te ki a templomban, hogy átkozott, mert moldvai gyermekeket küld a bálványimádók, a pogányok kö­zé. És akit a pap a templomban kihirdet, azt a közösség megveti. Mikor én hivatalos papírral men­tem gyerekeket toborozni, a pap azt mondta nekem: - A, dumnea­­ta vrei sa colonizez ceangai! (Á, maga gyarmatosítani akarja a csángókat!) Mondtam neki, én csak haza akarom vinni őket, ele­get ültek idegenek között. Túlsá­gosan bátornak nevezett.-Milyen a gyermekáldás kö­zöttük?- Ezen az utamon a munka­elosztónál azt mondták, menjek a „katolikusokhoz“, ott van gyer­mek elég. És ez igaz. Az ortodox hitű román falvakban alig van gyermek. A csángó magyaroknál nincs még családtervezés, van viszont nagy vallásosság: ameny­­nyit az Isten ad, annyi születik.- Megvan tehát ,,az anyaméh békéje. “- Olyan csángó családot is is­merek, hogy tizenhét gyermek született s él benne.- Valóban összefüggenek szo­rosan a dolgok. A római katolikus csángók sokkal vallásosabbak, és éppen ezért tudnak uralkodni raj­tuk a román(-ná lett) papjaik, nemzeti érdekeik ellenére. Valami kilátás azonban létezik...- Sokan járnak el dolgozni Ma­gyarországra. Rettenetesen tud­nak dolgozni, tűrök és türelmesek, kemény férfiak. És hát a magyar környezetben megérzik, megélik az anyanyelv szerepét. Megérzik saját zsebükön, munkavállalási lehetőségeiken is, mit jelent, ha tudnak magyarul. Na és elszivá­rognak erre-arra iskolákba is. Meglátják, hogy érdemes tudnia magyarul a moldvai magyar em­bernek ... Vannak falvak a Szeret mentén, melyekben az asszonyok egyszerűen nem tudnak románul, hiszen nem járják a világot, nem voltak román katonák. És még valamit a román tanítókról. A nép, a szülök fejébe verték, hogy nem szabad a gyermeknek magyarul beszélni, mert az „idegen“ ma­gyar nyelv az tehertétel, és azért nem tudja megtanulni az iskolai, román nyelvű leckéket. A család otthon magyarul beszél, a gyer­­mekecskékhez viszont románul szólnak, a tanítók kedvéért. Tavaly elmerészkedtek meghí­vásra a moldvai csángók táncaik­kal a Budapest Sportcsarnokba, a magyar táncházba is. Ünnepel­ték őket, nem sajnálták. És az az ünnep szép volt, három napig tar­tott. Segíteni lehet őket könyvek­kel, lapokkal stb. Sajnálni nem szabad. A sajnálat gyengíti őket (is.) CZEGŐ ZOLTÁN Kányády Sándor Oki Asalcsi balladája* vannak vidékek kietlen messziségekbe veszetten vidékei az őshitnek ahová utak nem visznek de eltalál visszaréved behunyt szemmel is a lélek nyomra lel a szó a dallam kötése köt oldhatatlan csángónál is csángóbb éren oki asalcsi nővérem véremmel egy vér ki verset két megyényi népnek szerzett két megyének két kötetnyi verset s utána letenni váltani a tollat késre sztetoszkópra és szikére* megmaradni néma társnak híven ahhoz kit bezártak kuzebáj gerd csöndjét önként vállalni de nem az önkényt életen át hallgatással dacolni az elnyomással köldök-néző európa wmmmmmrnmm ^ h honnan is tudhatta volna nem lett belőle botránykő mért nem dalol a votják nő csak ki érte csak ki élte s két megyényi kicsi népe csak ők tudják csak mi tudjuk még álmunkban is motyogjuk el mert hallgatni s gyógyított meghódoltat és hódítót életen át hallgatással szembeszállt az elnyomással csángónál is csángóbb éren oki asalcsi nővérem két fényképed csokor versed ennyid maradt csak s a merszed hogy legalább a családnak elmondjam a balladádat 1982 * OKI Asalcsi votják költönő, eredeti foglalko­zását tekintve orvos. A harmincas években meg­hurcolták, ezért hátat fordított az irodalomnak, s nyugdíjaztatásáig orvosként tevékenykedett, önálló kötete jelent meg udmurtul is, magyarul is. Szívek az ár ellen Esterházy János, a csehszlovákiai magyarság egyik kiemelkedő képviselője nővérének, Esterházy Lujzának „Szívek az ár ellen“ című kötete a csehszlovákiai magya­rok történetéről és megpróbáltatásairól számol be, egyéni élmények és tapasztalatok alapján, sok-sok, eddig isme­retlen tényt ismertetve. Esterházy Lujza személyes résztvevője volt az első’ világháború és az 1938-as német lerohanás közötti idő­szaknak, megélte, hogyan igázta le Hitler Közép-Európa népeit, majd tapasztalta azt is, hogy mit jelentett a cseh­szlovákiai magyarságnak az 1945-ös „felszabadulás“. Könyvében Pozsonyban, Prágában, Budapesten, majd Szlovákiában, vidéken, otthonában, a régi családi lakhe­lyükön szerzett tapasztalatait írja le, mondja el. A kéziratot 1948-ban fejezte be. Később, 1963-64-ben kiegészítette számos epizóddal, és megtoldotta Esterházy Jánosnak a csehszlovák börtönökben töltött éveiről és a haláláról szóló fejezettel. Esterházy Lujza írása végig lebilincselő olvasmány, egyben tanú és tanúságtétel, drámai hangú kordokumen­tum. A csehszlovákiai magyarok történetéről szóló művek egyik kiemelkedő alkotása. A Szívek az ár ellen című kötetet a Püski Kiadó jelentette meg. B. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom