Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-18 / 41. szám

Szabad ÚJSÁG 1992. február 18. Kiskertészek nagy gondjai Az áldozat a bűnös? Túl vagyunk február derekán. Nyakunkon a tavasz. Az elmúlt években ilyentájt már álltak a fólia­sátrak az Ipoly mentén, a Mátyus­­földön meg a Csallóközben. Az idén viszont úgy tapasztalom, sokan fel­hagytak, felhagynak a háztáji zöld­ségtermesztéssel. A kertekben sátortorzők éktelen­kednek, a megrozsdált fémvázakon fóliafoszlányokat csapkod a szél. Le­hangoló, elszomorító látvány! Nem érdemes kertészkedni, le­gyint bosszúsan gazdálkodó ismerő­söm, új uraink szétverték a felvásár­ló hálózatot, a kistermelők pár kiló paprikával, paradicsommal, vagy néhány fej salátával nem futhatnak nap mint nap a piacra. Sokan nem is tudják, tudnák szállítani az árut. Nincs mindenkinek autója, teherau­tót pár láda zöldségért nem érde­mes bérelni, s a buszra sem kéredz­­kedhetünk fel portékánkkal... Ferenc gazda is módfelett dühös: — Jószerivel már tavaly is ki vol­tunk szolgáltatva a helyzettel sokszor nemcsak élő, hanem vissza is élő (zug)felvásárlók kénye-kedvének. S még örülhettünk, ha akár potom áron, de egyáltalán elvitték az árut. Ránk, kistermelőkre nem gondol sen­ki? Pedig nekünk, kizárólag csakis a nyugdijunkra szorulóknak kimondot­tan jól jött a vilaminforrásokért ka­pott konyhapénz-kiegészítés. Mindenki tartozik mindenkinek Haldoklik a kiskertészek szövet­ségének ipolybalogi alapszervezete is. A Nagykürtösi járás legnagyobb vidéki, kétszáz tagot számláló egye­sülete több mint 700 ezer koronával tartozik termelőinek. A rossz nyelvek szerint az elnök vette fel a szép summát, féléves lejá­ratú kamatra bankba tette a teljes összeget, s csak a hat hónap múlva, a kamatok zsebrevágása után osztja szét a tagoknak a régóta várt pénzt... Szecsei Sándort, az alapszervezet választott vezetőjét megdöbbentet­te a rút rágalom. Papírokat, bírósági határozatot rak elém, s közben ma­gyaráz: — A járási Zelenina-központ ma­gánkézbe került, a tulajdonos ezidá­­ig nem tudta törleszteni a beszterce­bányai anyavállalattal szemben meglévő adósságait, ezért a felbom­lott cég sem bírta kifizetni az alap­­szervezetnek járó hátrálékait. A Besztercebányán még 1991. december 16-án kelt határozat ér­telmében a besztercei Zelenina 739 954,20 korona hátrálék megfi­zetésére kötelezettséget is vállalt, de csak ha sikerül behajtania a felvá­sárló tulajdonosától az állami válla­latot megillető 1 947 234,40 koro­nát. Lám, ilyen pofonegyszerű (?!) az egész! Magyarán: mihelyt fizet a vállal­kozó, pénzhez jut a közép-szlovákiai forgalmazó és értékesítő vállalat is, s megkap(hat)ják végre-valahára a balogi kistermelők is megérdemelt, áhított koronáikat. Persze, csak majd ha a „dominó” elindul. És addig? Várni kell! Meg reménykedni, hogy ne kerüljön homokszem a gé­pezet fogazatai közé. Hogyan tovább? Még szerencse, hogy Szecsei Sán­dor bírósághoz fordult jogorvoslá­sért. A perindítást elmulasztó alap­szervezetek ugyanis — azt hiszem — bottal üthetik hiányzó pénzük nyomát. A kiskertészek ipolybalogi alap­szervezetét még 1978 tavaszán ala­pította meg huszonkét vállalkozó szellemű személy. A hetek, hóna­pok, évek múltával egyre gyarapo­dott az egyesület. A megöregedett, bizony már járni is nehezen bíró em­berek számára különösképpen jól jött, valóságos áldás volt a társu­lás, hisz helyben, a faluban értéke­síthették terményeiket. A felvásárlással soha nem volt komoly gond, az elnök és a szerve­zet vezetői mindig találtak piacot a zöldségnek, gyümölcsének. A balogi példán felbuzdulva a környező fal­vakban is alakultak — igaz, többnyi­re csupán tiszavirág életű — felvá­sárlást is végző alapszervezetek. A járásban elsőként épp az Ipoly men­ti termelők tudták helyben eladni terményeiket. A takaros felvásárlóközpont zömmel társadalmi munkában és a szövetkezet támogatásával épült. A Zelenina sokszor tört borsot a termelők orra alá. Avállalat vissza is élt monopolhelyzetével, s a szabott árakat sokszor utólag önkényesen lefaragta, módosította. Az emberek azonban hallgattak. Persze nem is volt kinek panaszkodniuk! A Balogon, valamint a szomszé­dos községekben termelt paprikára, paradicsomra, uborkára, sárgarépá­ra, csillagtökre nem lehetett pana­szuk a nagykürtösi, kékkői, de az osztravai meg túrócszentmártoni és brünni vásárlóknak sem. A szerve­zet látta cl a helyi mezőgazdasági szövetkezet üzemi konyháját is friss zöldségfélékkel. A helyzet kilátástalan Szecsei Sándornak kedvet szeg­ték az aljas vádaskodások, valamint a kilátástalan helyzet. Mint elmond­ta még, fogalma sincs, mi lesz az egyesületük további sorsa. — Nem sikerült szerződéseket kötnünk — panaszolta —, a maszek az utolsó pillanatig kivár! Persze igaza is van, hisz kap majd üde, kívá­natos árut, ráadásul még az adózás alól is szépen kibújhat... Az alapszervezet 100 000 korona közös vagyonnal rendelkezik, s a múlt évben 2 millió korona érték­ben forgalmaztak zöldséget és gyü­mölcsöt. ZOLCZER LÁSZLÓ HARISNYÁK GYAPJÚ ALSÓNEMŰ Küldünk árlistát és részletes tájékoztatást. Nagyobb vétel esetén árkedvezményt nyújtunk! Postán, Tenexpres-szel, személyesen is (keddtől péntekig 6.00 órától 12.00-ig). Telefon: 0455/404, telex: 196278, fax: 0455/42236. SZÚPI-146 Tejjel szerzett részesedés A drezdai tejüzem lesz néhány év múlva a legnagyobb kelet-németországi tejkom­binát. Átalakul részvénytársasággá, ahol a tulajdon megosztására olyan elképzelést dolgoztak ki, hogy az üzem tőkéjének 49 százalékát a szászországi tejtermelők tejben jegyzik. Elsőként fogja részvénytársasági formában megméretni magát a volt NDK tej­üzemei közül a drezdai. Az átalakulás után az üzem részvényeit bevezetnék valame­lyik német tőzsdére is. A tőzsdei bevezetés egyben az alaptőke emelését is szolgálná. Á jelenlegi konstrukció szerint a tejipari vállalkozás fő részvényesei — összesen 51 százalékban — a stuttgarti Südmilch AG., illetve a künzelseui Landgold Milch GmbH. A fennmaradó tőkerész tulajdonosai a helyi tejtermelők, akik minden el­adott liter tejjel 2 pfennig értékű részvényrészt szereznek a kombinátban. Szakemberek szerint e megoldás átvételére alig lehet mód olyan üzemek eseté­ben, amelyekkel kapcsolatban kárpótlási igénye van a korábbi tulajdonosoknak. A termékrészvényesség kérdésének felvetése más szakértők szerint a szövetkezetek vagyonnevesítésének lezártáig nem látszik időszerűnek, jóllehet elvileg életképesek. A tejiparban sok helyütt komoly gondot okozna, ha a beszállított tej ellenértékét nem fizetnék ki, hanem az a részvénytőke részévé válna. A nyomott felvásárlási árak mellett a nyereség kicsi, a termelő tönkremenne, ha tejéért részvényt kapna. Más élelmiszer-ágazatban azonban célszerű lenne megvizsgálni alkalmazását. A világ húspiaca A hollandiai Rabobank csoport „A világ húspiaca" című kiadványában ol­vasható, hogy a világ hústermelése a het­venes és nyolcvanas években évenként átlagosan 2,2 százalékkal nőtt. A legna­gyobb mértékű (4,5 százalékos) növeke­dést a baromfihús-termelés mutatta, minthogy szinte valamennyi országban megnőtt a fogyasztók érdeklődése c hús­fajta iránt. A világtermelésnek csupán 6 százaléka került be a nemzetközi keres­kedelem vérkeringésébe, ami részben ar­ra vezethető vissza, hogy számos ország húsból önellátásra törekszik, és a húsim­port útjába akadályokat gördít A jövő­ben a világ hústermelésében számítani lehet a csomagolt és feldolgozott kiváló minőségű húsféleségek növekedésére. Ami a hús fogyasztását illeti, az Agra- Europe adatai szerint az OECD-oszá­gok húsfogyasztásának szintjében és összetételében igen nagy eltérések tapasz­talhatók. így 1989-ben egy lakosra átlag­ban 88,7 kg hús fogyasztása jutott, ami az 1988-as évi szinthez képest 0,1 száza­lékos csökkenést jelent. A húsfogyasztás­ban az élen az Egyesült Államok áll (120,8 kg/fő fogyasztással), majd Auszt­rália (107,5 kg/fő) következik Az EK-át­­lag 92 kg/fő volt A közösségeken belül a franciák fogyasztották a legtöbb húst (109,6 kg), majd a dánok (105,6 kg) és a németek (100 kg) következtek, a legkeve­sebb hús (70,5 kg) a portugálok fogyasz­tották Egyébként osztrák szomszédaink­nál 94,4 kg a svájciaknál 85,8 kg hús fogyasztása jutott egy főre. Az egyes hús­féleségek között a sertéshúsnak volt meg­határozó szerepe, de feltűnő mértékben javult a baromfihús aránya is. VÁSÁR IRODA REKLÁM ÉS KERESKEDELMI BT. VELÜNK JÓ VÁSÁRT CSINÁL! EGERSZEGI NEMZETKÖZI IPARI VÁSÁR Zalaegerszeg Városi Sportcsarnok és környéke 1992. ÁPRILIS 8—12-én Korlátozás nélkül várjuk magyar és külföldi vállalatok, vállalkozók jelentkezését. JELENTKEZÉS: 1922. február 29-ig. VÁSÁR IRODA BT. ZALAEGERSZEG, Mártírok u. 27. tel/fax: 0Ó36/92/13-423 VÁROSI SPORTCSARNOK Zalaegerszeg, Stadion u. 3. tel: 0036/92/14-280, 14-281. Az érdeklődők a megrendelő-nyilvántartó lapot a következő címen és telefon­­számon szerezhetik be: SZABAD ÚJSÁG szerkesztősége, Martanoviő u. 25A2,819 11 Bratislava, tel. 07/210 39 84, vagy 07/210 40 32. ''.....•••••• ••••............................................................. S2ÜP-153

Next

/
Oldalképek
Tartalom