Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-18 / 41. szám

1992. február 18. 5 ^Hazai gazdasági körkép Az osztrák Spar Csehszlovákiában Az osztrák Spar Warenhandels AG a német Sparral és az amszter­dami székhelyű nemzetközi Spar-Zentraléval közösen leányvállalatot alapított Csehszlovákiában. Ily módon az erőteljesen terjeszkedő osztrák áruforgalmazó részvénytársaság Magyarország után újabb közép-euró­pai országban lépett színre. A vállalat kereskedelmi hálózatot épít ki, továbbá Spar-szabadalmakat készül értékesíteni. Az osztrák és a német Spar részesedése 49—49 százalék, tehát a visszamaradó 2 százalék jut a Spar-Zentraléra. Az még nem tisztázott, hogy a kereskedők Csehszlovákia melyik részén, milyen partnerekkel fognak tevékenykedni. A német Spar adatai szerint a csoport hosszú távon 1000 üzletet szándékozik létesíteni Csehszlovákiában. Az osztrák Spart főleg a déli országrész érdekli. Ceské Budéjovicében már 1991 novembere óta működik önálló Spar-kiskereskedö, aki üzletét a Spar-Marchtrenk nevű osztrák fiókjának segítségével hozta létre. Egyre több hitel - maszekoknak A Csehszlovák Állami Bank - tájékoztatása szerint - a múlt évben fokozatosan egyre több kölcsönt, illetve hitelt nyújtott partnereinek. Főleg a magánvállalkozók kértek mind többet, a lakossági kölcsö­nök összege viszont alig emelkedett. Ám a hitelek legnagyobb hányadát továbbra is vállalatok kapták, a magánszektor és a lakos­ság a bank hiteleiből csupán 14 százalékban részesedett. Kintlévőségeink a volt Szovjetunióban A volt Szovjetunió nem kevesebb mint 5,7 milliárd dollárral tartozik Csehszlovákiának. Igaz, ebből 2 milliárd dollár hitelt még az Adamec-féle kormány nyújtott keleti szomszédunknak -, s visszafizetése a szerződés szerint csak 1996-tól esedékes. Az oroszországi integrációs építkezése­kért járó 1,2 milliárd dollár adósságot pedig már földgáz formájában törlesztik, akárcsak azt a további 2,2 milliárd dollárt, amely a múlt években gyűlt össze szovjet adósságként a kölcsönös kereskedelmi ügyletek folytán. Leépül a vasút? A csehszlovák állami vasút a veszteséges útvonalak felszámolá­sára készül, hogy ezzel is csökkentse az idei évre várható 9 milliárd koronás deficitjét. Huszonegy helyi vonalon szüntetik meg átmene­tileg a közlekedést, és ez az ország utasforgalmának 10-15 százalé­kát érinti. A vasút vezetői 1 milliárd korona megtakaritást remélnek az intézkedéstől, amelyre elsősorban azért van szükség, mert drasztikusan visszaesett a vasúti áruszállítás. Morva bank A nagy ipari és mezőgazdasági szervezeteknek, magánvállalkozók­nak, valamint az önkormányzatoknak kínálja majd szolgáltatásait Dél- Morvaországban az év folyamán létrehozandó Slovácká Regionális Bank. A pénzintézet megszervezésében a francia Crédit Mutuel bank is közreműködik. A legnagyobb részvényesek a hodonini Morva Olajmezók vállalat és a brnói délmorva energetikai üzemek. A pénzintézet részvény­­kibocsátással hozza létre mintegy 310 millió koronás induló tőkéjét. Szlovákiai Adidas-termékek Immár kilencedik alkalommal újította fel együttműködési szerző­dését a bártfai JAS állami vállalattal a világszerte ismert Adidas cég. A kelet-szlovákiai cipőgyár az Adidas-nak az idén 700 ezer pár exkluzív sportlábbelit szállít. A JAS neves partnere számára ebben az évben készít majd első ízben saját tervezésű cipőket is, ráadásul saját alapanyagból. A szóban forgó cipőgyárunk legsikeresebb éve egyébként a tavalyi volt, amikor kereken 1 millió sportcipőt szállított az Adidasnak. (Az Üzlet és a Hospodárské noviny nyomán) Vélemények a vagyonjegyes privatizációról Bizakodunk... Érdekes felmérést készítettek egy hazai piackutató intézet mun­katársai 1992. január 17-e és febru­ár 3-a között a vagyonjegyes priva­tizációról. Az ezer 18 éven felüli megkérdezettet véletlenszerűen vá­lasztották ki Csehszlovákia legkü­lönböző tájairól. Az adatokat - hogy legyen összehasonlítási alap - a múlt év novemberében készített felmérés eredményeivel (zárójel­ben) egészítették ki. A vagyonjegyes privatizációt a megkérdezettek 55,2 százaléka (38 %) pozitívan, negatívan pedig csupán 9,7 százaléka (15,2 %) érté­kelte. A többiek úgy nyilatkoztak, hogy nem tudják megítélni a privatizációnak ezt a módját. A felmérés szerint a va­gyonjegyes privatizációban a felnőtt lakosság háromnegyed része, ponto­sabban 74,1 százaléka (25,4 %) részt kíván venni, s csak 20,7 százaléka (47,3 %) fordít hátat a „nagy játék­nak". A vagyonjegyeit a privatizációs folyamatba bekapcsolódók 37,9 száza­léka (14,8 %) bízza teljes egészében valamely beruházási alapra, 16,2 szá- _ zaléka (45,4 %) saját maga kívánja befektetni az ezer pontját, 12,9 száza­léka (11,7%) szeretne élni mindkét lehetőséggel, 32,9 százaléka (28,1 %) pedig még nem döntött eb­ben a kérdésben. A vagyonjegy-tulajdonosok 25,1 százaléka (26,8 %) már eldöntötte, hogy melyik részvénytársaság részvé-Szabad ÚJSÁG Kedves Olvasók! Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy lapunk mától A Szabad Újság kérdez címmel új rovatot indít, amelyben közérdekű vagy országos jelentőségű ügyekkel kapcsolatos kérdésekre kérünk választ a hazai gazdasági és politikai élet vezető személyi­ségeitől. Rovatunk első vendége Szlovákia ipari tárcájá­nak vezetője. Az, hogy kiket és miről kérdezünk a jövőben, természetesen Önöktől is függhet. Kér­jük, vessék papírra - hangsúlyozzuk, - közérdekű, lehetőleg gazdasági vagy szociális jellegű kérdései­ket, s a többi már a mi dolgunk: felkeressük velük a válaszadásra leginkább illetékeseket, majd felele­teiket a kérdező nevének és lakhelyének feltünteté­se nélkül közreadjuk. Ismételten kérjük azonban önöket, hogy magán­jellegű kérdéseket ne tegyenek fel, azok megvála­szolása lapunk egyéb rovatainak a feladata. Címünk. Szabad Újság szerkesztősége Martanovicova 25. 819 11 Bratislava A borítékra írják rá: A Szabad Újság kérdez. Közreműködésüket előre is köszöni a szerkesztőség ÍA szabad ÚJSÁG kérdezi Válaszol: JÁN HOLCÍK, a Szlovák Köztársaság ipari minisztere • A hazai politikusok és gazda­sági szakemberek egyre gyakrab­ban elégedetlenkednek amiatt, hogy Szlovákiába a vártnál lassúbb ütemben áramlik be külföldi töke. ön szerint miért?- Meggyőződésem, hogy elsősor­ban azért, mert vállalataink legtöbbjé­ben nem jó a management, s a dolog­ban ludas a szlovákiai ipar rossz szer­kezeti felépítése is. így például nálunk még mindig túl sok a nagy vállalat, amelyek - ráadásul - nem kész árut, hanem félkész termékeket gyártanak. Ezek iránt pedig nagyon gyér a ke­reslet. Ami a managementet illeti: sajnos, nagy hátrányt jelent az, hogy vállalata­ink vezetői általában nem beszélnek egy idegen nyelvet sem, márpedig manapság a kereskedelmi életben ne­hezen érvényesül az, aki nem tud egy­két világnyelvet. De a szó szoros értel­mében vett menedzserből is kevés van nálunk, vállalataink vezetői bizony eléggé tapasztalatlanok, nem önálló­ak, s mindez fékként hat az üzleti életben. Igaz, emiatt ők nem hibáztat­hatok, hiszen - mint tudjuk - az elmúlt, évtizedekben nálunk a szakembere­ket nem készítették fel a piacgazda­ságban való érvényesülésre. Ezért kü­lönböző menedzseriskolákban kell ki­egészíteniük ismereteiket, méghozzá nagyon-nagyon gyorsan. Jó példaként a pozsonyi IBM Intézetet említeném, amelyben évente - a holland kormány segítségével - háromezer, különböző szakterületen helytállni tudó mene­dzsert képeznek ki. Azután meg kell említenem az ugyancsak Pozsonyban működő City Egyetemet, ahol igazán jól felkészültek a menedzserképzésre. Visszatérve a kérdésre: a külföldi tőke lassú beáramlásának a további oka a Szlovákiát jellemző bizonytalan politikai helyzet. Ezt az állításomat több tucat példával bizonyíthatnám. Főleg az amerikaiak és a franciák óvatosak - épp emiatt. Mivel a néme­tek földrajzilag közelebb vannak hoz­zánk, jobban fel tudják mérni, hogy mire számíthatnak, ők bátrabban fek­tetnek be nálunk. A tengerentúli üz­letembereket a véres jugoszláviai ese­mények és a volt Szovjetunió utódálla­maiban uralkodó áttekinthetetlen poli­tikai, illetve gazdasági helyzet is óva­tosabbá tette. • Mindannyiunk előtt ismeretes a szlovák kormány energetikai kon­cepciója, amely a korábbiakhoz ha­sonlóan az energiaforrások további fejlesztését szorgalmazza - az energiatakarékos termelés helyett, ön a legutóbbi sajtótájékoztatóján tett olyan megjegyzést, amelyből arra lehetett következtetni, hogy ez ügyben más véleményen van...- A kormányülésen is elmondtam, hogy miként vélekedem. Valóban úgy gondolom, hogy ma, a gazdasági re­cesszió időszakában, amikor elkerül­hetetlen az ipar átszervezése - s még nem tudni pontosan hogyan, hiszen a kormány csak most készíti elő a szerkezetváltás alapelveit -, nekünk elsősorban, és nagymértékben az ál­lam segítségével, csökkenteni kellene reszortunk energiaszükségletét. Vagyis a kész termékeket gyártó vál­lalatainkat kellene mielőbb korszerűsí­tenünk. A potenciális energiaforrások további építésével csak óriási össze­geket emésztünk fel, miközben az ipar energiaszükséglete változatlan marad. A koncepció szerint kétezerig 200 milliárd koronát kellene beruháznunk a tüzelőanyag, valamint energetikai komplexumra, de az államnak 130 milliárdra nincs fedezete Szerintem ezért kellene komolyan elgondolkod­nunk azon, mit is akarunk tulajdon­képpen ... • A Szlovák Köztársaság ipari tárcájához tartozó ágazatok közül melyek a fejlesztésre érdemesek, s melyeknek nincs esélyük a talpon maradásra?- Sajnos - véleményem szerint elöbb-utóbb sok vállalatunk tönkre­megy, mert olyan a gyártási program­juk, hogy nem tudnak majd érvénye­sülni a világ, de még Európa piacain sem. Szlovákiában a tervutasításos időszakban a KGST keretében egyes iparágakban nem akármilyen kapaci­tások épültek ki, amelyek sok esetben főleg a volt Szovjetunió igényeit szol­gálták. Az utódállamokban uralkodó gazdasági káosz és egyáltalán a világ piacain tapasztalható helyzet bizony néhány ágazat számára nem ad esélyt a túlélésre. A textil- és kötött­árut gyártó üzemeink egy részét alig­hanem fel fog kelleni számolnunk. Számuk és teljesítményük ugyanis mind Csehországban, mind Szlováki­ában túlméretezett, együttesen talán egy 50 millió lakosú országot is képe­sek lennének ellátni termékeikkel. Az ilyen cégekbe - amelyeknek már most sincs piacuk - aligha lenne okos dolog beruházni. Ezzel szemben, biztosan a fejlesztési programba kerülnek az exporterös vállalatok. Belőlük viszont sajnos nagyon kevés van. Ilyenek pél­dául azok a vegyipari vállalatok, ame­lyek ún. gumiipari vegyszereket gyár­tanak és azok 92-93 százalékát ex­portálják nagy sikerrel a világ számos országába. A szelektálásra azonban fel kell készülnünk. A gazdaságosság és a környezetvédelem mellett a szociális kérdéseket sem szabad elhanyagol­nunk. Köszönöm a beszélgetést. BARANYAI LAJOS nyese lesz, a többi még nem. Azoknak, akik nem saját maguk kívánnak gaz­dálkodni vagyonjegyeikkel, már több mint a fele, 50,3 százaléka (11,5 %) el is döntötte, melyik beruházási alapra bízza a szerencséjét. Saját munkaadó vállalatának részvényeit a megkérde­zettek 9,9 százaléka (25,4 %) kívánja megvásárolni. Ezzel a lehetőséggel a vagyonjegy-tulajdonosok 71,1 szá­zaléka (60,1 %) nem kíván élni, a töb­biek pedig még nem döntöttek vagy munkanélküliek. A vagyonjegyes privatizációban résztvevők legtöbbje, azaz 18,4 szá­zaléka 6-10 százalék évi osztalékot, legkisebb hányaduk, tehát 2,6 száza­lékuk 21 százaléknál is magasabb osztalékot remél, 51,2 százalékuk pe­dig nem tudja megítélni, mennyi pénzt várhat az elkövetkező években rész­vényesként. Az első osztalékot a polgárok 27,2 százaléka már egy év letelte után várja. A vagyonjegyes privatizáció út­ján megszerzett részvényeket a meg­kérdezettek 76,4 százaléka szándé­kozik megtartani, 7,5 százaléka pedig hajlandó azonnal eladni. (Hn)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom