Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-14 / 38. szám
4 1992. február 14. Szabad ÚJSÁG Egy el nem hangzott interpelláció földügyben Törvény van - idő nincs...! A Szövetségi Gyűlés 1991. december 21-én hagyta jóvá azt a régen várt törvényt, amely a szövetkezeti vagyonviszonyok szabályozásáról és a szövetkezetek átalakításáról rendelkezik. Röviden transzformációs törvényként emlegetjük, s 1992. január 28-án lépett hatályba. Ez a mezőgazdasági szövetkezetek átalakítását illetően tartalmaz egy nem várt, általánosan bírált követelményt. A 14. paragrafus intézkedik a jogosult személyekről, akik a közgyűlés hivatalos résztvevői lesznek, transzformációs tanácsot választhatnak, közvetlenül vagy közvetve hozzászólhatnak és határozhatnak a szövetkezet átalakulásának módozatairól, vagyonuk hasznosításáról, jövőjükről és részesei lehetnek a tiszta szövetkezeti vagyon elosztásának, az ún. vagyonnevesítésnek. A földtulajdonosok közül azok lehetnek jogosult személyek, akik a törvény hatálybalépésétől számított három hónapon belül, tehát 1992. április 28- áig jelentkeznek a szövetkezetnél, és egyben okmányokkal igazolják, hogy a szövetkezet átvette földjüket vagy egyéb vagyonukat, azt 1990. május 15- én használta, illetve most is használja. Nagyon kevesen kaptak és őriztek meg a mai napig elismervényt arról, hogy mit is vett el, vett használatba akkortájt a szövetkezet. Akkor elegendő volt egy törvény, a helyi hatóságok és személyek korlátlan hatalma a javak elvételéhez, a családok kisemmizéséhez. A földek és más ingatlan elvételének és használatba vételének bizonyításához szükséges a telekkönyvi kivonat, az ennek alapján kérhető és kiállítható vagyonbizonylat (identifikációs levél) a földhivataltól (geodéziától), amelyben fel van tüntetve az ingatlan használója, de a használati jog kezdeti és megszűnési időpontjának megjelölése nélkül. Az ingó vagyon elvételét, illetve használatba vételét még nehezebb bizonyítani. Ezeket a telekkönyv, vagy más intézmény nem tartotta nyilván. Az SZNT 21. ülésszakán azt akartam megkérdezni az igazságügyi miniszter úrtól - de az illetékes miniszterelnök-helyettes úrtól is -, vajon a járásbíróságok keretén belül működő telekkönyvi hivatalok, illetve a földmérési intézet részlegei (geodézia) a valóságban képesek lesznek-e elintézni a kérelmeket, lebonyolítani az ügyintézést a kijelölt időpontig, április 28-áig. Hiszen az ügyfelek néhány hónapi várakozást megjelölő „időjegyet“ - idézést - kapnak! Ezen a téren hatástalanok voltak az eddigi interpellációk és panaszok. Az eredmény az, hogy még ma is, hetente egy-két, legjobb esetben három fogadónapon intézik az ügyfeleket a telekkönyvi és a földmérési hivatalokban, többórás toporgás után a letelt néhány hónapos várakozás befejezésekor. Tehát a szükséges okmányokat a legtöbb, eddig nem intézett esetben április 28-áig csak elvétve lehet majd kézhez kapni. Ezeket akartam elmondani interpellációmban, amire időszűke és a program megváltoztatása miatt nem került sor. Az interpelláció jogával írásbeli formában éltem, és remélem, hogy az már a miniszterelnök, még inkább az illetékes kormánytagok asztalán van- intézésben. Rámutattam egy további lehetséges fennakadásra. A telekkönyvi kivonatban a vagyonbizonylat a legtöbb esetben már rég elhalálozott személyekre és nem a jogosult személyként jelentkező örökösre szól. így tehát még rosszakarat nélkül is visszautasítható az igénylés. A mai terhelés mellett a hagyatéki tárgyalás további 5-7 hónapot vesz igénybe- a közjegyzőségen. A földhivatal (geodézia) vagyonbizonylatában csak ritkán van kijelölve az időközben más használó által bekebelezett földterület mérete. Az utak, vízgazdálkodási berendezések és más létesítmények építésére, kialakítására gondolok. Ez és még további akadékoskodás is fékezheti az ügyintézést, s egy kevés rosszakarattal az időpont lekésését is okozhatja, nagyon súlyos következményekkel. Beadványomban rámutattam néhány, az intézési eljárást módosító lehetőségre, a várható bonyodalmak kiküszöbölésére. Legegyszerűbb megoldás lenne minden követelményt a telekkönyvben, a geodézián és a közjegyzőségen elintézni megvárásra, és mindent rendbe tenni április 28-áig. Ez a legkevésbé valószínű lehetőség. A törvényben kijelölt jelentkezési és bizonyítási időpont (1992. 4. 28). elodázása a törvény módosítását igényli, és ez az SZGY hatáskörébe tartozik. Időigényes megoldás. Ennek következménye magának a szövetkezetek transzformálása időpontjának elodázása, ami nem célunk. Kifutnánk az új gazdasági év kezdetét jelentő időből. Marad egy további, a törvényszerűség és a törvényalkotás szempontjából egyszerűbb megoldás. Kormányrendelettel, vagy miniszteri utasítással szabályozni, meghatározni a jogosult személy és a tulajdonjog bizonyításának módozatát. El kellene tekinteni a hagyatéki tárgyalások és végzések hiányától és a megváltozott tulajdonjog bejegyzésétől a telekkönyvi betétlapon. Hiszen ebben a bejegyzések szünetelnek néhány évtizede. Az öröklés jogosságát szükség esetén lehet bizonyítani elhalálozási és születési bizonyítvánnyal. A szövetkezeteknek is vannak feljegyzései arról, kitől mennyi földet és egyéb vagyontárgyat vettek használatba. A jogosult személyek, az örökösök közül legalább, egynek a megállapítása nem nehéz feladat. Persze, ehhez a szövetkezetek pozitív hozzáállása lenne szükséges, de ez ma már elvárható követelmény. (Vagy nem?!...) Az esetleges eltéréseket, fogyatékosságokat utólag lehetne orvosolni. Mindenesetre szükséges lesz a telekkönyvi hivatalok megerősítése, teljesítőképességük növelése olyan mértékben, hogy lehetőleg minden kérelmet intézzenek el április 28-áig. A telekkönyvi kivonat - bármily régi keltezésű utolsó bejegyzéssel - alapja minden ügyintézésnek. Arra kértem beadványomban a kormányelnök urat, hogy kötelező érvénnyel utasítsa az illetékes kormánytagokat az ügy halaszthatatlan intézésére a legmegfelelőbb, de eredményre vezető úton. Elképzelhetetlen, hogy állampolgáraink a letűnt rendszer emberi jogokat sértő intézkedései, vagy a mostani államigazgatási szervek nem megfelelő ügyintézése miatt továbbra is sértve legyenek tulajdonjogukban, illetve kizárattassanak vagyonuk felhasználásából, az arról való döntésből. Nincs jogunk polgáraink elkedvetlenítéséhez és politikai szempontból nem engedhetjük meg magunknak az elhamarkodott központi rendelkezéseket, utasításokat. Remélem, beadványom meghallgatásra talál. Nem lenne kárára az ügy intézésének, ha mások is hallatnák konkrét és megoldáshoz vezető javaslatukat akár egyenesen a kormányhoz benyújtva azt, vagy közvetve, rajtam keresztül ÁSVÁNYI LÁSZLÓ SZNT-képviselö (MKDM) A közelmúltig érvényben lévő jogi előírások értelmében a szeszfözést kizárólag szervezetek végezhették. A 63/50-es számú, a dohánnyal, sóval és szeszszel való gazdálkodásról, valamint az állami pénzügyi monopóliumok megszűnéséről szóló törvény értelmében a szesszel való gazdálkodás a mezőgazdasági minisztérium, a szeszfőzés és a szeszforgalmazás ellenőrzése pedig a pénzügyminisztérium hatáskörébe került. Az említett törvényen alapul a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1972-ben kiadott 16/72-es számú rendelete, amelynek 3. paragrafusa kimondja, hogy szeszgyártással csak a szeszfőző üzemek - állami gazdasági szervezetek - foglalkozhatnak. Más szerve-A szeszfőzde tevékenységének megváltoztatása esetén a kérvényhez csatolni kell a vagyonjogi elrendezést tartalmazó iratokat is. A felsorolt okmányok alapján az SZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma engedélyezi a szeszfőzde létesítését, illetve tevékenységének megváltoztatását. Ezen engedély alapján, a 105/90-es számú törvény 2. paragrafusával összhangban a kérvényezőt vállalkozói nyilvántartásba veszik. A bejegyzést igazoló okmányt a mezőgazdasági minisztériumba kell eljuttatni. Ott kiadják a szeszfőzde üzemeltetésére szóló engedélyt, amely azonban még nem jogosítja fel a kérvényezőt a szeszgyártás megkezdésére. Ezt csakúgy, mint a tevékenység befejeztét, valamint a nyers párlat szakaszos lepárlá-Csak törvényes úton Mielőtt begyújtanánk a pálinkafőzőt... zetek számára szeszfőzési engedélyt csak az illetékes mezőgazdasági minisztérium - a szövetségi, valamint köztársasági pénzügyminisztériumokkal való tanácskozás után - adhat. A magánvállalkozók tevékenységi köre bővítésének igényével és a kárpótlási törvénnyel összefüggésben a Szövetségi Pénzügyminisztérium 66/1991-es számú rendeletével módosította a 16/72-es számú rendeletet. Ennek alapján ezentúl azon jogi személyek foglalkozhatnak szeszfőzéssel, amelyek szeszfőző üzemekhez, illetve amelyekhez szeszfőző üzemek is tartoznak. Ami a termelői gyümölcspálinka-főzést illeti, a 245/88-as számú rendelet értelmében ilyen tevékenységet termelői szeszfőzde üzemeltetésére jogosult fizikai személyek is folytathatnak. A szeszfőzést az SZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma a szlovák, illetve a szövetségi pénzügyminisztériummal folytatott tanácskozás után jogi személyeknek és a vállalkozói nyilvántartásban szereplő vállalkozóknak engedélyezheti. Az engedélyt a 16/1972-es számú rendelet alapján, a 66/91 -es számú rendelet szövege értelmében adja ki. Az igénylő a szlovák mezőgazdasági minisztériumban kérvényezheti: 1. szeszfőzde létesítését 2. a szeszfőzde tevékenységének megváltoztatását. A kérvénynek tartalmaznia kell: a) a községi hivatal véleményét b) a járási higiénikus és a munkabiztonsági felügyelőség állásfoglalását c) a szeszfőzésre használandó nyersanyag fajtáját d) a termelés évi mennyiségét (m3-ben) e) a szeszfőzde kihasználását (idényjellegű, egész évi) f) az értékesítés módját (saját felhasználásra, közvetlen eladására, ipari célokra, kivitelre). sának kezdetét a szeszfőző üzem 15 nappal előre köteles bejelenteni az illetékes adóhivatalnak. Az üzemeltetőnek, illetve a termelés vezetésével megbízott személynek rendelkeznie kell egészségügyi igazolvánnyal, valamint olyan okirattal - érettségi bizonyítvány, illetve megfelelő irányzatú tanonclevél - is, amely igazolja, hogy szakmailag alkalmas a berendezések kezelésére. A szeszfőzde üzemeltetője köteles betartani az összes idevágó jogi előírást, elsősorban ami a szeszfőzést és értékesítést, valamint az adózást illeti. A termelői szeszfőzdék létesítésekor, illetve azok tevékenységének megváltoztatásakor is pontosan a fentiekben felsoroltak alapján kell eljárni. A termelői szeszfőzés esetében a szeszgyártást a termelőknek nyújtott szolgáltatásként kell értelmezni. Az így előállított gyümölcspárlatok nem árusíthatók. Előfordulhatnak azonban olyan esetek is, amikor a termelői szeszfőzdét az üzemeltető a 245/88-as számú rendeletben foglaltaktól eltérő módon szeretné működtetni, mégpedig: 1. gyümölcspárlat feldolgozásával és árusításával szeretne foglalkozni - ilyenkor teljesítenie kell a 66/91 -es számú rendelet feltételeit 2. az év egy részében termelői szeszfőzdeként (a 245/88-as számú rendelet alapján), másik részében szeszfőző üzemként (a 16/72-es számú rendelet alapján, a 66/91-es számú rendelet szövege szerint szeretné üzemeltetni. A gyártósor alkalmasságát az illetékes adóhivatal dönti el. A szeszfőző üzem megszüntetését az üzemeltető kérvénye alapján a szlovák mezőgazdasági minisztérium (a 16/72-es számú rendelet 4. paragrafusa értelmében) hagyja jóvá. (lnfo/22) Egy magángazda véleménye Mindenkinek ajánlom! Gönczi Béla nagytárkányi magángazdálkodóval Királyhelmecen találkoztam a Földtulajdonosok Bodrogközi T ársaságának alakuló gyűlésén.- ön egy éve gazdálkodik már. Mivel foglalkozik konkrétan?-Állattenyésztéssel. Négy bikát, egy tehenet, három anyakocát tartok. Sertést egyelőre csak a család számára hizlalok.- Milyen tapasztalatokat szerzett?- A sok munka után megvan az eredmény.- Milyen gondokkal kellett megküzdenie?- Még ellátási gondjaim sem voltak. Gondokról nem beszélhetek. Az állami gazdaság kisegített a cséplésnél, aratásnál. Árpából hektáronként 50 mázsát, kukoricából csövesen 80 mázsa, ha nem több, takarmányrépából 100 mázsa termett. Családi alapon dolgozunk. A feleségem, a fiaim és családjaik is segítenek. Egy hektáron gyümölcsöst ültettem, kaptam hozzá állami támogatást, s úgy-ahogy a jószágtenyésztéshez is. Most traktort vásároltam pótkocsival, azután kaszát akarok venni. Szóval fejleszteni akarom a gépparkomat. Erre is megkaptam az 50 százalékos szubvenciót, ahogy jár. Tizennégy éves koromtól gazdálkodtam. Akkor vitték el az apámat az oroszok, így nekem kellett kézbe venni az ügyek intézését. Huszonhét éves koromtól nyugdíjba vonulásomig vasutasként dolgoztam, de azért sohasem hagytam igazán abba a gazdálkodást. Most újra nekifogtam. Én voltam Nagytárkányban az első.-Tapasztalatai alapján tehát ajánlja másoknak is, hogy fogjanak hozzá a magángazdálkodáshoz?- Úgy van. Ajánlom! (balassa)
